Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
. i X • XXV. évfolyam. Nagykároly, I908. julius 2. ■* 4 •.?*»’ 27. szám. . STT .. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ............................. 00 PT O >-í Dr . Adler A.dolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Fél évre................................. 4— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ......................... 2— „ A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: nem fogadunk el. Egyes szám.........................-• 20 „ Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ellenzéki kritika. A parlamenti életnek nélkülözhetetlen kelléke az ellenzék. Mert az ellenzékre oly fontos feladat hárul, amely feladat helyes felfogása és gyakorlása esetén, mint a kormány tevékenységének és működésének állandó ellenőre, a parlamentáris életnek színvonalát emelni van hivatva s egyben a kormány esetleges hatalmi tultengésének gátja gyanánt is jelentkezik. A ma már uralomra került függetlenségi és 48-as párt 1867. óta, mióta az alkotmányos élet ismét helyreállott, gyakorolta az ' ellenőrzés eme nemes de olykor hátrányos és súlyos feladatát. Az ellenzéki keserű kenyér bizony nem volt üres sző, hanem gyakran volt része belőle egy-egy súlyosabb szavú ellenzéki férfiúnak s a Bánffy- féle választás örök példaképen maradhat fenn a tekintetben, hogy mily eszközökkel tud a hatalom működni, ha egyszer neki kellemetlenné válik az ellenzék. De daczára minden erőszakosságnak, minden hatalmi önkénynek, a régi ellenzéket még sem lehetett kiirtani, mert az a nép szivében vert gyökeret és „megfogyva bár, de törve nem“, került vissza a parlamentbe. Pár év múlva pedig minden kísérlet hiábavaló volt már, hogy a nemzet szivét az ellenzéktől elhódítsák, az diadalmasan vívott meg minden csatát s egyszerre mint a parlament többsége jelentkezett s reá hárult a feladat, hogy a kormány vitelére vállalkozzék. Az egykor örökéletünek, megdönt- hetlennek hitt szabadelvű párt szét- foszlott, megsemmisült, úgy, hogy még nyoma sem maradt. Ha végigtekintünk a függetlenségi és 48-as párt régi ellenzéki szereplésén, azt'látjuk, hogy ezen a szereplésen végig vonul az a komoly, nemes, igazi munka, mely az ellenzéknek valódi hivatását és feladatát képezi. Nem üres szószátyárkodás, finden áron való okvetetlehkedés, vagY feltűnési viszke- tegség irányította a régi ellenzék fér- fiainak tevékenységét, nem a kormány minden tettének lebecsmérelése, kicsinyítése, a való tényeknek elferdítésében merült ki minden ereje, hanem az alkotmányos élet és nemzeti jogok védelme, a nemzet vágyainak, kívánságainak ébrentartása és végül az ellenőrzésnek a szó legkomolyabb értelmében vett munkája volt az, mely a régi ellenzéknek program inját képezte. De nem is lehetett ez másképen ott, ahol a nemzet legjobbjai tömörültek, egy Kossuth s egy Apponvi vezérlete alatt. És épen azért volt meddő minden oly küzdelem, mely ennek az ellenzéknek kiirtására irányult, mert a nemzet szivében sokkal mélyebben gyökereztek az elismerésnek és hálának szálai, semhogy a valódi és hivatott vezéreket egykönynyen onnan kiirtani lehetett volna. Ha azonban a mai úgynevezett „ellenzék“ szereplését tekintjük, lehetetlen azt komolynak és eredményesnek deklarálni. Kikből is áll ez az ellenzék? A nemzetiségi és horvát frakezión kívül egy pár „balpárti“ és demokrata képviselő képezi az ellenzéket, az egyetlen szoczialista képviselő segédkezése mellett. Már magában azon körülmény, hogy a balpárt és demokrata urak a nemzetiségiek által támogatva vívják meg „nagy“ harezukat a „hazafiatlan“ kormány ellen, kissé kétes színben tünteti fel ellenzéki tevékenységüket, mert kétségtelen, hogy a nemzetiségi törekvések sohasem fedhetik a magyar képviselők czéljait és vágyait, hanem ezekkel homlokegyenest ellentétesek. Még a „czél szentesíti az eszközöket“ praktikus elve sem mentheti ennek a kétséges értékű barátságnak jogtalanságát. Szinte szégyennel kell látnunk, hogy a magyar képviselöház egy elenyésző kis részének állandó támogatói azok, TÁ RCZ A. Dal az imádságról. Nem az az imádság, Amit annak hívnak, Amit az iskolás könyvek Lapjain tanitnak. Nem az az imádság, Amit úgy neveznek, Mikor sok sok ájtatos szót Olvasóra szednek. Oh más az imádság, Lélek az és élet .... Nem kedveli Isten a sok Hasztalan beszédet! Ha igazsággal jársz Teljes életedbe’, S becsületes munkássággal Töltőd a helyed be. Ha az elhagyotthoz Hajtasz a sziveddel, S könyes képét felszántod Édes szeretettel. Ha minden emberben Csak az embert nézed, S bármilyen koldus megérzi A testvériséget. Ha nem gyűlölködtél Csak megbocsátottál: — Föl van irva az Istennél, Hogy jól imádkoztál. Szabolcsba Mihály. A szertelenek. ii. Azt hivő vagyok, hogy a szertelenek több ravaszsággal dolgoznak, mint meggyőződéssel. Avagy a divatos iró megannyi szám- üzöttje-e a társadalomnak ? ! Szó sincs róla ! Kinek az édes anyja, kinek jó testvére, ennek gyöngéd felesége, annak szerető arája. Tiszta, nemes, hűséges hölgyalakuk s lelki becsük legelső értékelője a költő, kinek családját alkotják. Tehát tudva, sőt jobb tudásuk ellenére tagadják meg a nőnek erkölcsi- ségét, a férfinak jellemét, az életnek esz- ményiségét. Van-e ebben okosság, igazság, jó ízlés ? Azt ám az ördög se kérdi, az az, hogy az „Ördög“ se. Íme egy iró, akiben minden megvan, ami a költőt teszi. Az igazi költőt, nem afféle symbolista szóhajtót. Darabjának szerkezete egységes, fölépítése tudatos; szellemessége ötletes, nyelvezete kifejezésteljes. Beh nagy kár, hogy Molnár Ferencz, evvel a tökéletes nagy ágyúval, olyan kicsiny verebet lő. Mit ? ! Ennyi tehetséget, ennyi költői meleget, ennyi irói készséget s ily mesteri műgondot pazarolni három felvonáson keresztül arra a csekélyke czélra, hogy a férjét megcsalja egy
