Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-06 / 18. szám

2 és annyi rosszat nem Írtak Magyar- országon, mint amennyivel telve voltak a koaliczió ellenes lapok, a Wekerle kormány működése alatt és ellene. Külö­nösen a függetlenségi párt volt az, mely ellen a legádázabb harczot folytatták. És ime, most, midőn a függetlenségi párt programrnjának egyik sarkalatos pontját kívánja megvalósítani, akkor neki mennek magának az önálló bank­nak is s ezt kívánják meghiúsítani. Miért? Nyilván azon czélzattal, hogy a függetlenségi pártnak ne sikerülhes­sen egy ilyen nagyfontosságu kérdés megoldása, hogy a függetlenségi párt ne hivatkozhassék a nemzet előtt arra, hogy elveinek gyakorlati keresztülvite­lét tényleg életbe léptetni is akarja, hogy a függetlenségi elveket lejáras­sák az ország választó közönségénél. Az a küzdelem, amely jelenleg az I önálló bank jegyében folyik, a függet­lenségi párt megújhodására vezet. Azt hisszük, hogy a nemzet nem fog csalatkozni azokban, kikbe bizal­mát helyezte. Vagy sikerül az önálló bank kivívása s az esetben a függet­lenségi párt az ország közvéleménye előtt elnyeri a diadal pálmáját s be­igazolja, hogy a függetlenségi elvek mellett is lehet eredményes, gyakorlati politikát^csinálni, vagy nem sikerül s ez esetben a párt a kormányzás to­vábbi vitelében részt nem vehet, azért a felelősséget az ország előtt nem vi­selheti s ez esetben az ellenzéki pa­dokról kell hirdetnie továbbra is azt, hogy Magyarország választópolgársága le nem mond és le nem mondhat önállósági törekvéseiről. Mindkét eset­ben a helyes utón jár, de harmadik eset nincs. Ám próbálják meg a függetlenségi párt ellenére való kormányzást, azt hisszük, hogy nagy csalódás és kiáb­rándulás fogja érni azt a merész vál­lalkozót, aki ezt megkísérelné, mert a nemzet kitart a függetlenségi eszmék mellett s azokat előbb vagy utóbb, de diadalra fogja vinni. Azért nem szabad csüggedni. NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 2-án, vasárnap délelőtt a városháza tanácstermé-' ben rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester pontban 10 órakor az elnöki széket elfoglalván, üd­vözölte a nem nagy számban megjelent kép­viselőtestületi tagokat s a gyűlést megnyitotta. Tárgyalás alá vétetett a gróf Károlyi István-utczai óvoda helyének végleges kije­lölése s ezzel kapcsolatban az óvodák épí­tésére beadott ajánlatok feletti döntés. Az első kérdésre nézve Koinódy Lajos, Vida István és Lukácsovits János ellenző, Kacsó Károly, Csipkés András és polgármester pár­toló felszólalása után határozatba ment, hogy az óvoda a Szőlő- és Petri-i utczák közötti részen a Nagy Lajos-féle bolttal szemben a vármegye és minisztérium által jóváhagyott terv szerint helyeztessék el. Az óvodák fel­építésére vonatkozólag a közgyűlés a tanács és a szakbizottságok javaslatainak elfogadása mellett Bede és Jakabffy építészek 66,000 koronás ajánlatát fogadta el 8 iparosnak je­lentéktelenül olcsóbb ajánlatával szemben, miután a csoport beadott ajánlataiban s azok rendjében nem látott kellő garantiát arra, hogy az épületek a szükséges időre elkészül­nek. Felhatalmazta egyben a városi tanácsot, hogy vállalkozókkal a szerződést kösse meg, a megejtett építkezéseket vizsgáltassa felül s a megfelelő összegeket kiutalhassa. Arra való tekintettel pedig, hogy a Majtény-utczai óvodának már szeptember 1-ére az állami polgári fiúiskola elhelyezése czéljábó), a má­sik két óvodának október 1-ére készen kell lennie az államnak átadandólag, a képviselő­testület névszerinti szavazással 40 igenlő szavazattal a határozat azonnali s felebbe- zésre való tekintet nélküli végrehajtását mon­dotta ki. A villamostelep ügyében hozott f. évi 11. számú véghatározatot oly módosítással jóváhagyó 138—1909. Bjkv. sz. törvényható­sági véghatározat, mely szerint nem 250, de 300 lóerős géppel való bővítés eszközöltes­sék, miután ez előreláthatólag a rendelke­zésre álló 150,000 koronából eszközölhető lesz, megnyugvással vétetett tudomásul. Tasnád község kérelmére a képviselőtes­tület hozzájárult ahhoz, hogy a kereskede­lemügyi miniszter Szent István napja miatt a f. évi augusztus 20-ára eső pénteki heti­vásárjának augusztus 19-én, csütörtökön való megtartását engedélyezze. Pál György és kiskorú gyermekei, Diósi Flóra és kiskorú Diósi Magdolna, valamint Magyar Andrásné szül. Molnár Erzsébet it­teni illetöségüeknek el nem ismertettek. Bede Antal és Jakabffy Gábor kérelme folytán megengedtetett, hogy a 19—1909. kgy. sz. véghatározat rendelkezéseitől eltérő- leg a kispiacztéren készített bódé az építés időtartamára 20 K dij fizetése mellett meg- hagyassék. Schefler József Verbőczy-utczai telkéből utczaterülethez csatolt 3’52 Q m2 terület kártalanítási ára Q-méterenként 2 K-ban, Rész Pál Ágoston-utczai telkéhez utczaterü- letből csatolt 12‘28 m2 terület kártalanítási ára Q-méterenként 1 K-ban állapíttatott meg. A rendőrkapitányi hivatal pénzkezelésé­nek f. évi márczius 30-án történt megvizs­gálásáról felvett jegyzőkönyv beinutattatván, tudomásul vétetett s irattárba tétetni ren­deltetett. Egyéb tárgy hiányában polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Csőkör Ferencz, Papp Lajos, Sándor György, Sternberg Mór és Török Imre képviselőtestületi tagokat fel­kérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvání­totta és berekesztette. Színészet. Heves Béla színtársulata folyó hó 1-én, szombaton kezdette meg előadásainak soro­zatát a városi színházban. Örömmel vártuk I színészeinket vissza, mert abban a remény­ben voltunk, hogy városunk unalmas egy- 1 hanguságába egy kis pezsgő életet hoznak I a színészek s legalább művészi nivón álló I előadásokban gyönyörködhetünk. — Sajnos, azonban ezen reményünk eddig nem vált be. j A mostanáig látott előadásokról bizony semmi I jót sem mondhatunk. Határozottan konsta- j tálnunk kell, hogy a társulat sokkal gyengébb, mint a múlt évben. Különösen a drámai sze- i mélyzet játéka oly gyenge, hogy jobban teszi a direktor, ha egyáltalán nem adat elő ér- 1 demlegesebb, nagyobb művészi alkotásokat igénylő darabokat. Három drámai darabot adtak eddig elő három első bemutató elő­adás gyanánt. Mindhárom estén a szerep nemtudás grasszált. A játszó színészek jöt- tek-mentek, némelyik elkésve, a másik ko­rábban s a súgónak oly erős szerepe volt, hogy valósággal megsajnáltuk. Megtörtént, hogy a bemutató előadásnál az egyik sze­replőnek kellett intézkedni a színpadról, hogy a villamos készülékkel elsötétítsék a szín­padot, az Ember tragoediája előadásánál pedig Peterdynek szintén a színpadról kellett a kulisszák mögött zajongó színészeket csendre inteni. Ezek egy cseppet sem valla­nak arra, hogy a színtársulat respektálná azt | a közönséget, amely a művészetért kíván | áldozatot hozni akkor, midőn pénzét erre a czélra áldozza. Nagykároly városának intel- t ligens és műértő közönsége van, mely szí­juk pereputtyostól a hamisítatlan indiánt, hogy nyaktörő játékokkal vonják, tereljék világvásárra a közönséget. Nem csak a va­dak falják egymást, az emberek is. Háború­ikkal amazoknál rosszabbak, mert törvénye­sítették a gyilkosságot. Élni egymás mellett, joga van a népeknek, de a derékon törni, irtani egymást, nem, soha nem. Ezt minden erkölcs tiltja. A fehér ember tudja a jogot, még sem cselekedett aszerint, mert kapzsi és hataloméhes volt. A Bismarck-féle ke­gyetlen mondást, hogy a hatalom erősebb a jognál, gyakorlatban már előbb érvényesítette. Előre nyomulása, az indiánok hátrálása volt, ha olykor, véres harczok árán is, de amiként a bölény veszett, pusztult az indián, megha­jolt, mint a spanyol nád. A gyűrűt mind szükebbre vonták. A fehér ember úgy is pusztította őket, hogy megkedveltette velük a pálinkát, ezt az édes, ölő mérget, sőt ki­mondani is borzasztó, pusztító betegségeket honosított meg közöttük. Himlőbetegséggel fertőzött ágyneműt terjesztettek el közöttük. Egy német bölcsész azt mondta, hogy a fe­hér emberek eljárása az indiánokkal szem­ben, örök szégyen lesz. De ha el is vesz­tették az uralmukat ezidőben, ha az idők rohanó árja el is borította az indiánt, az emberanyag kihalásáról még sincs szó, hi­szik sokan, hiszem én, mert vannak az in­dián 600 törzsben ma is, — mikor a száz millió fehér ember Amerikában elfoglalta a tengerpartokat, jobb földeket, uralkodó lett a többi népség fölött — mintegy tiz millió­val sokan, vérkeresztezéssel kétszer annyi­nál többen. Fehér apától és indián anyától meszticz származik. Az indiánoknak, hazátlanokká téve, jó menedékük van a Cordillerák magaslatán, a La Plata síkságán, az Indián területen, el­szórva másutt is. Ha félnomád, félvad, sá­toros czigány módra is élnek s nem képesek állam alakításra, ha nem is bírnak beillesz­kedni az átalakító uj társadalmi rendbe, mégis fennmaradnak. Nemhogy fogynának, hanem szaporodnak. Az Egyesült Államok tanácsának a megbízásából Larrabbee őr­nagy, nagy fáradsággal összeállította a sza­bad területeken élő rézbőrüek statisztikáját. Eszerint 1836-ban 25.464-en voltak, 1906-ban 284.000-en. Amint látom, hallom, a rézbőrü indiánok­nak sok törzse van a kiállításon képviselve. Telepükre 40 aczra földet mértek ki. Nézem a sátrakat. Akár a lappoké, más vándor népeké. A tűzhelyek ? Ezek még csak a kezdetlegesek. Fekhely? Akár a kármelita baráté. Megfigyelem a napsugárban fürdő, szá­jukat tátó gyerekeket, a borzas hajú, üveg- I gyöngyös serdülő leányzót, meg a pipázó I anyjukat, aki kezdetleges dolgokkal babrál. Nézem az apjukat is tetőtől a talpig. Meg­akad szemem a kidurodó pofacsontján. Nem törődtek a kiváncsiakkal. Tudom szánni őket. Ha fel is öltözködnek jól, hiányos akkor is a ruházatuk. A leány, ha akármennyit aggat fel magára, mégis hagy mutatónak. Feltűnik közöttük egy villogó szempár és gyöngysor­fog. Csillogó tárgyak ő magán. Pár darab rézpénzért, melyeken az ősének dombor képe van, vad tánczot jár, de nem — örömében. Feltűnik azután egy fegyverben álló harczos, aki taglejtéssel, pajzs emeléssel, dárda for­gatással iparkodik a figyelmet magára vonni. Teste sötétvörösre van festve, fején, sátor- szerüen, festett sasszárny tollak, nyakán láncz- szerü füzér van állatfogakból, csigákból. Ha a nő előkelő, akkor is van rajta toll és gyöngy. Megnézek többet a félvad ruhája rezes ábrázatuak közül. Az egyiknek nyakán kalá­ris füzér, indián ékesség. A közepes termetű indiánoknak az alacsony homlokuk felfelé keskenyedik, koponyájuk hátul lapos építésű, eszerint fejük nyujtottnak látszik. Mélyen fekvő, kifejlett szemöldök alatti fekete sze­mük kicsiny, merev néző. Szemhéjuk pisz­kos szinü. Ajkuk vastag, húsos. Hajuk me­rev. Felső testük erős, kezük, lábuk kicsiny. A mongoloid típus, hogyan jutott ide, nem tudjuk. Firtatják. Talán Grönlandon át. Vörösbarna a testszinük, mely a festék­kel való bemázolástól származik. Az indiánok történetéből megtudom, hogy mint ellenségek kegyetlenek, lehúzzák a fog­lyok fejéről a bőrt.

Next

/
Thumbnails
Contents