Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-28 / 43. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. október 28. 43. szám. X X J t NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .........................................8‘— kor. Fé l évre...............................................4-— „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre...................................2‘—r- „ Eg yes szám...................................—‘20 „ A s zépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Laptulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 öli. Kéziratok nem adatnak vissza. Alkotmányos megoldás. A hónapok óta tartó politikai válságnak még mindig nincsen vége s a régóta várt „döntés“ még mindig nem történt meg. ,? Pedig az ország nyugalma megérdemelné, hogy végre tisztán lássunk. A múlt héten megtartott úgynevezett „koronatanács“-tól vártuk a döntő szó elhangzását, de a király úgy látszik még mindig nem tudta elhatározni magát, hogy vájjon melyik utat kövesse. Eleget tegyen-e a nemzet követeléseinek ; reábizza-e a függetlenségi pártra a kormányzás vitelét, vagy pedig a 67-es pártokat juttassa uralomra az eddigi poüiikai rendszer fentartása meliett. A koronatanács eredménye mindössze annyi, hogy abból tudomást nyerhetünk arról, hogy a király a válságot alkotmányos utón kívánja megoldani. Hát ez is valami. Mert mégis csak megnyugtató reánknézve az, hogy a felség nem gondol az annyira készséges ' és felkináikozó darabontokra s legalább ez idő szerint nem kívánja szolgálataikat igénybe venni. Hazajöttek a felrendelt miniszterek azzal az utasítással, hogy keressék a kibontakozás lehetséges utait és igyekezzenek megfelelő tanácsot adni a királynak a válság alkotmányos megoldására nézve. És azóta ismét megindultak a tanácskozások, kapaczitálások és egyéb kísérletezések. Hogy mik történnek a kulisszák mögött, mily utasítások képezik a politikai tárgyalások alapját, azt természetesen nem tudhatjuk s a megoldás mozzanataira vonat1 . ó összes közlések nem egyebek, mint egyszerű és önkényes kombinácziók. Azt hisszük, hogy ma még senki sem képes megmondani, hogy a válság miképen nyer megoldást. Annyi bizonyos azonban, hogy a nemzeti követelményeket megvalósítani nem hajlandók. Az önálló nemzeti bankot nem akarják megadni. Sem gazdasági, sem katonai téren nem számíthatunk nemzeti törekvéseink kielégítésére. Hanem igenis követelik tölünk a rendkívüli mértékben megszaporodott terhek viselését és sok-sok újabb milliónak megszavazását. Hogy ilyen körülmények között, hogyan és miként oldható meg ez a válság alkotmányosan? Ez igazán meg- fejthetlen rejtély. Ha arra számitana, hogy a függetlenségi párt letörésével, vagy eltántori- tásával, vagy a párt ellenére sikerül ezt a gordiusi csomót megoldani, akkor igen, igen tévednek. Mert lehetetlennek tartjuk, hogy a függetlenségi párt megtagadná program híját, megtagadná múltját, elállana attól a követelésétől, hogy ezt a szegény, kizsákmányolt országot gazdaságikig függetlenné tegye, amelynek első lépése az önálló nemzeti bank. Nem hisszük, hogy sikerülni fog a függetlenségi párt egységes, tömör TÁRCZA. A játék vége. Irta: Pozsonyi Gábor. I. Megnyílt az étterem ajtaja s betódult rajta vagy tíz darab borzas hajú egyéniség. Ügyvédek voltak valamennyien. Beszélni egyik sem beszélt, hanem kiabált, ahogy a torkán kifért. Valami felette fontos esetet vitattak. Keszeg ügyvéd egyre azt.variálta: — Szép eset... ritka eset... duellum ! Egy vékonyka hang pedig — a Pipaházy ügyvédé — ugyancsak erösitgetle, hogy jurátus korából is csak egy hasonló történetet ismer. Leghátul egy száraz, púpos kis emberke, Kajászó Márton, egyre kékült-zöldült a nagy erőlködésben, hogy hallhatóvá tegye magát — sikertelenül. Ez az ur különben arról volt nevezetes, hogy még egyetlen rábízott pert se tudott megnyerni. Végre leültek s enni adtak nekik. Párszor megégették a szájukat, amire aztán lecsillapodott hivatalos tüzük s igy ki lehetett belőlük venni a „species faetit“, ami ennyiből állott: Dunaváron lakott egy ember, akit úgy hivtak hogy: nagyságos Bandaházy Tamás ur. Ez az ur lehetett vagy hatvan éves s magas, komoly férfiú volt. Volt neki szép szürke haja s szép fiatal felesége. A szép szürke haj ellen senkinek sem volt kifogása. A szép fiátal feleség ellen sem, mert jól tudta mindenki, milyen nagyon szeretik ök egymást, milyen szilárd, vas jellemű mind a kettő s a társadalmi illemnek mindenik milyen példányképe. Hanem egyszer valami Etelváry nevű ur —- valahonnan a felvidékről — elindult vi- i iágot látói. Útközben betévedt Dunavárra is, i ahol aztán megismerkedett nehány földes- urral. Ott volt körülbelől egy hétig. De annyi is szent igaz, hogy olyan vig életre nem emlékeznek a dunaváriak, mint akkor volt. Nagyszerű volt az ! Különösen Etelváry tett ki magáért mindenek fölött... Egy zenebonás éjt követő hajnalon a szép Bandaházynéról folyt a beszélgetés, akinek inegközelithetlensége köztudomású volt mindnyájunk előtt. Etelváry fogadni akart jobhra-balra, hogy ő meghódítja a szép fiatal menyecskét. Dunaváron ilyet még nem hallottak. Még a Kupa fiuk is valami megrendülés formát éreztek ekkor, pedig ők azt állították, hogy* csak három lehetetlenség van a világon, A NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a míitrágyáK sohasem pótoljáK. szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a r BÜDRPEST-KŐBRNYRI TRRQYRSZRRirÓG MR Bosányí, Setiiotrumpf és Társa cégtől Budapest, IX., IftIMt 21 síéj
