Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE csapnak a hullámok feje fölött és elmerül benne nemcsak a szerencsétlen deliquens, hanem magával rántja családját és ártatlan gyermekeit is. És nemcsak maga az illető oka anyagi és erkölcsi romlásának, hanem igen gyakran segít neki az üzleti élelmesség és a kizsákmányolás. Az a rendszer, mely megengedte, nemcsak a könnyelmű és meggondolatlan adós- ságcsinálást, hanem a tervszerüleg keresztülvitt uzsoráskodást is. A kisember ha egyszer belekerült ezeknek hálójába, onnan többé részére nem volt szabadulás csak akkor, ha puszta életénél egyebe nem volt. Azért kell tehát az államnak preventív intézkedéseivel segítségére sietnie a kisembernek azzal, ha tiltó gátat emel a könnyelmű adósságcsinálás lehetősége, de egyszersmint a lelketlen hitelezés elé is. Sok családnak biztos existentiát teremt ezzel és bár kétségtelen, hogy sok esetben hátrány fog származni a hitel elvonása által, de az ebből esetleg eredhető kárt százszorosán ellensúlyozni fogja az a nagy erkölcsi haszon, melylyel a könnyelmű adósságcsinálást megakadályozza. Ezek azok a szempontok, melyek bennünket arra indítottak, hogy az uj végrehajtási novella elöterjesztéseért és törvénybe iktatásáért a törvény- hozást üdvözöljük. Nem tartunk azokkal, kik az uj törvényben a hitel megszorítása által a „kisemberek“ érdekeit féltik, mert ellenkezőleg valóságos védelmezője az ezeknek, de egyszersmint a hitel reális voltának is elösegitöje. Végül üdvözöljük azért is, mert reméljük, hogy ezen törvény leveszi az állam egyik súlyos terhét a vállai- ról az által, hogy nem fog kellenie a tönkrement existentiák eltartásáról is gondoskodnia. Vasúti összeütközések. Az utóbbi években nagyon gyakran fordulnak elő vasúti szerencsétlenségek és vonatösszeütközések. Nemcsak az államvasutak vagyonában, de emberéletben is rendkívül nagy isten haragjának végét veti a világnak.“ Ugyanezt tanították az ó- és középkor bölcselő iskolái is, első sorban pedig a peripa- tetikusok. Fölötte kényelmes volt ez a világfelfogás, i Aki elfogadta annak ugyan nem fajult meg a feje a gondolkodásban. Csakhogy az emberiség átlag gondolkozni akar, még ha a feje is megfájul belé, s minden azt mutatja, hogy ma inkább, mint régen. Eredményesebben is teszi, mint hajdanta. A sok észlelés, tapasztalás, kísérletezés, 1 egybevetés és gondolkodás szülte aztán, hogy a ; régi világnézetet igaznak többé nem tarthat- I juk. Egyszerűen azért, mert az természet- ellenes és ellenkezik minden tudásunkkal. Alakult is helyébe más, észszerűbb. Maradandó, állandó, változatlan e szerint is van a természetben. Egyik az anyag, amiből csak egyetlen parány sem pusztulhat el, ami mennyiségére meg volt mindig s megmarad mindig. A másik a természet energiakészlete, ami szinte változatlan. Ezeken kívül azonban változik minden szünet nélkül és égen földön egyaránt. S valamint itt a földön és szemünk láttára, az egyik szervezet, az egyik anyaghalmaz vagy test feloszlik, elmúlik, anyagi részei szétszóródveszteség áll elő az ily szerencsétlenségek és összeütközések miatt és megrendül a közönségnek a vasúti intézmény iránti bizalma. Hiszen ma már az utazás mindennapivá vált az embereknél és sohase tudhatja az elinduló ember, hogyan érkezik haza, avagy egyáltalán élve kerül-e vissza otthonába!? Hát ez nem helyesen van igy! Az emberek életbiztonsága megkövetelheti azt, hogy a vasúti utazás ne legyen oly veszélyes. Az államvasutaknál nem szabad a financziális szempontoknak dominálni, hanem meg kell tennie — bármily áldozatok árán — a szükséges intézkedéseket az iránt, hogy az ily összeütközések elő ne forduljanak. Az első és sürgős teendő minden fővonalon — főleg ahol gyorsvonatok közlekednek — a második vágányok lerakása, mert a mai forgalmat egész biztonsággal egy vágányon lebonyolítani már nem lehet. A második teendő a vasúti szolgálatot úgy berendezni, hogy minden vasúti tisztviselőnek a szolgálatban eszközölt cselekménye azonnali ellenőrzés alatt álljon. Sem a vonatok vezetését, sem a váltók állítását nem szabad ellenőrzés nélkül egy-egy emberre bízni, mert az ember gyarló, tévedhet, közönyös vagy könyelmü lehet a szolgálatban és akkor oly hátrányok állhatnak elő, amelyek pótolhatatlanok. Igaz, hogy ezen pótlások és intézkedések sok költségbe keriilnek^-de mi ez az anyagi áldozat azon veszteséghez képest, amely ily összeütközések és más szerencsétlenségek következtében előáll ? Hiszen amellett, hogy az emberéletben előforduló veszteséget pénzértékben kifejezni nem lehet, óriási ösz- szegre megy az államvasutak berendezési eszközeiben előforduló kár és óriási összegre megy az, amit az államvasutak évente kártalanítás czimén kifizetnek. Hát ezen évenként ismétlődő kiadások összegének megfelelő tőkéből lehet tenni oly intézkedéseket, hogy a vonatösszeütközés oly ritka legyen, mint a fehér holló. A vasúti beruházási kölcsönnél már nak, de csak azért, hogy azokból más uj keletkezzék, az energia is megszűnik, de csak azért, hogy ugyanazon vagy más alakban más helyt, de ugyanazon menyiségben ismét feltűnjék, úgy történik ez az egekben is, mert a természeti törvények mindenütt ugyanazok s azok egyképen érvényesülnek az egész világon. Ez a szünetnélküli folytonos átalakulás látszólagos keletkezés és elmúlás közkeletű neve pedig fejlődés. Beszélnek visszafejlődésről is, de ez csak emberi felfogás. Ha valami szerintünk tökéletesebbé lesz, azt mondjuk róla, hogy fejlődik, ellenkező esetben, visszafejlődik. A természet háztartásában azonban az egyik folyamat olyan mint a másik. Ott nincs halál, csak élet csak folytonos átalakulás, fejlődés. így élnek, igy fejlődnek a csillagok is. Annyi az égen a csillag, mint a tengerben a hal, mondják azok, akik nagyot akarnak mondani. Pedig ezzel nem sokat mondanak, mert össze nem is hasonlithatóan több. Hiszen a teuger határolt, az ég meg végtelen. Hozzá még csak a mi egünk csillagait sem látjuk valamennyit, hiszen temérdek sötét test is kering az űrben, amelyek, mert nem világítanak, nem is láthatók. A részben meg akarják valósítani a szükséges reformokat, hiszen a pályaudvarok kibővítése, egyes helyeken a Il-ik vágány lefektetése tervbe van véve s ez is a forgalom akadálytalan lebonyolítását czé- lozza ; de ezen kérdésnél nem szabad fél munkát végezni, nem szabad takarékoskodni, az utazó világ személy- biztonsága megköveteli a legnagyobb áldozatkészséget, mert nemcsak azért tartja kezelése alatt az állam a vasutak legnagyobb részét és ellenőrzi azokat is, amelyek nem állanak a kezelése alatt, hogy háború esetén a szállítási eszközök a kezében legyenek és béke idejében a kereskedelmi forgalom akadálytalan lebonyolítását biztosítsa, hanem azért is, hogy a személyforgalom lebonyolítását is biztosítsa, úgy azonban, hogy az ember nyugodtan indulhasson útnak azon tudatban, hogy a vasúti összeütközés egyáltalán nem fordulhat elő, vagy csak a lehető legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Reméljük, hogy az utóbbi években előfordult gyakori esetek megadják az impulsust arra, hogy rövid idő alatt keresztül vitetnek azok a reformok, melyek az ily összeütközések megismétlődését kizárják. HÍREK. — Szabadságon. Plachy Gyula kit*, tanácsos, pénzügyigazgató szabadságon van. Távoliéte alatt a pénzügyigazgatóságot Nagy Tamás h. igazgató vezeti. — Mangu Béla vármegyei I-ső aljegyző hétfőn kezdette meg 6 heti szabadságát. — Vármegyénk igazoló választmánya f. hó 4-én tartott ülésében az olcsvai választókerületben megválasztott Kovács Lajos ref. lelkész, a felsőboldádi választókerületben megválasztott űr. Kovács Dezső ügyvéd, a tiszabecsib.en megválasztott Suta József körjegyző, a gacsályiban megválasztott Szo- boszlai István földbirtokos vármegyei bizottsági tagok választását igazolta, ellenben a fábiánházai választókerületben megejtett választást azért, mert ez Fábiánházán csak a választás napján tétetett közhírré, megsemmisítette, végül a misztótfalusi választókerületben megejtett választásnál a legtöbb szavazatot nyert Rácz János földbirtokost jelentette ki megválasztott vármegyei bizottsági tagnak, megsemmisítve a választási elnöknek abbeli eljárását, hogy ez a választás meglegnagyobbaktól kezdve a kisebb porszemnél is kisebbekig, a sok esetben szemmel is látható ködfoltokig. Jussanak csak eszünkbe az üstökösök csóvái vagy a Nap koronája. Ez utóbbi néha a naptól hatszor olyan távolságra is terjed, mint aminő annak átmérője, tehát mintegy nyolczmillió kilométerig. Ilyen finom anyagot minden izzó és világitó égi test szór ki magából roppant mennyiségben. Tömege természetesen nem óriási. A Nap koronájáét tizenkétmillió tonnára becsülik, s igy annak ilyetén módon való évi anyagveszteségét mintegy három- százmilliárd tonnára, ami azonban egész tömegéhez képest elvégre is csekélység. Mindamellett is a Napnak és a többi napoknak már régen el kellett volna fogyniok, hacsak ezen folytonos anyagveszteség kívülről nem pótoltatnék éppen úgy, mint ahogy elfogy az anyagot csak veszítő növény, vagy állat, ha kívülről uj anyagot nem kebelezhet be. Ám a veszteség pótoltatik, mert a napra folytonosan hullanak a meteorok, amelyek pótolják a kisugárzott anyagot és az elszál- lott energiát is. És honnan jönnek a meteorok ? Ha nem képződnének mindig újak és újak, számuk már igen kicsiny lenne, mert az idők hosszú
