Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-11 / 41. szám

Melléklet a ,.Nagykároly és Vidéke“ 1906. október II. — 41-ik számához. Kossuth Ferencz beszédei." * — Munkakönyv érvénytelenítés. 359—1906. Orosz György ácssegéd .nagyká­rolyi lakosnak a nagykárolyi iparhatóság ál- tal 1884. év február hó 10-én 165. szám alatt kiállított munkakönyvé ezennel érvény- telenittetik. Nagykároly, 1906. év október hó 8-án. A nagykárolyi ipartestület nevében: Beklier Orbán alelnök, Járay József jegyző. — Vármegyénk kéményseprői a debreczeni kereskedelmi és iparkamara párt­fogását kérték panaszos ügyükben. Ugyanis vármegyénkben a kamara közbenjöttével az 1904-ik évben lettek megállapítva a kémény­seprői kerületek s ugyanakkor szabályrende­leti intézkedés történt a szedendő dijakra nézve is. E szerint a községekben levő nyi­tott padlás, sövény és deszka kéményeket maguk a tulajdonosok tisztogathatják, a ké­ményseprők csak havi felügyeletre vannak kötelezve s ezért nekik kéményenként és havonként 5 fillér jár. A vármegye múlt évi deczember 28-iki törvényhatósági bizottsági közgyűlésén a szabályrendeletet akként vál­toztatta meg, hogy a kéményseprőre csak a zárt (sip) kémények tisztítása tartozik, mig a nyílt kémények akár kőből, téglából, pa- tics vagy deszkából épültek legyen, a tulaj­donos által tisztithatók s az ezek felett való ellenőrzés a kéményseprőktől elvéve a köz­ségi elöljáróságot illeti. Kimutatja a kémény­seprők kérvénye, hogy ha ez a szabályren­delet igy érvénybe lépne, egy kerületben például 48 korona lenne a kerületi kémény­seprő összes évi jövedelme, miért is kérik a kéményseprők a kamarát, hogy álljon pártjukra és akadályozza meg a módosítás érvényre emelkedését, s miután egyéb hibái is vannak az érvényben lévő szabályzatnak, kérik a kereskedelmi minisztériumot, hogy az egészet a vármegyével újból tárgyaltassa. A kamara múlt hó 27-én tartott rendes köz­gyűlésében a kérelmet indokoltnak nyilvá­nította s a kereskedelmi miniszternél felter- jesztésileg támogatja. — Szállítás a honvédség részére. Az érdekeltek figyelmét a debreczeni keres­kedelmi és iparkamara ezennel felhívja a kassai IU. honvéd kerületi parancsnokság által közzétett árlejtésre. Verseny tárgyát képezi: a Ill-ik honvédkerületi szatmári, m.-szigeti, nagykárolyi, nyíregyházai és mun­kácsi ezrednek kenyér- és zabszállitása. Az ajánlatok Szatmárnémetire, M.-szigetre, Nagy­károlyra és Nyíregyházára 1906. év október 23. d. e. 9 óráig, Munkácsra 1906. év okt. 26. d. e. 9 óráig nyújtandók be. A bánatpénz összege az ajánlat kapcsán küldendő be. Az ajánlatok a szatmári, m.-szigeti és nagykárolyi ezredek szükségletére nézve a szatmári, a nyíregyházai ezredek szükségletére nézve a kassai, a munkácsira nézve a munkácsi hon­védezred kezelési irodájába küldendők. — Szállítás a közöshadseregnek. Az m.-szigeti, szatmári, nyíregyházai és mun­kácsi közöshadsereg termény- és zabszükség­letére, a kassai Vl-ik hadtest versenytárgyalást nyitott; határidő október 23. Irodalom. — A baromfi betegségek czim alatt Parthay Géza egy teljesen uj könyvet irt, mely ilyen terjedelemben egyedül áll nem csak a hazai, de a külföldi irodalomban is. A mü részletesen ismerteti a baromfiak, galambok, szobamadarak belső és külső, fer­tőző és nem fertőző betegségeit, ezek oko­zóit, tüneteit és gyógykezelését a tudomány mai álláspontján. Ezen könyvvel a kezében a tenyésztő nincs többé a tapogatásokra és kísérletezésekre utalva, hanem rátalál a be­teg igazi bajára, melyet meg is tud gyógyítani. Mondanunk sem kell talán, hogy ezen hézag­pótló könyvre menynyire szüksége van min­den baromfi-tenyésztőnek. Ára 3 korona. Megrendelhető az összeg elöleges beküldése mellett a „Szárnyasaink“ ez. baromfi-tenyész­tési lap kiadóhivatalában Budapesten, Rotten- biller-utcza 30. szám. — Nemzeti állam czim alatt rendkívül elevenen szerkesztett társadalmi és közgaz­dasági hetilap indult meg a fővárosban. A lapnak az az intencziója, hogy társadalmi utón szolgálja a magyar nemzeti állam ki­építését. A Nemzeti Állam első számának vezető czikkét Hock János országgyűlési képviselő irta. Szerkesztősége Kerepesi-ut 72. szám alatt van és előfizetési ára egész évre 12 korona. — Érdekes röpirat. Rendkívül érdekes és figyelemreméltó röpirat jelent meg a na­pokban Budapesten, Tali Ferencz Lajos tollából „Néhány szó a magyar nemzeti állam ki­építéséről és a nemzetiségi kérdések meg­oldásáról“ czim alatt. A szerző eleven tollal irt munkájában itt-ott kíméletlen, — de mindég jóakaró hangon veti szemünkre nem­zeti hibáinkat, s azt sürgeti, hogy Magyar- országot mielőbb iparállammá kell alakítani, mert csak igy lehet nagy, szabad és független. A röpirat második része a nemzetiségi kér­Az utolsó tiz év politikai története uj korszakot nyitott a magyar parlamenti pár­tok életében. Uj igazságok szellője hatolt be közéletünk réseibe s eddig szunnyadó erő­ket ébresztett életre, melyek az államjogi kérdések nagy problémáit szocziális és kul­turális faktoraira bontva, kivetkőztették ed­digi dogmaszerü jellegükből s a nemzeti életfolyamat közvetlenségével szorosabb érint­kezésbe hozták. Állami önállóságunk esz­méje hova-tovább mindinkább megszűnik üres routinier-k jelszava lenni, hogy azzá legyen, amivé lenni kell: a mindennapi szürke és megfeszített munka, az erők ne­mes vetélkedése symbólumává. A -nemzet érzelmi- és ösztönvilága nem az a talaj többé, amelyből a pártok agitácziója könnyű táplálkozást meríthet. Reális érdekek, a nem­zeti társadalmak tünetei kutatójának nyugodt és elfogulatlan Ítéletével mérlegelve, várják és követelik kielégitésöket. Lassanként egy uj politikai iskola van keletkezőben nálunk is, amely a tények komoly vizsgálatán ala­pul, mely a százados formák lassú szétmá- lása s a változó viszonyok forgása közt is állami szervezkedésünk történeti vezéresz­méit összhangzatbá igyekszik hozni a fejlő­dés örök tényeivel. Ebben az átalakulásban az érdem orosz­lánrésze illeti meg azt a férfiút, akinek or­szággyűlési beszédeiből egy vaskos kötetre menőt vesz most az olvasó. Kossuth Fe­rencz nemcsak a szabadságharcz nagy nem­zedékének, hanem abban is a legnagyobb­nak szülöttje, aki a függetlenségi törekvések emlőin növekedve, egyúttal az első, aki évszázados küzdelmeinket, történeti vágyain­kat egy tökéletes európai gondolkozó szem­üvegen át nézi. Mint egy magányos fáklyá­ból, úgy sugárzik belőle a magyarság szent hagyománya, övé minden ize, minden gon­dolata s lelkének minden dobbanását az a nagy misszió tölti be, melyre már születése s neveltetése elhívta. —• És ha voltak is ez eszmének nemes harezosai, ékes szavú apos­tolai már előtte, az bizonyos, hogy csakis általa nyert bekapcsolást a függetlenségi Programm az európai kultureszmék áram­latába, az ő neve és tekintélye révén emelke­dett ki a nemzeti önfentartás ösztöne kez­detleges öntudatlanságából azzá a tényezővé, amelylyel itt bent és odakünt, az európai konstcllácziók bármily alakulásánál számolni kell. Abban a harmincz beszédben, mely 1895-től 1906-ig Kossuth szónoklatainak leg­javát tartalmazza, nincs egyetlen-egy feles­leges szó, plasztikus és tömör képei mind a megvilágítandó helyzetnek, a kifejtendő kérdésnek, mely a tárgyalás szőnyegén áll. Nyugodt elegánczia, mélyen bonezoló elme, a tárgy minden részletét felölelő szakérte­lem nyilatkozik meg ezekben, úgy, hogy bármely nyugot-európai parlamentnek díszére válnának. De előttünk azonkívül még egy sajátképpeni becscsel bírnak, hogy t. i. a függetlenségi politika egész rendszerének integráns felfogására tanítanak. Programmot tartalmaznak, egységes programmot, nem­csak általános körvonalaiban, hanem a ki­vihetőség eszközei minden részletének fel­tárásával. Kossuthnál megdől az a vád, mely a 48-as politikára a meddő negáczió bélye­gét szerette sütni hosszú időn át. Nem a jogfenntartás bujkáló rejtekei ezek a beszé­dek, hanem a küzdelem áthelyezése a pozi­tív jogalkotás nyílt mérkőző terére. — Egy valódi státus-férfi gondolatai, aki előtt a kormányzás nem bürokratikus lemorzsolása az ügyeknek, hanem az ország népe milliói­nak felvértezése a megélhetés harczában, a jólét és szabadság fegyvereivel. Hogy csak egy példára mutassunk rá: az önálló vámterület lényege már-már merő szofisztikává sülyedt az ellenzéki pártok vi­tatkozásai anyagában. Hogy Kossuth tartal­mat adott neki s gazdasági önrendelkezésünk jogállpotából levonta azokat a következte­téseket, melyek Ausztriához való viszonyunk rendezésénél az ország érdekei szempont­jából szem előtt tartandók, oly érdem, mely még ezután vár igazi méltatásra. Mint politikust, mint mérnököt, mint költőt, képzőművészt és zeneszerzőt mutatja be a kötet Kossuth Eerenczet, De csodálatos lelki megnyilatkozása e sok oldalú irányá­nak alapja mégis egy: az ember, akit a jó és szép kultusza ragad az alkotás minden terére. Nem véletlen egészen, hogy az, aki a politikai harezok sokszor sivár s még gyakrabban köznapias vesződségekkel kö­vezett útjára egy örökölt nagy név után vállalt kötelezettség oly benső átérzésével lépett, mint Kossuth Ferencz, ezt az altruiz­must a művészet szeretetében is kifejezésre juttassa. Mert mi egyéb a művészet kul­tusza, mint a legtisztább altruizmus? —És ebben az értelemben a politika is művészet, mert forrása ép úgy az emberi szív, mint az örök szép alkotásainak. Kossuth Ferencz politikai egyénisége művészi géniusza ref­lexeit mutatja és igy nagyon is hozzátarto­zik beszédeiben megnyilvánuló politikai jel­lemzéséhez költői és művészi jellemzése is. Az olvasó érdekkel fogja bizonyára ki­sérni az „Atyám halála után“, „Megvá­lasztásom“ stb. czimü verseket, s az „Une phrase musicale“ czimü zenedarab sajátos rezignáczióju édes-bus dallamát, ' melyben mintha a távoli olasz éghalj ifjúkori emlékei csendülnének vissza forró vágyódással. * Kossuth Ferencz Harmincz parlamenti beszéde, életrajzi adatokkal kiséri Hentaller Lajos. A beszéde­ket sajtó alá rendezte Szatmári Mór. Számos képpel. Ara 5 korona, bekötve 7 korona. Megjelent Kunossy, Szilágyi és Társa kiadóhivatalában Budapesten. Az ipartestület a vidéki kiállításokról. Az Országos Ipartestület a vidéki kiállítá­sok iránt fönnállása óta meleg érdeklődést tanúsított és ezek sikerének előmozdításában erkölcsi és anyagi támogatásával mindig öröm­mel és czéltudatosan működött közre. De mindenkor kötelességének tartotta a sűrűn ismétlődő kiállítások bizonyos szórvá­nyosan jelentkező elfajulása ellen intő szavát fölemelni és a hazai ipar és iparfejlesztés komoly érdekeit ezekkel szemben megvédel­mezni, főleg pedig odahatni, hogy ma már csak gyakorlati értékű kiállításokat rendezzenek az illetékes körök. E szempontoknál fogva az iparegyesület a hozzája újabban érkezett konkrét jelentések alapján mai ülésből föl­kéri a kereskedelmi miniszter urat, hasson oda, hogy a vidéki kiállítások, melyeknek bizonyos időközben és bizonyos országré­szekre való territoriális beosztás szerint tervbe veendő rendezése a jövőben is felette kívánatos, ezentúl csak bizonyos, az egye­sület által többször hangoztatott elvek figye­lembevételével legyenek rendezhetők, illetőleg hogy csak oly kiállítások részesülhessenek jövőre a kormány erkölcsi és anyagi támoga­tásában, a melyeknek rendezésénél ezeket az elveket conditió sine qua non gyanánt elfogadják. Éhez képest elengedhetetlenül szükséges, hogy e kiállítások első sorban a helyi (kerü­leti) ipar pártolásának és fejlesztésének legye­nek komoly és czéltudatos eszközei, hogy az ország többi részeiből ily kiállításokra csak oly czikkek bocsáttassanak, melyek azon a területen, melyre az illető kiállítás hatás­köre kiterjed, még nem gyártatnak, vagy a melyek direkte az ottani gyártás előmozdí­tására (szolgálnak szerszámgépek és eszközök, stb.) Érdekbe kellene vonni a helybeli fo­gyasztó közönséget, hogy az a helyi és kerü­leti iparosok javának részvételét lehetőleg előzetes megrendelések révén segítse bizto­sítani ; minden kiállításnál óvakodni kell a költséges építkezésektől és diszitésektől, végre súlyt kellene helyezni a kiállítások tanúságai­nak értékesítésére és e végből odahatni, hogy az ilyen kiállításokból leszürödő tapasz­talatokról, illetőleg az illető vidék ipar- vagy gazdaságfejlesztési igényeiről, kívánalmairól és lehetőségeiről a közgazdasági kormány­zatnak esetről esetre megokolt és konkrét javaslatokban kifejezett tüzetes jelentés ter­jesztessék elő. Ez alkalomból azt is hangsúlyozza az iparegyesület, hogy nem tartja szükségesnek, hogy az ilyen kiállítások direkt állami támo­gatása tulmenjen az eddigi elég méltányos kereteken; azt pedig határozottan helytele­níti, hogy költséges, de teljesen czéltalan építkezésekre és felesleges dekorácziókra, általában pedig improduktív kiadásokra az állami támogatásból százezreket költsön. Ilyen költekezéstől éppen az állam ellenőrző hatal­mának kellene az egyes kiállítások intézőit 'visszatartani, annál inkább, mert az ilyen kiadások rendszerint az iparfejlesztés és az ipari szakoktatás rovására esnek. A végrehajtó-bizottság ily értelemben föl- terjesztést intéz a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Szabályrendelet-tervezet a gazdasági és munkás-cselédek lakásairól. (Alkottatott a nagymélt. m. kir. Belügyminiszter urnák 63,107/1906. sz. a. kelt felhívása alapján a 34,983/1891. és 49,851/1893. számú B. M. körrendeletek szemmel- i tartása mellett, a Szatmármegye törvényhatósága te­rületén lakó gazdasági munkás-’és cselédlakások egész­ségi viszonyainak javítása czéljából). 1. §. Gazdaságokban, hol külső cselé­deket alkalmaznak, s az éves külső családos cselédet a tulajdonos (birtokos) a szolgálati szerződés értelmében lakással látja el, kö­teles a tulajdonos a cselédek részére egész­séges száraz lakást adni oly formán, hogy miden családos cseléd egy, legalább két ab­lakkal, ajtóval bíró lakószobával, s egy szá­raz, világos, szellőzhető éléskamrával s min­den két család egy közös konyhával bírjon. 2. §. Minden újonnan építendő cseléd­lakóház a talaj felszíne felett legalább 30 czentiméterrel helyezendő el, s az építmény jó anyagból, a vidéken szokásos módon viendő ki. 3. §. Az újonnan lehetőleg keleti vagy délkeleti irányban épülő cselédházaknál min­den lakott szobának négy tagból álló család minden tagjára tiz (10) köbméter levegőt számítva legalább negyven (40) köbméter légürtért kell tartalmazni, s a szoba magas­sága 260 ezentiméternél kevesebbel nem bírhat. 4. §. A szoba két szárnyú ablakának leg­kisebb mértéke: egy (1) méter magassága és nyolezvan (80) ezentiméter szélesség s kettős szorosan záró s jól, nyitható ablakkal látandó el. A szoba egyik ablaka lehetőleg az ajtóval szemben helyezendő el a jobb szellőztetés czéljából. 5. §. Minden cselédlakásul szolgáló ház tűzbiztos kéményekkel látandó el. 6. §. A háziállatok tartására minden tu­lajdonos által a cselédség részére megfelelő helyiség jelölendő ki. 7. §. A tulajdonos az ott lakók számá­nak és a cselédlakások elhelyezésének meg- felejőleg pöczegödörrel ellátott árnyékszékek­ről, trágya és szemétlerakodó helyekről kö­teles gondoskodni, melyeknek tartalmát félévenkint egyszer a lakott helyiségtől leg­alább 150 méter távolságra tartozik elhor- datni. A pöczegödör a trágya és szemét lerakodó-helyek az épület falaktól legalább három (3) méternyire, a kutaktól legalább húsz (20) méter távolságra létesíthetők. 8. §. Köteles továbbá a tulajdonos arról is gondoskodni, hogy minden külső gazdasági telep tisztán tartott kutakkal legyen ellátva. Nagyobb,—50 ötven léleknél többel biró ma­jorokban fúrt kút létesítendő. 9. §. Oly majorokban, hol nagyobb számú családos cseléd van alkalmazva, egy épület­ben legfeljebb tiz (10) családos cseléd he­lyezhető el, s ezen cselédlakások szemben állítva legalább harmincz (30) méter távol­ságba ugyanazon vonalban legalább tiz (10) méter távolságban építendők. 10. §. Oly napszámosok részére, kik a községtől nyolez (8) kilométernél távolabra eső birtokon több napon át elfoglalva lesz­nek és éjjelre is a birtokon kell maradniok, köteles a birtokos a nők és férfiak részére egy elkülönített ideiglenes karakót felállítani. 11. §. Minden olyan gazdasági telepen, mely a községtől a hová tartozik három (3) kilométernél távolabban esik és a melyen ötvennél (50) több lélek lakik, a tulajdonos köteles egy ragályos vagy fertőző betegek elkülönítésére szolgáló és egy külön álló épületben a szükséges faburtorzattal ellátott helyiséget tartani, melyben az ily betegek mindaddig tartandók, mig kórházba nem szállíthatók. A ragályos és heveny fertőző kóroknak a községi elöljárósághoz és hatósághoz történő bejelentésére az 1876 évi XIV. t. ez. 80-ik §-ába felsorolt, egyéneken kívül a gazdaság­nak az a közege is köteles, a ki ott a fel­ügyelettel van megbízva. 12. §. Köteles a tulajdonos arról is gon­doskodni, hogy a cseléd lakások körül a csapadék vizeknek kellő lefolyása legyen. 13. §. A padló vagy burkolat nélküli szobák talaját köteles a tulajdonos (birtokos) minden tavasszal, április vagy május hónap­ban harmincz (30) czentiméternyire kiásatni és friss a lakástól távolabb fekvésű helyről hozatott földel újra kiföldeltetni, mig a fér- • tőző vagy ragályos betegség után a lakó szoba mindenkor azonnal harmincz (30) cen­timéternyire felásandó, és friss földdel cseré­lendő ki, s az arra hivatott közeg azonkívül legkésőbben 48 óra alatt hivatalból fertőtlení­teni tartozik ezen helyiségeket. 14. §. A már meglevő cselédlakások a fennforgó méltányossági körülmények figye­dések megoldásával foglalkozik s annak ba­rátságos rendezésére uj és figyelemreméltó módozatokat ajánl a képviselőház figyelmébe. A röpirat minden könyvkereskedésben kap­ható. Ara 30 fillér. — Egy kis tanulmány. A fenti czim- mel érdekes kis könyvecske hagyta el a napokban a sajtót. A könyvet Szatmáry Miklós irta s Amerika és Európa kultur államainak baromfi tenyésztését és kereske­delmét ismerteti benne. A könyvnek, melyet Poszvék Nándor, a szatmármegyei gazdasági egylet titkára látott el előszóval, kiadója a budapesti Pátria irodalmi vállalat, hol 80 fillérért kapható. — Farsang czim alatt a f. évben Csa­jági Bernát kulai tanító egy tréfás jelenete­ket, bohóságokat, vígjátékokat, humorisztikus felolvasásokat, szatírákat, paródiákat és tré­fás meghívókat tartalmazó gyűjteményt ad ki, melynek előfizetési ára 3 K, bolti ára 4 korona lesz. Előfizetéseket a szerzőhöz leg­később f. évi október hó végéig kell bekül­deni.

Next

/
Thumbnails
Contents