Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-01 / 26. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykároiyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye» tPecjjteíerik minder csütörtökén. Előfizetési árak: Egész évre .................................8#— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egyes szám.........................—"20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Béke-e vagy háború? Az utóbbi napok eseményei a régóta húzódó kormányválságot úgy látszik döntő pontra juttatták. Napok kérdése, vájjon meglehet-e a magyar politikai válságot békés eszközökkel oldani, vagy pedig ismét elkövetkezik az az idő, midőn a nemzet és királya között megszűnik az összhang és szemben fognak állani egymással. Az az alku, mely jelenleg az ország szine előtt folyik, abban csúcsosodik ki, hogy ki vállalja kevesebbért azt a hatalmat, amelyet a nemzet legjobbjai eldobtak maguktól, mert nem tartották helyesnek viselni a felelősséget egy pillanatig sem tovább akkor, midőn a nemzet kívánságát és óhaját a királylyal szemben érvényesíteni képesek nem voltak. Törvényes alapon álló követeléssel lépett fel a függetlenségi és 48-as párt, midőn az 1867. évi Xll-ik törvény- czikkben biztosított azon jogot követelte, bogy a magyar nemzeti önálló bankot 1911-re felállíthassa. Ezt a jogot elismerte a király is és mégsem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a bank tényleg felállítható is legyen. Ez az alapja a kormányválságnak. Ez indította a Wekerle-kormányt arra, hogy lemondását benyújtsa és felmentését kérje. A függetlenségi párt nem akart és nem akar jogairól lemondani és szigorúan ragaszkodik elveihez a mely ismét egy ütköző pontot képez, mert viszont a magyar nemzet ellenségei és az osztrák kapzsi érdekek prédára lesve készen állanak arra, hogy mindent elkövessenek, csakhogy a magyar nemzet önAjUh ági törekvései bfíjotörést szenteljenek'. És úgy látszik, hogy az utóbbiak — sajnos — erősebbek, mint mi vagyunk. A mint már annyiszor, úgy most is kísérletezésekkel próbálják a függetlenségi és 48-as pártot kifárasztani és megadásra késztetni. Felkínálják neki azt a hatalmat, amely joggal öt illetné meg kizárólag, mint a nemzet képviseletének többségét. Felkínálják oly árért, amely egyenlő volna a párt öngyilkosságával, a nemzet előtt való teljes lejáratásával. Előáll Lukács László, a néhai sza- badelvü párt legnotóriusabb alakja, mint homo régiusz és üres kezét a párt felé nyújtja, felkínál nehány miniszteri tárczát azzal, hogy ezért cserébe támasszák fel az eltemetett szabadelvű pártot, juttassák uralomra annak öt tagját s ezek ellenőrzése mellett azután a többi tárczát kegyesen viselheti a pártnak öt tagja. Viszont le kell mondania a pártnak mindarról, amit eddig követelt, meg keli szavaznia az államkormányzás viteléhez szükséges eszközöket, természetesen azt •' sok-sok újabb milliót is, amelyet a hadvezetöség követel. A bank kérdését el kell halasztani három évre s viszont meg kell csinálni az általános egyenlő titkos választói jogot. Ugyan kérdjük, mire ez a kísérletezés ? Elhihette-e Lukács László csak egy perczig is, hogy ezeket a feltételeket a függetlenségi párt elfogadhajta ? Elhihette-e azt, hogy annak a nehány miTÁRCZA. A mi zászlónk. Személyek: János, Pista, Jóska. És még vagy három gyermek. János, Pista és a három gyermek játszik, mikor a függöny felgördül. János: No Pista, mondd csak, mit csináljunk? Mind itt vagyunk... Jóskára várjunk? Pista: Nem jön az úgy sem. Eljött eddig, De most tanul reggeltől estig. Hívtam, hármat füttyentve néki, De hallgat, mint aki nem érti. János: Ha nem jön el, semmit sem érünk. Ki lesz a harczban a vezérünk? A németet mindig legyőztük, Ha nagy fiú volt is közöttük. Többen: Legyen vezér akkor a Pista. Pista: Mit, én ?... Anyám csak egyszer bízta Reám a kertet: Jól vigyázzak, Mert a fiuk almára járnak. S elment... fütyültem, jól tudjátok S aztán vigyáztam is — tirátok, Hogy meg ne lepjen senki minket, Mig meg nem rakjuk zsebjeinket. . . Egyik fiú: Ez volt a virtus! .. . Ez kell nékünk ! . . . Mind: No Pista, légy a mi vezérünk. Pista: ! Hát jó !. .. (jobbra néz és örvendve mondja): De lám, itt jön a Jóska !... Jóska: Szervusztok !. . . (kezet fog): János: Rólad szól a nóta. Jóska: Mi baj, fiuk? János: Nem volt vezérünk. Maradj hát itt, játszál mivélünk. Jóska : Örül a lelkem, hogyha látlak. De engem most a gondok báninak. Többen (nevetve) : Ne légy már úgy a könyv bolondja!. . . Jóska: A szivemet nem leczke nyomja! Nagy nap leszen az iskolánkba. Pista: Talán szünet ? Ránk férne már a’ !.. . Jóska: Zászlót kapunk, szépet, fehéret, A selyme suttog, hogyha érted. Beszél, vezet, mutat az égre: Hisz rajta lesz szent Imre képe! .. . Pista (fitymálva): Zászlót kapunk ? ... ezért a gondok ? !... Jóska : Igen. E napra verset mondok. Szeretnék szépen s úgy beszélni, örüljön mind: a lány, a néni. Tanulni kell sokat e napra. Oh nagy nap az! — a zászlót adja!. . . János: Játékot is elhagysz ezért te ? Oh nem vesződnék annyit érte!... 1. gyermek: De én sem ám! 2. gyermek: Mit ér a zászló ? Jóska: Reszédetek szivemnek fájó .. . Tudtok hitet s hazát szeretni ? Jertek egy szívvel ünnepelni! . . . Készüljünk mind az ünnepélyre, Dobjunk addig játékot félre .. . Hiszen vezérnek választátok: Vezér leszek — számitok rátok. János: Hisz eddig is követtünk téged, A tüzbe mennénk most is érted. Mondd, mit jelent, mondd, hogy minek jó Az a szent-Imrés tiszta zászló ? S ha szívhez szól lelkes beszéded, E kis sereg örül tevéled . . . Pista: Igen, beszélj .. . Jóska: No, üljetek le, Hallgassatok a régiekre. (Leülnek). Többen: Halljuk, halljuk .. . Jóska: Az más világ volt. A hitnek fénye csak pislákolt. Rabok valánk, a kincsnek rabja, Koldus szivünk — pénzhez tapadva. S első akart mindenki lenni, Királyra nem hallgat már senki. És jő a hir .. . ország határán Török sereg jön, mint a sárkány. — „Előre hát, derék vitézek,
