Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-07 / 1. szám
3 végzi fontos hivatását, úgy, hogy büszkén mondhatja el, hogy Szatmár vármegye közigazgatása ma már az elsők között foglal helyet. Kérte a tisztikart, hogy tartsa meg továbbra is kivivott poziczióját, amelynek reményében kívánt mindnyájoknak boldog újévet. Azután a helybeli kir. pénzügyigazgatóság és számvevőség tisztikarának tisztelgését fogadta a főispán, kiknek nevében a gyengélkedő Plachy Gyula kir. tanácsos helyett Nagy Tamás helyettes pénzügyigazgató tolmácsolta a főispán előtt a pénzügyi tisztikarnak jókivánatait s egyben megköszönte azt a meleg támogatást, amelyet a főispán mindenkor tanúsított. A főispán különösen meleg válasza rendkívül jó benyomást keltett a tisztelgők sorában. Kiemelte, hogy a kir. pénzügyigazgatóság sokszor nem rokonszenves feladatát oly nemes ambitióval, méltányossággal és udvariassággal végzi, hogy az egész vármegye közönsége a legnagyobb méltánylással és elismeréssel viseltetik a pénzügyi tisztikar iránt. Sőt felsőbb helyen is teljes elismeréssel adóznak a kir. pénzügyigazgatósággal szemben s jól esik neki, hogy ezen elismerést ö tolmácsolhatja ezen alkalommal. A múltban ez nem volt igy s épen azért a jelenlegi vezetésben látja főként a sikert és a vezetésnek, de a tisztikar odaadó munkájának is köszönhető az, hogy soha a vármegye és a pénzügyigazgatás között a kontaktus egy pillanatra sem lett megzavarva, sőt az teljesen szilárd s igy neki sem volt szükséges, hogy a két tényező közé kiegyenlítőként oda álljon. Kívánja, hogy ez az együttérzés továbbra is fenmaradjon, amire nézve egyébiránt a vezető személye teljes garanczia. A pénzügyi tisztikar az elismerésnek ezen szép kifejezését lelkesen megéljenezte. Majd a városi tisztikar tisztelgett, akiknek nevében Debreczeni István polgármester fejezte ki a jókívánságokat. Ezen üdvözlésre a főispán kijelentette, hogy Nagykároly város érdekeit mindenkor szivén viseli s* igyekezni fog a város fejlődését tőle telhetőleg előmozdítani. A küldöttségek tagjai a főispáni elfogadó teremből a belső termekbe vonultak, hol dús villásreggeli várta a tisztelgőket, kik azután vármegyei és városi ügyekről sokáig elbeszélgettek egymás között és azon magánosokkal is, kik meglehetős sokan jelentek meg, hogy a főispáni párt az újév alkalmából üdvözöljék. A Széchenyi-társulat nevében Dr. Vajay Károly alelnök és Faragó Ignácz jegyző, a tanfelügyelőség részéről Bodnár György tanfelügyelő levélben fejezte ki jókivánatait a főispánnak. A pénzügyigazgatóság tisztikara a főispáni tisztelgés után a gyengélkedő Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgatót kereste fel lakásán, hol az igazi, őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak legtalálóbb szavaival üdvözölte Nagy Tamás helyettes igazgató a rajongásig szeretett főnököt és kívánt neki családjával együtt még sok boldog újévet, mit Plachy kir. tanácsos hálás szavakban köszönt meg. Újév reggelén ugyancsak óvácziók- ban volt része a tisztikar részéről Nagy Tamás helyettes pénzügyigazgatónak is, kiknek érzelmeit Nagy Gergely pénzügyi titkár tolmácsolta, éltetve a szeretett, igazságos és méltányos főnököt. A városnál a tisztikar élén Hetey Ábrahám főjegyzővel jelent meg Debreczeni István polgármester előtt, hogy a tisztikar jókivánatait tolmácsolja. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE És hogy milyen igaz, mély és forró legyen e honszerelem, megtanít rá ismét csak a Szózat költője: A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell! Ez a valódi hazaszeretet áldozatra kész, de nem kérkedő, benső és nem hivalkodó s legerősebben akkor csap föl a költő kebléből, ha a búcsúzás, távozás pillanatának keserűsége önti el lelkét. Minő meghatók a XVI. század legnagyobb lírikusának, Balassi Bálintnak szavai, melyekkel búcsút mond a zaklatott életű s Lengyel- Országba bujdosó költő — töröktől, némettől szorongatott szegény hazánknak. Oh én édes hazám, te jó Magyarország! Ki kereszténységnek viseled paizsát; Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola! immár Isten hozzád! Az elválás pillanatának keserűsége, a búcsúzás fájdalma néha-néha prófétai ihletet ad a költőnek, kinek sasszeme századokkal előbbre betekint a jövőbe, melynek alakulásáról akkor még a legélesebb eszű politikusoknak még halvány sejtelmük nincs. A fájdalmába merült szegény kurucz költő is két századdal előbb hirdeti a hazájától búcsúzó vezérlő fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencznek ajakára adva a két esztendeje bekövetkezett országos, nagy nemzeti ünnepet: Szeret Magyarország, Óhajt Erdélyország, S holtig szán, holtig bán; Még a gyermekük is Tudom, visszakiván ! Mikor rég elmentem: Visszasóhajtatok! Mikor rég megholtam, Akkor is sirattok Haló poromból is Feltámasztanátok, — Összeszednétek még Porhanyó csontimat. A Törökországba kibujdosott kurucz fejedelmek csontjait össze is szedte a nemzeti kegyelet s valóságos diadalmenetben haza is hozta s oly fényes, dicsőséges temetést rendezett tiszteletükre, hogy a ragyogó pompát csak a hősvezérek iránt érzett kegyelet és szeretet mélysége haladta meg . . . Legnagyobb nemzeti romantikus költőnk, Vörösmarty hires ódájában, a Jóslat-ban s a világirodalomban is elsőrangú lírikusunk, Petőfi „Egy gondolat bárt engemet“ czimü rapszódiájában szintén föllebbentik a jövő fátyolát s jóslelkük évekkel előbb megérzi a dicsőségben és fájdalomban gazdag 48-as szabadságharczunkat . . . Nemzeti költészetünknek második eszmeköre tehát a honszerelem, ebből fakadnak a harczra gyújtó, munkára serkentő s országos bánatba borulás idején a vigasztaló, fölemelő s reményt hintő költemények . . . * * * Nemzeti költésünk harmadik, kiapadhatatlan forrása a szerelem. A magyaros szerelem rövid szavú, mély, gyöngéd és gazdag, őszinte s oly ősi,, mint hazánk s oly üde, mint a ma nyílott rózsa. Az egészséges, tiszta magyaros szerelem hatja át nép- költészetünket, legjelesebb hőskölteményeinElöfizetési felhívás! Mióta a „Nagykároly és Vidéke“ kilépett a közélet terére, hogy szeretett hazánk boldogulása, előhaladása és felvirágoztatásának nagy eszméjéhez habár csak egy porszemmel is hozzájárulhasson, azóta szüntelenül csak egyetlen elvet szolgált: az országos függetlenségi és 48-as párt elveit, mert egyedül ezen elvek szolgálatában vélte feltalálni kitűzött czéljának valódi eszközeit. Ezeket az elveket szolgáltuk legjobb tudásunkkal, teljes erőnkkel, nem térve el azoktól akkor sem, midőn csak üldöztetés és mellőzés volt osztályrészünk és akkor sem, midőn pártunk urálomra jutott. Nem féltünk az üldöztetéstől, nem kértünk az előnyökből. Önzetlenül és mindenkitől függetlenül szolgáljuk ezután is úgy, mint eddig, pártunk nemes és szent czéljait a magunk csekély erejével mindaddig, mig azok egyéni meggyőződésünkkel ellentétbe nem kerülnek. Mert feltett czélunk, hogy mindaddig, mig a mai kormány politikáját szeretett hazánk boldogulása és előhaladása tekintetében üdvösnek és hasznosnak látjuk, szívesen támogatjuk, de egy pillanatig sem fogunk habozni, hogy ellenzéki álláspontra helyezkedjünk, ha annak szükségét látni fogjuk. Másik kitűzött czélunk, amely lapunk alapításának tulajdonképeni indító oka volt, tudniillik Nagykároly város szükebb érdekeinek hathatós megvédése, épen oly meleg érdeklődésünk tárgyát fogja képezni ezután is, mint eddig és igyekezni fogunk városunk jól felfogott érdekeit épen oly támogatásban részesíteni, mint tettük azt a múltban nemcsak jóindulatú tanácsokkal és tervekkel, de ha szükséges, a kritika erős fegyverével is! Éhez a munkához kérjük a közönket, regényeinket, színműveinket, ez az éltető levegőjük, rügyfakasztó napsugaruk. A szerelem érzéséből fakadtak szerelmi költeményeink Balassi Bálinttól egészen Petőfi Sándorig s ez az érzés kölcsönöz általános érdeklődést a mai költői művek iránt is. Petőfi költeményeiben a magyar nép szerelmi világa gyöngédségében és erejében, nemességében és egyszerűségében, gazdagságában és változatosságában jut kifejezésre: az epekedés és meghallgattatás, az enyelgés és kötődés, a féltékenység és harag, a boldogság és búbánat, a humor és kétségbeesés mind-mind a legtökéletesebb költeményekben nyernek megtestesülést. Népdalai az egész ország ajkán mindenfelé megzendülnek s a ragyogó paloták birtokosainak lelkére épen olyan nemesitőleg hatnak, mint a rozzant viskók szegény lakosainak szivére. Sőt szerelmi költeményei a világ minden művelt nemzetéhez is átszivárogtak s Petőfi költészete nagyobb hírnevet és ragyogóbb dicsőséget szerzett a magyar teremtő szellemnek, mint ezer meg ezer lármázó magyar politikusnak csak ez ország határain belül hangzó, éles harsonája ... De Petőfinek remek al- kotásu, örök értékű szerelmi költésében mégis azok a legragyogóbb gyöngyök s legtündök- lőbb gyémántok, melyekkel városunkban megismert kedvesének, eszményképének, majd imádott feleségének személyét ékesítette fel s nevét halhatatlanná tette, aminők: Rózsabokor a domboldalon, Borulj a vállamra angyalom. Ki ne ismerné meg a világirodalomban is páratlan szerelmi költeményét, melyet szépsége miatt egész terjedelmében közlök:
