Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-09-10 / 37. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. szeptember 10. 37. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. SO« IX u V Előfizetési árak: Egész évre ...............................8‘-— kor. Fé l évre.............................« 4-— „ Ne gyedévre .............................2f—- „ Egye s szám.........................—-20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. ff ' Vasúti politikánk. (—ly.) A napokban adatott át a forgalomnak a szatmár—mátészalkai vasút, ami különösen Szatmárnémeti város szempontjából nagy jelentőségű esemény volt. Most már minden képzelhető irányban közvetlen összeköttetése van Szatmárnak, minek előnyeit ki is fogja aknázni. Ha a vármegyei vasúthálózatot tekintjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy Szatmár politikája az volt, hogy minél több irányban nyerjen közvetlen összeköttetést aként, hogy egy-egy újabb vidéket kössön magához, ha mindjárt egy inás vidék központjának rovására is. így Mátészalka, Fehérgyarmat és Szinérváralja érdekét tekintve helyesebb lett volna a szatmár—fehérgyarmati vonalat Mátészalkáig kiépíteni, a bik- szádi vonalat pedig Szinyérváraljától kiágazókig rendes vágányunak építeni. Szatmár érdeke azonban másként kívánta. Nagykároly városa ezzel szemben engedte a múltban, hogy a nevéről nevezett nagysomkuti vasút Gil- vácstól ágazzék el, ami azt eredményezte, hogy a szatmárhegyi vasút kiépítése és állami kezelésbe adása folytán a nagykároly—nagysomkuti vasút is kizárólag Szatmár érdekét szolgálja. A múlt hibánkon már nem segíthetünk, de legalább okuljunk belőle és keressünk más irányban összeköttetést és ne engedjük, hogy azon irányból is eltereltessék a forgalom hol Szatmár érdekével ellentétben nem vagyunk. Három irányban is építhetnénk még vasutat, mely gazdag, termő vidéket kötne össze városunkkal. Egyik irányban Margittá felé már majdnem biztosítva volt a kiépítés és csak rajtunk múlt, hogy legalább Peérig kiépíttessék, eddig ki kell épiteni még akkor is, ha a Tasnádszántó — peér—szalacs —érmi- hályfalvai h. é. vasút kiépül. Előmunkálati éngedély van adva egy Nagykárolytól Nyírbátorig épitendö h. é. vasútra is. Oly vidéket kötne össze eme vasút, mely megérdemelné, hogy ennek létesítése érdekében a legnagyobb agitácziót fejtsük ki. A harmadik irányban létesítendő vasút építéséhez szintén adatott ki engedély az előmunkálatokra, azonban ezt a hirt is csak leközölték lapjaink, eleget vélve tenni ezzel a hírlapírói kötelességnek. Ezen harmadik irányban épitendö vasút jelentősége Nagykároly városára nézve bír oly fontossággal, ha nem nagyobbal, mint Szat- márra nézve a bikszádi vasút. Ezen vasút volna ugyanis hivatva arra, hogy a minden köves ut nélküli úgy termőföldben, mint erdőségben, szőlőben gazdag vidéket városunkkal összekösse. Ennek daczára a Nagykároly—esztró — királydarócz—krasznaczégény — krasz- na-béltek — nagyszokondi h. é. vasút létesítése iránt mozgalmat nem indítottunk, annak megvalósítása végett mitsem tettünk. A most jelzett irányban épitendö vasutak mindegyike az érdekeltség kellő támogatása mellett megvalósítható volna TÁR CZ A. Lement a nap . . . Lement a nap. Ismét este van. Elbolyongva járok egymagám. Az éj sötét, csendes, nesztelen, Gyászos, miként az én életem. Mint kísértet járok tétova, Azt se tudom, merre és hova. Hej! de utam bármerre vezet: Mindig kísér az — emlékezet. S mint mikor az eső meg ered, Szememből a könny csak úgy pereg, Ahányszor — ily késő éjszakán — Rád gondolok, meghalt jó anyám! Rád gondolok! ... Es a képzelet Fölidézi kedves képedet. S látni véllek ... hallom hangodat... Pedig tőlem olyan messze vagy!... Isten veled! Aludj csendesen. Ne zavarja nyugtod semmi sem. Ne tudj róla — h’sz fájna sejtened — Mennyit szenved érted gyermeked. Sallcig Lajos. Budapesti rejtelmek. — Egy könyv feltámadása. — Évekkel ezelőtt, a Kisfaludy-Társaság egyik felolvasása után, vidám bohém-társaság gyűlt össze az „István főherczeg“ fehér asztalánál. Hires fészek volt valamikor ez a szálló; találkozóhelye a magyar főváros szellemi elitejének, ahol minden nevesebb írónak volt „szobája“, vagy legalább „asztala“ s ezekben a szobákban és asztalok körül osztogatták a halhatatlanságot, vagy fejezték le a zseniket, nagyon gyakran a jó konyhától és még jobb pinczétől okozott elektromos hangulatban. • (Természetes, hogy az ily összejöveteleken majdnem mindig irodalmi és művészeti problémákról volt szó ; s nem egy szerkesztő akadt, aki — mialatt az ötletes, bravúros kritikai vitákat hallgatta — szomorúan tűnődött azon, hogy miért nem Írnak igy a re- daktorai a lapba is és miért laposodnak el, I mihelyt a szerkesztőségben rájuk rótt köteles robotot végzik? . . . Persze, nem számolt azzal, hogy az élő szó szuggesztiv ereje és a vitára ingerelt agyvelő az invencziónak és logikának egészen más eszközeivel dolgozik, mintha bürokratikus, gépies munkára szorítják, megszabott keretek között). Akkoriban támadt Caiman Lévynek, a hires párisi kiadónak az a kedves ötlete, hogy megszavaztatja a szajnaparti világváros legjelesebb Íróit: — mely könyveket becsülnek legtöbbre, s mely irók tettek rájuk legnagyobb hatást. Erről az ötletről beszélj vitatkozott a mi társaságunk is; föladódott 44 BUDAPEST, VII., Erzsébet-körut 6. sz. SÓST' *20 szobával. A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.