Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-06-11 / 24. szám

A ^ \ y J> XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. junius II. 24. szám. NAGYKAROUT És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megj elenik minden csütörtökön. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre .............................8-— kor. Dr. Adler Adolf Fé l évre.................................4'— „ szerkesztő. Negyed évre 2'_ A szépirodalmi részt vezeti: Az „Ipariigyek“ rovat vezetője: Eg yes szám.........................—-20 ” Simkó Géza, fömunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és J««dó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: 1 Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Egy dissonans hang. (—ly.) Két hete, hogy városunkban leleplezték Kossuth-szobrát. Két hete hullt le a lepel annak szobráról, kit Magyarország megváltójaként tisztelünk. Amint az isteni Megváltónak a val­lási kegyelet szobrot, emléket emel min­den városban, faluban, utón s útfélén, úgy emel a hazafias kegyelet mind több és több Kossuth-szobrot, melyek kivitel tekintetében lehetnek külömbözök, de czéljuk egy : hirdetni a magyar haza szabadságát, függetlenségét. A nagykárolyi Kossuth-szobor, mely e vármegye területén az első és még ez idöszerint az egyedüli, hirdeti, hogy e vármegye s első sorban Várősünk közönsége át van hatva azon magasz­tos eszméktől, melyek a Kossuth Lajos nevével vannak elválaszthatlanul össze­forrva. Ezen eszméket hirdették Kos­suth előtt már mások is, ott éltek azok már minden magyar lelkében, de annyi tűzzel, a hazafias felbuzdulás akkora erejével és elszántságával, mindeneket magával ragadó hévvel, nem hirdette előtte még senki. Ezért lett a Kossuth-név és az őt jelképező szobor az önzetlen, megalku- | vást nem ismerő, törhetlen hazafiság i szimbóluma. Ez önzetlen hazafias érzésnek kö­szönheti létét a nagykárolyi Kossuth- szobor és ezért volt jelentőségében nagy a lefolyt ünnepség. Az önzetlen hazafiság ünnepén meg­jelentek városunkban a kormány, a főrendiház, a képviselöház, a szomszéd törvényhatóságok, városok, testületek képviselői, hogy hódolatukat a haza- szeretet oltárán bemutassák és akik | látták a hazafiság tüzének fellángolását, csak az elismerés hangján szóltak az itt megnyilatkozó hazafias érzésről. A gróf Károlyi _ Is-tyánné és gróf Károlyi Gyuláné szemeiben' csillogó könyeket nemcsak a hitvesi és gyer­meki szeretetből fakadó kegyelet csalta ki, hanem azon mély hazafias érzelem iránti kegyelet, mely örökségként szállt át leányára, mint átszállóit édes any­járól a megboldogult gróf Károlyi Pis­tára. Gróf Károlyi István lángoló haza­szeretetét is hirdeti a szobor, mert az ő áldozatkészsége nélkül alig létesült volna az. A Pista gróf emlékezetére le­tett koszorú és Károlyi Gyula gróf ama szavai, melyekkel a Károlyi család ko­szorúját letette, bizonyítják, hogy Nagy­károlyban a legelsőtől a legutolsóig élnek, égnek azon eszmék, melyekért a képviselőház nevében Szentkirályi Zoltán a szobrot megkoszorúzta. Károlyi Gyula gróf e szavakkal tette le a koszorút: Ne csak múló lelkesedést keltsen bennünk ez a szobor, hanem me­ntsünk itt erőt a kitartó folytatólagos munkásságra. Komoly, az öntudatos hazafiasság­tól áthatott szavak. Nagybánya város tudós képviselője is hangsúlyozta Kossuth azon tanítását, hogy „az eszmékért nemcsak lelkesülni, hanem azokért tenni, küzdeni is kell. “ Nagykároly városa küzdött Kossuth eszméiért a múltban és küzdeni fog a jövőben és kész arra a kitartó folyta­tólagos munkára, mely hazánk jövő nagyságához vezet. Ily eszmék hatása alatt született meg a szobor felállításának gondolata és valósult meg a gondolat. Ezen esz­mék hatása alatt voltunk, midőn a szo­borról lehullott a lepel és ünnepeltünk. Fényes ünnepünket nem zavarta TAROZ A. Hogyha olykor . . . Hogyha olykor kedvem támad, Odaszólok a czigánynak: Húzd rá, húzd rá! azt a régit!... Megfizetem egy fillérig! Rég nem volt már egy víg napom, Bánatom most elsíratom. Elsiratom, eltemetem, Ne maradjon a hire sem! Hadd szóljon hát az a nóta! Csapiáros!... bort a kancsóba! Igyunk, fiuk, mindhalálig! Úgysem élünk itt — sokáig. Sallay Lajos. Kirándulásunk. Forró napsugarak füzében indult az ifjú csapat a nagykárolyi állomás felé ; mindegyik arczán az öröm ragyogott, alig várva a vonat indulását, mely új, eddig még nem látott vidékeket ismertet meg tanulni vágyó, fogé­kony lelkűkkel. Alig indultunk ki a pályaudvarból, meg- i eredt a magyaros jókedv kifejezője, a dal s j ilyen vidám maradt kedélyük egész utón, sőt fokozódott a meglepően szép festői, termé­szeti képek szemlélete közben. Az első éjszakát Nagyváradon töltöttük. Másnap kora reggel talpon volt az ifjúság, mert kirándulásunk egyik legremekebb pont­jához, a Rév-Zichy cseppkőbarlanghoz — a Programm szerint — már reggel nyolcz órára akartunk megérkezni. Leírhatatlan az a kép, mely a vonat sötét alagutja után egyszerre elénk tárult; kitörő lelkesedés, öröm vett mindenkin erőt; balról a Réz hegység me­redek sziklafalai, jobbról a Máv. patak víz­esése, a Király-erdő vadondús lejtői egészí­tették ki a kedves képet. Elbájolva a vidék szépségétől tettük vizsgálódásunk tárgyává a környéket. Két csapatra osztva tekintettük j meg a hires cseppkőbarlangot, melynek je­lentéktelennek látszó, alacsony nyílású be­járatánál ugyancsak vigyáznunk kellett, hogy bele ne üssük fejünket az alácsüngő cseppkő- kolonczokba. De nehány méternyire csak­hamar megnő a mennyezet s a cseppkő­burkolatok már itt az előcsarnok falán kez­denek jelentkezni és utána a különféle nevet viselő szebbnól-szebb figurák, a természet csodás alkotásai következnek. A különféle színek a legragyogóbb pompában; a fehér, a halvány rózsaszintől a sötét bronz-zöld és feketébe játszó olajzöldig, a sötét-barna ár­nyalatok egész a feketéig — tündérlakká varázsolják a barlang belsejét, melynek leg- romantikusabb színezetét a középen tova­rohanó, Styx nevet viselő patak adja meg. A barlang eddig látogatható legbelső részén van a „Pokol“, melynek bejárata felett egy fekete-sárga zászló búslakodik; ide menekült a föld alá a pokol fenekére : nem jó idő jár reá már oda.fenn. Felfrissítve magunkat a Sebes-Kőrös ro­hanó vizében, délután utunkat folytattuk tovább Kolozsvár felé, hol egy kedves Ope­rette előadása közben az ország elsőrangú, nagy kényelemmel és fénynyel berendezett színházának szemlélésében gyönyörködhet­tünk. Másnap Kolozsvár nevezetességeit te­kintettük meg, melyek közül a klinika gyö­nyörű fekvésével és modern berendezésével és a kapucinus zárda Mátyás királykori styl- jével ragadta meg leginkább figyelmünket. Kellemes emlékekkel távoztunk este felé a nagy történelmi múlttal dicsekedhető város falai közül, hogy ismereteinket újabb be­nyomásokkal gazdagítsuk. Legközelebbi meg­álló helyünk Torda volt, hova az esti órák-

Next

/
Thumbnails
Contents