Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-12 / 32. szám

2

NAGYKÁROLY ES VIDÉKE.

oly eredményt elérni, a milyent szorgalma és ambitiója elérni kívánna. És nem hiszem, hogy maguk a tanárok is ne éreznék, hogy nem mindig a tanulókban és a szülőkben, hanem magában a tanítás módszerében is rejlik a hiba.

A leányiskoláknál már felismerték annak szükségességét, hogy a tanítás rendszerén változtatni is kell. Az állami polgári leányiskola ez évi értesítőjében örömmel olvassuk, hogy az uj tanterv már nem csupán az elméleti, hanem a praktikus nevelésre is nagy súlyt fektet. És igen helyesen. Mert az elméletnek nem fő, hanem csak kisegítő szerepe kellene hogy legyen, — a mely megmagyarázza a tapasztalt praktikus jelenségek törvényeit és szabályait — s könyen felfoghatóvá tegye a gyermek előtt a látottakat és hallottakat.

Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy leánygyermekeinket már a valódi élethivatásra kezdik nevelni s nemcsak a klasszikusok müveinek és mondásainak beinagoltatásával, hanem a háztartás, kertészkedés, selyemtenyésztés, kézimunka és egyéb életrevaló szükséges ismeretek tanításával olyanokká fejlesztik, a milyen leányokra s majdan családanyákra szükség van.

Mikor érjük ezt el fiainknál? Mikor fognak végre komolyan foglalkozni a középiskolai tanterv megfelelő módosításával? — Hiszen nap-nap mellett hangzanak fel a panaszok és még sem történik semmi.

Az egyik baj szüli a másikat. A tananyag helytelensége magával hozza a tanulók rendkívüli gyengeségét is. Azt tagadni nem lehet, hogy a középiskolai tanulók háromnegyed része még az átlagos közepesen is alul marad. Az értesítők hemzsegnek az elégséges érdemjegyektől s a legnagyobb rész alig hogy keresztül tud vergődni ;

a középiskolákon. A jeles tanulók száma pedig oly csekély, hogy számba sem jöhet.

Vájjon ennek a szomorú tanítási eredménynek kizárólag az volna az oka, hogy a szülök tehetségtelen gyermekeiket is mindenáron taníttatni akarják? Vagy az, hogy a tanulók nem fejtik ki azt a kellő szorgalmat, a melyet kifejteniük kellene?

Nem mondom, hogy részben nincs igazuk, akik ezeket állítják.

Igen, sok van ilyen is, de nem kizárólag ez az oka a tanulók gyenge eredményének.

Hiszen a való élet legtöbbször reá czáfol erre az állításra és azt bizonyítja, hogy a kik a középiskolákban közepes vagy gyengébb eredményt tudtak elérni, azok az életben igen jól megállják helyüket, sok esetben külöm- bül, mint az a kitűnő középiskolai tanuló. És ha a szülök egyszer csakugyan megfogadnák azokat a jó tanácsokat, a melyekkel ellátják őket, hogy középszerű, vagy gyengébb tanuló gyermekeiket ne eröltetsék a tudományos pályákra, — akkor jól néznének ki középiskoláink, alig volna bennük nehány tanuló és akkor ez volna a baj !

Ha annyi sok ezer tanuló közül a háromnegyed rész olyan gyenge eredményt tud felmutatni, talán mégis csak a tanítás módszerében is kell valami hibának lenni. Ez a jelenség nemcsak arra vall, hogy gyermekeink nagyobb része nem fejti ki a kellő szorgalmat, hanem arra is, ^gy talán a középiskolák tanítási anyagát a tanulók háromnegyed része nem képes megemészteni s nem bir tehetsége lépést tartani a tőle követeitekkel. És ha a tanításnak eredménye ilyen elszomorító, mégis csak gondolkozóba kell esnünk a felett: vájjon nem-e szükséges a tanítás anyagának módosulnia a tanulók nagyobb részének szellemi képességeihez;

nem lenne-e helyes szakítani a régi, elavult rendszerrel és e helyett életbe léptetni egy kevésbbé terhes, de annál inkább szükséges és az élet követelményeihez idomuló tanrendszert?

A középiskolák reformja már-már égető szükség, a mely alól a törvény- hozás ki nem térhet.

—e.—

Iskolai értesítők.

IV.

A nagykárolyi m. kir. áll. polgári fiúiskola I. értesítője 1908—1909. tanévről.

Szerkesztette : Patek Béla, igazgató.

Érthető kíváncsisággal tekintettünk városunk e legfiatalabb kulturintézetének első beszámolója elé.

Előre sejtettük azokat a nehézségeket, a melyekkel ennek az uj intézménynek megküzdenie kellett és kell és a melyekről az értesítő olyan tüzetesen beszámol.

Egyrészről a város szerény anyagi viszonyai miatt nem tudott azonnal megfelelő helyiségre szert tenni és kénytelen volt egy kevésbbé alkalmas bérelt helyiségbe vonulni, a hol kezdetleges eszközök mellett, a kezdet nehézségeivel birkózva, végezte feladatának első évét. Másrészről pedig küzdenie kellett a tanulók meglehetős fegyelmezetlenségével is. Mert bizony nemcsak az a hiba, — a mit az értesítő említ — hogy a növendékek több különböző tanintézetből kerültek össze, mert bármely tanintézetből jöjjön is az a tanuló, bizonyos fegyelmezettséggel mégis csak rendelkezik, — hanem az is, hogy a növendékek között sok olyan van, — a mi korukból is megállapítható, a kik már régen elhagyták az elemi iskolát, a polgári iskola hiányában más tanintézetet nem látogattak — s igy lassanként elszoktak a fegyelemtől. Bizony ezeket újólag kellett hozzászoktatni az iskolai rend és fegyelemhez. Annál szebb és dicsérendőbb munkát végzett a tanítói kar, ha ezen feladatának lelkiismeretesen megfelelt.

Hogy városunknak égető szüksége van erre az iskolára, azt készséggel elismerjük, de bizonyítja a beiratkozott tanulók száma is. — És ha a város polgársága meghallGaál József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése.*)

Irta : Sróff Gábor.

III.

És kicsoda ne fedezne fel eszmeközösséget Gaal József költészete és Szalay László történeti munkássága közt? Hiszen Gaal József még a 48-as szabadságharcz előtt „Zrínyi Ilona búcsúja“ és Zrínyi Ilona“ ez. balladás költeményében a hazafi fájdalom borongásával mereng el Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelmi házasságán, a diadalmas és gyászos nemzeti fölkelésen, száműzetésükön és török földön történt halálukon és sírjukon virrasztó nemzeti kegyeleten. — Szalay lelkét szintén érinti a kuruez-, labancz- kor szellemének szárnysuhogása a szabadságharcz után az elnyomatás korában közjogi és hazafias érzésének és meggyőződésének hitvallásában, „Magyarország történetéiben

*) A főgimnázium 1908—1909. évi értesítőjéből.

| a honszerelem mély érzésével eleveníti föl a kuruezkor eszmevilágát s az utolsó nemzeti fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencznek dicső és fönséges alakját . . .

Ezenkívül Gaal József irói munkásságának területén éles vonásokkal rajzolja elénk korának politikai, társadalmi s művészeti viszonyait, gyarlóságait, nevetséges vonásait: egymás után vonulnak el szemünk előtt annak a kornak félszeg típusai: az elkényeztetett, üvegházi virág: a szeszélyes, beteges kedélyű úri leány, a nagy világi, nemzetietlen lelkű, rangkóros dáma, a csacsogó, tere-ferélő, a mások bajával törődő nyelves asszony, a nyugtalan természetű s mindenre kapható léha örökös, a külföldi Ízlésű s nemzeti művészetünket megvető zenemükedvelő, a fukar és magyargyülölö nyárspolgár, a külföldies- kedö, üres fejű, gyáva gavallér, a 40-es évek ingyenélő arszlánja és a diákos műveltségű, szűk látókörű s maradi köznemes . . .

De Gaalra kortársai közül legmélyebb hatást mégis gróf Széchenyi István nagy ; szelleme gyakorolja s a legnagyobb magyar óriási szellemének ihletése mondhatni egész

munkásságát áthatja. Bizonyos lelki rokonság fűzi őket egybe: az erős hazafiság, a nemzeti fejlődés vágya és mérséklet a törekvésekben. Gaal József ei-elmereng a rég- és és közelmúlton, Mátyás király magasztos, nemzettörténelmi jelentőségű szerepe s a hagyományokon nyugvó kalandos élete dráma- irásra ösztönzi költőnk lelkét, Balassi Bálint tüneményes egyénisége s Lónyay Anna tiszteletreméltó alakja költői elbeszélésekre ihleti, de csak azért, hogy a magyarságnak tudatára ébredt nemzetet gyönyörködtesse s a történelem népszerű tanulságaival a jelen feladatainak irányokat s útbaigazításokat adjon. Gaal „Szirmay Ilona“ czimü regényében, drámaköltésében s néhány elbeszélésében még a régi magyar patriarchalis életet rajzolja, a nemesi kúriák vidám napjairól emlékezik meg, ám de itt is észrevehetni, hogy szeme a jövőbe tekint s kezében a fejlődés és haladás zászlaját lobogtatja.

Széchenyi és Gaal lelki rokonságának s nemzetfejlesztő ezélzataik azonosságának megvilágítására elegendőnek tartom, ha színpadjainkon ma is kedvelt „Peleskei nótáingó és ingatlan forgalmi, valamint házasságközvetitö és tudakozó intézete.

Ház, földbirtok, üzlet, vendéglő, szálloda, továbbá mindennemű ingó vagyon örökáron és bérletbe adás-vevése. ==^= Nagykároly, „Polgári Olvasókör“ épület.