Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 41. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE, lembe vételével tiz (10) év alatt ezen szabály- rendelet rendelkezéseire megfelelően fokozatosan átalakitanadók. Ezen ügyek érdemében az 1876. évi XIV. t. ez.-ben megjelölt hatóságok illetékesek határozni. 15. §. Az ezen szabályrendelet ellen vétők kihágást követnek el, amennyiben ezen cselekmények az 1876. évi XIV. t. ez. illetőleg az 1879. évi XL. t. ez. rendelkezéseibe nem ütköznek ezen szabályrendeleti szakasz alapján egyszáz (100) koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendők. 16. §. Az ezen szabályrendelet rendelkezéseibe ütköző kihágások elbírálására a, lefolyt pénzbüntetések elszámolása tekintetében az 1901. évi XX. t. ez. és ezen törvényeik végrehajtása tárgyában kiadott mi- nisteri utasítások rendelkezései irányadók. 17. §. Jelen szabályrendelet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása, illetve az ezen jóváhagyást követő meghirdetés utáni tiz (10) nap után lép életbe. Nagykároly, 1906. év szeptember hó 24. Közgazdaság.-A. csereloog'ár. Irta: zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester. „Cserebogár, sárga cserebogár“, — igy szól egyik szép nótánk kezdő verssora. Ha ennek a nótának szerzője ismerte volna a cserebogár életmódját s kártékonyságát : nem emlékezett volna meg róla oly sympathicusan. Én nem a szép nótának, hanem a cserebogár iránt abban nyilvánuló rokonszenvnek ellenlábasa vagyok és nem is a nóta ellen akarok ellenszenvet kelteni, hanem a cserebogárt óhajtom úgy jellegezni, a mint valójában ellenségünk. Czikkem most időszerű is, mert e vidéken tudtommal 1907. év tavaszán lesz a cserebogár-rajzás. * A cserebogár (Melolontha vulgaris) tavasz- szal ápril végén vagy május elején, a földből bújik elő. A mint kirepült, azonnal zöld- galyat s virágot keres. A virágnak legelőször mézválasztó részeit szopogatja s rágóival felfalja. Ha ez elfogyott, a virág termő részeit pusztítja. A mint ez is elfogyott, a szirmokat s csészerészeket eszi s végül az említettek elfogytával, a fakadozó gyenge faleveleket s duzzadó rügyeket fogyasztja s ily módon a gyümölcstermést tönkreteszi. Időközben párzik. A nőstény mintegy száz petéjét legtöbbnyire porhanyó, avagy porhanyóra felszántott vagy ásott talajba, avagy épen az ezekhez közelfekvő, már-már zöldelni kezdő rétek talajába tojja. A cserebogár mint ilyen, most vázolt életét, három-négy hét alatt befejezi. De helyette uj generatió lép fel. Ugyanis a földberakott petékből 1—2 m/m. nagyságú apró fehérszürke kukaczok (álezák, pajor) kelnek ki, a melyek azonnal neki támadnak a közvetlen közelükben levő gyökereknek s rágóikkal ki sem mondható falánksággal eszik meg a finom gyökereket. Legtöbbször tőhöz közel rágják ketté a gyökereket s a növény nem tudván táplálkozni, sínylődni, gyorsan száradni kezd. A megkezdett gyökeret folyton tovább-tovább fogyasztják. A melyeknek nem jut gyökér, a földbeszúrt fát (szőlőkaró, czövek, oszlop stb.) kezdik őrölni. A gyors táplálkozás a kis pajorokat (pajod, pajor, pajud, csimmaz, kukacz stb.) gyorsan növeli s augusztus hó végére 10—15 m/m. hosszú s 3—4 m/m. vastagra nő testük. Ekkor egy egyenesen lefele menő 10—42 cm. hosszú lyukat vájnak a földben, úgy, hogy az utjokban álló földet is megeszik s a lyuk legalsó végén egy kis üreget készítenek s ebben összezsugorodva áttelelnek. A következő tavaszon, a mint a föld fagya kiengedett, azonnal felfele másznak a pajorok s újra hozzálátnak a gyökerek, farészek stb. rágásához s első évi falánkságukat most már mohó étvágygyal tetézik. A földben kis menetek jelzik megtett útjaikat, a melyek rendesen az elvetett növények sorába esnek s a hol a kikelt kis növénykék már fonnyadnak, ott már tönkretette, felfalta a gyökereket a pajor. A pajor ekkor már a földet is folyton eszi s úgy váj magának menetet. A bennük levő földtől hátsó részüknek szine undoritó kékes-szürkévé válik. A vetemények soraiban a pajort egy ásö- nyomnyi mélységben, a fonnyadó növények után következő növények alatt meg lehet találni s el lehet pusztítani. A pajorok most már szeptember hó közepéig folytatják növénypusztitó munkájukat. Ekkorra 20—30 m/m. nagyságot érnek el és újólag lejebb mennek s egy kis üregben összehúzódva áttelelnek. A következő év tavaszán még fokozottabb étvágygyal s falánksággal pusztítanak egészen augusztus közepéig s 40—50 m/m. hosszúra megnővén, teljesen kifejlődnek. Potrohúkban igen sok földes rész van s e miatt különben fehér testük szine csúf kékessé válik. A kifejlett pajorok aug. közepén 30—50 cm. mélységbe behúzódnak, összezsugorodnak s nehány hét alatt vedlenek. Ekkor már bogárformáju, puha testrészekkel biró fehér vagy fehéres szürke, avagy sárgás-fehérszinü testük. Ez az alakjuk tovább fejlődik. Szárnyuk s vázuk (a bőrük) megkeményedik, szemük kifejlődik s lábaik kinőnek. így telelnek át s tavaszszal az átalakulás alatt már foszlányokká szakadó bőrszerü bürökjükből a kifejlett bogarak lépnek elő s a pajorfurta lyukon felfelé menve a földet maguk előtt kaparják s végre a szabadba érnek s repülnek. Ekkor kezdődik újra a már leirt élet- folyamatuk. A cserebogár kifejlődése s újólag való rajzása nálunk három évig, hidegebb vidéken négy évig tart. P. o. nálunk 1907. évben kifejlődött bogarak ivadéké 1910. tavaszán fog bogáralakban kirepülni. Mások négyes évszámot vesznek fel, t. i. 1907., 1908., 1909. évben fejlődik s 1910. év tavaszán repül ki, Legjobb a hármas szám szerint következőleg számitni: 1907— 1908. tavasz egy év. 1908— 1909. „ , „ 1909— 1910. „ , , * A cserebogár, a mint a leírásból kivehető, két alakban káros, u. m.: mint "bogár, minden harmadik évi gyümölcstermést tönkretesz s igy kártékonysága' az összes három évi gyümölcstermésnek 33°/0-ára terjed ki; mint pajor, a fű, gyökér, szőlő, répa, burgonya, szőlőgyökér, fagyökér, vetések gyökerein tesz kárt, mely értékben nehezen fejezhető ki, de a 3 év alatt átlag az összes fű és vetésekben 0'2%'ra, a burgonyarépában 0’3—4°/0-ra, kisebb fák közt 0'3°/o-ra, kisebb szőlők közt 0'5°/0-ra becsülhető károkat okoz. Mindezeket összevetve, a kár 3 év alatt az összes termésnek l’5°/o*ára, vagyis évi átlagban fél százalékra tehető, a mely pénzértékben évi tiz millió koronára tehető. * A cserebogár káros hatását nagyban lehet mérsékelni a védekezéssel, a mely kizárólag a pusztításából áll. A pajoroknak pusztítása nehéz és drága. Gyümölcsösben, szőlőben, veteményes! kertben kát. holdankint nagy átlagban 10 pajornál többre nem igen lehet tenni az ember által elpusztítottak számát. Sokat elpusztít a vakondok. A szántóföldeken a ve-1 tési varjú már több pajort pusztít el. Veteményes kertben sokat el lehet pusz- j titani, ha a gyomláló ösvényeket, gyalogutakat begyepesedni engedjük s áprilban trágya- kupaczokat helyezünk el 15—20 méterre egymástól az utakon. A begyepesedett utakat s trágya-kupaczo- kat a pajorok fel szokták keresni s időnként a trágya-kupaczok alatt elpusztítjuk; az utakat s ösvényeket, május végén, junius elején arasznyi mélyen' felkapáltatjuk s igen sok pajort megölethetünk. E sorok írója egy alkalommal ily gyalog- uton átlagban 32 pajort pusztittatott el négyszögméterenként. Mindez azonban igen kevés az összeshez, mert ma legalább ezerszer annyi pajor él a föld alatt, mint a mennyi ember, négy- és kétlábú állat él a föld felett. A védekezést ezért kiválóan a cserebogár rajzásakor érvényesíthetjük. Az alkalom a pusztításra önként kínálkozik, t. i. a midőn a fákat meglepte a harmat s ettől a bogarak kora hajnalban félig meg vannak dermedve: a fákat csak meg kell rázni s a lehullott bogarak összeszed- hetők s vizbe fojthatok. Azt vetik fel ez ellen, hogy ki bírja az erdőkben pusztitni. Ez az érv nem áll, mert az erdők belsejében alig van 1—5°/0-nyi cserebogár, hanem csak a széleken fordul elő. A szélső fákról pedig lehet pusztitni. Az erdők belsejében azért jár kevés cserebogár, mert a fák közt nehezen tud repülni s párjára akadni és kora tavaszszal nem is talál még az erdő bensejében ennivalót. Az összeszedésnek főleg a kertekre, szőlőkre, gyümölcsösökre s az ezekkel határos erdöszélekre kell kiterjedni. Pusztithatók továbbá este, a midőn gazból tüzeket rakatunk s sok bogár ebbe belerepül. A villany ivlámpákat szívesen keresik fel este a cserebogarak s a dróthoz ütődve döglötten hullanak le. Volt alkalmam látni, hogy egy ily lámpa alatt 5—6 □-méter terület úgy be volt döglött cserebogarakkal terítve, ! miszerint nem lehetett volna oda anélkül lépnem, hogy cserebogárra ne tapossak. Legnagyobb mértékben pusztítja a cserebogarakat a kirepülésük után bekövetkező tartós hideg eső, havas eső és fagy. Az időjárásra azonban nem bizhatjuk magunkat, mert hogyha a most nálunk a földben élő 50 ezer milliónyi pajorból fele mint nőstény 25,000 milliónyi petét rak le: 1910-ig a pusztitási költségnek százszorosát tevő kárt okoznak a pajorok s 1910. tavaszán az összes fás növényi zöld részeket és a vetéseknek és fűnek 6—10°/0-át fel fogja falni a sok cserebogár. Itt az ideje tehát, hogy a védekezéshez komolyan hozzá lássunk. A kormány és közigazgatás vállvetve, szigorú ellenőrzés mellett a cserebogaraknak felét elpusztittathatja. Nem elég a rendszabály, a birság, hanem a valóságban való pusztításról kell meggyőződést szerezni. Ez pedig abból állna, hogy minden gyümölcsös és szőlőtulajdonos köteles volna kát. holdanként fél vékányi azaz 16 liternyi cserebogarat (100 Q-ölre egy liter) a községbe beadni. Ily mennyiség nem volna sok ugyan, de jelentékenyen kevesbitné a cserebogár létszámát s három-négy peniodus után annyira csökkentené, hogy a kár a mainak egy százalékára apadna le. A fenti kötelező mennyiség egyéb birtokok után fél holdanként egy-egy literben volna megállapítható. Az összegyűjtött cserebogarak egy gödörbe (egy méter mély, széles és hosszú gödörbe 1000 liter fér bele) volnának temetendők. Sőt el is volnának adhatók tömegben valamelyik műtrágyagyárnak s ebből részben fedezhető volna az eljárási költség. * A földmivelésügyi m. kir. minisztériumban vannak már erdőtisztek által összegyűjtött adatok arra, hogy az ország melyik vidékén melyik év tavaszán következik be a rajzás s előre lehet intézkedni és a terület után előre ki lehetne hirdetni, hogy ki-ki mennyit tartozik beadni. Megjegyzem, hogy egy liternyi cserebogár szedése, megölése, beadása legfeljebb két fillérbe kerül s ennyiért meg is volna váltható. Az igy begyült pénzen aztán cserebogár volna szedendő s elpusztítandó. Legyen szabad végül felhoznom, hogy minden intézkedéshez szükséges a nagy közönség jóakaratu pártfogása. * E czikk Írásával czélom a nagy közönség figyelmének e tárgyra irányítása, érdeklődésének felkeltése s ha lehetséges, jóakaratu közreműködésének elnyerése volt. Ha mindezeket csak részben is sikerül elérni: az anyagi haszonban jelentkező előnyök bő kárpótlást fognak nyújtani a közreműködőknek. Isii radial Nagykároly város faiskolájában eladásra kerülnek a következők, u. m.: Alma, körte, cseresznye, spanyolmeggy, kajszin és őszi baraczk, berben- czei szilva, nemes birs, papír hélyu dió, 6 éves, utakra. — Eperfa. Platán juhar. Sophóra. Jap (Japán-akácz). Többször átültetett luczfenyő. Mahónia. Thuia. — Futó- és Bokorrózsák, évellő-tövek és örök zöldek, díszfák és díszcserjék, vörös és jegenye ákácz, élő-sövények, átültetett Maciura. Bővebb felvilágosítást ad Marosa Béni, 1—3 városi kertész (Terem-u. 12.) E6Y 2—3 gimnáziumot végzett ifjú TANULÓUL felvétetik lapunk kiadóhivatalában. Hirdetmény. 7016— 1906. K. sz. Értesittetik a város közönsége, hogy a város képviselőtestülete által 1906. évi október hó 7-ik napján tartott közgyűlésén a „Színkör“ építés ügyére vonatkozólag hozott 125—1906. kgy. számú véghatározata, továbbá 7036—1906. K. sz., Turcsányi József és kiskorú gyermekei illetőségére vonatkozólag hozott 129—1906. kgy. számú véghatározata, továbbá 7017— 1906. K. sz., a legtöbb adót fizető városi képviselők 1907. évi névjegyzékének megállapítására vonatkozólag hozott 126— 1906. kgy. számú véghatározata, valamint 7018— 1906 K. sz. „A rendes járati időhöz kötött személyszállítási vagyis a társaskocsi ipar gyakorlásáról“ szóló városi szabályrendelet megállapítására vonatkozólag hozott 127—1906. kgy. számú véghatározata, valamint az elfogadott szabályrendelet a városházánál a közigazgatási kiadó- hivatalban a mai naptól számitott 15 napon át közszemlére ki vannak téve, s azok a hivatalos órák alatt bár ki által megtekinthetők s azok ellen netaláni felebbezések 1906. évi október hó 23-ik napjáig bezárólag beadhatók. Nagykároly, 1906. október 8-án. Debreczeni István, polgármester. r Óvakodjunk mesterségesen szénsavval telitett ásványvizek használatától és igyunk természetes Bikszádiisk mely orvosi vélemények szerint többféle = bajok bántalmainál ajánlva van. “ DE^a,p3aató nciindenütt. Árjegyzéket kívánatra bérmentve küld Bikszádi gyógyfürdő és ásványvízforrások igazgatósága. 5—10 4782—1906. tk. sz. Árverési hirdetmény kivonata. 1. A nagykárolyi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy Dr. Adler Adolf ügyvéd által képviselt Teczkó György és Molnár György gencsi lakosoknak, mint a gencsi gör. kath. egyház gondnokainak Veres (Vörös) Sándor gencsi lakos ellen folytatott végrehajtási ügyében 81 K 75 f töke, ennek 1899. évi január hó 17-ik napjától járó 5°/0 kamata, 11 K 80 f költség kielégítése végett árverés alá bocsátja a szatmárnémeti-i kir. törvényszék területén fekvő s a gencsi 190. sz. betétben A. I. 1—4. sorsz. 325., 326., 327., 328. hrsz. alatt foglalt jószágtestet 951 K kikiáltási árban. 2. Az árverés megtartására határidőül 1906. évi deczember hó 6-ik napjának délelőtti 9 óráját, helyéül pedig Genes községházát tűzi ki, mikor a fent körülirt jószágtest a kikiáltási áron alul is el fog adatni. 3. Árverezni szándékozók tartoznak bánatpénzül a kikiáltási ár 10°/0-át készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-cz. 42-ik §-ában jelzett árfolyammal számitott és a 3333/1881. I. M. sz. rendelet 8-ik §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy ennek előleges elhelyezéséről kiállított elismervényt átszolgáltatni. Az árverési feltételek a telekkönyvi hatóság, valamint a községi elöljáróságok hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt tekinthetők meg. Nagykároly, 1906. szeptember 24. A kir. járásbíróság mint tkvi hatóság. Fiizesséry György, kir. albiró.
