Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-30 / 48. szám
XXII. évíolvam. Nagykároly, 1905. november 30. 48-ik szá NAGYKÁROLY X'árssLŐ_SLlr^CLi, széipirocLs-lz^cii és is2rr^_exetterjeszt:ő Ifcxetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. II Negyedévre . . . . 2 kor. Fé lévre..........................4 kor. Egyes szám...................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. szám. (A Zárdával s z e m b e n). Bérmcntetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Néhány szó a városi képviselőtestületi tagok választásához. Összes törvényeink között alig van még egy olyan, mely annyira reászorulna a revízióra, mint az 1886. évi XXII. t.-cz., a községi törvény. A haladó, fejlődő élet minduntalan beleütközik ennek a törvénynek elavult intézkedéseibe, mely — megengedjük — annak idején megfelelő volt, de ina, a maga gyámkodó, a községektől — melyek közé a rendezett tanácsú városok is soroztainak — csaknem minden önállóságot megvonó paragrafusaival nem áll a modern törvények színvonalán. Mig egyrészről — kivált vagyoni kérdésekben — annyi felesleges czaf- rangokat, felesleges alakiságokat tartalmaz, addig másrészről nem igyekszik különösen a választások tisztaságát megőrizni, a valódi népakarat megnyilatkozását biztosítani. A közigazgatási bíróság intézményének létesítése s a községi ügyekben részére biztosított hatáskör — meg- engedjük — sokat javított az állapotokon, de amennyiben maga az alaptörvény intézkedései már nem - megfelelők, a közigazgatási bíróság működése, mely igen nagy részben kötve van a törvény paragrafusaihoz s legfelebb annak liberálisabb magyarázatát és alkalmazását segíti elő, — nem képes ennek a törvénynek visszásságait kiküszöbölni. Hisszük is, hogy a törvényhozás csakhamar foglalkozni fog ennek a törvénynek revíziójával. A községi képviselőtestület tagjainak fele a vagyoni czenzus alapján, fele pedig választás utján kerül be. A választások három évenkint tartatnak, amidőn a választott tagok fele része kilép. A választás, a választást megelőző év julius—szept. hónapjaiban összeállítandó névjegyzék alapján történik, mely névjegyzék két évi adófökönyv adatai szerint állittatik össze. A törvénynek ezen rendelkezése megfelelő lehet például egy kis községben, hol az adózók lakhelyei alig változnak, de egy városban, a hol a lakásváltozások igen gyakoriak, a hol nem egy, hanem több választókerületekbe vannak a választók beosztva, a hol az adófökönyvek beállítása nem kis munkát igényel, s gyakran megesik, hogy a kitűzött határidőre az azon évi adófökönyv el sem készülhet, miként lehet az adófökönyvet a névjegyzék alapjául venni, azt nem értjük? Ennek tulajdonítható azután, hogy például városunkban a múlt héten lefolyt választások alkalmával igen sok városi ! adófizető meglepetésére, vagy nem volt a névjegyzékbe felvéve, vagy pedig más kerületbe volt felvéve, mint a hol már egy-két év óta lakik. Igaz, hogy a névjegyzék közszemlére kiteendö s az ellen észrevételek adhatók be, de a közszemlére kitétel például nálunk csakis a város hivatalos lapjában hirdettetik meg, mely hirdetés igen sok embernek kikerüli figyelmét s csak későn jut tudomására annak, hogy jogától — törvényes alapon — meg van fosztva. Ha a törvény intézkedik az országos képviselöválasztók összeírásáról, ha a közmunkakötelesek, esküdtképes egyének, sőt a statisztika czéljaira lovak, szekerek stb. összeiratnak, — akkor bizonyára megérdemelné a községi életre nézve annyira fontos választói névjegyzék is a hivatalból leendő összeírást s a névjegyzék közszemlére kitételének például falragaszok utján való meghirdetését is. A törvény egyik legliberálisabb intézkedése az, hogy a választói jogot minden egyes községi adófizető, tehát a nők részére is megadja. A nők azonban csakis meghatalmazás utján szavazhatnak. Hogy a meghatalmazás utján való szavazás mennyire nevetséges és mennyi visszaélésre ad okot, mindenki tudja, a ki a választások kuliszatitkaiba csak egy kissé is be van avatva. Nevetségesnek tartjuk ezt a rendszert, mert vagy meg van adva valamely jog, vagy nincs megadva. Ha meg van adva, hogy miért ne élhessen azzal maga a jog tulajdonosa, hanem azzal kénytelen legyen mást megbízni, az igazán érthetetlen. Hogy pedig mennyi visszaélésre szolgáltat okot, azt lépten- nyomon tapasztaljuk. Nálunk például meglehetős számban vannak a női választók. Egyesek azután igen ügyesen tudják ezeket a maguk javára fordítani. Midőn a választásoknak még csak a hire kezd felmerülni, sorra járják a választói jogosultsággal biró nőket, aláíratnak velük kitöltetlen meghatalmazásokat, a melyeken a meghatalmazott neve előre beírva nincsen, hanem csak később töltetik ki. Ezen meghatalmazások birtokában azután a választásokra döntő befolyást biztosítanak maguknak; akaratuknak irányitó befolyást képesek kierőszakolni, pedig az, ki a meghatalmazást adta, nem is tudja ki fog helyette leszavazni s vájjon akaratával megegyezöleg történt-e a szavazás? Csak meg kellene kérdezni a női szavazóktól, hogy például a legközelebbi választásnál kit bíztak meg a szavazással, vájjon megegyező lesz-e azzal, a ki helyette tényleg leszavazott s kinek szavazata a névjegyzékbe tényleg bevezetve van? Alig hisszük, hogy egyeznék, mert a meghatalmazások kitöltése csak közvetlenül a választás előtt történik, egy ad hoc érdekszövetkezet tagjai között, kik azután termé- j szelesen a maguk jelöltjeit tudják diadalhoz segíteni. Hogy azután lehetnek egyesek, kik ezekkel a meghatalmazásokkal seftelnek, az nagyon is valószínű s épen ennek tulajdonítható az a meglepetés, mely a múlt héten lefolyt választásoknál előfordult, hogy olyanok buktak ki a kik pedig a városi képviselőtestületnek évek hosszú során keresztül igen buzgó és értékes tagjai j voltak. De hogy az ilyenek megtörténnek és megtörténhetnek, csakis a törvény hiányosságainak tudható be, mely féltékenyen őrködik az alakiságok felett, de tág tért enged a lényeges kijátszására. Vannak azonban egyes még ügyesebb emberek, kik túljárnak az élelmes T A RCZ A. «-3S5-*-^iz. eső. Irta : Pozsonyi (3-ábői. India belsejében némely falunak a helység kovácsán, bakterén, adószedőjén kívül van még egy rendes tisztviselője; galopári a neve, akinek az esőcsinálás a hivatala. A galopárinak gyöngy-élete van, ha idejében esik; de bezzeg meggyül a baja. ha az áprilisi és májusi szárazság junius- és júliusba is benyulik s a földműves hétről-hétre látja, hogyan perzseli le vetéseit a tikkasztó szél heve. A közvélemény az esőcsináló tehetetlensége ellen fordul, űzik, hajtják, közbe- közbe meg is verik, mig végre sikerül neki egy kis jó esőt támasztani. Hogyan csinálja? Ez az ő titka s az odavalók hite szerint, valamint sok más egyebet, az európai műveltségű ember ezt nem bírja egyáltalában megérteni. Ne bolygassuk hát a galopárit, hanem forduljunk kérdésünkkel a természethez, mely az okosan kérdezőtől nem sajnálja a feleletet. És ha válaszát megértve arra a tudatra jövünk, hogy az esőcsinálás nem emberi mesterség, azt hiszem, beérhetjük azzal is, ha valamikor megtanuljuk a bekövetkezendő időjárás előre megjósolását. Az eső keletkezésének kérdése, általánosságban tekintve, rendkívül egyszerűnek látszik. Hasonlít a lepárlás folyamatához, amely tudvalevőleg abból áll, hogy lombikban vagy üstben vizet forralunk s az igy keletkező gőzt hidegen tartott csövön átvezetjük, hol a gőz ismét cseppekké sűrűsödik. Szóval, melegség árán gőzt fejlesztünk s ezt melegétől megfosztván, ismét folyós vízzé változtatjuk. A természet szakasztott ugyanezt a módot követi. Ezt előrebocsátva, hozzáláthatunk a légköri csapadékok keletkezésének magyarázatához. Szóljunk először is a harmatról, kiindulva egy mindenkitől igen jól ismert tapasztalatból. Az esőzés szakában, mikor a levegő rendkívül meleg és nedves, egy ur Kalkuttában egy pohár jeges brandy mellett ült. Nemsokára észrevette, hogy pohara vizes és tócsában áll, és azt gondolva, hogy pohara talán hasadt, a tócsabeli folyadékot meg- izlelte. Mikor pedig ízetlennek találta, igy kiáltott fel: „Különös! a viz keresztül szivárog az üvegen, a brandy pedig nem !“ Ennek pedig a magyarázata nem más, minthogy a levegőbeli pára lecsapódásából támadt, a megtöltött pohár körül képződött viz, azaz a harmat. A harmat keletkezésének kérdésével legelőször Wells foglalkozott tudományosan § kutatásai azt az eredményt adták, hogy a harmattal bevont tárgyak hidegebbek, mint i az őket környező nedves levegő; ez tehát lehűl egész a harmatpontig, mikor is a párája a hideg tárgyakra cseppek alakjában csapódik le. Mivel azonban némely jelenség ilyenformán nem magyarázható meg, napjainkban Aitkens újra tanulmányozta a kérdést. Sok lelkiismeretesen véghezvitt kísérlete és mérése azt mutatta, hogy harmatos éjjeleken a talaj maga mindig melegebb nehány fokkal, mint a vele érintkező levegő. Ebből ismét az következik, hogy a földből mindig emelkedik pára, mely azután a hidegebb fűszálakra harmat alakjában verődik le. A harmat tehát mind a levegőben foglalt, mind a talajból felemelkedő párák lecsapódásából ered. Ha a harmatpont a fagypont alatt áll, akkor nem cseppek, hanem finom tüalaku jégkristályok alakjában válik ki a hideg tárgyakon. Ez a dér. Mikor a talaj feletti levegő maga is lehűl, í a pára olt a levegőben szerteszét kóválygó, apró cseppek alakjában folyósodik meg; ez a köd. A köd képződését hathatósan elősegíti a levegőben lebegő por, füst stb., mert ' a lecsapódó pára ezekre verődik rá. így ; Londont csak azóta sújtja olykor az a napokig tarte sürü köd, amióta annyi gyárikémény füstje rontja levegőjét. Sőt nem egy [tudós azt állítja, hogy köd egyátalán csakis ; poros levegőben képződhetik. Ezt az a körülmény is igazolni látszik, hogy Pittsburg [légköre feltűnően megtisztult azóta, hogy az egyik ártézi kútból feltörő, természetes világitó gázzal sütnek, főznek, olvasztanak stb. Mikor a pára a talaj felett nagy magasságban sürüdik meg, létrejön a felhő. Köd és felhő tehát egy és ugyanazon módon keletkezik. A felhő képződésében egy felette fontos tényező szerepel, amelylyel okvetlenül meg kell ismerkednünk. Ha zárt edényben a levegőt erősen összeszoritjuk, tetemesen fölmelegszik. Ez a melegedés nem magyarázható a légsűrítő dugójának súrlódásából, hanem a levegő összenyomására fordított munkánk alakul át meleggé. És ez a meleg újra munkává alakulhat, ha az összenyomott levegőt kibocsátjuk, mert ez most régi térfogatát foglalván el, megint visszaszorítja a külső levegőt, amikor azután hőmérséke ismét annyi lesz, mint volt az összeszoritás előtt. Jobban mondva hőmérséke most kisebb, mert hiszen az összenyomott levegő melegének egy részét az edény vette át. Sőt az ily módon táguló levegő hőmérséke feltűnő módon csökkenhet. A hideg előállításának ezt a módját napjainkban mind sűrűbben kezdik alkalmazni, így hütik a friss húst szállító hajók kamaráit, a vágóhidak hús-tárait, a halottnéző termeket stb. Mi köze ennek a felhőképződés kérdéséhez ? A levegő nagy mértékben összenyomható. Ezt tudva, könnyű belátni, hogy pl. egy kilogramm levegő térfogata attól a nyomástól Hus&thy Zvitán fényképés&nek Hossntli-iitcza 5-ili szánni saját házánál K5“ kizárólag’ e czélra épített gyönyörű szép műterme — öltözöszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal — teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
