Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-07 / 1. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE nagyon meg kell gondolni, hogy a tisztviselői otthonok létesitése a város fejlődésének megfelelően oldassék meg. Nagykároly városának érdeke, hogy a tisztviselőknek kellemes otthont nyújtson és erre nézve tőle telhetőleg meg is tett mindent. Létesített villanyvilágítást, kövezte utczáit, mi tekintettel a város nagy kiterjedésére és aránylag csekély népességére, nagy áldozatokba került, azonban uj utczák kövezését, rendezését, nem kívánhatjuk addig, mig a már meglevő utczái is nincsenek kiépítve. A tisztviselők érdekét tekintve is helyesebb, ha a város belterületén építkeznek, mert a város területén kívül eső hely a város összes intézményeitől távol esnék s nemcsak a gyermeknevelés, de még társadalmi szempontból is éreztetné ez kártékony hatását. A város belterületén valamivel drágább a telek, de annyival több is az értéke mindig. Ma még a város belterületén annyi telek kínálkozik az építkezésre, mint ahány tisztviselő fog belemenni az építkezésbe, midőn tettre kerül a dolog s ma még városunkban a belső részen is oly árban kapható a telek, mint amennyiért máshol még a külső részeken sem. Ha tehát komoly tisztviselőinknek szándéka és az építkezés pénzügyi része biztosítva van, nézzenek széjjel a városban s nem egy megfelelő telket fognak találni czéljuk elérésére, de attól a tervüktől, hogy a városon kívül eső területen létesítsenek telepet, álljanak el. Újévi üdvözlések. Ama sajátos szokás, hogy az újév alkalmával a politikai vezérférfiakat elvbarátaik felkeresik jókivánataik kifejefölszines és egymás mélyebb, benső megértése nagyon csekély. A társadalmi osztályok között még nagyobbak ezek a határvonalak. A polgárember a regényekből s a színdarabokból ismeri meg az arisztokraták életét, amelyről neki jóformán semmi fogalma sem volt; a kereskedő maga előtt látja a tudós életét, a tudós a katonáét, a katona a hittérítőét stb. És pedig nem külsőségekben. Megismeri gondolatait, vágyait s törekvéseit. Szóval, ha nemzeti irodalmunk nem volna, milyen szegényesek volnának ismereteink embertársaink dolgairól, bajairól, érzéseiről s ezzel együtt mennyivel gyöngülne az ösz- szetartozás érzése, mert főképen az irodalom világa mindig az emberi törekvések rokonságát, egységét hirdeti, az irodalom az az erő, mely a társadalmi osztályok között az összetartozás érzését föntartja. De az irodalomnak legnemesebb része, a szive a költészet. Ha egyszer nemzetünk múltjának s jelenének költészete elpusztulna, olyan volna a magyar társadalom képe, mint tavaszszal a rét virág nélkül, mint az ember lélek nélkül, mert az elkobzott alkotmány az elvesztett szabadság fegyverrel visszaszerezhető, de a magyar költészet elherva- dása nemzetünk örök halálát eredményezné. Mi adja meg tehát honi költészetünknek a megbecsülhetetlen értéket? Talán a külső: a zengzetesség, a ragyogó nyelv, a színes hasonlatok s a tőről metszett magyaros kifejezések ? Kétségtelenül a költészetnek ezek is fontos alkatrészei. A lényeg azonban a belső, a tartalom: a gondolat és érzés . . . Az a kérdés már most, hogy melyek nemzeti költészetünknek azon eszméi és érzései, melyek századról-századra élnek, tehát zésére s a válaszban rendszerint hivatkozás történik a politika homloktérben álló kérdéseire, mely nyilatkozatok alkalmasak a vitás kérdések tisztázására, esetleg uj ideák felvetésére, megteremtette az évforduló politikai jellegét. Ez a politikai vonatkozása az ujesztendö- nek azonban nemcsak a fővárosban, az országos pártok tagjainak vezéreik előtt való testületi megjelenésében s az itt elhangzó beszédekben nyilatkozik meg, a szokás átcsapott a perifériákra is. Mint minden évben, úgy az idén is megtörténtek nálunk az ujesztendei tisztelgések, melyekről az alábbiakban számolunk be: A helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöksége újév napjának délelőttjén megjelent Dr. Falussy Árpád főispánnál, hogy öt az újév alkalmából üdvözölje. Dr. Adler Adolf pártelnök, a küldöttség szónoka elmondotta, hogy azért jelent meg az elnökség a vármegye főispánjánál, mint a párt diszelnökénél, hogy öt üdvözölje s megragadja az alkalmat, hogy a párt nevében kijelentse, miszerint öt — szeretett hazánk, vármegyénk és városunk javát czélzó működésében — tőle telhetőleg teljes odaadással fogja támogatni. Egyúttal biztosította a függetlenségi főispánt és a párt egyik diszelnökét a párt bizalmáról, ragaszkodásáról és szeretetéröl s úgy neki, mint egész családjának a függetlenségi párt nevében boldog újévet kívánt. A főispán a párt ezen üdvözlését - meghatottan köszönte meg és beszédében hosszasan fejtegette a nehéz politikai helyzetet és azt a küzdelmet, amelyet a függetlenségi pártnak ép a jelen időben folytatni kell az önálló nemzeti bank létesitése érdekében, amidőn egyrészről rendületlenül meg kell állani a pártnak elvei mellett, másrészről — a múlt szomorú hibáin okulva — nagy óvatossággal kell a pártnak minden lépését megtenni, nehogy elhirtelenkedéssel és felesleges lobbanékonysággal veszélyeztessük azt a jövőt, amely pártunkat habár lassú, de biztos győzelem bekövetkeztével kecsegteti. Kéri a pártot, hogy higgadt megfontolással kisérje az eseményeket, ne engedje magát az elbukott régi rendszer hívei és a vallási gyűlölködésből élősködő, megbízhatatlan elemek által be- folyásoltatni, hanem hallgasson józan magyar eszére, hazafias lelkének sugallatára és biztos nyugalommal várja be azon eseményeket, amelyeket a nemzet vezérei — élükön Kossuth Ferenczczel — a nemzet jövő átalakulása és biztosítása érdekében a legközelebbi napokban előkészítenek. Kéri végül a megjelenteket, hogy legyenek iránta bizalommal s ismételve megköszönve a szives megemlékezést, a megjelenteknek őszinte szívvel kíván boldog újévet. A vármegyei tisztikar a távollevő llosvay Aladár alispán helyett Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök vezetése alatt tisztelgett a főispánnál. A tisztelgők szónoka llosvay Ferencz meleg szavakkal ecsetelte azt a ragaszkodást, amely- lyel a tisztikar minden egyes tagja a főispán iránt viseltetik, mint aki három éves kormányzása alatt a tisztikarral szemben mindenkor méltányos és igazságosnak mutatkozott és a hozzáfordulók irányában atyai jóindulattal viseltetett. — A főispán válaszában megköszönte az irányában megnyilvánult elismerés és hála szavait és a maga részéről kijelentette, hogy a vármegyei tisztikar működésével a legteljesebb mértékben meg van elégedve. A tisztikar megszabadulva a múlt salakjaitól, ma teljes odaadással és szorgalommal halhatatlanok? Azok, amelyek a magyar j költői szellem legmélyéből fakadnak: a hit, ! a hazaszeretet s a szerelem . . . A XVII. században hazánkban török és német dúlások folynak, vallási egyenetlenségek és viharok a nemzet egységét táborokra szakasztják. És ez áldatlan állapotban a nemzet lelkében az a gondolat érlelődik meg s emberöltőről-emberöltöre az a mélységes eszme száll át, hogy a magyarok Istene azért verte meg az országot, a törököt azért küldte a nyakára, mert igaz Istenétől elpártolt s az igaz vallás egységét megbontotta. Majd a nemzet méhéből napvilágot lát egy halhatatlan költő, korának legnagyobb katonai lángelméje és legkiválóbb politikusa, gróf Zrínyi Miklós, ki a százados koreszmét felfogja, lelkének izzó tűzében kialakítja s megteremti legértékesebb vallásos és nemzeti hőskölteményünket, a Szigeti Veszedelmet, melyben a nemzeti egyesülés gondolata az isteni ki- engesztelődés eszméjével olvad össze .... A keresztény hit szelleme ihleti meg nem egyszer legjelesebb klasszikus költőnknek, Berzsenyi Dánielnek lelkét is, kinek valláserkölcsi elveket hirdető ódái közül csupán a Fohászkodás-ra, az isteni mindenhatóság, bölcseség s az emberi megnyugvás e fönsé- ges himnuszára hivatkozom. Ebben milyen fölemelő hangon hirdeti a költő: Isten ! kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világit, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségből, a te szemöldököd Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamát kiméri... Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor A mi után eped, ott eléri. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de ó, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják ... Irodalmunk fejlődését tovább kisérve figyelemmel, láthatjuk, hogy Tompa Mihály egész költészete vallási alapon nyugszik, költeményeinek alapeszméi a hit s az erkölcsi világ talajából fakadnak, Arany János monumentális müveit szintén a tiszta erkölcsi elvek és törvények szerint építi föl. 2 vájjon Madách Az Ember Tragédiájában az emberi küzdelmet nem az égi reménynyel, az Istenbe vetett erős bizalommal teszi-e megnyugtatóvá, vigasztalóvá és fönsógessé ? Nemzeti költészetünk tehát minden korban a szív mélyén lakozó vallásosságból merítette magasztos eszméit és örök érzéseit. * * * Hazai költészetünk másik forrása: a ha- zafiság gondolata s a honszerelem érzése. Hogy mi a haza fogalma, megfelel rá Vörösmarty a lángelme világosságával s az érzelem igazságával, midőn igy szól: Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Bölcsőd az, majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
