Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-06 / 18. szám
3 vesen viszonozza támogatásával a szinigaz- gató és társulata előzékenységét és készségét, valamint az igényeinek megfelelő előadásokat, de nem hajlandó bármit elfogadni. — Reméljük, hogy Heves igazgató megszívleli őszinte szavainkat s intézkedni fog a visszásságok megszüntetése végett. Ebben a reményben szívesen elnézzük az eddigieket. Az eddig lefolyt előadásokról a következőkben számolunk be: Megnyitó előadásként a „Forradalmi nász“ czimü színmüvet adták elő. Maga a színdarab itt először került színre. Idegen világ, idegen érzelmekkel telve, amelyek nem képesek minden borzalmasságuk mellett sem érzéseinkhez férkőzni. Nálunk ez a darab határozottan nem tetszett. S ha mégis némi élvezetet találtunk, úgy az határozottan Kendi Boriska és Fodor Oszkár játékának tulajdonítható, mert mindketten a legjobb akarattal igyekeztek feladatuknak megfelelni. S hogy mégis sokszor nem találták el az igazi hangot, ezt a két kiváló művész depressiójának tulajdoníthatjuk, amely a kezdő előadásoknak rendszerinti jellemzője. Sipos Zoltán, különösen a második felvonásban határozottan túlzott és elejtette szerepét. Május 2-án, vasárnap, két előadás volt. Délután „Domi, az amerikai majom“, estére pedig „Magdolna“ czimü dráma volt hirdetve. Kendi Boriska hirtelen megbetegedése miatt azonban délutánra a „Peleskei nótárius“-t rántották elő, természetesen a megfelelő készületlenséggel, estére pedig a „Domi“ maradt. Bármennyire is elismerjük Domi Árpádnak művészi tökélyre vitt alakitó képességét, amelyet a majomutánzásban elért, mégis nagyon rósz néven vesszük az igazgatótól azt, hogy a város közönségének ezt a darabot beadta. Ha ily darabot akar bemutatni, tessék gyermekelőadást hirdetni s a felnőttek kizárásával előadatni, de ne kicsinyeljen le bennünket, mert kénytelenek leszünk mi is, mint a szatmáriak, a szinügvi-blzottság beavatkozását kérni a műsor összeállítása tekintetében. Többet erről az előadásról a legjobb akarattal sem Írhatunk. Hétfőn zónaeiőadásban Madách’ Imre örökszép drámai költeménye, „Az ember tragoe- diája“ ment. Ez a fenséges darab és zóna? Na de mindegy. Mig az első két előadás alkalmával csaknem kongott a színház az ürességtől, a mi zónapublikumunknak dicséretére válik, hogy teljesen megtöltötte a szinházat. Ádám szerepében Szőts Andrást láttuk. Nem akarunk felette ezen egy előadás után ítéletet mondani, mert látjuk benne az igyekezetét. De ez a szerep meghaladja erejét. Érdekes, hogy nem az apától, hanem az anyától származtatják törzsbeli hovatartozásukat és örökségüket. Tovább nézem a pipát szopókáló, nagy- sörényü indiánokat, szivar kínálásra, mosolyra derülnek. Az orruk még laposabb lesz, határozatlan vonásaik még jobban elmosódnak, teljesen kifejezéstelen az arczuk. Lehet, mikor szabadjukon voltak, éltek mint az ősember, mikor a leány is megülte a nyeregtelen lovat, ijjról nyilat pattantott, nem volt ilyen gondterhes a kinézésük. Akkor széllel, viharral versenyt tartottak. Ma, azon kívül állanak. Látó szemmel is vakoskodnak. Egyik vénből, fiatal legényből se nézem ki a harczias, kilőtt nyilveszőkkel halált osztó ellenséget. Nem bizony. Akiket lovuk, szélgyorsasággal röpített, meghunyászkodnak most, inkább jámbor, szomorú a kinézésük, mint akiknek elmúltának szebb napjaik. Visszatérés nélkül múltak el. Sokan, a mellettem beszélők is azt hiszik, hogy maholnap csak a történelem fog emlékezni róluk, mikor erről a földről Írni fog. Voltak, de már nincsenek. Ne osszuk ezek nézeteit. Majd átváltoznak egy uj fajban. Az evő-ivó népet pusztítja — igaz — az élő, tüzes viz, miként ők a pálinkát nevezik, továbbá a városokban való lakás, mert a szabadban való tartózkodáshoz voltak szokva. A polgáriasodás megmentheti őket. Lássuk mint tudnak? Nézzük meg az NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Csak itt-ott sikerült egy-egy jelenete, de legnagyobb részben bizony elejtette szép és hatásos szerepét. Nem láttuk sem a szenvedélyt, sem a csüggedést, sem pedig az indulatoknak azt a kifejezését, mely az emberiség tragoediájának személyesitőjét, Ádá- mot jellemzi. Az a fenséges gondolat, mely ezen a darabon végigvonul, több tanulmányt és nagyobb alakitó képességet igényel. Éva szerepében Sándor Julia elfogadható alakítást mutatott be, bár az ő játékából is hiányzott az a mély érzelem, melylyel szerepe telítve van. Legsikerültebb volt mint Miltiá- des neje. Kitűnő volt Peterdy Luczifer sze- j repében. Az előadás úgyszólván az ő játékán j emelkedett nívóra. Kendi Boriska szerepét igen jól játszotta meg. A többi szereplő is J kisebb szerepeiben eléggé bevált. Kedden az operetteszemélyzet első előadása gyanánt Csiky Gergely „Nagymama“ vigjátékából alkotott operettet mutatták be fél ház előtt. A régi jó vígjáték mitsem ve- J szitett, hogy Pásztor Árpád azt operett su- | jet-vé dolgozta fel. Mader Raoul zenéje pedig — bár sok ismerős akkordot találunk } benne — kedvessé s változatossá teszi azt. Ügyesen illesztteltek be például a nagymama dalai, palotása s a Tódorka és Seraphin kuplé-együttesek. Az előadás általában megütötte a mértéket. Hevesné-Balla Mariska (Márta), kit a közönség meleg ovatióval fo- j gadott fellépése alkalmával, egész este előnyös dispositióban játszott s a „Két veréb“ betétet meg kellett ismételnie. Tibor Lóri (Szerény grófné) szintén elemében volt s alakítása tetszett. Szakácsnévai (Seraphin), úgy látszik, jó erőt nyert a társulat. Ércz- kövy halk és gyors beszéde nem érthető, Síposnak, ki különben jól játszott, két hangot sem szabad énekelnie. Rónai, Somogyi megfelelők voltak. A rendezés jobbnak tűnt fel, de a fegyelem hiányos. A második felvonást bevezető „Sorrentói emlék“ énekszám alatt zajongtak a színpadon, ez csakis a subordinate hiányosságának rovására Írandó s végtelen illusiórontó volt. Szerdán „A Király“ franczia vígjátékot, a társadalmi és politikai félszegségeknek sok humorral s még több pikantériával fűszerezett satiráját hozták színre. Kis közönség, vontatott előadás jellemzik ez estét; Her- j czeg a czimszerepben határozott kabinet- i alakítást mutatott, Gömöri (Therese) javulása i mind szembetűnőbb, e. szerepében igen jó volt. Kendi egyszer-másszor túloz s igy rontja készültségének hatását. Somogyi ügyességének bizonysága Blond személyesitése. Rónai sok derültséget keltett hálás szerepével. indiánok készítményeit. Fából, farostokból, bőrből, csontból vannak azok legtöbbnyire. Első tekintetre látom, hogy sokkal különbek ezek a lappokénál. Az indiánoknak a kiállítási területen iskolájuk van, melyben férfia, nője kézműipart tanul. Indián szövetű szép leplek kerülnek ki a nők kezéből. Iskolába fogják őket, hogy küszöbe legyen az a művelődésük, haladásuk és emelkedésük fokaira. Csinos fafaragási munkák kerülnek ki a férfiak kezéből. Veszek emlékül egy bambuszbotot támasztéknak, sulyegyenzőnek, meg egy fapipát, melyen egy indián fej, vörösre festve, fejdisszel jellegzetesen van kivágva. Látok különösebb, nagyobb tárgyat, sokat adnék érte — otthon. Mégegyszer végig sétálok a sátrak és wigwamok*) előtt, megnézem a kigyótánczot, festői jeleneteket figyelek meg mikor étkeztek a vörösbőrü atyafiak. Tollbokrétát csak elvétve látok homlokuk köré fonva, állatfog- diszszel többet, fejükön a lobogó tolldiszt pompázni máskorra hagyják, most nem is voltak fegyverbe öltözve. Hej hajdanában! Most a harczi trófeák nagyon megfogytak, talán egészen elfogytak. (Folyt, köv.) *) Wigwam, indián kunyhó, kúp alakú sátor, bivalybőrböl, fakéregből. Közepén tüzelő hely, felül nyílás a füstnek. 100—908. kgy. szám. Szabályrendelet a bérkocsi iparról. íi. 11. §. Tilos: a) a felvállalt fuvart az érdekelt megrendelő előleges beleegyezése nélkül másra átruházni, b) hajtás közben a bérkocsisnak dohányozni, c) rosszul táplált, gyenge, elcsigázott, vagy undort keltő sánta, a szügyön, háton, nyakon vagy feltűnő helyen sebes, kifolyt szemű, rugós lovat a kocsi elé fogni, d) hullát, holttestet és ragályos betegét bérkocsiban szállítani, e) törött vagy túlságosan elhasznált, kopott, piszkos bérkocsit használatra bocsátani, f) bérkocsi után, kézi kocsit, vagy más jármüvet, vagy tárgyakat akasztani, vagy a járdákra felhajtani, vagy azon megállani. 12. §. Bérkocsis segéd csak az lehet, ki 18 évét betöltötte, magyar nyelvben jártas, józan előéletű, rendőrileg kifogástalan, undort gerjesztő testi hibáktól ment, hajtási szabályokat ismeri, kellő helyi ismerettel bir és hajtási igazolványnyal el van látva. Minden bérkocsis segédnek az 1884. évi XVII. t.-cz. 99. §-a által előirt munkakönyvön kívül még a rendőrhatóság által kiállított hajtási jogositványnyal kell bírnia. Ezen jogosítvány a bérkocsi iparos nevén s a bérkocsi számán kívül a bérkocsis segéd nevét, személyleirását és illetőségi helye megnevezését tartalmazza és csak az ezen §-ban megállapított kellékeknek megfelelő egyén részére állítható ki. 13. §. A jogosítványt a bérkocsis segéd a szolgálatba lépés napján a bérkocsi iparostól átveszi, szolgálatközben magánál hordja s kívánatra a rendőrség közegeinek készségesen előmutatja, a szolgálati viszony megszűntével pedig gazdájának visszaadja, mely jogosítványt köteles a gazda a rendőrségnek 48 óra alatt beszolgáltatni. 14. §. A bérkocsit vezető kocsiját felügyelet nélkül nem hagyhatja, sem másnak vezetésére nem bízhatja. Ha a kocsis bármi okból a hajtásra képtelenné válik, helyette a kocsit más hazaviheti. 15. §. A bérkocsis kocsiját minden egyes ; fuvar után köteles megvizsgálni s az abban talált idegen tárgyakat haladéktalanul vagy tulajdonosának, vagy a rendőrségnek átszol- j gáltatni. 16. §. Jelen szabályrendeletnek a bérkocsissegédre vonatkozó határozatai a bérkocsi-iparosra is értendők, ha az személyesen vezeti kocsiját. 17. §. A bérkocsi és a szerszám rendes, csinos külalaku, jókarban tartott és tiszta legyen. 18. §. Ha a bérkocsin tilalom ellenére ragályos vagy járványos beteg szállíttatott, a kocsit fertőtleníteni kell. 19. §. Az est beálltával és éjjel, továbbá nagy köd alkalmával nappal is, szembejövő szállító eszközökkel való összeütközés kikerülése végett csak kivilágított lámpákkal szabad hajtani. Az áilomástéren csak a kocsisorban első és utolsó helyet elfoglaló bérkocsis köteles a lámpákat felgyújtani. (Vége köv.) HÍREK. . — Meghívás. 3604—1909. K. szám. Nagykároly r. t.^áros képviselőtestületi tagjait 1909. évi május 9-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1909. évi május hó 4-én. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Lő- rincz György és társai kérelme: állítólag a város által részükre cserébe átadott, a nagykárolyi 304. sz. betétben -j- 2. sor-, 1009. hrsz. alatt foglalt 115 Q-öl terület tulajdon- j jogának nevükre átírásának alkalmas nyilatkozat kiadatása iránt. (3117—1909. k. sz. ; kj.) 2. A régi fürészgyártelep vasút mellöli részéből lerakó helyül 1240 Q-öl területnek
