Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-05-28 / 22. szám

0 lamentáris demokratikus alkotmányt, ö általa vált testté amaz isteni ige: „sza­badság, egyenlőség és testvériség“, ő teremtette meg azon korszakot: „Mely szabad szót ád a rejlő gondolatnak Ledőlt poroknak átkozott nyomán“. Madách. A tizenkilenczedik századnak e nagy reformátora és prófétája vezette be a nemzetet, mint Mózes az Izráel népét a szolgaság földjéről az ígéret földjére, hogy ő e földet, az imádott hazát — mint Mózes az Ígéret földjét ■— hosz- szas bujdosás után is, sohase lássa meg többé! * * * Kossuth múltjának eme dicsősége, fényes mint a delelő és ragyogó nap, de ezen ragyogás után — fájdalom — következett a sötétség. Bekövetkeztek a szenvedések és nyo­morúságok napjai és a szenvedésekből legtöbb jutott Őneki! A nemzet darabokra szakad, meg­tagadja múltját, megtagadja Öt, ki uj hazát teremtett nemzetének, a honosí­tási törvény által hontalanná teszi Öt és e szenvedésekben is megtartja a tiszta jellemét s ki elvéért feladott min­dent, önmagát is eltemeti! A törökországi sumlai és kiutahiai száműzött átevez a nagy Oczeánon Washington hazájába, a szabad Ame­rika földjére, megtartván Horatiusnak ama szavait „Coelum. non animam mutat, qui maria transit“, majd átmegy angolhonba, hirdetve mint egy nagy Apostol mindenfelé a szabadság igéit, az eltiprott magyar nemzet elrablóit jogait, felkeltve mindenütt irántunk a nemzetek rokonszenvét. Kossuth, a turini remete öreg, aggas­tyán vala már, keze reszketve emelte a tollat, szemei homályba borultak, de lelke nem tört meg az öregség és hon­talanság keserve alatt, dolgozott foly­vást e nemzetért fáradhatatlanul. Kérdem, kell-e nagyobb dicsőség, mint ama tiszta jellem, mint az az is­teni ész és akaraterő, mely kilenczven éves vén korában is az őt kitagadott nemzet javáért munkálkodik? Ez Kossuth Lajosnak második di­csősége ! Nem tudom, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, az a ragyogó mult-e vagy az utóbbi, mely Kossuth Lajost a halha­tatlanság pantheonába emeli ? Boruljunk le a gondviselés Istene előtt, hogy adta nekünk e nagy szelle­met, emeljünk oszlopot szivünkben is az ő emlékének, keressük fel gyakran e szobrot, hintsük be azt a hála és tisztelet soha el nem hervadó virágai­val! Kossuth Lajos nevét emlegeti foly­vást, mig él, minden igaz magyar, Őt állítja fel fiának az apa eszményéül a hazaszeretetnek, az édesanya csókjával a hazaszeretetet lehelli gyermeke szi­vébe, az ifjúság az Ö alakját és szelle­mét választja példányképül. Azok az elaggott öregek, kik látták ama nagyszerű kornak fényes dicsősé­gét s átküzdötték annak szenvedéseit, nemsokára elköltöznek, itt hagyják e földet, egy pár év múlva talán egyetlen egy sem lesz közöttük többé: hazám ifjúsága ! neked adta Kossuth örökségül e hazát, melyet ő újra teremtett és szabaddá tett, kezetekbe tette le a zász­lót, mely a hazaszeretet szent vérével van beszentelve, utolsó könyörgése hoz­zátok szól: „Légy hive rendületlenül Hazádnak ó magyar! Ez éltetőd s ha elbukál, Hantjával ez takar. E nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned s halnod kell! N^A_G Y KÁ R 0 L Y É S V 1 D Isten hozta! Midőn Kossuth Ferencz, a világra­szóló Kossuth név örököse Nagykároly város földjére lép, legyen üdvözölve! Üdvözöljük öt azzal az igaz, ma­gyaros vendégszeretettel, melylyel ma­gyar ember szokta üdvözölni kedves vendégét. Azzal az őszinte tisztelettel és lelkesedéssel, melyet a nagy Kossuth név méltó viselője megérdemel és vé­gül azzal a bizalommal, melylyel iránta viseltetünk, mint a függetlenségi és 48-as párt vezére iránt. Nagykároly város polgársága min­denkor a függetlenségi és 48-as elvek­nek volt rendíthetetlen harczosa. Bi­zonyítja ezt az, hogy még abban az időben, midőn a függetlenségi eszmék iránti lelkesedés és kitartás nem járt egyszersmint előnyökkel is, sőt inkább hátrányokkal, e város polgársága a függetlenségi lobogót ragadta kezébe és azt sokszor győzelemre is vitte. Rósz napokban, midőn le-lehanyatlott a zászló, Nagykároly város polgársága Kossuth apánk eszméi iránt akkor is a legégöbb lelkesedéssel viseltetett s bármikor kész lett volna életét, vérét áldozni az imádott haza jólétéért, sza­badságáért, mely a függetlenségi esz­mékkel elválaszlhatlanul egybe van forrva. A nagy küzdelem napjaiban is ott állottunk a harczolók első soraiban és hivalkodás nélkül elmondhatjuk, hogy küzdelmünket becsülettel vívtuk meg anélkül, hogy tetteinket az őszinte, igaz érzésen kívül más érdek vezérelte volna! Nem! Nagykároly város polgársága szivében nem foglalt helyet sohasem a rideg számítás, a „város jól felfogott érdeke“, de igenis követtük szivünk sugallatát, lelkünk érzését, amely nagy Kossuth Lajos eszméinek követésén- sarkalt bennünket! Az a szobor, mely Magyarország megváltóját jelképezi, amely ott áll városunk legszebb helyén, melyről ma fog lehullani a lepel és amely büszkén hirdeti, hogy ennek az anyagiakban szegény, de érzelmekben gazdag vá­rosnak lakossága sohasem fog letérni arról az útról, melyet a mi édes Apánk jelölt ki a mi számunkra, legszebb bizonyítéka annak, hogy a hazafiui lelkesedés sohasem fog akadályt is­merni a mi városunk lakossága elölt akkor, midőn Kossuth apánk emléke iránt kell lerónunk az elismerés há­láját. Vannak talán szebb, díszesebb szob­rok széles e hazában, melyek méltóbb módon örökítik meg az Ö halhatatlan emlékét, mint a mi szobrunk, lesznek még hatalmasabb emlékművek, melyek előtt kényes Ízlésű idegen is bámu­lattal fog megállani, de azt határozot­tan állítjuk, hogy nincsen e magyar földön több oly szobor, melyet annyi szeretettel, annyi rajongással s oly lelkesedéssel álljanak körül, mint ahogy körülálljuk ezt a mi kedves, ezt a mi drága szobrunkat! Legyen üdvözölve Kossuth Ferencz. kinek megadatott ez a ritka szerencse, hogy egy nagy, világraszóló történelmi név viselésének súlya alatt is eltalálta azt a helyes utat, amelyen haladnia kell! Nemcsak édesatyja nagy eszméi­nek letéteményesévé vált, nemcsak élő példányképe lett annak, hogy Kos­suth Lajos szabadságot és jólétet hirdet, hogy eszméi korántsem állanak ellen­tétben a magyarság hagyományos loja­litásával, de megmutatta, hogy igenis összhangba lehet hozni a független­ségi eszméket a létező viszonyokkal, megmutatta, hogy az ö bölcs vezérlete alatt a függetlenséget és az anyagi jó­létet sokkal hamarább lehet elérnünk, ha bölcs és okos politikával fokozato­san haladunk a czél felé és megteremt­jük a bo'dog, megelégedett jövendő Magyarországot! És hogy az ö czéljai helyesek és eszközei jól vannak megválogatva, iga­zolja az, hogy a függetlenségi eszme sohasem volt oly szilárd mint most, midőn napról-napra egymásután dia­dalmasan veri le ellenségeit! Mi az ö hűséges közkatonái, szi­vünk egész melegével, lelkünk minden szeretetével üdvözöljük városunk falai között. ígérjük, hogy sohasem fogunk eltántorodni attól a zászlótól, melyen Kossuth apánk jelszava: „szabadság, egyeidöség, testvériség“ van felírva. Bizalommal követjük fiát az általa ki­jelölt utón, mert meg vagyunk arról ÉKE EGY EGESZ DOBOZ ÁRA 2.50 KORONA. Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legizletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménynyel kipróbálva! fvVOPTIl olrialril Ól ■ Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja " J llldVCAlid. ■ a mirigyeket és az ótvart, biztosítja a csontok és izmok ép fejlődését, javítja és rendezi az emésztést. PolnnttAlfllÁl ■ utólérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél ■™ Clllií (j uCMillt/I n erősítő és mirigyoszlató szer, mellbajosok­nál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.

Next

/
Thumbnails
Contents