Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-17 / 24. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. junius 17. \ 24. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. !$!ef?gele»*ik cc-”fc’rf£Ik5ra. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.............................2'— „ Egyes szám...........................—‘20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. megkötött szövetséget. És miután a koaliczió prograrnmjának egyik leglényegesebb része, a választói jog még mindig megalkotásra vár: csak ennek megalkotásával érkezik el az ideje a koaliczió megszüntetésének. Nem akarunk a felett vitatkozni, hogy e két felfogás között melyik a helyesebb, mi csupán a száraz tényt konstatáljuk, hogy az első felfogás a királyi akarattal találja magát szemben. Kossuth Ferencztöl tudjuk, hogy Őfelségének határozott kívánsága, hogy a koaliczió együtt maradjon addig, mig a paktumnak az általános választói jogra vonatkozó része teljesítve nincs. A hazafias aggodalom félrenézi e kiélesedett helyzete.?«* Hu a függetlenségi pártban az első felfogás jutna túlsúlyra és abból nem engednének semmit, úgy majdnem kikerülhetetlen a korona és a nemzet között újabb konfliktus. A függetlenségi párt szenvedélyesebb elemei nem féltik az országot egy ilyen konfliktustól. Inkább egy újabb nemzeti ellenállást szándékoznak végigküzdeni, de az önálló bank kérdésében nem akarnak egy hajszálnyit sem engedni, és annak megvalósítását már most követelik. De nagy kérdés, hogy egy újabb nemzeti ellenállás egy táborban találná a nemzetet. Az ilyen küzdelem pedig, a nemzeti akarat széttagolása mellett eredményre nem vezethet. Azok előtt, kik féltik az országot egy ilyen konfliktustól, némi megnyugvással szolgál Kossuth Ferencz mérsékelt, higgadt és komoly hazafias aggodalomtól befolyásolt felfogása. Ö sem enged egy hajszálnyit a függetlenségi párt elveiből, ö sem enged az önálló bank kérdésében: de miután a közös bank szabadalmának lejártáig még két év van, igy időnk van e két év alatt az általános választói jogot is megteremteni és az önálló bankot is megalkotni. Ha a koronával való összeütközést kikerülhetjük, ha először az általános választói jogot alkotjuk meg és csak ez után térünk rá a bankkérdés elintézésére: úgy, nagyon sokaknak felfogása szerint, könnyelműség volna mellőzni a békés megoldást és belekergetni a nemzetet egy újabb nehéz küzdelembe, mely a nemzeti akarat széttagolása mellett, bizony nem igen biztat sikerrel. A Kossuth Ferencz által említett két esztendőből már egy napot sem szabad elszalasztani. Meg kell teremteni a magyar faj uralmának biztosítása mellett az általános választói jogot. — Meg kell teremteni minél A kibontakozás. Úgy látszik, hogy a jelenlegi válság ki van véve azon szabály alól, hogy az idő mindent gyógyít. A mostani válságot a hosszúra nyúlt idő nem gyógyította, sőt ellenkezőleg, mind erősebben élesedik ki a helyzet. E kiélesedett helyzetben ellentétes felfogások állanak egymással szemben. Hogy e felfogások közül melyik legalkalmasabb arra, hogy minél kisebb rázkódtatással vezesse ki e válságból az országot: ez most nagyon nehéz volna meghatározni. Az egyik felfogás, mely a függetlenségi párt tekintélyes részét oly har- czias hangulatra izgatta, az: hogy miután a függetlenségi párt képezi a parlamenti többséget, a parlamentáriz- mus elveinek megfelelöleg, kizárólag reá bizassék az ország kormányzása. Kétségtelen, hogy a parlamentarizmus elvének ez felelne meg leginkább. Ezzel szemben áll ama felfogás, melynek szintén több szószólója van, hogy a függetlenségi párt már a koaliczió megalakulásakor is többségben volt és ha mint parlamenti többség belement egy kijelölt programúi mellett a koaliczióba, úgy e programúi érvényesítésig állania kell a pártok között T Á R C Z A. Két könyvről. Abban a korszakban élünk, amikor a tetszetős külső, a látszat, a szemrehatás adják meg a felületesen bíráló emberek előtt az egyének s tárgyak becsét. A dísz, a czi- ezoma, a pompa, a fény ragadják meg a figyelmet inkább, mint az egyszerűség, finomság és szerénység. A tulfinomult ízlés az ultramodernséget, a kéjelgést keresi s a végletekig vitt realizmusban látja a művészit s a tökélyt. Ha valamely irásmű nem fest drastikus kézzel csúnya perverz dolgokat, ha tárgyául nem a durvaságig vihető életjelenségeket választja: vajmi kevés keletje van az efféle irodalmi „csemegék“ után vágyó „pártolóknál“. Pedig mi más az értéke, a hatása egy oly műnek, mely a természetest és természetet összhangzásba hozza a phan- tasia alkotta képekkel s a művészséggel! Két szerény kötet fekszik előttünk. Nem holmi diszkötésü, fényes kiállítású, de annál tartalmasabb könyvek: mindkettő értékes gyűjtemény. Gyűjteménye a pillanatnyi ih- I lettség behatása alatt létrejött dolgozatoknak. 1 Egyszerű köntösük nem sejteti tartalmasságukat. Mindkettő szerzője újságíró ember, kik mint ilyenek kezdték próbálgatásaikat. A gyönge kísérletek csakhamar eltűntek mögöttük s előttünk állottak az erős tollú, muzsaáldotta férfiak. Mindkettőjük kifejlődése szinte itt Nagykároly városában — mondhatni lapunk hasábjain ment végbe s igy végtelen örömünkre szolgál, hogy e könyvekre mi hívhatjuk fel először közönségünk figyelmét s mondhatunk róluk — a szoros kapcsolat daczára — elfogulatlan bírálatot. Az első kötet Simlcó Géza pénzügyi segédtitkár főmunkatársunk „Tárczák“ czimü könyve. Mozaikszerüleg szedte és illesztette össze azokat a tárczáit, melyek lapokban szétszórtan láttak először nyomdafestéket. Együtt adja azokat olvasói kezébe. Mindannyia kedves s az életből vett történet. Hozzáértő kézzel rajzolja meg az események kontúrjait; gördülékeny, könnyű stilus, élvezhető, magyaros nyelvezet a jellemzői. Kedves, eleven kép „Asszonyszerelem“, „Horváth Márton protektora“, „Gefreiter Miartusz“, „A kis tanácsosné“, „Mese“, „Az anya“. Határozott közvetlenséggel vannak megírva többi ferril- letorrjai is. A 18 tárczát tartalmazó s élvezetes olvasmányt nyújtó könyv — mely nemesvarbóki Plachy Gyuláné szül. Kresz Elza urhölgynek van ajánlva — megrendelhető szerzőnél, vagy lapunk szerkesztőségében. Ára 3 korona. A másik könyv poétatermék. Fliesz Henrik kiváló munkatársunk a szerzője. „Versek“ czimen kötötte csokorba költeményeit s Révai Károly irt hozzá az egész kötetet s Fliesz egyéniségét s tehetségét legjobban jellemző előszót. Versei legnagyobb része a komorság hangnemében szólanak, a vidám téma igen ritka bennük. De azért eszme iránti rajongás, szív és érzés van mindenikben. Mint őmaga írja: „Nem csendül meg verskötetemben modern hang. Ami szivemből fakadt, az rögződik meg a sorokban. Révai előszava igy szól: Kedves öcsém,! Arra kértél, hogy verses könyvedhez Írjak valami előszófélét. Ha a versek jók, akkor azok minden előszó nélkül is oda férkőznek az olvasó szivéhez; ha pedig rosszak, még a keresztvíz sem segít rajtok. De én teljesítem kívánságodat, annál is inkább, mert nekem a Te dalaid szivembe lopózkodtak. Mikor megismertelek, gyanúsan néztem bele munkáidba, vájjon nem vagy-e Te is „Holnapos ?“
