Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-23 / 21. szám
XXIY. évfolyam Nagykároly, 1907. május 23. 21-ik szám NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.....................................................8.— korona. Fél évre .....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Köztisztviselőink helyzete. Az emberi jogok védelme lett a mai politikának egyik leghangzatosabb jelszava. A legméltánytalanabb és legreak- cziósabb politikának lenne ma hive az, aki felemelné szavát és küzdene az általános, titkos választói jog megvalósítása ellen, különösen akkor, midőn a nemzeti kormány egyik legsarkalatosabb kormánytényét is — fejedelmi akaratból folyólag — ennek megvalósítása kell, hogy képezze. Az emberi jogok védelmére való törekvést látjuk akkor, midőn a kormány egymás után valósítja meg szo- cziális törvényalkotásait, melyekkel sok oly jogviszonyt szándékozik rendezni és részben már rendezett is, amelyek eddig rendezetlenül hagyattak s e miatt számos félreértés és összeütközések keletkeztek. Apponyi törvényjavaslata a tanítók javadalmazásának rendezéséről, egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek már régóta felszínen tartattak, de azért megvalósítása csakis egy oly mély belátási! és erélyes miniszter részére maradt fen mint Apponyi, kinek sikerült a mindenkor szűkmarkú pénzügyminisztertől a hozzávaló anyagi eszközöket is megszerezni. A törvényhozás sem térhetett ki többé ennek a kérdésnek megoldása elöl, s ma, bár erős küzdelmek után, nemsokára törvényerővel lesz felruházva az állami és nem állami tanítók fizetését rendező javaslat, s a tanítók bizonyára örökké hálás szívvel fognak gondolni nagynevű miniszterükre, ki megszabadította őket a nyomorúság száraz kenyerétől. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter alig egy évi miniszterségének ideje alatt máris egy egész sereg szo- cziális törvényalkotás nemes munkájára tekinthet büszkén vissza. Legújabban az államvasutak tisztikara és alkalmazottai fizetésének rendezésére vonatkozó javaslatával lépett a kép- viselöház elé, amely javaslat ma már a pénzügyi bizottságban tárgyaltatik, s bizonyára nemsokára törvényerőre is emelkedik. E törvényjavaslatának azonban egyik iegszebb intézkedése az, hogy a fizetésrendezéssel egyidejűleg szabályozni kívánja azt a jogviszonyt is, melylyel a vasúti tisztviselők kenyéradójukkal, a magyar állammal szemben állanak s törvényerővel kivánja felruházni azokat a megállapított jogokat és kötelességeket, melyeket az alkalmazottak követelhetnek és a melyekkel tartoznak. Hogy azután ez az úgynevezett szolgálati pragmatika mennyiben fog beválni, azt a jövő fogja megmutatni, de a vasutasok mégis büszkén elmondhatják, hogy ök az első magyar köztisztviselők, kik szolgálati pragmatikával bírnak. S bizonyára ök is áldva fogják emlegetni Kossuth Ferencz nevét, ki nemcsak az anyagi téren, hanem az emberi jogok terén is egy nagy lépéssel vitte előre a vasutasok sorsát. Darányi Ignácz földművelési miniszter a gazda és cseléd közötti jogviszonyt fogja törvényileg szabályozni s hogy a képviselöház mily liberális felfogást tanúsít e tekintetben is, mi sem igazolja jobban, mint hogy épen az emberi jogok védelme tekintetében a felszólalók egész sora oda törekszik, hogy e törvény a gazdasági cselédek részére mentül kedvezőbben üssön ki. S mig ezek a szocziális törvény- alkotások folynak, a jövőre kiterjedő nagy tervek részletei nyilvánosságra jutnak, addig még egyetlen szót sem hallunk arról, hogy az állami tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása mikor következik be? Sok kormány nyilatkozat hangzott már el ebben az ügyben biztatólag, nem volt oly képviselőjelölt, ki program mbeszédében a tisztviselökart ne biztatta volna arra, hogy minden erejével ennek megvalósítására fog törekedni, ezek daczára ma még mindig ott állunk, hogy a kezdeményező lépések sincsenek inegtéve s mig az állam és tisztviselői közötti jogviszony szabályozása a számos retortán keresztül megyen, addig a mai tisztviselőkar az emberi jogok védelmének csúfságára továbbra is nyöghet a Bach-kor- szakból fenmaradt szolgálati szabályok áldásai alatt. Pedig megérdemelné ennek az országnak ötvenezer intelligens tisztviselője azt, hogy végre az annyira óhajtott szolgálati pragmatikának birtokába jusson. Megérdemelné ez a képzett szorgalmas és megbízható tisztikar, hogy jogviszonyai törvényhozásilag sza- bályoztassanak, mert hiszen nehéz időkben az ország alkotmányának egyik igen sikeres védő eszköze lehet a szolgálati pragmatika. Megérdemelné ez a tisztviselökar azt, hogy abból a szolgai viszonyból, melyben ma kénytelen senyvedni, kiemeltessék s képzettségéhez illő helyzetbe jusson. Nem szükséges itt részleteznünk azt, hogy a mai szolgálati szabályok, — melyek nagy része még a Bach- korszak hagyománya, egy része pedig az egyes minisztériumok önkényes intézkedésein alapulnak, — mennyire nem felelnek meg a XX-ik század szellemének, hiszen ezek közismert dolgok. De ha már a kormány a vasúti tisztviselők és alkalmazottak szolgálati pragmatikájának megalkotásával rálépett erre a térre, úgy teljesen jogos és méltányos kívánság, hogy végre megT A RCZ A. Utazás a teve körül. Irta: Fazekas Sándor. A czim egy kicsit banális, de ez mellékes. Tudvalevőleg nem annyira a teve körül szoktak utazni, mint inkább rajta. Már tudniillik akinek van tevéje. Nekem nincs. Nem is volt. Hihetőleg nem is lesz. Az egészben csak az a vigasztaló, hogy a faluban másnak sincs. Nem is volt. Hihetőleg nem is lesz. Esvén a falunk Afrikától és Ázsiától körülbelől oly távol mint Afrika és Ázsia a falunktól. Más helyen pedig nem igen terem meg a teve. Ezután a kis teve nyitány után rátérhetek a mi teve ügyünkre. Az Úristen ő szent felsége rendeléséből egyik apai ágon való nagynéném elhaláloz- ván, egy meggondolatlan perczében nyolcz- száz forintokat testált reám. A dolog egy kicsit bosszantott. Nem azért, mert° csak nyolczszáz forintot hagyott, hanem azért, hogy egyáltalán hagyott. Fizetni nem szoktam senkinek. Inni csak vizet szoktam. Kártyázni csak tartlit tudok. Hegedű szót nem szeretem s a falunkban orfeum sincs. így méltán aggódhattam, hogy miként tudok a nyakára hágni ennek az árva örökségnek. Régi dolog, hogy az ördög nem alszik. Másnap korán reggel bekopogtat hozzám Salamon ur, akinek kereskedése van a két szerecsen utczában, még pedig vegyes. — Hallottam, hogy az orfi kapta nyolczszáz pengőt és nem tudja vele mit csinálni. — Biz úgy van az. Talán kölcsön tetszik ? — Dehogy. Ajánlok magának valamit. Nyisson maga is egy fiók vegyes-kereskedést. Én potom áron fogok magának szállítani mindent, s maga szintén potom áron fog eladni mindent. Ez az ajánlat olyan zseniálisan együgyü volt, hogy lehetetlen volt el nem fogadnom. Tényleg ezen az utón igen szépen ellehet vegyeskereskedni nyolczszáz forintot. Miután a tett embere vagyok, harmadnapra kelvén, ajtót vágattam házamnak utcza- felőli oldalán. Ez az alapfeltétele a kereskedésnek. Ugyanakkor két üveg sört fizettem a tanítónknak, amiért tizenkét kölyköt kölcsönzött, akik szakadatlanul hordták Salamon úrtól a nyakán veszett portékát. Természetes, hogy útközben szakadatlanul nyakaltak mindenből, amit egy falusi gyomor megbir emészteni. Másnap kettő beteg lett a megevett élesztőtől. Salamon ur elégedetten dörzsölte a kezét midőn az átvett veszendő portékáért kétszáz forintot leszúrtam. S kaján mosolylyal kívánt sok szerencsét az üzlethez. Megköszöntem. Azt mondják a rósz nyelvek, hogy a hajdú nem sokat ért a harangöntéshez. Nem tudom mi igaz benne. Csak azt tudom, hogy én még annyit sem értettem a kereskedéshez. Salamon ur nyolczvan perczentre dolgozott. Én dolgoztam kilenczvenre. Persze az ördög sem jött hozzám. Egész nap tartliz- tunk a jegyzősegéddel a pudlin. Napközben neki sem volt dolga. Hanem éjfélben kihúzták az ágyból passzusért. Javában tartlizgattunk midőn belép a Csuka szomszéd felesége s kér egy félkiló lisztet.-f>5— Terez! Szólt a segéd penna. — Várj egy kicsit. Kiszolgáltam Csukánét. Staniszli ismeretlen fogalom lévén a kereskedésemben, a kötőjébe töltöttem a lisztet. !T'— Meddig a terez? Kérdém. — Alsó zöld. Miért nem csináltatsz sta- niszliket? &— Nem jó. Nálam adut felsőig. Mondasz valamit. Holnap megyek a városba s csináltatok. Annak idején megjöttek pontosan a megrendelt staniszlik s a világ nagyot fordult. Azelőtt irmagul ha betévedt hozzám egy vevő, most még a jegyzősegédnek is kellett csomagolni a szóda-bicarbónát. Nem tudtam hova lenni az ámulattól. Később rájöttem a dolog nyitjára. A staniszlik oldalára rá volt nyomva a szaharai sivatag, néhány pálma és egy teve, amint vezeti egy néger és a teve megy utána. A faluban még eddig senki sem látott tevét, sem négert. Pláne a kettőt együtt meg éppen nem. Ez vonzott. Enyém az érdem örökre, hogy Borbolyá- son a staniszlis tevéket meghonosítottam. A legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen szóba is került, hogy talán meg kellene szobrozni engem. Az éppen ott ólálkodó Csucsuj czigány vállalkozni is akart, hogy egy félliter pálinkáért és egy tevés zacskóért olyan szépen kiformál engem agyagból, hogy az édes anyám sem ismer rám. Amint ebből látható, a teve kultusz óriási arányokat kezdett nálunk ölteni. Megtörtént akárhányszor, hogy két krajezár áru síim ezukrot, kívánatra öt kilós tevés papirosba kellett csomagolnom. Nem a ezukrot vették meg, hanem a tevét. — Terez! Szólt egyszer újból a leendő nótárius. — Kvart! — mondok. — Bolond vagy te Jónás. — Miért? Mert kvartom van? — Nem azért; hanem azért, hogy miért veszed te ezt a sok rongy portékát Salamontól méregdrágán, holott első forrásból olcsóbban kapnád. Van négy felsőm. — A négy felső jó. Azonkívül igazad is van. Többet nem leszek fiókja Salamon urnák. Megtudván azonban Salamon ur, hogy a kopasz fiókkereskedőből immár kezdek tollas anyányi kereskedő lenni, nagyon mérges TTilletrrd. testvéreik: czirkruLSzaa már hirdetett két előadást feltétlenül megtartja ma. folyó hó 23-án. csütörtökön és holnap 24-én. pénteken. A tegnapra váltott jegyek ma, csütörtökön, érvényesek.
