Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-07-02 / 27. szám

2

kiknek czéljait á magyar nemzeti állam egységének megbontása és egy polig- lott állam szervezése képezik.

De ha ettől el is tekintünk, mert utóvégre mégsem tételezhetjük fel magyar képviselőkről azt, hogy a nemzetiségi törekvésekkel azonosítsák magukat és elhisszük, hogy csak kénytelen, kelletlen tűrik a nemzetiségi támogatást és csak a balpárti és demokrata urak szereplését vesszük kritika alá, akkor sem mondhatjuk azt, hogy ezek az urak valódi ellenzéki hivatást teljesítenének és valaha számíthatnának arra, hogy a régi függetlenségi és 48-as párt népszerűségére tehetnének szert, vagy reményük lehetne arra, hogy törekvéseiket siker fogja koronázni.

Működésükben sehol sem találjuk fel a komoly munka jeleit, az alapos készültséget, azt a meggyőző erőt, mely a sikernek elengedhetlen feltétele. Sőt ellenkezőleg. Nap-nap után egy csomó személyeskedés és kellemetlenkedés bemutatásában merül ki egész szereplésük, anélkül, hogy ezzel önmaguknak és a nemzetnek használnának. Csak nem gondolják ezek az urak azt, hogy a nemzet rokonszenve feléjük fog fordulni azért, mert ők magukat „ellenzéknek“ nevezik? Nem, ebben a reményükben véghetetlenül csalódnak, mert még azt a kis rokon- szenvet is, amit esetleg ébresztenének maguk iránt ha komolyan munkálkodnának és a nemzet javát ott keresnék, ahol azt keresni kellene, lerontják a sajtójuk révén.

Hihetetlen az a modor, melyet a mai ellenzéki sajtó tanúsít. Ezt a harcz- modort a régi ellenzéki sajtó nem ismerte soha. A személyeskedésnek, lekicsinylésnek, a gyanúsításoknak oly j tömegével találkozunk a mai ellenzéki sajtó hasábjain, amilyent egy pár évvel ezelőtt még csak hinni sem mertünk volna.

A törpe nagyságok, hatalmi pozíciójukat vesztett félistenek s a sötétben bujkálni szerető alakok pennát ragadnak s a kormány s az ezt támogató párto^ vezérlő férfiúit annyi sárral, annyi piszokkal igyekeznek bekenni, amennyi csak elfér azon a daszép asszony, aki már eleve predesztinálva van rá, hogy elbukjék ? ! Szegény Ördög! Nem érzi-e, hogy ily nagyszerű eszközökkel egy világot hódítani indulhat?! Hiszen az ideges szép asszonyt megnyerni.... kell is ahhoz ördögi mesterség! Pedig Molnár Ferencz nem oly szerény legény, hogy az eszmét át ne értse. Az már csak a divatkor, ami őt is megvesztegeti, hogy megtagadva nagyobbra látó szellemét, leszálljon a sziik- látkörü Wilde-majmok közé, kergetni a sikert.

Siker! az a bűvös ige, melynek dallamára a veszett tánczot járják. Ezt kergeti a festő, mikor megtagadja a természetet, ezt a költő, mikor megtiporja a múzsát. Tisztán és erősen, rózsával és pálmával ékesen, csillagsugárral fényesen száll elé a Múzsa. Lelkének romlástól még nem illetett mélyéből száll elé s igér nem földi javakat. Hirdet megenyhülést, megváltást, megdicsőülést. Nem kell! A symbolista költő aranyat éhezik, vért szomjazik. Ha az ő leikéből kapott szárnyra a költészet fehér szelleme, annál rosszabb a félve fázó gyöngéd géniusznak. Az uj hegedős nem hajt reá. Csalánnal ostorozza. Beszenynyezi „tisztalével, vérrel, gennyel, könnyel, epével“.

Ez a magyar symbolista. Mint a ki páiAG YKÁROLY ÉS V I D ÉKE

rab rongypapíron. „Üsd, vágd, nem apád“ a jelszó és még a nemzetiségi sajtó sem hord annyi szemetet össze, mint a magyar sajtó egy része összehord mindenkire, aki csak merészkedik a kormány hívének vallani magát.

Uraim ! igy nem csudálkozunk azon, ha a külföldi lapok tele vannak a magyarországi ázsiai állapotok leírásával és fumigálva néznek le bennünket, mert a hol ilyenek megtörténhetnek és megtörténnek, ahol a mi ellenzéki lapjaink szerint mindössze 10—12 tisztességes ember van, s természetesen csak balpárti, ott már nem is ázsiai, hanem a legsötétebb afrikai állapotok uralkodnak.

Azért csak előre, haladjunk a czél felé s a jelszó legyen : „két krajczárért egy mázsa szemét“. Talán ezen az , utón sikerülni fog a kormány megbuktatása !

HÍREK.

— Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja kedden este Szatmárra utazott s onnan tegnap este érkezett vissza. A főispán a mai napot városunkban tölti s aztán ismét Érendrédre megy egy hétre. — Károlyi Gyula gróf és neje szül. Károlyi Melinda grófnő, múlt szombaton néhány napi ittartózkodásra városunkba érkeztek s Péter Pál napján hazautaztak.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága rendes havi ülését f. hó 10-én délután 3 órakor fogja megtartani.

— A debreczeni jogakadémia uj rektora. A debreqzeni főiskola tanácsa legutóbbi ülésén a főiskola ezidei'rektorává Jászi Viktor dr. jogtanárt, városunk fiát választotta meg.

— A püspök egészségi állapota.

Dr. Boromissza Tibor megyés püspök egészségi állapotában a javulás tartós. A püspök a nap jó részét már ágyon kívül tölti, egyházi ügyekben már referáltat magának. Hir szerint a püspök már e hó folyamán a Balaton vidékére utazik.

— Kinevezés. Vármegyénk főispánja Pártos Samu szatmári állatorvost a Hiripen működő lóavató bizottságba polgári állatorvossá nevezte ki.

— Házasság. Nagy Emil debreczeni dohánygyári tiszt, f. hó 22-én esküdött örök hűséget városunkban Friedl István leányának Annuskának.

linkától részeg, olyan vad daczczal fordítja ki sötét szive pokolfekete redőit. Irigy vágy, kárörvendő gonoszság, öldöklő kajánság kelt viszhangot durva hangszerének nyers húrjain. Dühöng a világra, „hol minden a másé“, átkozza a várost, szidja az embert s megöli a pillangót. Franczia éneket dalol magyar nyelven. S hogy tökéletes legyen a Symbolismus, nevezi magát Istennek és hősnek, Messiásnak, bálványnak, óriásnak és Démonnak.

De minden kisistenkedés és nagy bálványkodás mellett gondosan vigyáz rá, hogy meg ne vallja kicsinyes cselfogásait. Az olvasó hadd botránkozzék, csak vállat ne vonjon. Tartsák elvetemedett gonosznak, megátalkodott bün- tevőnek, csak a kis számitót meg ne lássák a nagy forradalmár mögött. Haj, hó! Az a symbolisták saját külön sújtó végzete, hogy az ember csak először borzad a festett rémképtől ; másodszor már csak mosolyog rajta. Wilde Oszkár érezte ezt nagyon. Azért szerette volna, hogy a keleti királylány egy városban csak egyszer tánczoija meg a beteg vágyak őrületes tánczát, csak egyszer csókolja meg a Keresztelő levágott, véres fejét.

. Wilde Oszkár az a nagy kő, amelyben a mindenfajta szertelenek megbotlanak, — föl

— A Gaál szobor ügyében a Kölcsey- egvesült által kiküldött jelölő-bizottság vasárnap délelőtt 11 órakor tartott ülésében a szobor felállítása végleg elhatároztatott, a szobor-bizottság diszelnökévé Dr. Falussy Árpád főispán, elnökévé Ilosvay Aladár alispán, alelnökké Debreczeni István polgármester, jegyzőjévé Sróff Gábor fögymnásiumi tanár választattak meg. Ezután kijelöltettek a szobor-bizottság tagjai, felhatalmaztatván az elnökség arra, hogy az ott megállápitott névsort kiegészítse, az intéző-bizottság tagjait kijelölje, a gyűjtő-ivek szövegét megállapítsa és a gyüjtö-ivek szétküldése tárgyában a szükséges intézkedéseket tegye meg.

— Kinevezés. Lobi. Elemér electro- technikust, Lobi Jakab városi állatorvos fiát a lembergi iparvasutak igazgatósága üzemvezetővé nevezte ki.

— Bikszád fürdőben a junius 23-án kiadott 6. sz. névsor szerint a fürdővendégek száma junius 23-ig 326 volt.

— A szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyesülete junius hó 21-én tartotta gyűlését Felsőbányán, a hol igen kellemes fogadtatásban részesültek. A nyug- dijszabály módosításának tervezete, községi szervezési szabályrendelet és fizetés javítás kérdésének beható megvitatása után az egyesület Farkas Jenőt Felsőbánya polgármesterét disztagjául választotta meg.

— Felemelt napidijak. A múlt héten érkezett le a belügyminisztertől a vármegyei folyó évi háztartási költségvetést jóváhagyó leirat. E szerint a vármegyei 18 dijnok közül f. évi január hó első napjától kezdve két dijnok 2 K, öt 2 K50 fill., három 3 K, három 3 K 50 fillér napidijban részesül, mely illetménytöbbleteket most utólagosan fognak az illetők megkapni.

— Honvédeink ma és holnap Doma- hida község allatt nagy harczászati czéllö- vészetet tartanak, szombaton pedig Szatmárra mennek, ahol egyesülve a szatmári és szigeti honvédekkel Munkácsra vonulnak összpontosításra és három hétig ott részt vesznek a szokásos nyári nagy hadgyakorlatokon.

Elitéit betörő. Kiss József ungvári illetőségű egyént, ki f. évi február hó 4-én Beckmann József ékszerész boltjába ál- kulcscsal behatolt, a szatmári kir. törvényszék múlt szombaton három évi fegyházra Ítélte, inig Goldherger Sámuelt és Steck Samut, kik bünrészességgel voltak vádolva, a vád- és következményei alól felmentette.

— A helybeli közraktár építése erősen halad előre, már a földalatti és a földszinti rész fel van építve, ezután következik az emeleti rész építése úgy, hogy most már biztosra vehető, miszerint az épület a kijelölt időre használatba lesz vehető.

is buknak. Nem veszik észre, hogy hitvány salakot fogadtak cserébe az elvetett nemes érezért. Megtagadják Hamlet mesterét, hogy bámulják a Bunbury elkövetőjét. Elhagyják az avoni hattyút, s követik a readingi fe- gyenczet.

Jól van ez igy. Saját képére és hasonlatosságára teremti meg a szertelenek nemzetsége a maga bálványát. S minden bál- ! ványnak meg volt a maga hasznára való agyafúrt esze. A tisztességes angol társadalom zülött kitagadottjának is. Mig úgy élt ahogy neki tetszett, addig irt a kárhozat nevében s megnyerte a rossz világot; mikor úgy kellett élnie, ahogy rendeli a törvény, irt a megtérésnek hangján s megnyerte a jámbor lelkeket. Melyik Írása volt az igazi, ki merné azt elbírálni ? Véges földi ember habozva áll meg a nagy sötétség előtt, hová ő hanyatlott. Magasabb hatalmak igazmondó széke előtt áll ő, hol a vád kérlelhetlen, a biró megvesztegethetlen, az Ítélet megfeleb- bezhetlen.

A szertelenek azonban nem kételkednek. Hirdetik, síppal, dobbal, trombitával üvöltik a Wilde dicsőségét és szép csöndesen, suba alatt, élősködnek a Wilde ötletein. A kérődző újra rágja a táplálékot, a szertelenek utána