Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
Xáxsa-cLalxxxi, szé^>ixo<3-&lxxxi és xsxxa.exettexjesz'C© ia.etila,p>. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. || Egyes szám . . . . .20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak .vissza. A szeretet ünnepe. Ha van valami, a mi a mai anyagias irányú korban nem az önérdeket hajhássza, nem csupán az egyéni előnyért küzd, hanem a köz- és magánérdeket teljes jóakarattal és jóindulattal egyenlő mértékben kívánja szolgálni — az nem lehet más, mint a szeretet. Ha van valami, a minek nyomán megelégedés és boldogság fakad, az csak a szeretet lehet. Csak a szeretet ösztönözheti a szegény családapát arra, hogy családjáért, gyermekeiért fáradhatlan szorgalommal és kitartó munkássággal dolgozzék, csak az fokozhatja erejét s önthet keblébe lel- kesültséget a további kitartásra még akkor is, ha fáradságának jutalma nincsen megfelelő arányban lelkiismeretes munkásságával, küzd, fárad megfeszített erővel, csakhogy szeretteit megelégedetteknek s boldogoknak láthassa. Csak az önzetlen szeretet képes arra, hogy az, ki a közjó, a közérdek szolgálatában áll, feladatát úgy oldja meg, kötelességeit úgy teljesítse, hogy az a társadalom minden rétegében köztetszéssel és megelégedéssel találkozzék. Csak az igaz szeretet hatása alatt lehet boldog család, lehet valódi barátság, lehet megelégedett társadalom. Az önzetlen szeretet okozhatja azt, hogy egyik ember a másik javát és érdekét tiszteletben tartja s kerül minden oly cselekedetet, a mi erkölcsellenes és tilalmas. Sajnos, hogy a jelen korban ily önzetlen szeretettel ritkán találkozunk, de annál gyakrabban a rút önérdek- hajhászattal! Most azonban, mikor a szeretet ünnepe, a karácsony, Idvezitönk születése napja küszöbön van, mikor az emberek egymásnak boldog ünnepeket kívánnak, mikor mindenki szeretettel igyekszik övéi körébe s az egymástól távol élő családtagok is — ha csak tehetik — együttes ünneplésre gyűlnek össze, mikor apa, anya, gyermek, testvér és rokon szeretetének látható kifejezéséül hozzátartozóinak kisebb-nagyobb értékű emléktárgyakkal kíván kedveskedni, mikor a kis Jézuska kicsinyeink legtisztább örömére dúsan osztogatja ajándékait és sok családhoz számtalan gyertyácskákkal világított, apró-cseprő csillogó tárgyakkal s a gyermekek szivét és lelkét igazi örömmel és boldogsággal elárasztó játékszerekkel gazdagon megrakott karácsonyfákat is küld: lehetetlennek véljük, hogy a szeretetnek varázsereje a ride: gebb és fásultabb kebleket is meg ne ragadja s tisztább és rokonszenvesebb érzelmeket ne gerjesszen. Lehetetlennek véljük, hogy mikor a harangoknak szeretetre intő zúgása az emberek sokaságát a templomba szólítja, mikor Istennek szolgája a szószékről a szere- tetet hirdeti s az ájtatos hallgatók egy szívvel és egy lélekkel éneklik, hogy „Dicsöséga magasságos meny- nyékben Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat“, lehetetlen, hogy mindezeknek hallatára s ezen ünnepélyes jelenetek látására a rút önzés hatalma alatt álló ember is magába ne szállana' s ne lopódznék szivébe egy szebb, egy nemesebb érzelem, melynek neve szeret et. Ilyen nemes gondolatok között nem akarunk megemlékezni azon embertársainkról, kiknek szivére és lelkére a karácsonyi ünnep s annak magasztos jelentősége kellő hatást nem képes gyakorolni, de nem is akarjuk feltételezni, hogy ilyen emberek léteznének. Az a tudat, hogy Idvezitönknek születése napját ünnepeljük, ki a szeretet országát kívánta -e földön megalapítani, midőn hirdette: szeressétek embertársaitokat inint önin a g a t o k a t, vagy: arrólismerlek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Az a tudat, hogy Idvezitönk születése után papjaink is évszázadok óta ezen magasztos eszméket hirdetik s hirdetni fogják, inig ember lesz e földön, érintetlenül nem hagyhat senkit. A karácsonyi egyházi ünnepek hatása és az egymás iránti szeretetnek oly sok irányban való megnyilvánulása maradandó nyomot kell hogy hagyjon keblünkben. Ezen maradandó nyom legyen az általános testvéri szeretet s ebből kifolyólag egymás jogainak és érdekeinek tiszteletben tartása. Ha elhatározzuk, hogy ezen megnyugtató és boldogító érzelmeknek keblünkben állandó lakóhelyet biztosítunk s folytonosan lelki szemeink előtt lebeg Idvezitönknek ama parancsa: „a mit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek másokkal“ — akkor boldog karácsonyi ünnepünk lesz, békesség és megelégedés fog honolni úgy a szült családi körökben, mint azokon kívül az egész társadalomban mindenütt. N. G. Az emberi szervezet legparányibb alkotó elemei. Irta : dp. Cservenyák Károly. Az emberi szervezet egy csodálatra méltó gépezet, melynek összes szellemi és testi műveletei végtelen parányi, szabad szemmel nem, csak a górcső sokszázszoros nagyítása mellett látható alapszervecskék összmüködése alapján jőnek létre. Ez a végtelen parányi kis szerv, melyből úgy a növény, mint állattest felépül, az u. n. sejt. Hogy fogalmat szerezzünk a sejt nagyszerűségéről, vessünk egy pillantást mindenek előtt az életműködésre és az arra szolgáló apparátusok vagyis készülékekre, tekintsünk végig azokon a feladatokon, a melyek a szervezetnek rendes működéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. Minden élő lény feladata az életfentartás, mely czélra tápláló anyagokat vesz fel, ezeket az anyagokat a szervezet kellő módon átváltoztatva, uj vegyi kombinácziókba alakítva és ásszimilálva arra használja, hogy azokból a szervezetet felépítse, vagy ha az már megtörtént, tovább fentartsa. Nagyon természetes, hogy a test tevékenysége, működése következtében annak egyes alkotó részei elhasználódnak, konzumálódnak, ezek az elhasznált anyagok erre ismét folytonos vegyi alakulásokon átmenve a testből végre eltávolodnak. A külvilág és szervezet között tehát állandó közlekedés, csereviszony léteT A RCZ A. ♦55* Karácsonyban. „Imé hirdetek nektek nagy öriimöt, mely az egész népnek öröme lészen.“ Biblia. Krisztus Urunknak áldott születésén, Zendüljön vígan hála-énekünk; A csillag, mely kelet felöl ragyog, Uj eget és földet hirdet nekünk. Beteljesült a jóslat, hé bizonynyal . . . Testvérekké tön minden népeket, Az ég a földdel kiengesztélödvén: A föld népének idvessége lett! Kit annyian soká epedve vártak, Az „Ige“ testben szállá földre le; Születése alázat és szegénység . . . Kern czifra pompa! — jászol bölcsője. Bölcsőjéhez szent tisztelettel jőnek A pásztorok, királyok és nagyok . . . — Nagy nevüktől zeng, reszket Napkelet — De ö mégis mindannyinál nagyobb! Hódolattal hajol meg az egész föld, Egész világ tömjént éget neki, S a hit által megszentelt templomokban Oltárát nevének szenteli. Mennyet keresve száll felé az ének . . . Útjára hull a lomb, virág, levél; A csiiggedés nehéz órái közt A fájó szív csak benne hisz, remél! Szent tudománya éltet és vigasztal, Sötétségben támaszt fényes napot, Gyógyít és támaszt fel ö halottakat; Lecsendesiti a zajgó habot. Beszéde minket Isimhez emel fel, Feltárja nekünk a menyny titkait, Szivünkbe szállva észrevétlenül, Istent szeretni, hinni megtanít! Oh Betlehem! virágos rónasága, Feléd e perezben lelkem szállva száll, Szent földeden csengőbb még a dal is, Édesebben énekel a madár! Szebb ott az ég; és édesebb az álom Es a virágnak tartósb bája van, Menny csillaga szeretni, hinni int, Ki nem lészen nagyon boldogtalan. Krisztus Urunk áldott születésén, Zengjünk ma vígan hála-éneket; Mert Istenünkkel tudjuk ö általa A mi szivünknek békessége lett! Megmentett minket az örök haláltól. . . A mennyország polgárivá teve, Váltságunkért mig ég, föld állni fog, Legyen áldott! — legyen szent a neve! (Kölese.) Iíósa Ede. ♦35+ Babóné karácsonya. Egyszerű, szegény asszony Babóné, nagyon is szegény; ott lakik a havas hegyek , lábainál sziklák közé rejtett kicsiny faluban, ahol az örökzöld sürü sötét lombjai teszik még szebbé a regényes vidéket. A háza bogárhátu kis viskó, éppen, hogy négyen megférnek benne: Barinkó a szakállas kecske, Babóné, meg a két gyermeke Ilenka és Janó, a Barinkát azért említem első helyen, mert ő a ház beczézett ked- vencze, Janó legelteti a hegy kopár oldalán napestig, Ilenka mindenféle jóval kedveskedik neki, ha este a hosszú napi sétából hazatér. Babóné pedig reggel, este megfeji s a jó habos meleg tej képezi mindnyájuk főtáplálékát, iin, most a karácsonyi fonott kalácshoz is Barinkó adja a friss édes tejet. Bgész nap a kalácssütéshez készül a kis család, mert ez náluk nagyon ritka és nehéz ,dolog és csakis a szent karácsony ünnepére engedhetnek meg maguknak ilyen fényűzést. ! Sok-sok napszámból rakosgatta félre a szegény öreg asszony azt a pár forintot, amiből az ünnepre a legszükségesebbeket beszerezhesse. Nincsen a háznál férfi, családfő, már tizenöt éve nincsen. Akkor még Ilenka kenderhaju kis csitri leány volt, a Janó meg borzas, bamba gyerek, csodával határos, hogy a szegény elhagyott asszony fel tudta nevelni semmi nélkül őket, sok nélkülözés és nehéz, fáradtságos munka mellett. Hosszú története van annak, hogy s miként maradtak édes apa nélkül egy végzetes karácsony estén a szegény kis tót gyermekek, most im a mesemondató, boldogságot hozó, mesés szép karácsony estéjén elmesélem nektek. Babó Peta drótos volt, mint annyi szegény társa, akinek nem volt kedve a nagy városokban maltert, követ talicskázni az égbe nyúló fényes paloták építéséhez, inkább bejárták a szép magyar alföldet, nagy Magyar- országot, a szomszédja Darab Mihók volt elválhatatlan társa, sok-sok esztendőn keresztül. Midőn a kegyetlen, fagyos szelek megenyhültek, a hó fogyni, olvadni kezdett, Babó és Darab börzsákokba tették és vállukra vették a sok drága drótot, erős feketét a cserép edényeknek, tekenőknek; fényes, vékony, sárga drótot a porczellán tányérok összedrótozására, mert sokféle nép között I sokféle az ízlés és némely takarékos háziHussthy Zoltán fényhépésssnek f&ossiith-utcza 5-ili szánni saját házánál kizárólag- e czélra épített gyönyörű szép műterme ^ öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal — teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésé.re áll.
