Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-23 / 21. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. alkossa az összes állami tisztviselők támogassuk őket filléreinkkel és ne engedj off viszonyait egyöntetűen szabályozó iük> ho& szegény, de becsületes és tisztes, ,. . , , _„ ; seges asszonyok es leányok öngyilkosokká tö rvényt is, mert hiszen név g , iegyenek a mindennapi kenyér hiánya miatt, hogy az állam alkalmazottainak egy mjnt annak nemrégiben Szegeden kellett része más jogokkal és köteleségekkel megtörténnie — nagyobb dicsőségére az ezer bírjon mint a másik rész. számra fenálló jótékony egyesületeknek. A társadalom jótékonysága. A magyar társadalom határozottam bőkezű és adakozó. Nem tudnak a fővárosi lapok oly gyüj- j tési témát kitalálni, melyre rögtön meg ne indulna az adakozás s mig a gyűjtés megindításakor a terv például egy szerény síremlék felállítása volt, — csakhamar az adakozás oly mérvű lesz, hogy a síremlékből szobor válik, mely nagyon kis embereket az utókor előtt nagygyá tesz. A jótékonysági intézetek valósággal ellepik az egész országot. Hihetetlen czimü és czélu egyesületek alakulnak nap-nap mel- J lett, melyek szüntelen igénybe veszik a társadalom jótékonyságát s reflektálnak arra, hogy őket támogassák. Az ország minden részéből érkező s mindig jótékony czélra kéregetők egész serege lepi el a hivatalokat és magánházakat a legkülönfélébb czimen pumpolva meg az embereket hol koronákkal, hol fillérekkel. Ezekhez még nincsen hozzá számítva a helyi jótékonysági egyesületek, melyeket mindenesetre a helyi társadalomnak kell támogatni legalább is azzal, hogy az évi 4—10 korona tagsági dijat befizesse, mert ellenkező esetben magára vonja az elnök, alelnök, pénztáros s az Isten tudja még miféle tisztviselőnek és választmányi tagnak a neheztelését s abba a hírbe kerül az ember, hogy fösvény, fukar s a közügyekkei nem törődik. Újabb időben a jótékonysági kéregetésnek egy érdekes vállfájával találkozunk. Élelmes vállalkozók különféle czimeket találnak ki arra nézve, hogy irodalmi müveket jótékony czélra árusittassanak el, természetesen bú- sásan megfizettetve azokat, kik a nemes czél érdekében megrendeléseket tesznek. Nap-nap mellett előkelő megjelenésű egyének járják be a városokat •— természetesen I-sö. osztályon utazva — s bizony sokszor csillogó külsejű, de annál üresebb tartalmú irodalmi munkákat kínálnak megvételre csekély részletfizetés ellenében. S beugranak nekik sokan 1 Aláírunk, vagy kifizetjük az árát s megtörtént az is, hogy az ilyen előkelő fellépésű urat, kinek gyűjtésre engedélye is volt, Kolozsváron fogták el, mint nagy stilü szélhámost, mi pedig bottal üthettük a jótékonyság nevében áldozott filléreink nyomát. Hány és hány esetben soha, hírét sem halljuk annak, hogy a gyűjtött pénz hová lett fordítva, mikor és kinek számoltak el vele? Pedig talán czélszerübb lenne, ha az ily módon kidobott pénzt tényleg oly czélra áldoznók, ahol igazi könyeket törülhetnénk le s: igazi nyomort tudnánk enyhíteni. Ne abban találjuk gyönyörűségünket, hogy a fővárosi vagy vidéki újságok nyomtatásban közük le nevünket az adakozók sorában, hanem abban, ha titkon tudunk jót tenni, ha lelkünk egy oly meleg érzéssel gyarapodik, mely a felszáritott könyek nyomán támad. Ha a jótékonyságot ebben a nemes értelemben gyakoroljuk, akkor nincs szükségünk előkelő megjelenésű házalókra, kiknek úri ellátását nekünk kell megfizetni, hanem keressük fel magunk a segítésre szorulókat, Tévútakon. A régi görög mithologia szerint Herakles egy keresztútnál az erény és bűn útjaival állván szemben, az élet útjai közül a küzdelmesebbet, nehezebbet, az erénynek súlyos megpróbáltatásokkal járó pályáját választotta a könyed mulatságokkal, érzéki gyönyörökkel telitett bűnös élet helyett. A sajtó munkásaivá szegődött egyének szintén keresztül előtt állanak. Az egyik irány a komoly, megfontolt, minden politikai és társadalmi kérdésben — bizonyos meghatározott szempontok figyelemmel tartása I mellett — egyaránt tárgyilagos hirlapirás. Ez a súlyosabb munka, amidőn a személyektől függetlenül fejezi ki az újságíró valamely | kérdésben elfoglalt álláspontját. A másik irány összekapcsolja a tárgyalandó kérdéseket a szereplő személyekkel s azokat nem a maguk valóságában, hanem személyi vonatkozásukban s igy a tulajdon- képeni hivatástól nagyon is messzeeső módon j tárgyalja. Ez a sajtó tévútja. A tévútakon való bolyongás pedig szer-1 fölött veszedelmes. Veszedelmes különösen a sajtónál, amely sajtó specziális közjogi fejlődésünknél fogva alkotmányunk egyik legerősebb talpkövét, támaszát képezi s amelynek elfajulása, megrontása természetszerűleg: maga után vonja egész alkotmányjogi eon- structiók összeomlását. Az alap megszilárdítása iránti törekvés lebeg most is az irányadó körök előtt, amidőn a kor követelményeinek megfelelőleg reformálni akarják a sajtótörvényt. Nagyon I helyes! Ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen a búza, meg kell tisztítani a konkolytól. A helyi sajtó orgánumának egyrésze le-j tért a helyes útról. A „Szatmárvármegye“ és „Nagykároly“ laptársaink támadják egymást. Bennünket ugyan a polémia sem közvetlenül, sem közvetve nem érint, mert a „Nagykároly és Vidéke“ mindenkor a legnagyobb tárgyilagossággal foglalt minden kérdésben állást, de a hírlapi harcz legutóbb annyira szenvedélyessé vált, hogy — sine ira et studio — kénytelenek vagyunk a sajtó presztízsének megóvása végett tiltakozó szavunkat felemelni. Kijelentjük, hogy úgy az eddig mondottak, mint az ezután írottak is a lapok szerkesztőinek, a czikkiróknak s mindenkinek személyétől teljesen abstrakáltan tisztán mu- gukra a tényekre vonatkoznak. Helytelennek tartjuk a sajtóban — mint már előbb is említettük —; a személyeskedést bármely indokból, de különösen helytelennek kell tartanunk a fokozatos felelősségnek önkényü s oly módon való megállapítását, mely azt —- a most folyó sajtóankét által vitatott törvénytervezetet is túlhaladva — az előfizetőkre és hirdetőkre is ki akarja terjeszteni. Minden lapnak, mely az állam ellen támadást nem intéz, létjogosultsága van. Hogy egyik avagy másik újság minő irányt követ, az Ízlés dolga. De gustibus non est dispu- tandum ! A lapban megjelent czikkért azonban annak Íróját avagy a felelős szerkesztőt lehet felelőssé tenni, sőt a laptulajdonost, esetleg a nyomdászt is. De tovább nem mehetünk. Ha egy lapban oly közlemény lát napvilágot, amely a valóságnak meg nem felel, ám tessek leczáfolni; ha incriminálható valamely kitétel, tessék bíróság elé vinni a szerzőt ! Hadd bűnhődjék! De az önbíráskodás jogállamban meg nem engedhető s különösen helytelenítendő az elégtételvevésnek azon formája, hogy egy egyén hántásáért felekeze- tét sértenek meg. A vérboszu, de meg a sze- met-szemért politika már rég divatját múlta. A „szabadság, egyenlőség, testvériség“ államában a törvény distinctiót nem ismer. Az igazság kívánalma szerint a törvény rendelkezései egyformán sújtják — vallására való tekintet nélkül — a vétkest avagy bűnöst, de kizárólag csak azt. Tovább nem terjeszkedik a törvény sem. A sajtó hivatása az igazságot irni. Ne bolyongjunk hát tévútakon, járjuk az igazak útját. Adler Ernő. lett. Gondolt nagyot és merészet. Csináltatott ő is tevés zacskókat. És jól számított. Ettől fogva a vevők kezdtek megoszlani. Hanem én már belemelegedtem a kereskedésbe, nem hagytam annyiban a dolgot. Ha teve, — úgymond, — hadd legyen teve. Csináltattam olyan staniszliket, melyeken két néger vezetett három tevét; a háttérben pedig puskás beduinok leskelődtek. Ez hatott. A vevők megint kezdtek visszajönni, mert én több tevét tudtam termelni. Szegény Salamon ur. Neki sok egy tevés zacskója volt, tehát nem csináltathatott hét négeres és három tevést. Segített azonban magán úgy, hogy a károlyi polgárit végzett leányával rajzoltatta a staniszlikre a még hiányzó négert és tevéket. A néger hasonlított a tevéhez, de a teve nem hasonlított sem a négerhez, sem a tevéhez. Történt azonban, hogy a Salamon ur staniszlijei is elfogytak. Gondolni lehet, hogy az uj staniszlik dekorácziója tekintetében semmiben sem maradt mögöttem. Még a belsejük is tele volt pingálva sivatagokkal, melyeken csudálatos barmok marakodtak egymással. A faluban ki lett adva a jelszó: Salamon úrhoz gyerünk vásárolni, több tevét ád. Na, gondoltam, itt az ideje, hogy Salamon urnák a kegyelemdöfést megadjam. Bementem a városba s addig kószáltam alá s fel, mig sikerült egy kóbor piktort fognom. Rögtön kocsira pakoltam s vittem Bor- bolyásra. Ott aztán megkérdeztem tőle, hogy tud-e tevét festeni ? — De még milyet! — felelt önérzetesen. — Na jó ! Hát fessen nekem ide a falra egy három púpú s hatlábu levét. — Ilyen teve nincs a világon, — veté ellen a piktor. — Ha nincs a világon, hát legyen Bor- bolyáson, — feleltem kevélyen. Végre sikerült két púpban s öt lábban megalkudnunk. A teve megszületett. Öröm volt ránézni. Még a Venczi kisbirónk is azt mondta rá, hogy: ez oszt teve ! (A jámbor sohse látott tevét). Áldomás fejében a piktornak megígértem, hogy ha netán Salamon urnák is menne tevét festeni, hát sommás szóbeli eljáráshoz hasonló rövid úton agyon csapom. Megígérte, hogy neki nem fest. Később nagy gyönyörrel értesültem, hogy a vad piktor egy éjjel betört a Salamon ur boltjába s elfogták. így igen valószínű, hogy egyideig csakugyan nem fog tevét festeni. Addig pedig Salamon urat az ötlábu tevémmel agyonnyomom. Előbb azon aggódtam, hogy verjem el a nyolczszáz forintot s most azon gondolkodom, hogy szerezzem meg a harmadik nyolcz- százat is, mert a második már megvan. Hála a tevének! HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István gróf, választókerületünk országgyűlési képviselője, ki Velenczéből már visszatért a fővárosba — mint részvéttel értesülünk — még mindig gyöngélkedik és a szobát őrzi. — Dr. Elbel Károly, honvédfőtörzsorvos, a pozsonyi honvédkerület egészségügyi főnöke a napokban pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Dalünnepély. A helybeli dalegyesület által pünköst másodnapján a Lövölde- kerthelyiségében tervezett dalünnepély a szabadban nem volt megtartható, mert estére meglehetős erős szél kerekedett s az eső is kezdett esni. Azért a meglehetős csekély számban megjelent közönség a Polgári olvasókör helyiségébe vonult, hol azután az egyesület működő tagjai által igen szépen előadott dalokban és a szatmári honvédzenekar játékában gyönyörködött egészen éjfélig, mikor a zenekar visszatért Szatmárra. Bár sajnáljuk, hogy épen a dalárdát érte az a kellemetlenség, hogy ünnepélyét az eső megzavarta, de azt az örvendetes tényt, hogy a régen várt és óhajtott eső eljővén csakis örömmel tudjuk regisztrálni. — Zenés-mise a róm. kath. templomban. A bérmálás napján f. hó 26-án, a nagykárolyi róm. kath. templomban zenésmise lesz, amelyen 4 urhölgy és 8 ur fog közreműködni. — Bérmálás. Dr. Boromisza Tibor, a szatmári egyházmegye püspöke, a bérmálás szentségének kiosztása czéljából f. hó 25-én délután 4 óra 6 perczkor érkezik városunkba s bevonulása után a nála tisztelgőket fogadja. 26-án és 27-én a már közzétett sorrend szerint kiosztja a bérmálás szentségét, 27-én délután látogatást tesz a róm. katb. elemi iskolában és ugyanazon este 6 órakor visszatér székhelyére. — Gyászeset. Vettük a következő gyász- jelentést; Bulyi és jékei Jékey Mór maga és gyermekei: Jékey Zsigmond és neje szent- katolnai Cseh Anna, valamint a nagyszámú rokonság is mélyen megszomorodott szívvel jelenti, hogy hőn szeretett neje, a legjobb gondos jó anya, legigazabb testvér, feledhetetlen nagyanya, dédanya és rokon buji és jékey Jékey Mórné született urai báró Uray Klára, folyó hó 21-én d. e. s/4 10 órakor, életének 79-ik, boldog házasságának 57-ik évében hosszas szenvedés után történt el- hunytát. A feledhetetlen szeretett halott földi maradványai í. hó 24-én délután 3 órakor fognak Géberjénben az ottani családi sírboltban az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tetetni. Géberjén, 190<. év május 21-én. Áldás emlékére és béke poraira! — Hymen. Dr. Sternberg Endre helybeli gyakorló ügyvéd f. hó 30-án esküszik j örök hűseget Budapesten özv. Schwartz Jó- zsefné leányának, Margitnak. — Garay János özvegye meghalt. Az ötvenes evek ünnepeit költőjének Garay Jánosnak özvegye a múlt kedden meghalt a fővárosban. A költő özvegyének családi neve Babocsay Mária, 1817-ben született Nagykárolyban s húsz éves korában ment férjhez I Garay Jánoshoz. — Kinevezés. A m. kir. pénügyminisz- ter Beke Gyula m. kir. tart. honvédhadnagy, munkácsi kát. segédmérnököt, városunk fiát, kát. mérnökké nevezte ki. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja ! Dávid Dezső jegyzői írnokot a szakállas- I dombói, Likker János jegyzői Írnokot a bor- i hidi és Bálint Endre jegyzői Írnokot a esanálosi anyakönyvi kerületbe teljes hatáskörrel ! anyakönyvvezetö-helyettesekké kinevezte. — Elhalasztott gimnáziumi ünnepély. A nagykároiyi gimnáziumnak f. hó S 18-ára tervezett záró ünnepélye junius 11-ére 1 lett elhalasztva. — A Villand testvérek nagy lovardája. A lovarda személyzete és felszerelése tegnap egy 20 kocsiból álló külön vonattal érkezett meg városunkba. Este 8 óra előtt már roppant nagy közönség vonult a lovarda elé, ahol azonban már azon hírrel fogadták az embereket, hogy az előadás csak 9 órakor kezdődik, mert a villanyfejlesztö gépnek a vasúton valami hibája történt. A közönség — szép idő lévén — türelemmel várakozott és csak 9 óra tájban vonult be a majdnem egészen sötét lovardába. A lovarda teljesen megtelt úgy, hogy több hely kapható nem volt, sőt a bejáratok egy részét is elfoglalva tartották. 9 óra után a közönség türelmetlenkedni kezdett, a zene játszott és azt mondották, hogy 3 perez múlva kezdetét veszi az előadás. Ezen idő eltelte után dobolással és fütyüléssel adott kifejezést a közönség türelmetlenségének, mig végre polgármesterünk és mások közbelépésére az igazgató kihirdettette, hogy a szerdára váltott jegyek ma érvényesek, a vidékiek pedig, ha akarják, visszakapják pénzüket a pénztárnál. A közönség 10 órakor haraggal eltelve távozott. — Térzene. A pünköst másodnapjára tervezett dalünnepélyen leendő részvétel czéljából városunkba érkezett szatmári honvédzenekar délután öt órakor a városháza előtt térzenét rendezett. A zenekar három darabot adott elő s azután a megeredt eső miatt be kellett vonulnia. — Esküdtszéki tárgyalás. Szándékos emberölés miatt vádolt Vajda Sándor elleni bűnügyben ma van Szatmáron az esküdtszéki tárgyalás, melyre 28 tanú van beidézve. — Villand testvérek czirkusza. Kérelem Nagykároly város és vidéke n. é. közönségéhez! Azon sajnálatos, reánk nézve szerencsétlenség számba menő körülményből kifolyólag, hogy a folyó hó 22-én, vagyis tegnap szerdára hirdetett előadásunkat világítás hiányában megtartani nem tudtuk, kérjük a nagyérdemű közönség szives elnézését. Ezen sajnálatos eset hibánkon kivül történt és főleg bennünket sújtott. Debreczenböl való távozásunk alkalmával az állomáson a lokomotív oly óriási erővel ment neki a gőzgépünket és dynamót tartalmazó vasúti kocsinak, hogy azok megrongálódtak s ennek következtében csak óriási időveszteség után jutottak üzembe, az államvasutak ellen kártérítési pert indítottunk. Mindezek alapján a n. é. közönség szives elnézését kérjük. Az általunk hirdetett két előadást feltétlenül megtartjuk folyó hó 23-án csütörtökön és 24-én, pénteken. A folyó hó 22-ére, vagyis tegnap estére váltott jelgyek ma csütörtökön, folyó hó 23-án érvényesek. An. é. közönség becses pártfogását kérik Villand testvérek. — Uj gazdasági tudósítók vármegyénkben. A földművelésügyi miniszter I a mátészalkai járásra nézve Luby Lajos lunyogi, a szatmári járásra nézve Aiben Mátyás lázári-i, a szinérváraljai járásra nézve pedig Lipcsey Sándor vámfalusi lakost a gazdasági ludósitói tiszttel bízta meg. — Esküvő. Balázsy Miklós a helybeli kir. járásbíróság aljegyzője folyó hó 19-én pünköst első napján vezette oltárhoz Janitzky Margitot, Janitzky Albert helybeli kereskedő és neje leányát. Tanuk gyanánt szerepeltek: Schuszteritsch Ferencz földbirtokos helybeli és Klie Antal tanácsjegyző-albiró marosvásárhelyi lakosok. — Hivatalvizsgálat. Porubszky Jenő, a debreczeni ítélőtábla elnöke, f. hó 14-én fejezte be a szatmári törvényszék vizsgálá- sát, amely alkalommal a tapasztaltak felett a legteljesebb megelégedésének adott kifejezést s a törvényszéket valóságos mintatörvényszéknek mondotta. — A táblai elnök tiszteletére a törvényszék bírói kara folyó hó 16-án este a Kossuth-kerti kioszkban bankettet rendezett, melyen 80-an vettek részt s amelyen számos felköszöntöben éltették a tábla elnökét és Dr. Róth Ferencz törvény- széki elnököt. — Halálozás. Jasztrabszky Emil den- gelegi lakos f. hó 16-án este hat óra negyven perczkor holtan érkezett Budapestre a keleti pályaudvarra. Budapest előtt, Kavicsbánya i állomásnál lett roszul és nehány perez alatt | kiszenvedett. Holttestét a törvényszéki orvostani intézet bonezoló termébe vitték. — Vasúti üzletvezetőség Szatmáron. Dr. Falussy Árpád főispán vezetése alatt f. hó 17-én egy küldöttség tisztelgett a kereskedelemügyi miniszternél, kérve, hogy ha a vasúti forgalmi főnökséget megszüntetik, adjanak Szatmárnak üzletvezelöséget. A miniszter a kérést még korainak mondotta, kijelentette azonban, hogy a város haladásának előmozdítására mindent megtesz.
