Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-08 / 10. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. márczius 8. 90f, ß>-V-310-ik szám. xjr Táxsa,<á_SLl:ncLi, szé^ixoc5.sulz»-i és isineretterjesztő ±i.@tila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Nlegjelen minden csütörtökön.Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre . Fé l évre.......................4 kor. íj Egyes szám . Községi jegyzők és tanítóknak egész évre .... 2 kor. .... 20 fill. 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Széchenyi-uteza 37. szám. (A Zárdával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A koldulás városunkban. Mindig voltak és lesznek az életnek sorsüldözött nyomorultjai, kik sokszor talán önhibájukon kívül kerülnek abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy életük fentartása czéljából kénytelenek embertársaik könyörületéhez fordulni. Nem is ezekről akarunk mi beszélni, habár kevés városban látunk annyi „hivatalos“ koldust, mint nálunk. Csak tessék megnézni egy szombati napot, mely a hivatalos koldulás napja, csaknem minden boltajtóban lehet találni egy-egy imádkozó koldust, ki megindító hangon könyörög az öt megillető pár fillérért, melyet az emberi könyö- rület szívesen juttat azok részére, kikről látja, hogy nyomorúságuk, testi fogyatkozásuk miatt képtelenek kenyerüket más utón megkeresni. De ne tessék hinni, hogy a város pléhtáblá- jával nyakukban házaló „hivatalos“ koldusok is mind nyomorékok. Ezeknek az alakoknak legtöbbje czigány, kik szinte követelöleg lépnek fel az emberrel szemben csak azért, hogy délután vagy estefelé azután pálinkától jól elázva dülöngözzék végig az utczákat. Nem nagyítunk, tessék róla meggyőződni. Minden szombaton előfordulnak ezek. Pedig városunk eleget áldoz az igazi szegényekért. Szegényházat tart fen, heti segélyeket osztogat ki, ennek daczára a koldusok száma napról- napra nő. Ezeken kívül még hány és hányféle jótékony egyesület veszi igénybe a közönség támogatását, melyeknek czélja szintén a szegények segélyezése. Úgy tudjuk, hogy például a rőtn. kalh. egyház „Szent Antal perselye“ is oszt ki minden héten bizonyos számú koldusnak segélyt. A rendőrségnek jó volna figyelemmel kisérni, hogy kik és mennyi segélyben részesülnek s nem engedni, hogy egyesek bár több helyről nyernek segélyt, még az utczai koldulást is gyakorolhassák. De felszóllalásunk tulajdonképen nem ezek ellen irányul. Napról-napra hivatalokban, magánházakban jelennek meg egyes alakok, kik csak úgy duzzadnak az egészségtől, jól öltözött egyének, kiknek arczárói legkevésbé sem ri le a nyomorúság, s a legkülönbféle czimeken zsarolják a közönséget. Az egyik mint vándorló, a másik mint épen most a kórházból kijövő felgyógyult beteg, a harmadik pedig mint fegyházból szabadult megtérő bűnös igyekezik zsarolni, s ily utón biztosítani magának a könnyű megélhetést és a napi pálinkát. Sőt egyesek sokkal merészebbek. A múlt hónapok egyikében megtörtént, hogy két elegánsan öltözött alak járta végig a helybeli pénzintézeteket és hivatalokat, gyűjtve a forintokat egy megjelenő „Kossuth-album“ czéljaira s meglehetős szép összegű „megrendelésekre“ tettek szert, természetesén készpénzfizetés ellenében. Elmúlt azóta három-négy hónap is, de az album nem jelent meg, az intelligens koldusok pedig még csak életjelt sem adnak magukról, pedig az egyik a nemzeti színház nyugdíjazott tagjának a másik pedig fővárosi hírlapírónak adta ki magát. Lehet, hogy már azóta rajta is vesztettek vállalkozásukon, valamely város szemfüles rendőrsége előtt. Ha a nagyvárosok óriási forgatagában az emberi gazságnak ezerféle változatai fordulnak elő, a hiszékeny emberek ezreit képesek a lelkiismeretlen bitangok behálózni a nélkül, hogy a rendőrség ezek üzelineiröl tudomást szerezne, ez még érthető, de egy ilyen kis városban, hol az idegen azonnal feltűnik, a svindlereknek ezerféle válfaja szabadon mozoghasson a nélkül, hogy a rendőrség róluk tudomást venne, ez szinte érthetetlen. A rendőrség széleskörű joga tapintatos alkalmazásával igen könnyen elejét tudná venni az ilyen visszaéléseknek, ha hivatását komolyan fogná fel és kissé szetne- sebbnek mutatkoznék. Igazán bámulatos, hogy napokon keresztül képesek mindenféle alakok I végigházalni a város utczáit rendör- I ségi engedély nélkül, s nem jut egyetlen rendőrnek eszébe az illetőket igazolásra szólítani fel. Ajánljuk e felszólalásunkat a rendőrkapitány figyelmébe s reméljük, hogy intézkedni fog az iránt, hogy jövőre lehetőleg megszüntesse ezeket a szégyenletes állapotokat. Alfa. Ipartestületi jelentés. Lapunk múlt számában jeleztük, hogy a nagykárolyi ipartestület múlt évi működéséről szóló jelentést közölni fogjuk. E sok tekintetben érdekes adatokat tartalmazó jelentés, — melyet az ipartestület elöljárósága nevében Beteker Orbán elnök és Járay József jegyző terjesztettek elő, —■ a következőleg hangzik: Tisztelt Közgyűlés! Midőn az elmúlt 1905. évi működésünkről beszámoló jelentésünket beterjesztjük, tesszük ezt azon tudatban, hogy nem nyújtunk kellemes és szórakoztató olvasmányt már csak azért sem, mert ezúttal pusztán a tények és események egyszerű felsorolásának keretében kívánunk maradni, mindazonáltal nem tartjuk feleslegesnek az ipari viszonyokkal foglalkozni. Ha az általános ipari viszonyokat tekintjük, úgy bizonyára minden igazszivü, becsületes magyar ember elkeseredve látja, hogy a kisiparosnak helyzete az elmúlt 1905. év folyamán nemhogy javult volna, de megélhetése napról-napra súlyosabbá és gondterhesebbé válik. S ha ennek okait keressük, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezt részben a sokféle czirnü, rendű közterhek, nagy részben pedig a folyton növekvő nagyipar versenye idézi elő. Mert ma már nemcsak jó munkával, de olcsóval is kell a piaczra lépnünk, ezt pedig, hogy megtehessük, elengedhetetlen a nyersanyagnak olcsó, első kézböli beszerzése, uj munkagépeknek beállítása, a munkának szakszerű megosztása, nyersanyag raktáraknak felállítása és olcsó forgótőkének igénybevétele. De ezek mind megvalósíthatók és pedig szövetkezés utján. Bár jól tudjuk, hogy tagtársaink számottevő része a szövetkezéstől irtózik, mégis arra való tekintettel, hogy boldogulásukat és helyzetüknek javulását a szövetkezésben reméljük elérhetni, épen azért a szövetkezés megvalósítását részünkről melegen ajánljuk. SzövetT A R CZ A. •H5SHBiztatás. Utad nehéz, tövisek közt halad, Sötét kétely gyötri lelkedet, Pedig, pedig bizony nem vagy magad, Aki czipel súlyos terheket. Ha szivedben megőrződ hitedet, A gondok nem nyomnak a porig, Ez beköti a fájó sebeket S lelked szebb jövőről álmodik. Ne csüggedj hát, szebb lesz tovább az út, Járni rajta nem lesz oly nehéz, Sose’ félj, hogy vége hínárba jut, Szemed ha bizón az égre néz. Vidám zsivaj ne csábítson félre, Hol a bűn mérges virága nyíl — Sose’ váltsd fel szépen csengő pénzre Telkednek szép, nemes álmait. Ha igy nehezen jutsz is előre, Sokszor kűzdesz csupán egymagad: Ne ügyelj a gúnyos nevetőre, Mert igy sár tehozzád nein tapad. Szived — lehet — sokszor sajog, vérzik, Sokszor meg is éhezd talán, Hited mindig felemel az égig S megnyugvást lelsz lelked, száz baján. Így csendesen jutsz előbb, majd előbb S nem érzed a súlyos gondokat, Hited, bizalmad ád mindig erőt, Meggyőzöl, elbírsz nagyon sokat. S napod mikor alkonyaira szállott, Hitedből fakad egy szép remény S ez mutat neked egy szebb világot. Túl a sírnak sötét éjjelén. G. Diószegiig Mór. Tömeglélek. Uj szó? Nem egészen, mert bár szótárakban és encziklopediákban nem is igen találjuk, a szocziológiai irodalomban eléggé gyakran fordul elő. Hiszen a fogalom, is amit fedez, társadalomtudományi természetű, s a társadalomtudománynak még ugyan csecsemő, de kedvencz gyermeke. A tömeg kisebb-nagyobb embercsoport, néha tudatosan szerveződve, néha azonban mintegy esetleg, de sohasem ok nélkül verődve össze. Ám a lélek nem a teológusok, vagy a régi filozófusok lelke. Nem valami önmagá- ! ban és test nélkül is létezhető, vagy legalább j gondolható lény. A modern lélektan szerint az én, a lélek, az öntudat, folyton folyvást egységbe olvadó összefüggése az egyén lelki éleményeinek, az érzéseknek, érzelmeknek, törekvéseknek, gondolatoknak. Ez a lélek egyes egyedül az egyén éleményeivel kapcsolatosan létezik, s nem i azon kívül, attól elkülönítve, azt időben meg- | előzve vagy követve. De azért mégis több, | mint egyszerűen az érzések és érzelmek számtani összege, vagy fizikai halmozata. j Hozzá, a lelki életben valamely állapot, min- ! dig másik megelőzőből keletkezik és mindig í másik utána következőnek forrása, s a már elmúltak és a következők is, egy és ugyanazon egységben vannak, ugyanazon egészet alkotják. így értelmezve az egyéni lelket, beszélhetünk a tömeglélekről is, megértvén egyszersmind, hogy eszerint az sem lehet, valami mitusos, természetfeletti, s az egyéni lelkek ! kötelékén kívül álló lény. Voltaképen az nem j j is lényeg, hanem az egyedek kölcsönhatásá-1 I ból származó élő összefüggés, s csak any- ! nyiban való, a mennyiben valók alkotórészei, j Hozzá lévén szokva, hogy a természeti j világban a hatásokat erőknek tulajdonitsuk, j s egyrészről a hatást a ható erő nagyságá- ; ból és irányából, másrészt magát az erőt is | a mellékerők nagyságaiból és irányaiból szá- imitsuk ki, könnyen tévedhetünk arra a gondolatra, hogy talán ez igy van a lelki világban is. Hogy ott is az egyéni lelkek a mellékerők, a tömeglélek pedig az eredő. Csakhogy a tapasztalás ezt nem igazolja. A tömeglélek nyilvánulásai olyan szembeötlöleg mások, mint az átlagos egyéni lelkek nyilvánulásai, hogy reájok a dinamika szigorú törvényeit nem alkalmazhatjuk. Annál kevésbbé pedig, mert ezekkel ellenkezőleg, azt is látjuk, hogy a tömeglélek egyszer létrejött képzetei nem maradnak többé hatás nélkül azok létrehozóira, az egyéni lelkekre, hanem tényleges hatalommal ragadva meg azokat, a tömeglélek szándékainak megfelelőleg igyekeznek azokat is átalakítani. A tömegnek nincs felelősségérzete, nincs lelkiösmerete, légyen az akár utczai csőcselék, akár párt, akár kávéházi vagy clubb- közönség, akár pedig „szapuló“ baráti kör. A tömeglélek nyilvánulásait feltűnően valami kezdetlegesség jellemzi. Nyerseség, vadság, erőszak, durvaság. Mint a határok között annyira hasznos tüzét, ha tüzvészszé és vizét, ha árvízzé fajul. Jellemzően mondja Koboz a krónikás: „Tűzvész s romlás, árvíz és szenny Durvaság és tömeg: egy. Minden roszra legyen készen, Ki bolondul bele megy“. Az egyes emberből is kitör olykor az ősi, az állati szilajság és szertelenség, de ez mégis csak kivételnek tekinthető, mert a társadalom szeliditő, művelő és mérséklő hatása AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEl
