Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-14 / 41. szám

XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. október 14. 41. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 509 a 15 Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. R£e$je8ei?ik minden csütörtökön­Előfizetési árak: Egész évre .........................................8-— kor. Fé l évre.....................................................4-— „ Negyedévre...................................2’— „ Eg yes szám.......................................-—-20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs, japtulajdonos és kiadó : Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A válság. Miniszterválság, parlamentválság és alkotmányválság, egyszerre kissé sok lenne! A miniszterválság már kitört s az úgynevezett nemzeti kormány nehány nap múlva megszűnt létezni. A parlamenti válság is kitört; mert a koaiiczió szerencsés kimúlásával a pártok egymás elleni agyarkodása már kezdetét vette. Alkotmányválság még nincs. Bécs- böl riadó híreket küldenek az alkot­mányválság lehetőségét tudatva, de mi ebben nem hiszünk. Sajnos, ennek lehetősége azonban kizárva nincs, mert a mi időnk még el nem 'érkezett. A függetlenségi pártban az udvar még nem bizik, az osztrákokat pedig bor- zadály járja át arra a tudatra, hogy Magyarország gazdasági függetlensége által elveszti azon évi 1600 millió ko­rona egy részét, mit iparczikkért ha­zánkból kap. Hát ez még kis baj. Dehogy magyar emberek, kik ma­gukat 67-eseknek nevezik, azért, mert szerintük a függetlenségi és 48-as párt programmja még meg nem valósulhat — hazájuk érdeke ellen törnek és azt a nótát fújják, amit az osztrákok — az valóban botrányos dolog. Mert lehet valaki politikai tekintet­ben bármily meggyőződésű, amig ez a meggyőződés tiszta, addig az tisztele­tet érdemel. Lehet tehát valaki abban a meg­győződésben, hogy jobb a 67-es alap, mint a függetlenségi és 48-as programm, mert a nemzetre nézve jobb a lassú, de biztos haladás. De ha bebizonyul az, hogy a függetlenségi programm keresztülvihető, becsületes magyar em­ber nem igyekszik ennek megvalósítá­sát megakadályozni,-'hímem inkább még elősegíti. Mit érdemelnek tehát azok az em­berek, kik a nemzeti ügy hátrányára az osztrákokkal egy követ fújnak és a függetlenségi eszmék megvalósulását megakadályozni igyekeznek? Megérdemlik a nemzet megvetését. Megérdemlik a gyászmagyarkákkal való egyforma elbánást! A függetlenségi és 48-as párt pedig ne adjon ezekre az emberekre semmit! Törvénykönyvvel a kezünkben, az j alkotmányosan uralkodó és hitünk sze­rint továbbra is így uralkodni akaró király királyi esküjében bízva, a nem­zet érdekének a dinasztia érdekével való ugyanazonosságát hangsúlyozva, ezek karöltve való elhaladásának szük­ségességét bizonyítva és hirdetve, ha­ladjon előre a megkezdett utón! Törvényes eszközökkel, a nemzeti géniuszban bízva küzdjünk; meg kell hogy valósuljon a függetlenségi és 48-as párt tiszta programmja, ha az becsü­letesen, demokratikusan kezeltetik s ha a reaktiós elemek háttérbe szorittatnak ! De szaporítani kell a küzdők szá­mát az által, hogy az alkotmány sáu- czaiba befogadtalak a?ok 1°. kik eddig csak kötelezettségeket ismertek, de jo­got nem. Meg kell csinálni az általános, tit­kos, községenként! választói jogról szóló törvényt, azokkal a garantiákkal körül­véve, melyek a magyarság suprematiája fenntartására okvetlenül szükségesek. Ezen programm inellett nincs mi­től tartani. Ha az irányadó körök a független­ségi és 48-as párt elvei megvalósulá­sának idejét még elérkezettnek nem TÁRCZA. A rózsa. Irta: Pozsonyi Gábor. Valamennyi növény közül, melyeket az ember ápolás alá vett, a rózsa tett legna­gyobb népszerűségre és elterjedésre szert. Majdnem naponkint van alkalmunk az ízlés állhatatlanságáról meggyőződni, szaka­datlanul váltakoznak a legkülönfélébb néze­tek és irányok. A rózsát azonban az Ízlés e változatossága nem érintette; a virágok uralkodó királynéjának van elismerve s tró­nusát a változó divatok daczára is megtudta tartani s költőink most is még épp oly hév­vel és bámulattal éneklik meg, mint a régiek — és joggal. A rózsa a virág aestetikai tökéle­tességének inkarnácziója, mely alak, színezet és illat tekintetében utolérhetetlent nyújt. Egy dísznövény sem dicsekedhetik oly min­den tekintetben arányos és stylszerü virág­gal, egynél sem találjuk oly változatosságát a színjátszásoknak, mely a fehér és sárga kivételével, a rózsaszín legváltozatosabb ár­nyalataiban pompázik, néha kápráztató, lán­goló vörös, mint a tűz hatalmas lángja, néha gyönge, üde, mint a hajnal első pírja a reg­geli felhőn. S szerfölött emeli e színeket amaz atlaszszerü csillogás, azon gyöngyfény, azon bársonyszerü felület, mely a színeket még ragyogóbbá, még feltűnőbbé teszi és mintha a természet ez egy remekművében tetézni akarta volna egész művészetét, mintha e kegyeltjét el akarta volna halmozni annak minden varázserejével, adott e fényes tulaj­donokhoz még oly felséges illatot, minővel ritkán találkozunk más növényeknél. A rózsa annyi anyagot nyújt számtalan válfaja, érdekes története és az ápolásnál meg­figyelendők megbeszélésére, hogy valóban messze vezetne, ha itt részletekbe ereszked­nénk és törekvésünk csak oda irányul, hogy a kevésbbé jártasakat a rózsa tenyésztésének főbb szabályaival megismertessük és oly gyűj­teményt mutassunk föl, mely a legértékesebb fajokat foglalja magában. A rózsát október második fele előtt ültetni nem szabad és tulajdonkép a november hó az ültetésnek legalkalmasabb ideje. Azon virágkedvelök tehát, kik rózsafáikat már korán elültetik, teljesen tévúton járnak. A rózsa ak­kor még vegetáczióban, nedvei folytonos kerin­gésben vannak és ebben zavarni nam szabad, hanem be kell várni, mig azok teljesen visz- szavonultak és a fa nyugállapotába jutott. A rózsa sikeres tenyésztéséhez szükséges a földet 60 czentiméternyire rigolirozni és jól trágyázni, ami növését nagyban elősegíti. Legalkalmasabb földnem a nehéz agyag és ahol ez rendelkezésre nem állna, tanácsos HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásil a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRriYRI TRRGYRSZRRirÓG ifRR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosá»ji, Scbietrumpf ét Tina cégtél »adagéit, IX., iNMt ti uü

Next

/
Thumbnails
Contents