Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-08 / 10. szám

kezzünk tagtársak és kövessünk el mindent, hogy testületünk kebelébe tartozó minden szakma tagja egymást támogassa és törekedjünk arra, hogy összetartásunk által egymást minden téren, minden alkalommal segítsük. Legyen jelszavunk az, hogy „egy mindnyájáért és mindnyája egyért!“

Tisztelt közgyűlés! Testületünk valamint a múltban, úgy a lefolyt 1905. évben is tanujelét adta hazafias érzésének és minden alkalmat felhasznált arra, hogy a haza, a város és társadalom iránti kötelessége teljesítésének eleget tegyen.

Testületünk egyik régi s legfőbb óhaja teljesült a lefolyt évben. Ugyanis Isten jóvoltából és akaratából végre megértük, hogy saját hajlékunkban helyezhettük el hivatalunkat és tarthatjuk meg tanácskozásainkat.

Nem állíthatjuk, hogy kedves otthonunk fényes, palotaszerü, de azért a kor igényeinek megfelelően rendeztük be, úgy, hogy szerény igényeinket teljesen kielégíti s büszkén mutathatjuk azt be bárkinek is, mert minden segedelem nélkül, keserves filléreinkkel alkottuk meg és csakis ennek eredménye !

Más városok iparosai azon szerencsés helyzetben vannak, hogy ingyen telket kapnak, pénzsegélyezésekben részesittetnek és igy czéljuk könyebben érhető el; nekünk éveken át kellett küzdenünk, a legnagyobb óvatosságot igényelő körültekintéssel kellett pénzműveleteket eszközölnünk — czélunk megvalósítása érdekében.

Most, midőn óhajunk teljesedett, még egy főczél lebeg előttünk és pedig az, hogy a löriesztéses kölcsönöket mielőbb rendezhessük.

Házunk szerzésével egyidejűleg testté vált testületünk második főóhaja is: az iparossegédmunkások szálló- és munkaközvetítő létesítése, azonban -— sajnos — ezen segédszálló és munkaközvetítő intézetről alkotott szabályzatot az elsőfokú iparhatóság — daczára annak, hogy a Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara annak jóváhagyását jóakaratulag véleményezte — jóvá nem hagyta. Reméljük azonban, hogy ezen szabályzat a másodfokú iparhatósághoz terjesztett felebbezésünk folytán jóváhagyásban fog részesülni.

Itt említjük meg, hogy segéd és tanon- czot alkalmazó iparosok előnyére házunk kot egymásba nyíló szobáját a nagykárolyi kér. betcgsegélyzö-pénztárnak hivatalos helyiségéül évi 240 kor. haszonbér fizetése mellett, inig a tanácstermet a nagykárolyi ipari hitel- szövetkezet hivatalos helyiségéül egy évi időtartamra fűtés és világításért 40 kor. fizetése mellett kiadtuk.

A múlt 1905. évi közgyűlésünkön hozott' határozat értelmében Dr. Adler Adolf testületi ügyész ur fáradtságot nem ismerő ügy-! buzgó elnöklete, illetve az Országos Központi Hitelszövetkezet kiküldöttjének, Dr. Horváth János ur elnöklete alatt, a nagykárolyi ipari hitelszövetkezetet megalakítottuk.

A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara ■ mint mindig, úgy az elmúlt év folyamán is beigazolta irántunk annyi sokszor tanúsított jóindulatú pártfogását. Nevezetesen Nagykároly város részére egy czipészipari tanfolyam engedélyezését illetékes helyen kieszközölte s hogy mennyit nyertünk ezzel,

' arról annak idején a helyi lapok beszámoltak.

1 Itt csak a kamara ‘iránt érzett leghálásabb köszönetünk nyilvánítását kívánjuk kifejezni.

Ipartestületünk 1905. évi julius hó 2-án tartotta meg házfelavatási ünnepélyét és ugyanakkor Károlyi István gróf ur védnöksége alatt az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alapja javára tánczvigalmat ren-* deztünk a Polgári Olvasókör kerthelyiségében, mely úgy erkölcsileg, mint anyagilag a legszebben sikerült. A tánczmulatságon befolyt 587 K 39 f tisztajövedelein az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alapja javára helyeztetett el.

Tisztelt közgyűlés! Jóleső, sőt büszke önérzet tölti el lelkünket, a mikor mi, Nagykároly város iparosai abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezen város előkelő férfiai ügyünket magukévá téve, mindenkor igyekeznek azt nemcsak szellemi, hanem anyagi áldozatokkal is támogatni. Ily férfiú Károlyi István gróf, a ki a hazai ipar felvirágoztatására és e város iparosainak előrehaladására törekedett, a jótékonyság terén áldozatkészségével mindig és mindenütt elülT, jár. Sok érdemekben gazdag szeretett ügyé-' szünk Dr. Adler Adolf ur, a ki otthonunk megszerzésében, felépítésén, annak felavatási ünnepélyén fáradozott, buzgólkodott, lelkesedéssel, lankadatlan szorgalommal és mindezt tette Önzetlenül és tisztán csak azért, hogy az ipartestületnek egy kellemes és minden tekintetben kielégítő otthona legyen.

Örömmel ragadjuk meg az alkalmat mindannyiszor, a mikor a munka és jótékonyság érdemeit kell méltányolni. Ez az alkalom az, tisztelt közgyűlés, hogy hálánk és köszönő-; tünket nyilvánítsuk mindazoknak, a kik az; elmúlt 1905. év folyamán ügyünket szellemi és anyagi támogatásukkal előbbre segítették. Hálás köszönetünket nyilvánítjuk Debreczeni István polgármester urnák, az elsőfokú iparhatóság, illetve városi tanács elnökének házunk felavatásáért; Néma Gusztáv iparhatósági biztosnak, mint a békéltető-bizottság elnökének, ügybuzgó tevékenységéért; Kis Ferencz kovács-iparos társunknak az elaggott és munkaképtelenné váló iparosok alapja javára adományozott 50 koronáért, továbbá Bordás Imre asztalos-iparos, ipartestületi pénztárnoknak az ipartestületnek adományozott 50 koronáért. Végül mindazoknak, kik ügyünket előbbre segítették.

Mielőtt az ipartestület belső működéséről, az ügyvitel eredményéről beszámolnánk s a statisztikai adatokat megismertetnek, megemli-, teni kívánjuk, hogy a már előbb említett s| a lefolyt 1905. évi julius hó 10-től augusztus,

6-ig Nagykárolyban engedélyezett czipész^ ipari mestertanfolyamot az ipartestület tanácstermében 19 önálló czipész-iparos és egy segéd rendesen látogatta és jó eredménynyel elvégezte, úgy, hogy a tanfolyam bezártával rendezett kész czipő-, rajz-, mintavágás-, felsőrész- és kaptafa-kiállilás alkalmával megjelent — nemcsak a kormány állal kiküldött szakellenőr, hanem az iparkamara képviseletében az érdekünkben annyi sok jót tett és nemcsak miáltalunk, hanem az egész kerület összes ipartestületei által ragaszkodásig szeretve tisztelt titkár Szávai Gyula ur is a tapasztaltak felett a legnagyobb elismerését nyilvánította.

A szokáshoz képest az elmúlt 1905. évi i június hó 11. és 12-ik napján az ipartestület I tanácstermében — az iparos tanoncziskola bizottságával egyetértve — milleniumi és koronázási ünnepélylyel egybekötött iparos- tanoncz rajz- és munkakiállitást rendeztünk, a mi eléggé jól sikerültnek mondható.

Ezek után rátérve az ipartestület 1905. évi belmüködését illetőleg:

1. Ezévi működés következő:

Ez évben tartatott egy rendes évi közgyűlés, melyben hét határozat hozatott, melyek végrehajtattak.

Elöljáróságunk 1905. év folyamán 4 rendes és 3 rendkívüli ülést tartott, melyek folytán 45 határozatot hozott, melyek végrehajtattak és foganatosíttattak.

Kpáfc.r-'II. Az iroda működése.

1. Beérkezett 1905. év folyamán 459 ügy- | darab, elintéztetett 459 darab.

2. Békéltető-bizottság 1905. év folyamán í 11-szer működött és 16 ügyben hozott ha- j tározatot. Hét esetben a panaszlót panaszával elutasította, két esetben a kibékités sikerült, hét esetben a panaszlottat elmarasztalta, azonban csak két esetben kérte a végrehajtást, mely foganatosíttatott.

III. Az ipartestületi tagok száma.

1. Az 1904. évi decz. 31-én maradt 680.

2. 1905. év folyamán iparigazolványt

nyert

............................................ 46.

Ös

szesen: 726.

1. Azonban ezek közül eltávozott . 16.

12. Meghalt........................................ 12.

3. Iparát abbanhagyta..................... 25.

Összesen: 53.

Taglétszám 1905. decz. hó 31-én 673.

IV. Segéd- és tanonezszemélyzet.

1. 1904. decz. 31-én nyilvántartásban maradt.......................... 203 segéd.

2. 1905. folyamán bejelentetett . 625 „

3. 1905. „ felszabadult . 74 „

Segéd létszáma : 902 „

4. 1905. év folyamán eltávozott 668, nyilvántartásban maradt deczember hó 31-én 234 segéd.

Tanonczok.

1. 1904. decz. 31-én volt nyilvántartásba beszegődött tanoncz 373,

2. 1905. év folyamán beszegődött 176.

Összesen : 549. Ebből

3. 1905. év folyamán felszabadult 74.

4. Tanviszony felbontatott 120 esetből kifolyólag összesen 194, nyilvántartásban maradt 1905. decz. 31-én 355 tanoncz. Az 1905. év folyamán uj- és másodlati

munkakönyv kiállíttatott 125 darab.

Az ipartestület anyagi viszonyait az 1905. évi zárszámadás tünteti fel, mely szerint az összes bevétel 5719 K 92 f, a kiadás 5446 K 50 f, pénztári maradvány 273 K 42 fillér. A vagyonmérleg szerint pedig 27,866 K 03 f vagyonnal szemben 3755 K 50 f teher áll s igy tiszta vagyon 24,110 K 53 f.

HÍREK.

— Uj segédpüspök. A pápa Fetser Antal nagyváradi apátkanonokot, provikáriust és püspöki irodaigazgatót, városunk fiát, Szmre- csányi Pál nagyváradi püspök előterjesztésére nagyváradi segédpüspökké nevezte ki.

— Felelet és felvilágosítás. Több felől intéztetett kérdés hozzám az iránt, hogy ifjú Mády Lajos unokám az én beleegyezésem folytán vállalta-é el vármegyénkben az aljegyzői hivatalt? E kérdésekre mielőtt feleletet adnék, meg kell előzőleg jegyeznem, hogy ifjú Mády Lajosnak édes apja Pest vármegyében tekintélyes állást foglal el, Mády Lajos fia pedig huszonhat éves, jogvégzett, tartalékos hadnagy, tehát mindketten bírnak annyi értelmi erővel és okossággal, hogy ily fontos kérdés elbírálásánál, elhatározásukat nem egy nyolezvannégy éves öreg ember akaratától és beleegyezésétől teszik függővé. Édesapjának beleegyezésével történt-e ifjú Mády Lajosnak e vállalkozása? — erről semmi tudomásom sincs. A mi engem illet, én mihelyt e hirt meghallottam, azonnal figyelmeztettem arra, hogy a menynyiben a jelen kormány csak átmeneti, nagyon is ideiglenes, minő kellemetlenség várhat reá ez egész életre kiható téves lépése folytán, ha a jelenlegi kormányt egy más kormány fogja felváltani, a nemzeti alkot! mány visszaállításával. Ha reá mint már nagykorú, független emberre az én szavaim nem fognak hatni s elhatározása mellett talán megmarad, a következőkért a felelősség senki mást, egyedül ötét fogja terhelni. Ennyit az érdeklődőknek feleletül és felvilágosításul. Asztalos György, ev. ref. lelkész.

— A helybeli régi kaszinó-egyesület választmánya múlt szombaton tartott ülésében jóváhagyta a kaszinó épületének eladására vonatkozólag N. Szabó Antal kir. közjegyzővel kötött szerződést. Egy bizottságot küldött ki továbbá, melynek feladatává tétetett, hogy folyó évi november hó 1-től kezdve, midőn az egyesület mostani helyiségéből kiköltözik, megfelelő helyiség bérléséről gondoskodjék.

— Műkedvelői zenekar. Egy igen szép és üdvös eszme merült fel a helybeli zenej műkedvelők között, mely eszme, ha megvaló- I sül és létesül, városunk társadalmi életét van hivatva felrázni a mély álomból, melyben oly régóta nyugszik. E hó 3-án szombaton délután 6 órakor a Polgári Olvasókör ; egyik termében értekezlet volt, a melyen megjelentek : Péchy László műszaki tanácsos, Obholczer Gyula számtanácsos, Dr. Cservényük Károly és Dr. Jékel László orvosok, Niklos János főgimn. tanár, Wieser Miklós lápi tisztviselő stb. stb., mintegy 22-en és elhatározták, hogy egy műkedvelői zenekart alakítanak s helyenkint kétszer kedden és szombaton este 6—8 óráig tartják a próbákat a főgimnázium nagytermében, melyet az igazgató a nála járt s az értekezlet kebeléből kiküldött bizottságnak egyszer és mindenkorra a legnagyobb készséggel adott át a műkedvelők zenekarának czéljaira. Mint értesültünk, az első próba e hó 10-én szombaton délután 6 órakor lesz. Adja Isten, hogy megvalósuljon a zenekar, de nemcsak ideig-óráig, hanem hosszú életű legyen, s

alól átlag senki sem vonhatja ki magát. A tömeg azonban, ha nincs szervezve mindig szertelen, de hajlandó a szertelenségre még akkor is, ha szervezve van. Csakis ezt tapasztalva, keletkezhetett ama régi jogi közmondás: senatoras boni viri, senatus bestia. A tanácsnokok jó emberek, de a tanács fenevad.

Az iskolákban is szervezett, fegyelmezett tömegek vannak, s hozzá még műveltebb, szelidebb elemekből állók, és mégis nem hallunk, nem olvasunk-e olykor, nemcsak a jó ízlésbe ütköző, hanem az erkölcsi érzést is felháborító tömeges iskolai kihágásokról, mint a minő a múlt évi is volt Budapesten? S ha csak a felsőbb iskolákban fordulnának efféle esetek elő, de hát a közép, az alsóbb fokú iskolákban is megtörténnek. Ezen zendülésnek nevezett tömegjelenségek alkalmi okai a legtöbbször ismeretesek. Külső befolyások, félrevezetés, félrenevelés, pártos- kodó, s jó embereknek mondott tanítók, akik azonban nem annyira jók, mint inkább kényeiül :sek, nem vesznek maguknak időt és fáradságot, hogy tanítványaik lelkét tanulmányozzák és irányítsák. Csakhogy ez még nem magyarázza meg, hogy miért kell még az ilyen finomabb tömegek lelki nyilvánulásának is rendszerint nyersnek, durvának lennie, mert azon már kevésbbé ütközhetünk meg, hogy például az iparos tanoncz is, akinek különben mikor az utczán egyedül megyen csak ritkán jut eszébe, hogy valakinek az ablakát bezúzza, házát rongálja, viszont ha tömegbe verődik, azt ritkán mulasztja el.

A katonaság is szervezett és ki válóan fegyel-, mezett tömeg. Másként nem is képzelhető; hiszen nem közönséges erényekkel kell bírnia, hogy czéljának: ami a haza védeleme külső és belső elenségek ellen, megfelelhessen. Nyugodt Ítélőképességgel, körültekintéssel, lélekjelenléttel, bátorsággal, engedelmességgel és rendületlen hűséggel. Hányszor kell a katonának, magát megtagadnia, személyes szabadságának korlátozásba belenyugodnia, s lehet-e ennyi erényre szert tenni, folytonos tanulás, folytonos és gondos fegyelmezés nélkül? És mégis, ha a fegyelem egyszer meglazult, ha a szervezett tömegből szervezetlen lett, micsoda irtózatos katonai ehibertelenségekről tud beszélni a história, onnét Attila 451-iki catalauni csatájától kezdve és még élőbbről is, egészen az 1905. febr. 25-én kezdődött és napokon át tartott mukdeni csatáig, a melyben a hadi tudósítók szerint, az ellenfelek nem mint emberek küzdöttek egymással, hanem mint állatok tépték és marczan- golták egymást, s a genfi konvenczió ugyan senkinek sem jutott eszébe.

Pedig nemcsak a nagy csaták hevében bomolhatik meg a katonai fegyelem, hanem | más alkalmakkor is, következményei azonban mindig hajmeresztők. Példát ilyen esetekre is számtalant lehetne felhozni, akár a magunk történetéből is. Csak 48-ra kell visszaemlékeznünk (Zalatna, Nagyenyed, Lo- soncz sat.) és a nagykárolyiaknak is, de méginkább a nagybányaiaknak akkor kiállott — szerencse volt, hogy csak — rettegéseire. Ilyenkor kultúra ide, kultúra oda. Itt van Francziaország és ott van Oroszország, régebben úgy, mint éppen ma. Érthető ez okból, hogy miért büntetik a társadalom védelmére hozott törvények olyan súlyosan és méltán, nemcsak a fegyelmet megtagadó katonákat, de azokat is, a kik őket kívülről fegyelembontásra izgatják és buzdítják.

Ha pedig — fájdalom, elég gyakran — a szervezett tömegek is igy viselkednek, mit mondjunk a szervezetlen, s csak úgy ötletszerűiéig alakuló tömegekről. Hogy ezek mit mivelhetnek tudjuk, látjuk. A tömeg mindig

szertelen, mint az állat, egyfelől a gyávaságban, másfelől a vakmerőségben és kegyetlenségben.

A gyávaság legfélelmetesebb neme a pánik, igy neveztetve Pán istenről, a ki a görög mitológia szerint, az istenek és titánok közötti harezban kagylókürtjébe fújva, annak borzasztó hangjával az utóbbiakat úgy megrémítette, hogy eszeveszett futással menekültek. Rettentő példákkal szolgálnak erre a színházi tüzek, mégha nem igaziak is. Mert telt színházban elég csak elkiáltani, hogy tűz van, s az emberek elveszítik Ítélőképességüket és kímélet nélkül gázolnak gyermekeken, nőkön, egymáson keresztül. Ha a pánik be nem következett volna, a Ring- sziriház, a chikágói színház katasztrófájakor és más ilyen esetekben, legalább is sokkal kevesebb lett volna az áldozat. Csak legújabban is 1906. február 3-án Bécsben, a lerchenfeldi plébánia templomban gyermek istenitisztelet volt. Medtiz Leopoldina három negyed öt óra tájban rosszul lett* s valaki tüzet kiáltott. Jelenvolt mintegy kétezer ember, s köztük ezerkétszáz gyermek. A tömeg rémülten a csak befelé nyíló egyetlen ajtó felé tolult. Kétségbeesett, vadállatias, borzalmas küzdelem fejlődött a megrémült gyermekek és felnőttek között. A küzdelemben a felnőttek maradtak győztesek, a gyermekeket eltaposták és testeiken át meneküllek a szabadba.

Néhány évvel ezelőtt Moszkva mellett nagy ünnepség alkalmával háromezer ember ugrott ijedtében a mély sánezba és zúzódott agyon, pedig a legegyszerűbb ész is megakadályozhatta volna.

Csakhogy a tömeget szinte lehetetlenség jfel világosi tani. Félrevezetni sokkal könnyebb, mert hiszékenysége s az általánosítások iránti hajlama bámulatos. Ami felkapott

czéljának jó, elhiszi, ha őrültség is, ami annak nem kedvez, nem hiszi el, ha a napnál világosabb is. A merész és lelkiösineret- len lázitóknak tehát éppoly könnyű a szervezetlen tömeget vezetni, mint a milyen lehetetlen annak okos beszéddel való felvilágosítása.

Kegyetlenségeiben pedig olykor rettenetes és alábbvaló a fenevadnál. A farkasokról mondják, hogy megsebzett, s igy magát védeni nem tudó társukat széttépik, de megteszi ezt a neki vadult tömegben az ember is. Képes az is egyetlenegy védtelen embertársát megkinozni, megölni. Számtalan esetet hozhatnánk fel állításunk igazolására, de miért? Itt van mindjárt a debreczeni szégyenletes eset és sok hozzá hasonló, az amerikai lynchelések is elég gyakoriak. Sőt az ember még tovább is megy. Nagyon sokszor megtörtént, hogy a vérengző tömeg a leöltek fejét és testrészeit karókra és dárdákra tűzve hordozta meg s áldozatainak vérét valósággal megitla.

Látva a töineglélek ilyen nyilvánulásait s látva, hogy a tömegcselekvésokben nyilatkozó értelmesség mélyen alatta áll a tömeget alkotók értelmességének, ismét és ismét felmerül előttünk a kérdés, hogy miért van ez igy, mi ennek az oka? Kielégítő feleletet azonban adni nem tudunk.

A pszichológia még nincs azon a fokon, hogy az egyén lelki életének összes motívumait olyan pontosan és tudományos szükségszerűséggel tudná kideríteni, hogy abból általános törvényszerűség volna felállítható, de még kevésbé képes törvényt vagy törvényeket alkotni a tömeglelket illetőleg.

'Hogy ez a törvény a szuggestió, a sugallás törvénye lenne, nem kielégítő magyarázat.

Nem kielégítő az Eisleré sem, aki az okot az utánzási alapösztönben látja, ámbár