Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-21 / 42. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. De még ezt az arányt is lejebb szállítja a családos tisztviselők sorsa. Ezek közül alig 3’3°/0 érte el a teljes nyugdíjjogosultságot, 35 évi szolgálati időt elért 12'7°/0, 14°/o pedig 10 évnél kevesebb szolgálati idő előtt halt meg, amig a férjek legnagyobb része, vagyis 62'8% 25 évi szolgálati idő letelte előtt hagyta özvegyen nejét és árván családját. Ezek a szomorú statisztikai adatok indították a kolozsvári kongresszust arra, hogy a szolgálati időnek 35 évre leendő leszállítását kérelmezzék, annyival is inkább, mert a tanároknak a teljes szolgálati idő 30 évben van megállapítva, holott ma már a köz- i oktatásügy fejlesztése mellett, a tanári karra sem háramlik oly súlyos teher, amely ezt a rendkívüli kedvezményt jogosulttá tenné. Hi- ' szén hány tanár van, akinek naponként alig ! van 3 előadási órája, amely talán nem is képez , oly terhet, mint például más ágazat tisztvi- j selőinek napi 8—10 órai hivatalos foglalko- > zása. De nem az irigység, hanem a jogosság és méltányosság indította a tisztviselőkart ennek a kérdésnek felvetésére, mert a mily mértékben kevesbbedik a maximalis szolgálati idő, oly arányban emelkedik a nyugdíj igény százaléka is, amely a tisztviselőnek j aggkorára, vagy elbetegedése idejére megélhetését biztosítja. A ma fenálló nyugdijszabályzat szerint a | tisztviselőt tiz évi szolgálat után illeti meg ! a nyugdíj, amikor fizetésének 40%-át kaphatja. Minden további szolgálati év után 2°/o jár. A kolozsvári kongresszus kérelme teljesítése esetén a 35 évi maximalis szolgálati | idő elfogadásával a nyugdíj igény követke- | zöieg módosul: 10 évi szolgálati idő után | 40°/o, 10 évtől 30 évig terjedő ideig minden | év 2Va °/oi 30-tól 35 évig pedig minden év j 2°/0-al állapitassék meg. A nyugdíj igény megállapításánál eddigi I törvényünk a lakbért teljesen figyelmen ki- j viil hagyta, vagyis : a nyugdíjazott tisztviselő lakbért egyáltalán nem kapott. Valóban érthetetlen, hogy miért? Annak I a tisztviselőnek nyugdíjas állapotában nin- J csen szüksége lakásra? Vagy talán ha nyug- | díjazva van, már nem kell neki az állásával j és rangjával járó tekintélyt fentartania? Hi- j szén az a nyugdíj nem kegyelemkenyér, ha- j nem nagyon is kiérdemelt járandóság, mely csak némi ellenértéke annak, hogy az a j tisztviselő egész életének legjavát, munka- ! ereje, tudásának teljességét az állam szolgálatának szentelte, számolva azzal, hogy hivatása teljesen kizárja őt a vagyonszerzés lehetőségétől, mert az állami tisztviselő a hivatalával járó törvényes illetményeiből megélhet ugyan, de abból öregségére félre nem tehet. hogy aggkorára ne legyen kénytelen — a mai lakbér viszonyok mellett —- nyugdijából elvonni a bár szerény lakásnak de mégis méreg drága árát, saját és családjának szájától elvenni azt a falatot, a melyre pedig égetően szükség lenne. És az a pár százezer korona, a mibe ennek a kérdésnek méltányos megoldása kerül, bizony számításba sem jöhet egy oly állami budgetnél, ahol milliárdokat kell például katonai czélokra áldozni! Még szomorúbb képet tár elénk azonban az özvegyi ellátás mai képe! Már ez igazán maga megtestesült nyomorúság! Az állami alkalmazott özvegyeinek és árváinak ellátása ma úgy áll, hogy a férj elhalálozása esetén, a legkevesebb járandósága 600 K. A tény minden további 1200 K beszámítható javadalmazása után 20 °/o- A gyermeknevelési járulékhoz pedig csak három gyermek után van igénye, inig egy, vagy két gyermek után mit sem kap. E szerint például egy 4800 K fizetéssel és két gyermekkel biró tisztviselőnek felesége, a férj elhalálozása esetén 1320 K özvegyi ellátásban részesülhet, vagyis alig egynegyedét kaphatja az eddig élvezett fizetésnek ! Hogy mit jelent ily körülmények között a férjnek és családapának az élők sorából való kidülése, azt mindenki elképzelheti, aki csak legkevésbbó is gondolkozik felette. Az eddig megszokott kényelem és jólét helyzetét felváltja a gond és nélkülözés. Mert hiszen abból az 1320 koronából két gyermekkel megélni, azokat felnevelni, taníttatni, ruházni hogyan lehet, csak az tudja, aki meg is próbálja. Nap nap mellett látjuk az özvegyen maradt tisztviselők nejeinek és gyermekeinek küzdelmét a létért és a megélhetésért. A koloszvári kongresszus itt sem inegyen túl a méltányosság határán. Szerény igényekkel lép fel és kéri, hogy az özvegyi ellátás a férjet megillető nyugdíj -2/3-ában állapíttassák meg, mely azonban a különböző állásra és fizetési osztályok szerint 300—6000 koronánál kevesebb ne lehessen. Megjegyeztetik, hogy például a miniszteri tanácsos özvegye 3000 korona, feljebb 4, illetve 6000 K minimumot élvezne. A gyermeknevelési járulékot pedig minden egyes gyermek után az özvegyi nyugdíj hj-ében kéri megállapítani még pedig tekintet nélkül a gyermekek számára. Ennek a kérelemnek teljesítése sem okoz tetemes megterhelést az államra nézve, alig 3—400,000 korona ez az összeg, mely e czimen maximalis összeg gyanánt szükségeltetik, de viszont ezzel szemben teljes megnyugvást szerezne az állami tisztviselők sok ezreinek, akiknek ma súlyos gondot okoz özvegyeinek és árváinak bizonytalan sorsa. (Folyt, köv.) I A folytonosan dráguló megélhetési viszonyok súlyát mindig legjobban a tisztikar érzi. De mig a kenyérkereső férfi, mig hivatalát elláthatja és teljes fizetését és járandóságait élvezheti, könyebben tudja elviselni ezeket a terheket, addig a nyugdíjas kétszeresen érzi azt. Részint azért, mert csekélyebb javadalma van, részint pedig azért, mert az előrehaladott korral járó betegség és egyéb bajok nagyon sokat elvonnak a megélhetésre szánt összegből. És még abból a csekély összegből kell fedeznie a lakbérét is! A kolozsvári kongresszus nem lépi túl a méltányosság határát, midőn azt kéri, hogy annak a szegény nyugdíjasnak adják meg legutóbb élvezett lakbérének legalább 50°/o-át, Színészet. (§.) Amidőn az őszi szinisaisonunk megnyitásával ismét felvesszük a tollat, hogy az élet tragédiáit magukban foglaló rovataink mellett a színpad komédiáival is foglalkozzunk, önkéntelenül is nem a vig tónust, de a szomorúság és lehangoltság hangját kell' elővennünk. Oka pedig ennek az, hogy közönségünk, mely minden tekintetben rendelkezik az intelligentiának ismérveivel, mely a tudományos és művészeti kérdések iránt j kellő érzékkel bir, mely tudja megfelelő : mértékben méltányolni a lelki szükségleteket, oly közönynyel viseltetik a színház iránt, amit megmagyarázni a legmélyebb vizsgálódás mellett is nehéz. Vannak, akik hajlandók felekezeti szempontokkal indokolni bizonyos körök távolmaradását. Dehát feltételezhető-e a modernség századának, a felvilágosodott- ság korának gondolkodó egyéneiről —- mert akik nem gondolkodnak, azok számba nem jöhetnek — hogy lelki szükséglet, szellemi élvezet iránti szomjuk csak addig tart, amig annak kielégítésénél az emberi gyarlóságok szülte kicsinyeskedések elibük nem kerülnek? Feltételezhető-e az, hogy müveit emberek, az ilyen conservativ gondolkodáson felülemelkedni ne tudnának, hogy ne volnának képesek egy magasabb szempont — a kultúra szempontjából — e kérdést vizsgálni ? Mert hiszen bármely város műveltségének fokmérője gyanánt bátran tekinthető a művészet s igy a színművészet iránti szeretet, annak pártolása. Nos, mi nem akarjuk ily szomorú színekkel festeni a mi közönségünk intelligentiáját, inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy a gyenge társulatok, a műsor hibás összeállítása idegenítették el. a publikumot az előadások látogatásától. Most mindkét tekintetben változott a helyzet s igy reméljük, az ok megszűntével meg fog szűnni az okozat is, közönségünk fel fog melegedni a színház iránt. A most bevonult társulat qualitás tekintetében általában felülemelkedik a legutóbbi tagok minőségén. Szombat este a társalgási, vasárnap az Operette személyzet mutatkozott be. Az első szerepkörnél régibb ismerősünk Markovics Margit emelkedik ki előnyösen az uj tagok sorából érzelemteljes, finom játékával. Szilágyi Ernő szintén jó akkvizitiónak tekinthető. Az operetíszak legkiválóbb képviselője, ma is Dalia Mariska, akit nagy szeretettel és melegséggel köszöntött közönségünk. Mellette mint uj tag Dénes Ella tűnik ki hangjának iskolázott, szép koloraturájával. Lugosi Irén kedves jelenség, bár hangja gyenge. Virth Sári és Czakó Míczi szintén elfogadhatók. Egyébként bírálatunkat az alábbi részletes referáda kapcsán adjuk: Szombaton, 16-án este megnyitó előadás gyanánt Földes Imre „Hivatalnok urak“ czimü színmüve került bemutatásra. Elég szép számmal volt a közönség, bár telt házat sem a színészek megjelenése, sem a premier nem hozott. A „Császár katonái“ kiváló szerzője ez újabb darabjával is nagy sikert aratott. Egészséges felépítésű, hatásos darabjában a bürokratizmust teszi gúny tárgyává s mintegy apotheozisét Írja meg a socialismusnak. A hivatalnokok sanyarú helyzetét élesen aposztrofálja a Barna Gábor családjának szétzüllésével s a Róth bácsi tragédiájával. Barnát Szilágyi Ernő alakította. Szimpatikus, rutinirozott színész, ki — úgy látszik — ambitióval játszik. Igazi élvezet volt az előadás, melyből méltán jut elismerés Markovics Margit distingvált játékának is. Somogyi Róth bácsija semmi kívánni valót nem hagy fenn. Elfogadhatatlan volt Aitner Ilka (Vámosiné) a második felvonásban, mert túlzott. A harmadik felvonás hatásos végjelenetében már előnyösen érvényesült. Sipos kabinetalakitást produkált. Vasárnap, 17-én délután a „Nagymama“ operettet adták, erősen „vasárnap délutáni“ előadásban ; sem rendezésre, sem játékra nem fektettek súlyt, sőt akadt színész, aki megrovásra érdemes a közönséget lekicsinylő nemtörődömsége miatt. Elvárjuk a nagyobb fegyelmezettséget. Este a „Svihákok“, Ziehrer bájos zenéjü operettje volt műsoron. A czimszerepet Bállá és Rónai (Blitz Fritz) kreálták. A direktorné HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított hizóserféstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPc5T-KŐ3ÁfÍYHI TRR.QYASZARIÍOG /ÁR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bastnji, Seriét!umpí és Társa c'gtöi 6tBap?$k IX., OrSi-rt 21 <;áj>
