Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
L r _ ^ a90VWItO XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. julius 9. {, ) 28. szám. m \ fik • ^ / m NAGYKÁROLY ÉS Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.........................................8'— kor. Fél évre.....................................................4-— „ Negyedévre.........................................2-— „ j Egyes szám ...................................—-20 „ Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. ___________________________________1 A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: I Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A kis ember védelme. Az államra mind súlyosabb teherrel nehezedik az a gondoskodás, a melylyel polgárainak megélhetési viszonyai felett őrködni tartozik. Mert ta- gadhatlan tény, hogy ma már eljutottunk ahoz a határkőhöz, amelyen túl az államnak, mint a társadalmi együttélés legfőbb alakulatának kötelességeit az egyénekkel szemben teljesítenie kell. Az élet nagy forgatagában az egyed küzdelme mindinkább problematikusabbá válik. A fokozódó terhek oly sulylyal nehezednek az egyes egyénekre, hogy a megélhetés kérdése Damokles kardjaként függ a feje felett és ezer és ezer embert sodor el mindennap az az áradat, amelyet életnek nevezünk. És ennek daczára minden ember arra törekszik, hogy megélhetését minél kényelmesebbé tehesse. Pedig az igények hatványozott mértékben jelentkeznek és már maga a nevelés oly irányba terelődik, amely sehogy sincsen arányban azzal a küzdelemmel, amelyet az élettel vívnunk kell. Az alig növekedő gyermek leikébe már oly eszméket és elveket erőszakolnak bele, amelyek azután egész életére nézve káros hatással lesznek és nemhogy az igények mérséklését, hanem annak szertelen fokozását erédményezik. A szülői háznál élvezett kényelem és ott hangoztatott elvek már a zsenge gyermekben kifejlesztik azt a vágyat, hogy egész életén keresztül hasonló sorsban legyen része, anélkül, hogy egyszersmint megismerné az életnek másik oldalát és megtanulná a lemondást és nélkülözést is, nem is szólva a takarékosságról, amely ma már alig ismert fogalom. Sajátságos, hogy ezek a tünetek nemcsak az úgynevezett intelligencziá- nál, hanem a társadalom minden rétegénél jelentkeznek, és annak a földműves embernek ma "már épugy megvannak az állásához képest magas igényei, mint a felsőbb társadalmi osztályok bármelyikének és romboló hatását egyformán érezteti mindenütt. Ezek a felcsigázott igények eredményezik azután azt, hogy az egyes egyedek nem képesek az élettel sikeresen megküzdeni. Egyrészről a jövővel szemben való könnyelmű gondolkodás, más részről pedig az igények kielégítésére szolgáló anyagi eszközök megszerzésében tanúsított tág lelkiismeret nap-nap után szomorú példákkal szolgainak arra nézve, hogy elérkezett TARCZ A. A csillagok élete. A németi temetőben . . . A németi temetőben Megállók egy sírnál, S leborúlok ott előtte Korhadt fejfájánál. Siratom, ki benne nyugszik És nevét kiáltom: Hadd tudja meg, milyen árva Vagyok a világon. Ej, de mégse!. .. Nem zavarom Csendes síri álmát. Isten veled! Megölelem Még egyszer fej fáját. A szívem is majd meghasad Bánatában, sírva: Hiszen az én édes apám Nyugszik itt a sírba7 Sallatj Lajos. A bolygó csillagok legszebbike, a Venus eddig mint alkonycsillag ragyogott, mindjárt naplemente után a nyugati égen. Julius 6-án együttáll a Nappal, aztán pedig mint hajnal- csillag fog napfölkelte előtt a keleti égen tündökölni. Elgyönyörködöm benne és elgondolom, hogy hányán tehetik ezt velem együtt, kivált olyanok, akik a látottak felett gondolkozni is szeretnek. Gondolatot meg a Venus tömérdeket ébreszthet. A XVII. század egyik legjobb magyar költője, a szegény nemes családból származott Gyöngyösi István, mint ifjú tizenhárom évig élt Murány várában, Wesselényi Ferencz grófnál, ahol jelleméért is, csinos verseléséért is nagyon kedvelték, s ahol ő sem vonhatta ki magát a szépséges grófné Széchi Mária bájainak hatása alól. Irt is egy ennek ajánlott szép verses munkát, „Murányi Venus“ czimmel, amiért aztán Babaluska falvát kapta ajándékba. Az idő azonban eljárt s annak folytán megvénültek mindnyájan, nemcsak Gyöngyösi, de az egykor bájos grófné is. Csak a barátság maradt a régi, sőt még bizalmasabb. az ideje annak, hogy ezeken az állapotokon lehetőleg változtassunk. A könnyelmű adósságcsinálás az, mely a mai kis embernek megölöje. Mert nem sajnáljuk azokat, akik földi javakban duslalkodva, a tisztességes megélhetésre kellő eszközökkel rendelkeznek és mégis saját hibájukból tönkre mennek, ezek megérdemlik sorsukat. Ezekkel szemben nem érezzük hivatottnak az államot arra, hogy segítő kezét feléjük nyújtsa, de igenis elen- gedhetlen kötelessége az államnak, hogy a kis embernek megélhetését legalább azzal biztosítsa, hogy tőle és családjától a mindennapi betevő falatot elvenni ne engedje. A mai viszonyók között ez, csakis a hitel megszorításával érhető el. Mert kétségtelen az is, hogy a hitelezés már oly mérveket öltött, amely egészséges alapokon nem nyugszik. Magyarországon csak kétféle emberek léteznek hitelezők és adósok. Adósok és pedig oly mértékben, amilyen talán kevés országban. Ez a hitel már nem az állami élet alapja, hanem a polgárság megrontója. Úgyszólván korlátlan az a hitel, melyet boldog és boldogtalan igénybe vesz, nem törődve azzal, vájjon eleget fog-e tenni kötelezettségeinek vagy sem, mig egyszer csak összeA gömöri öreg alispán, mert a költő később azzá lett, s az is maradt holta napjáig, gyakran ellátogatott Murány várába. Felolvasta ott újabb müveit, Széchi Mária meg azokat birálgatta. Talán éppen az eléggé döczögős „A maga gyámoltalanságán kesergő Nympha“ poémáját olvashatta fel egyik alkalommal, mikor a grófné nevetve közbeszólott: — Bizony, bizony, nem Gyöngyösi már kelmed, hanem Göröngyösi. Csakhogy az öreg poéta sem maradt adós a felelettel s hamiskásan visszavágott: — Ám nagyságod sem Murányi Venus immár, hanem murányi vén hús. S amint a Vénust nézdegélve mindezek emlékemben felvillannak, azt kérdezem magamtól, vájjon ez a mi szépséges Venusunk is vén-e már, vagy talán aránylag még fiatal ? Vájjon a milliárd évek hosszú során keresztül változott e valamiben ?, A régi naiv világfelfogás az egek változatlanságát hirdette. Ennek ad kifejezést a biblia is, azt mondván, hogy a teremtő az égi testeket egyetlen szavával semmiből és olyanokul hozta létre, amilyenek azok ma is, s aminők maradnak mindaddig mig ismét a „Dies irae“ rettenetes szavai szerint: „napja
