Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-12 / 32. szám
± NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 3 gatja azokat a nagyon is megszívlelendő tanácsokat, a melyeket az értesítő gyermekeik nevelésére nézve ad, akkor ezt az intézményt melegen felfogja karolni, mert be fogja látni, hogy a polgári iskola oly praktikus életpályákra nevel, a melyeken a pro- letarizmus csaknem ki van zárva. S bár növendékeit nem a tudományos pályákra vezeti, de oly kenyérkereső pályáknak képezi alapját, a melyek a hazának derék, hasznos polgárokat nevelnek. Minden kezdet nehéz s igy az iskola fejlesztése is lasabban fog menni. De ha felépül majd az uj helyiség, ha az iskola meggyökeresedik s a közönség is be fogja látni annak nagy jelentőségét és hasznát, — reméljük, hogy egy pár év múlva büszkén fogja hirdetni az értesítő azt, hogy Nagykároly városának egy minden tekintetben kifogástalan oly iskolája van, mely bátran kiállja a versenyt bármely más hasonló iskolával. * * * Az értesítő első részében ismerteti az iskola? létesítésének történeti előzményeit, a melyeket lapunk olvasói közleményeinkből már ismernek. Megemlítjük abból, hogy az iskola ebben az évben kezdette meg működését az I. osztálylyal s hogy jövőre a második osztályt is felállítják. Az iskola ideiglenes helyiségéül a volt izr. iskola szolgált, a melyet a város bérelt ki. A II. rész az igazgató jelentését tartalmazza a lefolyt iskolai évről. Ebből felemlítjük, hogy a beiratások szept. hó 1—4. napjain tarttattak meg, a mikor 54 tanuló iratkozott be az I. osztályba. A tanév szeptember 5-én lett megnyitva s a tanitás 7-ikén vette kezdetét, mely rendesen folyt, melynek menetét az igazgató hoszabb betegsége gátolta, a kit két hónapi időtartamra helyettesíteni is kellett. ügy a vallásos, mint az erkölcsi nevelésre nézve a tanítótestület kellő gondot fordított s a növendékek az istentiszteleteken rendesen részt vettek. A tanulók magaviseleté ellen az értesítő sok kifogást emel s a tanitókarnak — mint látszik —- meglehetős fáradtságába került mig az iskolai fegyelmet helyreállítani tudták. Megjegyzi azonban, hogy ezek a kifogások nem valamely komolyabb erkölcsi természetű vétségből, hanem apróbb gyermekes pajkosságból, esintalanságból és meggondolatlan könyelmüségből származtak. Sok bajt okozott különösen az év elején a későnjárás. Egy tanulót a rendes heti óraszámot meghaladó igazolatlan mulasztás miatt a rendes tanulók létszámából törülni is kellett. Az év végén maradt 50 tanuló közül csak 4 volt olyan, a ki egy órát sem mulasztott. A tanulók mulasztott óráinak száma: 1035! Bizony ez nagyon sok s a tanulók közül egyre átlag 23 óra jut! A tanulók előmenetele tekintetében is, hogy az elért eredménynél jobbat felmutatni nem tudtak, azon legkevésbbé sem csodálkozunk s készséggel akceptáljuk a felhozott indokokat. A tanulók egészségügyi állapotát sem mondja az értesítő kielégítőnek. Mert bár járványos betegség nem fordult elő, mégis betegség czimén 36 tanuló 729 órát mulasztott. Az iskola október 4-én, november 19-én, márczius 15-én, április 14-én és junius 28-án iskolai ünnepélyeket rendezett, melyek le- ; folyásáról annak idején megemlékeztünk. Bodnár György kir. tanfelügyelő a tanév í folyamán négy Ízben látogatta meg az intézetet s behatóan megfigyelte a tanitás menetét. A tanitás junius hó 18-án nyert befejezést s a tanév 28-án „Te Deum“-mal végződött. A III. rész a tanfelügyelőség és az iskolai gondnokság tagjainak névsorát sorolja fel. A IV. rész a tanítótestület tagjait név- szerint említi fel. Ezek: Patek Béla igazgató és Darabánt András tanító. Hitoktatók gyanánt működtek: Cupcea Péter, Fürth Fe- rencz, Horváth Jenő, Kertész Miksa és Kovács József. Az V-ik rész az elvégzett tanítási anyagot és a tanulók érdemsorozatát ismerteti. | Tiszta kitűnő tanuló egy sem volt. Jeleseb- ' bek: Becker József és Rátz István, a többi bizony még az átlagos középszerűn is alul marad! Magántanuló 18 volt, a kik közül 8 j osztályismétlésre lett utasítva. A VI. részben közzétett statisztikai adatok szerint az év elején beiratkozott 54 tanuló, évközben kimaradt: 4, — maradt az j év végén 50. A tanulók kijéül nagykárolyi illetőségű volt 47, szatmármegyei 3, más megyebeli 4. Vallás szerint: róm. kath. 20, gör. kath. 10, református 13, izraelita 11. A szülők foglalkozása szerint: birtokos, bérlő: 5, önálló iparos: 15, iparnál alkalmazott: 2, önálló kereskedő: 10, köztisztviselő: 3, ma- i gántisztviselő: 1, egyéb értelmiségi: 1, szol- ! gálaltevő : 13, magánzó: 4. Az értesítő többi részében az iskola rendtartási szabályzata, a magánvizsgálatokra vonatkozó tudnivalók a Tankönyvek jegyzéke az 1909—1910. tanévben arra vonatkozó tudnivalók és végül a polgári fiúiskola czélja és feladata czim alatt az iskola ismertetése van közölve. Különösen az utóbbi közleményt ajánljuk a szülők figyelmébe, melyből mindenki tájékozódást szerezhet arra nézve, hogy mily életpályákra képesít az iskola elvégzése. A jövő tanévre a beiratások szeptember 1—4. napjain d. e. 8—12 óráig fognak megtartatni az iskola helyiségében. Honom höslelkü asszonyaihoz. (V. L.) Milyen különös fordulása az időnek, hogy az a nyári vezérczikk, a mely égy előkelő budapesti napilapban „Honunk höslelkü asszonyai“ czimmel látott napvilágot, még ma is vezető témája a társaságnak. Mindenesetre nagy kérdést érintett a czikkiró és mindenesetre fájó sebre tette a kezét. Mert az emberek sajogva vallják, hogy a czikknek minden szava aranyigazság. Pedig a kérdés nem is uj. A hatalmas Augusztus alatt Horácius megdalolta a „non ebur, neque aureum“-ot az aranyközéput dicséretét, a fényűzés társadalmi, erkölcsi rombolását, mely ennek a hatalmas és azóta hozzáfogható nem volt nagy imperiumnak sírját ásta. Tehát a fényűzés, mely európai meg amerikai betegség is, de melyért kicsiségé- j hez és szegénységéhez képest szörnyű áldo- j zatokat hoz a mi szép hazánk. Magam is tengerparton irom e sorokat, tehát éppen ott, melyet az a czikk, melyre előbb hivatkoztam, megbillent. Közvetetlen impressióim ! vannak tehát. E tengerparton a társaság nyolczvanöt százaléka magyar. Mágnás, ismert gazdag ember egy sincs köztünk. Ismert szegény ember annál több. És mit látok ? Látom a délelőtti selyempongyolát kecses és kevésbbé kecses idomokon, a szélespe- rernii száz koronás kalapot a korzón s a többi „asszony pukkasztó“ csodáját a drága öltözködésnek és bizony mondom némelyik itt rangosán feszitő, gangosán billegő asz- szony férje kereseti viszonyait szinte az utolsó koronáig ismerem. Nem vagyok gyanakvó természet s a más ajtaja előtt sem szeretek sepregetni, de felteszem a kérdést: Honnan ? Micsoda sötét gondok előzik meg ezt a „fürdői fényűzést“ ? Hány kis takarékba vándorolt az ifjúsági folyóirat, a váltó, mig rius“-ra hivatkozom. Gaal e bohózathoz Gvadányiból meríti a tárgyat, de a kor szelleméhez alkalmazza. Mig Gvadányi, mint a nemzeti eszme hirdetője a magyarság fen- tartása és erősítése végett a múltat szeretné visszavarázsolni szokásokban és viseletben, nyelvben és gondolkozásban, addig Gaal Pe- leskei nótáriusa az elmaradt, Werböczi-világ magyarjaként szeretetreméltóan s nevetséges módon azt példázza, hogy a nemzet érdekében fejlődnünk, haladnunk kell. Hiszen Gaal épen azt a három hazai típust teszi komikussá, kik ellen Széchenyi teljes erejével küzd, a maradiságot s a művelődéssel való nemtörődömséget Zajtay, a haladás duhajkodó ellenségét Baczur Gazsi s a közönyösséget a közügyek és a magyarság iránt Hopfen személyében. IV. A nemzeti eszme jelentősége költészetünkben. Az Alföldnek, mint költői tárgynak kialakulása szépirodalmunkban. Thomson, kinek szegénysége kortársai előtt ismeretesebb volt, mint költői tehetsége, midőn a „Rule Brittannia“ czimü tengeri dalt irta, melynek refrainje: „Uralkodjál, uralkodjál Brittánia a hullámokon“, álmodhatott volna-e arról, hogy neve a tengernagyok dicsőségével olvad össze és rímei annyi árut, annyi drága kincset segítenek a Themse raktáraiba összehalmozni, amennyit a legmerészebb képzelő tehetség sem gondolhatott volna összegyüjthetönek ? E dal, mely egy I színmű végére biggyesztve ott hevert a könyv- | árus boltokban a félretett müvek között, csak akkor kezdett igazán élni, mikor a hajókra vitték s az indulási jelre megcsendült a matrózok ajakán. Hollandia, Franczia- és Angol- ország még akkor csak vetélkedtek és osztoztak a tengereken. Egyik sem merte sajátjaként átvenni Neptunus szigonyát. S ha a britt államférfiak érezték is, — de a nép Thomson dalából ismerte meg valódi hivatását. Öt nemzedéken át énekelték a matrózok s éneklik most is a világ minden részében, — a hova a gőz hajókat visz, — a Rule Brittaniát. És ki merné mondani, hogy vájjon a technika vivniányai, a hadi tudomány újabb pusztító szerei Anglia tengeri hatalmát a jelen magas fokra emelték volna-e az említett lelkesítő dal nélkül, mely a britt hajósnépet, akárhol bolyongjon is, hivatására emlékezteti: minden nehéz vállalkozáskor, minden veszedelemben megcsendül, hogy mintegy a védőangyalok karával elénekeltesse : a britt nemzet a tengerek ura. Ki ne ismerné a kuruez szabadságharcz végső éveiben fogamzott Rákóczi nótát, mely egy századon át vigasztalta a mély bánatba merült magyar nemzetet? És kicsoda ne lelkesednék e nóta dallamaiból szőtt Rákóczi indulónak, a magyar hazafias érzelem leg- hübb zenei kifejezésének hallatára, mely a régi, Rákóczi szabadságharezok szellemét legmesszebbre, a késő unokákra, reánk szállította s melynek gyújtó hangjaira fölpezsdül a magyar vér s a háború zajában a haza védelmében halálmegvetésre erősödik s magasztosul az igaz honfikebel. Megdönthetetlen sarkigazság tehát, hogy a valódi költészet szoros összefüggésben van a nemzeti élettel s annak fejlődésével és irodalmunkban csak olyan költői iránynak van létjogosultsága és halhatatlansága, amely HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásál a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRirÓG/RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bcsányi, Schietrumpf és Társa cégtől Budait, IX., IPói-R 21 s;á.n.