Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-24 / 25. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly. I9QÍ. junius 24. MS'VI 20 \ A. ä .** ’ ' 25. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ •V, Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagyk.: rolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre..................... . 2'__ „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs, j Egyes szám...............................—‘20 „ ’ Laptulajdonos és kiadó: Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyoinda Részvénytársaság". Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nőni adatnak vissza. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) [ Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. A kibontakozás. A függetlenségi és 48-as párt, mely ma a parlament többségi pártját képezi, elérkezettnek látja és kell hogy lássa programmjának megvalósítását. Minthogy a programmban benne van a választói jog kiterjesztése, mielőtt programmja többi pontjait megvalósítja, meg kell teremteni az általános titkos, községenkinti választói jogot a magyarság mint államalkotó és fenntartó faj szuprematiájának biztosítása mellett. Ezen kérdés megoldásával meg lesz vetve az alapja a demokratikus Magyarországnak, ez után át lehet térni a gazdasági önállóság megvalósítására, melynél az első kérdés az önálló nemzeti jegybank felállítása. Ha e két kérdés meg lesz oldva, a többi könnyen fog menni. Igazuk van tehát azoknak, kik a kibontakozást úgy contemplálják, hogy hozzá kell fogni a választói jog kiterjesztésének kérdéséhez, de egyúttal elő kell készíteni az önálló nemzeti jegybank felállítását. Most tehát az a kérdés áll elő, hogy ha van többségi párt a parlamentben, ha ennek van programmja a mi feltétlenül az ország javát szolgálja, hogyan lehetséges az, hogy ezen programul megvalósításának akadálya legyen ? Hát ez csak ily viszonyok között lehetséges, mint a minőben mi vagyunk, a mikor évszázados előítéleteket kell leküzdenünk. Avagy nem elöitélet-e az, hogy egy gazdaságilag önálló és gazdag Magyar- ország lazítani fogja . azt a kapcsot, a mivel Ausztriával vagyunk összekapcsolva. Hiszen ennek ip az ellenkezője áll! Ha két. társ v.nfszövetkezve egymássál és egyik nein akadályozza a másiknak a boldogulását, mindketten szívesen maradnak együtt, mert hiszen mindeniknek hasznára van az, ha a másik társ előrehalad és erösbödik, mert hiszen ezzel csak erösbödik az összeköttetés, a szövetség. Ha azonban a két társ közül az egyik mindég csak a maga előnyét nézi, mindég csak a saját érdekét akarja előbbre vinni a másik hátrányára, akkor a társas viszony naprólnapra lazul, mert hiszen az elnyomott társ minden gondolata azon van, hogy az elnyomottól szabaduljon és hacsak lehet igyekszik az elnyomót meggyön- giteni. Ilyen viszonyban vagyunk mi Ausztriával. Ausztria elnyom bennünket, megakadályoz bennünket fejlődésünkben, féltékeny minden mozdulatunkra, mert a mi erösbödésünkben a maga gyengülését látja, pedig ép ellenkezőleg áll a dolog; ha Magyarország fejlődik, erösbödik, az csak a közösségnek válik előnyére s igy a dinasztiának és Ausztriának is. S ha ez áll, meg van adva a kibontakozás alapja. Mert ha igaz az, hogy a függetlenségi és 48-as párt, mely szigorúan monarchikus párt, csak oly program mot kiván megvalósítani,, mely javára szolgál az országnak, a szövetséges Ausztriának és a dinasztiának, mely növelné a monarchia tekintélyét, előnyére válnék a nagyhatalmi állásnak, mert alkalmassá tenné az országot külpolitikai tekintetben a legnagyobb áldozatkészségre, növelné a közönség iránti rokonTÁRCZA. •—,S-*Géniusom n ah. * Mig annyi más fiú a vidám, Kaczagó társaságban ül: En álmodozom kis lakomban A vesztett boldogság felül. Aidán libeg a messzeségbe Szomorú, árva szellemem . . . Hogij meghaljak te érted áldott, En szentem, én egyetlenem! Nincs eszme más szegény szivemben, Csupán te vagy a gondolat . . . Gyászos, borongó minden álmom, Ami emlékeden fakad! Megostromlom, óli annyi éjjel Azt, aki jó, aki igaz . . . Hogy ne teremjen a szivemnek Soha más álom, más vigasz! Óh, hadd szenvedjek már örökké, Ha ez az élet mást akar; * Mutatvány szerzőnek „Versek“ czimen megjelent könyvéből. Nem lesz szennyfolt soha a vágyban, Nem ölelhet más női kar! Oh, nem tapasztom más ajakra Az én szent hitvallásomat, Hiszen te vagy, te vagy a bálvány, Imám, könyem az ég alatt! Soká, soká foglak szeretni, Panasztalan, mint annyi sok; Oh, az a bánat mardos, éget, Amelynek hangja nem zokog! Amelyről csak a dal, az éjjel Tudja: milyen nehéz, sivár . . . Amelynek nincsen semmi vágya, Csak némán elpusztulni már! Soká, soká foglak szeretni, Szenvedni dalban könyesen; Minden szomorú, méla este Serczeg a toll majd csöndesen . . . Sóhajtó lelkem messze lebben, Megáldja fényes homlokod — S dalolgat majd a csöndes éjben A múltról — szótalan rabod. Fliesz Henrik.-*-SSS+Negyven év. Irta: Diczig Géza, tanárjelölt. A lelkesülés tiszta égi hangján hallottam dalt zengeni a hősről, ki nemes homlokán büszke sebhellyel tért vissza a győzelmes csatákból. Láttunk babérral övedzve dicsőt, ünnepelt férfiút, aki felfedezésével uj világot teremtett. Éreztük varázserejét nagy szellemeknek, melyek mellett mintegy megsemmisülve kicsinységünk érzetében nem merünk fenkölt homlokukra tekinteni. Láttam nagy férfiaknak emelt érezszobrokat, melyek hatalmasan hirdetik az utókor előtt a fáradhatatlan munkásság, a csüggedést nem ismerő szilárd akarat teremtő erejét. Ha átmegyünk a történelem lapjain találkozni fogunk férfiakkal, kiknek nevéhez mindmegannyi nagy, dicső és magasztos tettek fűződnek. Találkozunk hősökkel, a szabadság mártírjaival kik éltet áldoztak, vért ontottak; találkozunk nagynevű tudósokkal! . . . Nem — én nem akarok ily férfiúról dalt zengeni, mert gyönge hozzá nyelvem, gyönge hozzá toliam ! Egyszerű ember az akit e lap t. olvasóinak be akarok mutatni, igen egyszerű ember egy igaz néptanitó! — Bár nem hiszem, hogy volna e városban férfi, fiatal — gyermek ki ne ismerné Őt, hisz egy egész nemzedék került ki a keze alól. Kruppa Mihály az én volt kedves tanítóm az, aki a napok-
