Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-28 / 4. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. január 28. 4. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. üegjeienik minden esiltörtcilsön. Előfizetési árak: Egész évre .................................8‘— kor. Fél évre ..................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................— 20 „ I Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. j A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza, A koalitió. 1906. év április hó 8-án az egész magyar nemzet örömnyilvánulásai között vonult be az uj minisztérium hazánk szép fővárosába, mert öröm és lelkesedés honolt mindenütt e hazában, hogy megtörtént a békés kibontakozás s hogy megszabadultunk a még egy-két nappal azelőtt fenyegető sötét absolutismus rémeitől. Kibékült a király a nemzettel s a nemzeti öröm e fénydus napjaiban nem is sokat törődtünk azzal, hogy a függetlenségi és 48-as párt szövetkezett az alkotmánypárttal, de főleg a néppárttal is. A nagy szükségben — mikor a nemzeti alkotmány forgott veszedelemben, mikor általános volt az óhaj, hogy megteremtessék a béke, melyre ennek a sokat szenvedett országnak oly nagy szüksége van, a két rósz közül a kisebbiket választottuk és elnéztük azt, hogy szövetségre lép a tűz a vízzel, a szabagság, egyenlőség, testvériség a vallási türelmetlenséggel és egyenlőtlenséggel, a szabadelvüség a reactióval. Elnéztük, hogy a függetlenségi párt, az a párt, amelynek programmját képezi Magyarország függetlensége, önállósága s az, hogy e földön minden hazáját szerető magyar, faj és vallás- külömbség nélkül boldogulhasson, melynek programmjában benne van a szabadság és jogegyenlőség — szövetségre lépjen azzal a párttal, mely negatiója a szabadelvüségnek, a jogegyenlőségnek, mely vallás szerint Ítéli meg az állampolgárokat. A néppárt nemcsak hogy 1867-es alapon áll, tehát a függetlenségi párttal homlokegyenesen ellentétes közjogi alapon, hanem még Magyarország pénzügyi önállóságának is ellensége. Hiszen ép a múlt napokban olvastuk, hogy egyik hivatalos szócsövében kirohanást intézett az önálló bank ellen, azt mondván, bogy a politikai helyzet az, miszerint nem vagyunk még elég erősek a nemzeti bank felállítására. Hát szabad egy koalizált párt orgánumának igy írni egy oly kérdésről, melynek kedvező megvalósításáért a szövetkezett pártok legnagyobbika élethalál harczot folytat? Hátha még igaz lenne is, hogy mi nem vagyunk képesek arra, amire a legkisebb balkán állam is képes volt, szabadna-e ezt világra kürtölni ép akkor, mikor a bankszabadalom meghosszabbításának kérdése szőnyegre került ? Itt világos a taktika! A néppárt a maga talaját akarja előkészíteni és mindent elkövet arra nézve, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak kellemetlenkedjék. Ez volt az indító ok a választásoknál, ez volt az indító ok mikor a függetlenségi főispánokkal szemben — köztük a mi főispánunk ellen is — többször támadást intézett. Ez vezeti a ijankkérdésben, vezette akkor is mikor a Curia ellen foglalt állást. A kellemetlenkedés és a függetlenségi párt discreditálása a czél s itt, mint látjuk vármegyénkben és városunkban, nem válogatósak az eszközökben. A császári jubileum alkalmából a vármegyéhez beadott indítványt nem hazafias érzés sugalta. A Majos-ügy többszöri előhurczolása sem a higgadt, megfontolt szövetséges jóakaratából került elő. A múlt évi deczember hó 27-iki kelettel Szabó Albert dr. vármegyei bizottsági tag aláírásával kiadott körlevél sem mutatja azt, hogy a koali- tióban levő néppárt a szövetséges párt vezére irányában a megfelelő tisztelettel viseltetik. Minthogy tehát a néppárt program mj a a függetlenségi párt programújával homlokegyenest ellenkezik, minthogy a néppárt ellensége az egyenlőségnek és testvériségnek, ellensége Magyarország közjogi és pénzügyi önállóságának, mert 67-es alapon áll és ellene van az önálló nemzeti banknak; minthogy nincs értelme annak, hogy valaki szövetségre lépjen az ellenségével azért, hogy az egyik szövetséges a szövetség előnyeit élvezze s ez a másikat bántsa és bosszantsa s minthogy rég megszűnt az az ok, aminek következtében a szövetség szükségessége előállott, itt a legfőbb ideje annak, hogy a függetlenségi párt azt mondja a néppártnak: váljunk el! Haladjon mindenik párt a maga utján, mert jobb a nyílt ellenség, mint az ilyen szövetséges s az ilyen szövetkezés különben is, ha az alkotmány megmentése czéljából ad hoc szükséges is volt, állandó szövetség nem lehet, mert hiányzik ennél a szövetségnél az erkölcsi alap. A minek pedig erkölcsi alapja nincs, annak elöbb-utóbb össze kell dőlnie! Az alkotinánypárttal való együttműködés is lehetetlen jelen alakulásában. Vagy elfogadja az alkotmánypárt az önálló nemzeti bank felállítását programmal, vagy nem. Ha elfogadja, meg kell csinálni a fúziót. Ha pedig nem, meg kell szakítani az összeköttetést, mert csak nem gondolhatja az alkotmánypárt, hogy a függetlenségi párt az ö programmját fogadja el! Hiszen az nem volna egyéb, mint elhagyni a 48-as alapot s áttérni a 67-re. Elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy tiszta bort kérjünk a pohárba ! Legyen vége a játéknak. Az 1848. nem tűri ineg az 1867-et, a tűz nem a vizet! Az olaj nem keveredik a vízzel! Legyen a hatvanhetes párt 67-es, de a függetlenségi legyen 48-as. Vagy meglesz az önálló nemzeti bank 1911-ben és az önálló vámterület 1917-ben, vagy maradjon a függetlenségi párt az, ami a koalitió megszületése előtt volt, ellenzék, még pedig igazi, megalkuvás nélküli ellenzék, amely megmutatja, hogy csak addig ragaszkodik a kormányzathoz, inig megvan a lehetőség elvei megvalósításához. Ha pedig ezt nem teheti, elveit fel nem adja, elhagyja a hatalmat, hogy rendíthetetlenül küzdjön elveiért tovább mint ellenzék. A mi igazságunk. — A nagykárolyi székhely pártjának Emlékirata. — (Folytatás.) A szabadságharczot megelőző rendi korszakban többé nem volt szó a vármegyei székhelyről. 1849-től 1861-ig, majd a kisal- kotmány végétől a kiegyezésig, amikor nem volt sem alkotmány, sem parlament, sem törvényhatósági élet, sem vármegye, az abszolút korszak, a melynek éppen főtörekvése volt a történeti hagyományok és szerzett jogok sárba tiprása, azon közigazgatási területnek, a mely a régi Szatmárvármegyét foglalta magában, igazgatási székhelyéül Szatmári jelölte ki. Határozottan tiltakozunk azonban a szatmári emlékirat azon kitétele ellen, hogy ezen most említett korszakokban a vármegye székhelye Szatmáron volt, mert hiszen a törvé4
