Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-15 / 28. szám
XXVI. évfolyam. JF Jr ■ifNagykároly, 1909. julius 15. ÖÖOVÜ t-ö 28. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ..................... Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben.) Fél évre ......................... • ■ 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ................. . . 2-— , A szépirodalmi részt vezeti: Símkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám................. . .--20 „ Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ideiglenes megoldás. A kormányválság kérdése tehát ideiglenesen meg van oldva. Még pedig a legkényelmesebb utón, a Wekerle kormány újbóli kinevezésével. A hónapokig tartó bizonytalan helyzetnek egyelőre vége szakadt és a kormány ügyeit alkotmányos utón kinevezett minisztérium vezeti, amelyet a viszonyok kényszerítő hatása alatt a függetlenségi pártnak is el kellett fogadnia. Helyes volt-e a válságnak ily módon való megoldása? Helyes volt-e az, hogy a forrongó kedélyek lecsillapítására azt a módot eszeltek ki, hogy egyelőre maradjon minden a régiben? Szerény véleményünk szerint nem volt helyes. Mert ha már felvetettük azt a kérdést, hogy a nemzeti követelmények kielégittessenek és különösen az önálló bank felállítása iránti jogos követelés teljesittessék: mindenesetre végig kellett volna küzdeni ezt a harczot, lett volna az eredmény bármilyen és nem lett volna szabad a válság ilyetén elodázásába belenyugodni s pár hónap múlva ismét odaállítani a nemzetet az izgalmak elé. Kétségtelen, hogy a kormányválság kérdésének elodázása csakis abból a czélból történt, hogy a végleges megoldás egy alkalmasabb időpontban történhessék meg. Ezt az alkalmasabb időpontot — úgy látszik — elérkezendönek gondolják, talán az ősszel, — talán később. És alkalmasnak bizonyára azt tartják, ha majd a nemzet kívánságának mellőzésével a függetlenségi pártot megkísérlik eltántorítani vagy leszerelni, vagy megalakítani azt az egységes pártot, amely minél kevesebb vívmány árán vállalkozik a kormányzás állandó támogatására és vitelére, mig a függetlenségi pártnak majd ismét az ellenzék szerepe fog jutni. Alig hisszük azonban, hogy ez a terv sikerüljön. Hiszen a Lukácscsal való kísérletezés bebizonyította, hogy a függetlenségi párt egységesen és tömören áll s pusztán a hatalom birtokára nem törekszik, hanem szilárdan áll ama követelése mellett, hogy az önálló bank 1911-re felállittassék. Eme követelésének elérhetése czéljából igenis kívánja, hogy a válság alkotmányos utón oldassék meg, vagyis, hogy a parlament többségét képező pártból alakuljon meg a kormány, amely azután a programmjába felveendő kormányzati ténykedésekhez nyerje meg az uralkodó hozzájárulását. Ennek a kormányzati programúinak egyik leglényegesebb pontját épen az önálló bank megvalósítása képezi. Hogy az alatt a pár hónap alatt, mely az őszre kitolt megoldás idejéig rendelkezésre áll, mindent el fognak követni, hogy a függetlenségi pártot megadásra bírják, azzal körül-belül tisztában vagyunk. Talán még azzal is, hogy a Lukács László homo regi- uszi kiküldetése sem szűnt meg teljesen, hanem ismételten fel fog ujulni. És meg fognak ujulni azok az izgalmak is, amelyek már hónapok óta fogva tartottak bennünket. Arra, hogy a nemzeti kívánságok kielégítésével nyerjen a válság megoldást alig lehet kilátásunk, mert ha azokat teljesíteni akarnák, úgy azt teljesítették volna most és nem kellett volna őszre halasztani a megoldást. Már pedig e nélkül tartós és békés T Á R C Z A. A genfi Kálvin ünnepély. Közli: Berey József esperes. Genf, julius 6. Kálvinnak, a nagy reformátornak, születése 400-ados emlékére Genf városa, ahol működött, világraszóló ünnepélyt rendezett, amelyre a föld minden részéről összesereg- lettek a kiküldöttek már julius 2-ikán. Miután minket leginkább a magyarországiak érdekelnek, csupán ezekről emlékezem meg. Utazás Genfbe. A budapesti Kálvin-szövetség tette meg az előkészületeket, nevezetesen az ország határán belül kedvezményes vasúti jegyet, Bécstől Genfig és vissza körutazási jegyet szerzett be s rendezte a bécsi, innsbrucki, zürichi tartózkodás idejére az elszállásolást és étkezést, valamint a kirándulásokat, Géniben pedig a pensiót (lakás, koszt). Budapesten volt az első találkozás junius 28-ikán este, hol a budapesti reformátusok, (Kovácsi főgondnok, Bernáth István s Mády Lajos esperes stb.) elbúcsúztak tőlünk, kik másnap már reggel (29-én) indulandók voltunk Genfbe. Vármegyénkből csak ketten voltunk én és a nagygéczi lelkésztársam Szeőke József. Társaságban utaztunk mintegy 80-an, a többiek más vonattal később indultak. A haza határát elhagyva, önkénytelenül szált ajkainkra a Szózat. „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!“ Bécset rövid idő alatt megszemléltük, nehány órai kocsizással bejártuk Schönbrunnt, mivel ez hozzánk legközelebb esett. Feltűnést keltett mindenütt jelvényünk, melyet büszkén hordoztunk kabátainkon. (Nemzeti- szinü köralak ezen felirattal: Génévé, Kálvin 1909. alatta kettős nemzetiszinü szalag arany rojttal.) A fényes hotelben legmeglepőbb volt, mikor a zenekar tiszteletünkre magyar nótákat húzott s a bécsiek hatalmasan megtapsolták. 30-án hagytuk el Bécset s reggeltől estig robogott vonatunk széditő gyorsasággal, mig Innsbruckba érkeztünk, a tiroliak fővárosába. Remek vidéken utaztunk, hol perczenkint változott a panoráma, mely annál meglepőbb volt, mert a fenyves hegyek tetején mindenütt fehérlett a hó. A vonat számtalan hídon s alaguton (tunell) vezet keresztül, hol lent a völgyben, hol fent a magasban. Innsbruckból utunk hasonló, sőt még vadregényesebb helyeken Zürichbe vezetett, mely már Svájczban van. Emlékezetes marad mindnyájunk előtt a St. Anton és Langen közötti 10 kilométer és 270 méter hosszú alagút (Trisanna via- duct-Arlbergtunnel) nem azért, mert 16 perczig robogtunk át rajta, hanem azért, mert kiérve belőle, egészen téli tájkép tűnt fel előttünk. Frissen esett hó fedett mindent, szinte kedvünk kerekedett volna, ha a vonat pár perczet áll, megdobálni egymást hógolyókkal julius első napján esett hóval. Svájczig nagyobb viz a Zell am See volt s folytonosan szaporodtak a hegyi patakok, melyek gyors eséssel, tajtékzó habbal estek alá a sziklák oldalain. Svájczban nagyobb tavakkal s egészen enyhébb éghajlattal találkoztunk, ami nemcsak meglepett bennünket, de egyúttal felvidított, mintha a szabadság fenséges levegője nemcsak a sziveket, de a kősziklákat is felmelegitette volna. Itt már nem hófedte kisebb hegyek, hanem szelíd gyümölcsös völgyek, szölőtelepitések tűntek elénk s a hires magas Alpok, örök hó fedte ormokkal csak a messze távolból tekintettek felénk, ha tiszta volt a levegő. A Wallensee és zürichi tó szépségeiben gyönyörködve érkeztünk julius 2-án a hosszú Leman tó mellett fekvő szép városba Genfbe (Génévé). Itt a vasútnál részben nemzetiszinü szalagos magyarok fogadtak, akik előbb érkeztek, részben pedig genfiek. Egy itt tanuló magyar leány Soltész Irénke mindenkinek adott egy genfi térképet, hogy a városban tájékozhassuk magunkat. Három hotelben (Europa, Álp. és gólya) helyezkedtünk el. (Folyt, köv.)
