Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-02 / 35. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. szeptember 2. 35. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ............................. 8— kor. Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Fél évre................................. 4— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ......................... 2— „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám.........................-2 0 , Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Városunk költségvetése. Előttünk fekszik városunk 1910. évi költségvetése, amelyből azt a szomorú tapasztalatot kell merítenünk, hogy a mit már évekkel ezelőtt előre láttunk, az tényleg elkövetkezett s az 1910. évi szükséglet fedezésére a városi tanács 112°/0 községi pótadó megszavazását kéri. Évek során keresztül óva intettük városunk képviselőtestületét arra, hogy a kiadásoknak apasztása és az igényeknek mérséklése mellett, igyekezzék a város bevételeinek fejlesztéséről és uj bevételi források megnyitásáról gondoskodni, mert eljön az az idő, a midőn a város polgársága kénytelen lesz a képviselőtestülettel szembe helyezkedni s oly lépésre szánni el magát, a melylyel a mindinkább fokozódó követelések és igények ellen önmaga védelmére eszközöket fog keresni. Évek során keresztül ennek a városnak polgársága türelemmel viselte azokat a súlyos terheket, a melyeket a városi közigazgatás tőle követelt. Évröl-évre fokozottabb mértékben lett anyagi ereje igénybe véve a nélkül, hogy ezen anyagi áldozattal szemben arányban állana a város fejlődése; a nélkül, hogy ennek a fokozottabb mértékben haladó közszolgáltatásnak ellenértékét látná vagy újabb intézmények létesítésében, vagy valamely kézzel fogható bevételi többlet, forgalmi töke létrejöttében. Sajnos, ilyen eredményeket nem látunk sehol. De azt igenis látjuk, hogy a múlt évi 97% pótadóval szemben egyszerre 112%-ra szökik fel az adókulcs, tehát egy év alatt 15%-al több áldozatot követel tőlünk vámsunk közigazgatása. És nézzük, mire szükséges ez az aránytalanul magas áldozat, a mit tőlünk kívánnak. A múlt évi szükséglettel szemben az 1910. évi szükséglet 53842 K 37 fillérrel van többre előirányozva és pedig: 1. személyjárandóságokra 15177 K 03f. 2. ruházati többlet . . . 2299 „ 85 „ 3. dologi kiadásokra . . 6601 „ 67 „ 4. elhagyott gyermeksegély alap javára . . . 14000 „ — * 5. közvágóhidalapra . . . 500 „ — „ 6. az ovodák és állami iskolák czéljaira felvett kölcsönkamat és törlesztése ................. 13863 „ 82» 7. menhelyvezetönök végkielégítésére ............. 1400 „ — „ Ez zel szemben a dologi kiadásoknál elért megtakarítás és a megszűnt, csak egy évre előirányzott kiadási tételek folytán kevesebb szükséglet 15047 K 01 fillér végeredményében tehát a több szükséglet 38795 K 36 fillér. A fedezeti rész pedig igy áll: bevételi többlet .... 12699 K 08 f. bevételi keveseblet . 1876 „ 82 „ Marad többlet .... . 10822 K 26 f, melyet a több szükségletből levonva, marad csupán 1910. évre előálló és pótadóval fedezendő többlet hiány 27973 K 10 f. TÁRCZA. Ünnepnapon. A szeretet az én vallásom, A jótétel az imádságom, Ha mikor egy csöpp jót tehettem: Ünnep van aznap a szivemben! Nem építem az üdvösségem: Vakhitü, pogány gyülölségen. Sem földi, égi boldogságom: Embercsinálta szűk dogmákon! Czélom e gyarló földi-testben: Megállni mennél emberebben, S úgy osztani be életutam: Ahogy Krisztusomtól tanultam. Megnyugodni a jó Istenben, Ki mindig jóra vezért engem. S legfőképp egyre törekedni: Mindenkit testvérkép szeretni! A szeretet az én vallásom, A jótétel az imádságom, Ha mikor egy csöpp jót tehettem: Ünnep van aznap a szivemben! Szabolcsba Mihály. A gyönyörű Wilhelmstrassén. Irta: El. Orzeszkowa. Zugó, zajló, ékes, dúsgazdag, gyönyörű Wiesbaden. Hosszú, széles, pompás utczája a Wilhelmstrasse. A terjedelmes platánfák beláthatatlan serege alatt a kényelmes és csinos padok óriási sorozata, amit egy tekintettel belátni nem lehet. Leültünk kettesben az egyik padra és néztünk, hallgattunk, bámultunk, csodálkoztunk. Engem, minden csodálkozásom és elragadtatásom daczára, keblem egy elrejtett zugában, ott, ahol a szív dobog, valami szúrt, égetett; fájt, sajgott valami. Valami, ami nem tartozott hozzám. Minden rendesen haladt a maga megszokott jó utján, de valami, valahogy olyan idegenszerünek, távolinak tűnt fel előttem . . . ^ Vájjon a társam, minden bámulata és csodálkozása daczára, a szive mélyében szintén ugyanazt érezte-e, amit én éreztem ? Nem tudtam. Élete virágában levő férfi volt ez, de arczán hosszában már két mély barázda húzódott végig, egy pedig keresztben a homlokán, ott, a haja mellett amely fekete színből kezdett már fehérré válni. Sötét szemei, amint elgondolkozva, lassan siklottak át a környezet megszámlálhatatlan különlegességein, szokatlan fényben csillogtak. HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásít a műtrágyáit sohasem pótoljáR. A szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BÜDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRirÓG/RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányl, Schietrumpf és Társa cégtél Budapest, IX., Sréi-ü 21 stáit.
