Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-06-11 / 24. szám
•) semmi és ünnepünkről, lelkesedésünkről elismerés hangján szóltak egyesek és a sajtó. Sajnos azonban, hogy a vármegyei sajtóból akadt egy lap, mely politikai vagy más kicsinyes helyi szempontból meggyanúsította a kormányt, s más hatalmakat, kétségbe vonva a mi Önzetlen, öntudatos hazafiságunkat és akkora czinizmussal emlékezett meg magasztos ünnepünkről, mely nem egyeztethető össze a jó ízléssel, de még a politikai ildomossággal sem. Egy dissonans hang, mely kihívja a jó ízlést és sérti a hazafias kegyeletet. A „Szamos“ f. évi 44-ik számában a Kossuth-szobrokról elmélkedve (T.) azt a kérdést veti fel, hogy miért csak hatvan év múlva kezdik Kossuth alá a márvány-piedesztálokat rakni, akkor, mikor a nevéből élő párt már napfoltokat idézett elő kultuszának ragyogásán? Ez a kérdés épugy czikkiró saját specziális politikai gondolkozásának szüleménye, mint az általa adott és saját észjárására valló és a mai uralmat egyáltalán nem jellemző felelet. Czikkiró politikai és erkölcsi felfogásának illusztrálására idézzük czikké- nek következő részét: „Szoborral az uralkodó kormányfők és más hatalmasok dolgoznak. A szobor a történelmi nagyság szükségletének vállalati verseny utján való biztosítása, amihez üzleti szellem .és a panama iránti fejlett érzék kell. A tömegeknek tehát nem is lehettek lenyűgözni való szoboralkotási vágyai, mert az itt fentebb jelzett erények nála még nincsenek kifejlődve. A közerkölcsök ezen ékességeivel a mai uralom fertőzte meg a Kossuth-imádók felekeze- tének magasztos hitágazatait. Most kezdenek rájönni, hogy a légy mitől — éled, nevezetesen hogy milyen módon lehet törvényszékhez jutni. A kormány olyan most, mint a bűnbánó Magdolna volt, amikor még nem bánta meg a bűneit és igy azért ban szerencsésen meg is érkeztünk. Siettünk nyugalomra hajtani fejünket, hogy másnap a hosszasabbnak Ígérkező gyaloglást a hires Tordai hasadékhoz újult erővel tehessük meg. Ismét egy fenséges kép! A 4—500 métert meghaladó sziklafal meredeken kettészelve, keskeny bejáratával, közepén a sellős kristálytiszta Hesdáti patakkal igazán elragadta újainkat, kik a legnagyobb lelkesedéssel és gyönyörrel vágtak neki a 3—4 km. hosszú hasadék begyalogolásának. Délután a sóbányák és sóstavak megtekintése következett, mely utóbbiakban legalább kevés időre enyhülést találtunk a perzselő nap sugarai elől. Tordától búcsút véve utunknak egy hosz- szabb része következett — Vajdahunyadig. Szerdán délelőtt előttünk állott a magyar nemzet legdicsöbb napjaira emlékeztető Hu- nyad vára, melynek láttára köny csordul az érző magyar kebelből: mi volt édes hazánk akkor és mi most — ? Meghatva szemléltük ezen nemzeti szent ereklyénket, melynek még mohos sziklái is mintha daczolni akarnának a kegyetlen enyészettel. A magyar állami hatalmas vasgyár behatóbb vizsgálata után Pis- kire érkeztünk, hol a rövid két órai időt Bem apó csataemlékének felkeresésére szenteltük. Május 27-én este már a nagy városi jelleggel biró Arad fényben úszó utczái üdvözöltek bennünket. Másnap Dr. Bereczky Imre és Polgár György tanár urak kedves társaságában indultunk tanulmányutunk szomorúan legnevezetesebb helyére — az aradi vérNAGYKAROLY ES VIDÉKÉ kell megbocsátani neki, mert sokakat szeret. Azaz mindenkit. Egy Kossuth-szoborért is megteszi s azután ki tehet róla, ha a honszerelem lázas öleléséből megszületik egy kis zabi törvényszék a Kossuth Lajos nagyobb dicsőségére.“ E sorokból nagyon is kilátszik a lóláb. Ily felfogást valóban csak fejlett üzleti szellem diktálhat, aminővel mi nem rendelkezünk. Hogy üzleti szellem tekintetében Szatmár vagy Nagykároly van-e előbb, azt a „Szamos“ czikk- irója is fogja tudni. A történeti hűség kedvéért csak azt jegyezzük meg, hogy a szobor felállítását Nagykároly városa 1902. szept. hó 20-án határozta el, midőn a „megváltó koaliczió“ eljövetelét még nem is sejtettük s amikor még másként lehetett a kormányférfiak kegyét— Szatmár példája szerint — kiérdemelni. Kölcsey és Kossuth szobra, a Gaal József szobor felállítás iránt már megindult nagyobb arányú mozgalom (melyről lapunk más helyén szólunk) a Petőfi- és Révai-emléktáblák bizonyítják, hogy városunk közönsége a nemes eszmék ápolásából kultuszt csinált, melynek alapját nem „üzleti szellem és a panama iránti fejlett érzék“, hanem a I nagyok megbecsülése képezte. S ha végre oly idők következtek be, hogy ez a kormány részéről is ho- norállatik, ez a közfelfogás oly megtisztulása, melynek csak «örvendeni lehet. Színészet. Két hete immár, hogy színészeink működéséről be nem számoltunk s mivel ez lapunk szűk tere miatt következett be, most pótolni óhajtjuk mulasztásunkat. A két hét a jutalmak sorozata volt. Múlt hó 27-én Komáromi Gizit a „Madarász“, 2-án Takács Mariskát Bernstein „Sámson“ czimü színmüve előadása folyamán ünnepelték. Bernstein legketánuk által megszentelt Golgotára. Nagykároly ünnepelt; mi is ünnepeltünk és pedig kettős ünnepet. Körülállta a kis csapat a szomorú emlékoszlopot és Dr. Komáromi Károly megható beszéd keretében méltatta a nap jelentőségét, buzdítva az ifjakat, hogy lélekben egyesüljenek a hon maradt lelkes, ünneplő polgárokkal, kik a jelen pillanatban hódolnak nagy Kossuth szellemének. Végül rövid ima után az aradi várat, az 1848-as ereklyemúzeumot és a város egyéb nevezetességeit tekintettük meg. Az utolsó állomásunk Nagyvárad volt, melynek részletesebb tanulmányozását ezen időre hagytuk. A hely már ismerős volt; lelkesedve, telve vig kedélylyel siettek ifjaink a premontrei Urak vendégszerető rendháza felé, honnan előbb is a legkellemesebb emlékekkel távoztunk. A legnagyobb előzékenység és igazi önzetlen barátság fogadott ismét bennünket. Másnap, pénteken, a premontrei Urak, különösen városunk szeretetreméltó fia, Ernyi Gilbert prem. tanár fáradhatatlan kalauzolása mellett Várad nevezetességeinek megtekintésére indultunk. Időnk rövid volt, mert délben már indulnunk kellett, hogy délután 6 órára megérkezhessünk. Vidáman, hazafias dalokat énekelve érkezett a fiatal csapat a nagykárolyi állomásra, hol már a kedves szülők szerető aggodalommal várták és zárták karjaikba egy heti távoliét után viruló egészségben visszatérő gyermekeiket. Dr. —K. vésbé sikerült müve „Sámson“, melyben szintoly eszközökkel vél hatni, mint a „Tolvajában, „Baccarat“-ban, de kevesebb eredménynyel. Takács búcsúfellépte 9-én volt, a Verő Janka jutalomjátékául adott „Vetélytárs“ (Le rival)- ban, mely franczia színmű tág teret nyújtott úgy a jutalmazottnak, mint a Pozsonyba Bállá társulatához szerződtetett búcsúzónak már ismert tehetségük érvényesítéséhez. 28-án délután „Vig özvegy“ ment, este díszelőadás volt, mely azonban csak Jókainak „Keresd a' szived“ színmüve előadásából állott, sem a Hymnuszt, sem a Szózatot nem énekelték. 29-én „Varázskeringő“-fi 1-én „Tatárjárását ismételték zónában, mig 30-án és 31-én a „Vig özvegy“ paródiája „Vigadó özvegy“ — sok léhaság gyűjteménye — került színre. Kimagasló eseménye e színi cyklus- nak kiváló poétánk Dóczy József pénzügyi titkár „Liliom Klári“ színmüvének bemutatása. A premier közönség szorongva várta a függöny felgördültét és élvezettel nézte végig az egész előadást. A színpadi hatásokban jártas szerző sokoldalúságát bizonyítja a darab, melybe a már országos hirii zeneköltő legszebb magyar nótáit szőtte bele. A közönség a felvonások végén zajosan ünnepelte Dóczyt, valamint a közreműködött színészeket. 4-én, csütörtökön, „Vicze admirális“ ment jó előadásban, kis közönség előtt. 5- én, pénteken „Ördög“-öt ismételték. 6- án, szombaton a főgimnázium hangversenye tartatott a színházban. 7-én délután „Postástul és a húga“ került színre, mig este Fall Leo bájos operettjével a „Dollár királynőivel az igen kedvelt Andai Terka jutalmaztatott, ki kitűnő dispositióban énekelte szerepét. 8-án délután „Csöppség“ Fényes Samu színmüve, este „János vitéz“ ismétel- tetett. Tegnap este Tihanyi Vilmos jutalomjátékául Bokor József „Az almafa“ ez. egyfelvonásos vigjátékát adták s cabarét rendeztek, melyről részletesen jövő számunkban írunk. Heti műsor: Ma „Dollár királynő“. Péntek: „Tatárjárás“ operette (zóna). Szombat: „Huszárszerelem“ vígjáték, vagy „Parasztbecsület“ ppera. Vasárnap : délután „Méltőságos csizmadia“ bohózat, este „Gésák“ operette. Hétfő : „Lili“ operette, búcsúelőadás. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Falussá Árpád vármegyénk főispánja, ünnep másod napján rokonai látogatására Gálospetribe, onnan birtokára Érendrédre utazott, a honnan tegnap este érkezett vissza székhelyére. — Hollós József műszaki tanácsos, a helybeli villamos-telep megvizsgálása és a telep kibővítésének megbeszélése czéljából múlt héten városunkban időzött. — Dcbreczeni István városunk polgármestere hivatalos ügyben a múlt hét végén a fővárosba utazott s onnan kedden este érkezett haza. — Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter köszöneté. A Kossuth-szobor bizottság nevében Debreczeni István városunk polgármestere mint szobor-bizottsági elnök, a Kossuth-szobor egy fényképét gyönyörű szép keretben, melyet Dávidházy János debreczeni műkönyvkötő készíttetett el s melyen a város czimere bőrnyomatban látható, el- küldötte Kossuth Ferencz kereskedelemügyi
