Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-12 / 32. szám
4 a négy hónapos leszámítolásra el mehetett az asszony. Ez az élet tapintatlanságának egyike: az én rangos és gangos asszony speciesem előtt is felvetődik a „Honom gyengédlelkü asszonyaihoz“ irt czikk. Ugyan jó idegei vannak a kicsikének. Mert még ő ágál legjobban: „Bizony nagyon helyes volt már „bizonyos asszonyok“ között szétütni. Nézze X-nét, nézze Y-nét, a hogy ez „rázza a rongyot“ az már vérlázitó. A magunk fajta egyszerű asszonynak jóformán csak a lesaj- nálás jut. Maguk az okai mindennek. Igenis maguk, mikor a csodálkozástól tágra nyílt szemeikbe tekint. Mert maguknak csak az ilyen „utczán rangos, otthon rongyos“ ki- piktorozott, flörtölő dámák imponálnak. Nézze, nézze, hogy töri magát ezután az asszony után a sisere had. Ez igazán pukkasztó!“ Az utóbbi szavakat a mélyen átérzett kesesüség érzésével vágta ki az én nekikeseredett asszonyom, aki egyébként mélyen megdöbbentett. Szörnyű elfogultság és a fényűzés örök betege ez a nő. Tudok a férje küzdelmeiről és nehéz gondjairól, a melylyel azt a jó pár száz koronát felhajszolta, a miből most a feleség nyaral. Tudja maga a beczézett kedves is, hogy olyan száz koronás kalap vonul hollófürteire, a melynek még egyetlen virága sincsen kifizetve. És szivét mardossa, hogy egész sereg nő túl tesz rajta, mert ő ezekhez képest nem elég káprázatos. És e miatt szenved szegény! A középosztály, tehát — legalább a városi elem — már egészen inficziálva van. Hol kell a fényűzés ellen múlhatatlanul megindítandó harczot kezdeni ? Felülről. Majdnem azt mondhatnám: legfelülről. Kezdjék meg a divat purifikálását a Parc-Clubban, a felső tízezrek. A főrangú körök indítsanak „vissza az egyszerühöz“ jeligével szívós harczot a középosztály fényűzése ellen. Mi úgy szeretjük a főrangú világot utánozni. Az egyszerű ruhahordást kezdje meg tehát a felső tízezer. Ez talán divatot csinál lefelé is. Minden nemzet első lángelméi a takarékosság erényét prédikálják s a fényűzésnek üzennek hadat. Büiow hattyúdalában erről beszél, egy franczia miniszter felolvasó útra megy az egyszerűség dogmáját hirdetni. Pedig a német és franczia nemzet gazdag. Bizonyos, hogy mi elsenyvedünk, ha igy haladunk. A fényűzés megöli erkölcsünket, kikezdi becsületünket, alámossa családi boldogságunkat. Legnagyobb javaink vannak veszélyben. — Honom hőslelkü asszonyai! — van-e még erőnk visszatérni az egyszeNAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE rühoz, amiben édes anyánk felnevelt? Ha nincs, úgy e nemzet pusztulása bizonyos. Mint a hogy Róma is megszűnt, mert fényűzésből bekövetkezett romlásának a világhódító nemzet sem állhatott ellent. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán a fővárosból f. hó 8-án este érkezett haza. — Vármegyénk közigazgatási bizottsága holnap, 13-án délelőtt fél 11 órakor tartja havi rendes ülését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete mellett. — Polgármesterünk itthon. Debre- czeni István polgármester f. hó 7-én hazaérkezett s 9-én átvette hivatala vezetését Hetey Ábrahám főjegyzőtől. — Szabadságon. Néma Gusztáv városi tanácsos, közig, jegyző f. hó 10-én 3 hétre szabadságra ment. — Változás a tanári karban. A kegyestanitórend országos kormánya főgimnáziumunk tanári karában a következő változtatásokat eszközölte az 1909—10. tanévre : Kiss Béla és Dr. Komáromy Károly Tatára, Horváth Jenő Temesvárra helyeztettek. Helyükre : Berényi Mátyás Temesvárról plebános- segédnek, Csintalan Pál Nagybecskerekről és Szentiványi Béla Tatáról jönnek. — Törvényszéki elnökünk szabadsága. Dr. Röth Ferencz a szatmári kir. ; törvényszék elnöke f. hó 8-án kezdette meg 5 hétre terjedő szabadságát. Távollétében az elnöki teendőket Dr. Papolczy Gyula kir. Ítélőtáblái biró végzi. — Műkedvelői előadás. Dalegyesületünk f. hó 8-án a városi színházban műkedvelői előadást rendezett, melyen „Az apósok“, Gabányi Árpád 3 felvonásos vigjátéka került színre műkedvelőktől ritkán látott jó előadásban. Meglehetősen kis számú közönség nézte végig a színdarabot, amit a nyári nagy meleg zárt falak között töltésétől való tartózkodásnak tudunk be. A megjelentek azonban kitünően mulattak „Az apósok“ jóízű humorán. Somogyi Károly színtársulatunk kiváló komikusa — ki az előadást rendezte is — alakította Bogyai Farkast, képességének javát vívén játékába. Méltó partnere volt Dienes István (Felvinczi Eduárd) ki dilettáns létére kifogástalanul állotta meg helyét fárasztó szerepében. A hölgyszereplők közül első helyen említendő Dapsy Károlyné (Laura) kedves megjelenésével s ügyes, fesztelen mozgásával. Megfelelően illeszkedtek a darab keretébe Tóth Margit, Tóth Annus, Szikszai Ilonka. Sok nevetést keltett az inas szerepében Kaizler Imre s igen jó Zab Feri volt Müller Ferencz. Serly Ferencz (Pali), Hornyák Sándor (Farkas) és Reszler Antal (Dr. Gáti) nagy igyekezettel játszottak s hozzájárultak az előadás sikeréhez. A felvonás közökben a dalárda énekelt; először Révfy Géza: „Rákóczi nóta“, majd „Sir a nóta, magyar nóta, versenydarabokat, végül Lányi Ernő „Régi nóta, hires nóta“ ez. dalát hallottuk, kitűnő összhanggal és szép betanulással Vitele Károly karnagy vezényletével. Előadás után a Magyar Királyban vacsora és táncz volt. Az egész előadás ma este 8 órakor megismétlik felhelyárak mellett. — A tanfelügyelő szabadságon. Bodnár György kir. tanfelügyelő hat heti szabadságidejét e hó 2-án kezdette meg. Helyettesíti Sprenger Ferencz s. tanfelügyelő. — A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya folyó hó 4-én Szatmáron tartott ülésében Világossy Gáspár egyesületi titkárt ezen állásában véglegesítette. A választmány ezután folyóügyeket tárgyalt. — Uj telefonelőfizetők. A helybeli távbeszélőhálózatba újabban Jakobovics József kereskedő-ezég 74, ifj. Grosz Ignácz kereskedő 75., a Petőfi-nyomda részvénytársaság és lapunk kiadóhivatala 76. s végül Reszler György és társa fakereskedő-ezég 77. szám alatt kapcsoltatott be. — Színházi hírek. Heves Béla, a szatmár—nagykárolyi színház igazgatója most., tért haza külföldi tanulmányutjáról. Sikerült neki a külföld legjobb és legnagyobb sikert elért újdonságait megszerezni a jövő szezon részére. Ezenkívül az eddig előadott s az ezután előadandó hazai müvek legjavát is részben megszerezte, részben megfogja szerezni. Mindezekből látszik, hogy igen érdekes színházi szezonra van kilátásunk. — A szatmári színházban Dunai Árpád két segéddel május óta dolgozik az uj díszletek megfestésén. — Heves Béla társulatával a két hónapi nyári szünet után aug. 14-én kezdi meg működését Nagykőrösön. — Elgázolás. Tóth József napszámost f. hó 9-én a konyhapiaczon Helmeczy Albert kocsisa elgázolta. Tóth könnyebb sérülést szenvedett. nemzeti talajból fakad, nemzeti érzéseket sugall, nemzeti eszméket kelt és terjeszt, a nemzeti fenmaradást biztositja, a nemzeti erősödést támogatja s a nemzeti emelkedést czélozza, mert br. Eötvös József szerint: „Minden irodalmi műnek nemcsak hatása, de még becse is azon összeköttetéstől függ, melyben az a nemzet életével áll, — bizonyos, hogy világköltő csak az lehet, ki előbb egy nemzet költője volt.“ És most azt kérdem, hogy a teremtő magyar költői lélek számára mi lehetne alkalmasabb terület és gazdagabb forrás, mint az Alföld csodálatos szépségeivel, ezerszinü képeivel, a józan magyar nép változatos, tiszta és mély érzelmű világával, becsületes s őszinte gondolkozásával, egyszerű, de vonzó életmódjával, hiszen a mi legnagyobb s a világirodalomban is első rangú lírikusunk, Petőfi Sándor is mondja: Mit nekem te, zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy-völgyedet nem járja . . . Lenn az Alföld tengersik vidékin Ott vagyok hon, ott az én világom; Börtönéből szabadult saslelkem Ha a rónák végtelenjét látom! . . . De az Alföld költői szerepe mégis csak későn bontakozik és szélesedik ki irodalmunkban. Kis tanulmányom végső részében tehát az Alföld költészetének eredetére s jelen napjainkig tartó fejlődésére akarok általánosságban rámutatni, hogy Gaal költői szellemének eredeti alkotásait s örök érdemeit az absolut igazság mérlegén értékelhessem. * * * A diadalmakban gazdag szabadsághar- ezok utolsó szerencsecsillaga az 1708. évi szerencsétlen trencséni csatával kialvó félben van, a kuruezok Erdélybe menekülnek s fölhangzanak a bujdosók ajkán e kor költészetének legszebb termékei, valóságos ku- ruczelégiák. Mindennek vége. A majtényi páston, 1811-ben az utolsó nemzeti uralkodó család utolsó sarjadékának, vezérlő fejedelmünknek, II. Rákóczi Ferencznek szerencsecsillaga a nemzeti szabadság egéről örökre lehullott. A szétzüllött csapatok a Bakony sárguló erdeiben keresnek menedéket s a régi bus énekek szomorú hangjai mellett vigasztalják egymást. Az épségben maradt hadak Ung és Bereg felé húzódnak s onnan sóhajtoznak a Bakony aljára, Ság mezejére s bánatos dalaik összeolvadnak a tárogató szívfacsaró akkordjaival: Harczoltam én a hazáért Istenért és szabadságért, Búval eszem most kenyerem, Bujdosó lett én belőlem. Hol szépséges feleségem? Hol vagy te is nemzetségem ? Kis gibezém : kicsi lányom ? Kérem Istent, hogy megáldjon. Harczoltam én a hazáért A haza szabadságáért; Most bujdosás a kenyerem, Sós a könytől, mikor eszem. Szülőföldem Isten hozzád Az hazám már Lengyelország, Az hazám már Lengyelország Mégis sirva gondolok rád. Minő mélységes bánat s mennyi melegség e megtört, kemény szivekben! A bujdosóknak oly gazdag és megható költészete a beköszöntött nemzetietlen korban már csak titkos költészet, csak a puszták, vadon erdők hallják, össze-összeverődő szegénylegények dalolják a keserű s reménytelenséget zengő énekeket, hiszen : Hegyeken, völgyeken, Falukon, utakon, Erdőkön, mezőkön Nékik ellenségök. A bujdosók dalai nagyrészt átolvadnak a népköltészetbe. Ők pedig ekkor kapják a „bujdosó katona“ s a „bujdosó szegénylegény“ jellemző s a pusztai betyárokra manapság is használt elnevezést . . . Idők múltával a bujdosók dalai elnémulnak, a nemzet elalél, elernyed, az idegen nyelvi tudományosság mellett a költészet csak nehány derengő fénysugárt áraszt szét s a bujdosó szegénylegények költészetének erejét és nemesitő határát több mint egy századon keresztül nem ismeri, nem érzi a magyar nemzet. (Folyt, köv)
