Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-06 / 27. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 1904. február havában a várostól 7987 K 82 fillérért lett megvéve a telek. Ennek egy része 4134 koronáért eladatott, a legelő és ingóságok 157 koronáért, úgy hogy a telek és régi épület az egyesületnek 3646 K 82 fillérbe került. Május hó 31-én az elöljáróság az alapkövet letette, november 15-én már a ház át volt véve és a 8663 K 50 f építési költség is kifizetve s a telek vételár és építési költség kifizetéséhez csak 5750 K törlesztésos kölcsönt vett fel az ipartestület a városi gyámpénztárból s minthogy a kér. betegsegélyző-pénztárnak kiadott helyiség 240 koronát jövedelmez, a törlesztéses kölcsöntőke törlesztés és kamat részlete pedig 346 K 28 f t tesz ki, csak 106 K 28 fillért kell a testületnek az eddigi 300 korona bér helyett a költségvetésbe felvenni, fizetni és most nem csak otthona és megfelelő helyisége is van, hanem szolgájának lakást, az átutazó munkásoknak szállást adhat. Üdvözölte az ipartestületi elöljáróság nevében Nagy László alispánt, mint II. fokú iparhatóságot, Debreczeni István polgármestert, mint az I. f. iparhatóság fejét és a megjelent többi vendégeket. Végül fölkérte Debreczeni István polgármestert, mint a város j első polgárát, hogy szíveskedjék a házat j felavatni és rendeltetésének átadni. A sürü, lelkes éljenzés és sok taps méltó jutalma volt az elmondott beszédnek. Debreczeni István polgármester emelke- j dett ezután szólásra, lelkes szavakban bűz-[ ditotta az összetartásra iparosainkat, áldást kérve a mindenhatótól, hogy az a ház az összetartásnak, az együttműködésnek látható kapcsa és a munkásság boldog otthona legyen — s átadta rendeltetésének. E szavakat követő és a polgármestert éltető lelkes éljenzés lecsendesültével Luczay János ipar- testületi tag tartott alkalmi igen ügyes felolvasást „Iparunk bajairól“. E felolvasást lapunk csarnok rovatában egész terjedelmében közöljük. A felolvasót sürü tapssal jutalmazta a közönség. Majd Nagy Mariska k. a. lépett az emelvényre s Baudisz Jenő ez alkalomra irt „Házavatáskor“ czimü költeményét szavalta el kellő hanghordozással. Sürü taps és lelkes éljen honorálta az ügyes szavalatot. Végül a helybeli dalegyesület a már tőle megszokott preczizitással a „Szózatot“ éne- j kelte el. Az ünnepség ezen részének befe- J jeztével a megjelent közönség a Polgári Olvasókörbe vonult, amelynek kerthelyiségét egészen megtöltötte. Az ezen alkalomra bevezetett villanyívlámpák fénye mellett igen jól nézett ki a zöldgalyakkal dúsan ellátott és nemzetiszinü zászlókkal feldiszitett nyári helyiség. Nemsokára kezdetét vette a táncz s ez a legjobb kedvvel folyt a reggeli órákig, i Az első négyest 92 pár tánczolta. Az estély j jövedelme körülbelül 900 korona volt, amiből levonva a körülbelül 300 korona kiadást, az' elaggott és munkaképtelenné vált iparosok . segélyalapja javára mintegy 600 korona jutott, a mi igen szép eredmény s elmondhatjuk,! hogy a házfelavatási ünnepség és tánczestély minden tekintetben szépen sikerült. HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István gróf választókerületünk országgyűlési képviselője i vasárnap az esteli gyorsvonattal haza érke- i zett. — Károlyi Istvánná szül. Csekonits Margit grófnő fiával Károlyi György gróffal Karlsbadban tartózkodnak. — Nagy László alispán f. hó 4-én reggel hivatalos ügyben a fővárosba utazott, a honnan tegnap az esteli gyorsvonattal tért haza. — Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos nejével Karlsbadban tartózkodnak. — Dr. Sternberg Géza közkórházi főorvos nejével vasárnap Nauheimba utaztak. — Megbízatás. A belügyminiszter vármegyénk és Szatmár város területére a fő- ispáni teendőkkel Nagy László alispánt bízta meg. — Kinevezés. Kristóffy József belügyminiszter főispáni székéből való eltávozása előtt ifjú Kölesei Kende Péter kolozsvári, Lázin Tivadar atyai és Tóth Tibor patóházai lakos végzett joghallgatókat közigazgatási gyakornokokká nevezte ki. — A nagykárolyi rom. kath. hitközség folyó hó 2-án tartotta évi rendes közgyülé-L sét. Az utolsó egyháztanács ülés jegyzőkönyvének felolvasása után tárgyaltatott az 1904. évi zárszámadás, melyre nézve a felmentvény Serly Ferencz pénztárnoknak megadatott. Az egyházi adó kivetési kulcsának megállapítása vitára adott okot. N. Szabó Antal indítványozta, hogy az eddigi 16 osztályzat helyett az egyházi adó az állami adó után megfelelő "/„-ban vettessék ki. Vetzák Ede világi elnök és többek hozzászólása után N. Szabó Antal indítványát visszavonta, mire egyhangúlag a régi osztályzat tartatott fenn kivetési alapul. Az 1905. évi költségelőirányzat 24,002 K 91 fillérben megállapittatott és elfogadtatott. Tárgyaltatott ezután a hitoktatók fizetésjavitási kérelme, mely az iskolaszékhez utasittatott előkészítés és javaslat- tétel végett. Az egyház tanács-tagok megválasztása után Serly Ferencz pénztárnok és Vetzák Ede világi elnöknek a közgyűlés elismerést szavazott, elnök az ülést bezárván a jegyzőkönyv hitelesítésére ifj. Gindele Ig- náczot, Vetzák Ede drt és Frast Jánost kérte fel. (—y.) — Köszönetnyil vánitás. Az ipartestület házfelavatási ünnepélyén közreműködött Nagykárolyi Dalegyesületnek, a nyoszolyólányok- nak, a vőfélyeknek, valamint azon polgártársainknak, kik fogataikat a testületnek rendelkezésére bocsátották, szives közreműködésükért hálás köszönetét nyilvánítja Az ipartestület elöljárósága. — Nyomdász-tánczestóly. A szatmár— nagykárolyi könyvnyomdászok a Budapestet) felállítandó Guttenberg-szobor javára folyó hó 16-án Szatmáron a Kossuth-kerti kioszkban tánczestélyt rendeznek. A nemes czél érdekében rendezendő mulatság iránt igen nagy az érdeklődés, hisz a nyomdászok szokásos nyári táncz mulatsága régi jó hírnévnek örvend. Kétszeres most tehát az érdeklődés a mulatság iránt, mert a ki azon részt vesz, nemcsak saját mulatni vágyó kedvét elégíti ki, hanem kegyeletes háláját rója le a nagy feltaláló Guttenberg János emlékének és filléreivel elősegíti, hogy Guttenberg emléke szoborban örökittessék meg az ország szivében Budapesten. A tánczestélyt igen érdekes 8 számból álló műsor fogja megelőzni. A meghívók a napokban küldet- nok szét. Beléptidij: személyenként 1 K 20 fillér, családjegy 3 korona. Kezdete pont 8 órakor. Felülfizetések — tekintve a jótékony- czélt — köszönettel fogadtatik és hírlapikig nyugtáztatik. — Oltáregyesületi kiállítás. Vasárnapiul. j 2-án nyílt meg az irgalmas nővérek iskolájá- ; nak nagytermében az Oltáregyesület kiállítása. Emlékezünk az egyesület tavalyi kiállítására, a mely legelső ilynemű kiállítás volt a szat-1 j mari egyházmegye területén, és már akkor , is elismerésünknek adtunk kifejezést. A jelen kiállítás messze túlhaladja Ízlés, a kiállított tárgyak sokasága, változatossága és értéke tekintetében az elsőt. Pompás képet nyújtott a grófi virágház növényeivel feldiszitett terem. Közepén függött az egyesület nehéz aranyhímzésű zászlaja; a falakon izlésesnél- izlésesebb kiállítású, hímzett autipendiumok,1 áldoztató térítők, az oltárszeríi asztalokon kehelykendők, gyönyörűen kiállított egyházi j ! fehér ruhák, oltárvánkosok, oltárteritők, a háttérben remek hímzésű miseruhák, mise-! ingek. Különösen értékes három díszesen ! hímzett és festett misemondó ruha. Ott láttuk még Károlyi Istvánné grófné kiállításában egy valóban művészi hímzésű miseruhát, : a melynek mását hasonló szép kivitelben az j oltáregyesület buzgó hölgyei készítették el. | Nagyon értékes javított egyházi ruhákat is láttunk, a melyeket az egyesület fövédasz-1 ; szonya, Károlyi István grófné adományozott a kastély régi kápolnájának fölszereléséből 1 az oltáregyesületnek. E ruhák aranypaszo- mántja érték és régiség tekintetében megfizethetetlen. Gyönyörködtünk még az egyesülettől most beszerzett pompás baldachi- mumban. Feltűnt egy csodás szorgalommal és remek kivitelben készült nagy értékű oltárteritő Richelieu-himzése. Az egész város, sőt még a vidéknek is buzgó hölgyközönsége fáradott, dolgozott e szép kiállítás tárgyain. Különös örömmel üdvözöljük az oltáregyesület fáradhatatlan tagjait a jelen kiállítás alkalmából, a mennyiben e nagy munkával és áldozatkészséggel készített ruhák s hímzések templomunkat fogják ékesíteni és igy nemcsak a vallásos áhítatot fogják emelni, hanem még a nemes Ízlés és szépérzék fejlesztésére is nagyban hatnak. — A szatmári honvédzenekar. A 12-ik honvéd gyalogezred a Nyírbátor vidékén tartandó ezredösszpontositó gyakorlatára átutazóban múlt pénteken este igen szép számú hallgatóság jelenlétében a „Magyar Király“ kávéház kerti helyiségében nagy tetszés mellett zeneestélyt tartott, a melyen az ezrednek mintegy 70 tisztje is részt vett. — Érettségi bankett. A múlt hónapban leérettségizett ifjak Péter Pál napján junius 29-én este 8 órakor a régi kaszinó termeiben tartották meg a régi szokáshoz híven — táncznnilatsággal egybekötött bankettjüket. A vacsorán a tanári kart Dr. Péchy Ödön, Rády József és Varjas Endre képviselték. Megjelentek ott, hogy volt tanítványaikkal egy kellemes búcsúestélyt eltöltse- nek, hogy megjelenésükkel is tanúbizonyságát adják a szigorú tanár és rettegő tanítvány közötti félelmes viszony megszűntének. A fehér asztalnál már az érettségizettek őszinte, igaz barátot láttak ott tanáraikban és hálatelt szeretettel gondoltak vissza a tanároknak velük szemben tanúsított jóakaratára. Ezek a gondolatok jutottak érvényre | az első pohárköszöntöben, melyben Kepes Miklós a nagykárolyi főgimnáziumban az akartam ülni; de nem tudtam, hogy annak rossz az egyik lába. A másik pillanatban már elvesztettem az egyensúlyt és hátra estem, elterültem a szőnyegen, épen abban a perezben, amikor Szabina néném a legjobban földicsért Kardjunker bácsinak, esett meg ez a dolog velem ! ... — Ezer bocsánat! Millió bocsánat!... hebegtem szepegve; mert kiolvastam Szabina néném szemeiből, melyek e pillanatban menyküveket, nem is villámokat löveltek, hogy hát folytatása lesz . . . otthon... a dolognak. — Ugy-e megteszi ezt édes sógor!? kérlelé meg édesen Kardjunker bácsit Szabina néni. — A mit csak tehetek, mindent!.. — feleié Kardjunker bácsi és háromszor is kezet fogott Szabina nénivel, akinek a végén a kezét is megcsókolta. Már kiléptünk az ajtón, amikor a bácsi utánunk szólt, hogy: — Szükségem van még ... — Eredj csak vissza! — mondá nekem a néni és én észnélkül rohantam vissza a szobába és egyszerre, hogy és hogy nem, de először levertem a névjegytartó kosarat, mely egy kis asztalkán közel az ajtó mellett állott a falnál, majd meg.,. alaposan rágázoltam Kardjunker bácsi tyúkszemére, legalább is ezt onnan tudom, hogy sántítva, futkosva a szobában, mondá mindegyre : — Jaj öcsém a kutyafáját... jaj.. jaj... a ... tyúkszemem ! Ebben a perezben már Szabina néném is bekerült a szobába, kérdvén a féllábán még mindég gólya-tánezot járó Kardjunker bácsit : — Az Istenért kedves sógor, csak nem történt valami komoly dolog ? ! Kardjunker bácsi olyan arezot vágva, mint amikor valaki a savanyu almába harapott, feleié : — Nem ; de ... annyira fáj még mindég ' a tyúkszemem, hogy majd belé szakad a szivem! — Látod, látod . .. mit tettél szelességedben ? .. . — Szegény Kardjunker bácsinak milyen fájdalmat okoztál, akkor még hozzá, mikor- ö . .. te veled jót akar tenni!. Nem tudsz te vigyázni, mi ?.. és a hátam mögé sonfordálva alaposan kettőt hátamba ütött Szabina néni, épen akkor, amikor en- gedelmet akartam kérni tettemért és e helyett csak ez jött ki a számon: — Ek, mek... mek ? .. . — Kérlek, most nem tudok írni sem, mondá Kardjiinker bácsi nekem, nagyon fáj a lábam ... ird föl egy papír darabra ott, hogy... hogy is hívnak, mikor születtél, mit végeztél stb ... majd .. beszélek a miniszterrel az érdekedben ! .. Alig tudtam írni az izgatottságtól; de azért, mégis csak fölirtam, amit kívánt valahogy. Eltávozva, nem mulasztotta volna el Szabina néni a kedvező alkalmat, hogy a kapu alatt még egyszer össze ne szidjon és még háromszor hátba ne üssön. Majd. .. haza tértünk. II. Egy esős, őszi napon levél jött a minisztériumból és abban megjött a kinevezésem ; melyszerint, engemet a miniszter ... saját hatáskörében, kérvényem és irataim alapján : tiszteletbeli, fizetésnélküli, czimzetes gyakornoknak kinevezett és ... jelentkezzem ekkor í és ekkor, itt és itt!.. Mikor ezt az írást Szabina néni elolvasta; kikiáltott az öreg Kati szakácsnénak, hogy: — Kati.... a miniszter a tekintetes urat kinevezte: tiszteletbeli, fizetésnélküli, czimzetes gyakornoknak ! — Jesszusom!.. rikkantotta el magát Kati és ájultan pottyant a konyhaszékre, úgy kellett Szabina néninek őt cognaccal magához téríteni; de meg kell jegyeznem, hogy Kati naponta el-el ájult. Eleinte csak egyszer egy nap, később már naponta kétszer. — Áldja meg az Isten a nagyságos asz- szonyt, hálálkodott Kati, amikor magához jött és végre fölnyitotta a szemét; majd reám tekintve mondá: ...... hát mit is csinált a miniszter az urfival... akarom mondani; de, ne haragudjon meg ám reám ... a tekintetes úrral, mert ezt akartam ám mondani!. .. Mielőtt szólhattam volna, Szabina néni már elém vágva ekképen adta meg a választ Kati szavaira: — Hát tudja Kati lelkem ... a tekintetes urat a miniszter ur kinevezte hivatalnoknak!.. — Aujnye, hogy az Isten áldja meg ezt az urat; de jó ember lehet, ez az ur! ? végezve Katival az ügyet, ebédhez ültünk, de tapasztalnom kellett, hogy amint már vagy egy hete mindennap, úgy ma is oda égette a levest, a húst s a mi fő, mindent t elsózott és elrontott. Elérkezett végre az a nap is, amikor a hivatalba kellett mennem. Először jártam én itt, soha az előtt; rettenetesen keresnem kellett, hol is van az ajtó, ahol nekem jelentkeznem kell. Kissé rövidlátó is voltam, igy aztán összejártam az egész épületet, a pin- czétől a padlásig, amig czélhoz juthattam. (Vége köv.) idén megérett ifjak nevében mondott őszinte köszönetét a tanároknak buzgó fáradozásaikért s Ígérte, hogy azon lesznek, miszerint arra az intézetre, melyben ők középiskoláikat elvégezték soha szégyent hozni nem fognak. A csinos toasztra Varjas Endre válaszolt a tanárok nevében. Remek beszéde általános tetszést keltett és mély benyomást tett a megjelentekre. Fejtegetésének eszmemenetele ez volt: A XIX. század születése alkalmával a mindenség ura két dajkát állított ennek bölcsőjéhez, azt határozván, hogy a csecsemőnek egy pillanatra teljes értelmet ad, hogy az maga válassza ki nevelőjét. A dajkák egyike a tolakodóbb, sietett az öntudatra ébredt csecsemőnek irányelveit kifejteni, melyeket e mondatban foglalt össze : „Úrrá teszlek mindenek fölött“. A gyermeknek annyira megtetszettek ezek az elvek, hogy a másik dajka meghallgatása nélkül csak ezt választotta magának. Ez a kiválasztott nevelő pedig a tudomány volt. A gyermek szépen nevelkedett s nagysokára vette észre, hogy a gép, mely dajkájának elvei szerint működik, vörös foltokkal van befecskendezve, amely foltok nem egyebek embervérnél; a gép emberéletet követelt áldozatul. Ekkor kereste fel a gyermek a másik dajkát ki igy szólt: „légy ne ur, de testvér“, e vezérige szellemében neveltelek volna én. S e dajka homlokán a hit csillaga ragyogót. A tudomány tehát kell, hogy hittel párosuljon, mert ez utóbbi adja meg az emberek között az érzelmi kapcsot, mig az előbbi szétszakítja a sziveket. Kívánja ennélfogva az életbe lépő ifjaknak, hogy ne tisztán a tudomány éljen szivükben, de párosuljon az hittel, ne legyenek egoisták, de altruiszak s akkor fognak boldogulni az életben. — Majd Hegedűs Ignácz a „Nagykárolyi Kör“ nevében üdvözölte az újonnan megérett ifjakat, s fejtegetve a kör intentióit felhívta őket az egyesületbe való belépésre, mire Herman Károly jeles érett tett ünnepélyes ígéretet, hogy a magyar haza hü fiai, odaadó munkás polgárai lesznek. Végül Adler Ernő joghallgató üdvözölte az érettségizetteket és azoknak Herman Károly szavaiban kifejezett tiszta hazafiságát, melyre a mai viszonyok között igazán szükség van s azután éltette a megjelent hölgyeket, kik a bucsulakoma fényét megjelenésükkel emelték. Ezzel a bankett befejezést nyert s kezdetét vette a táncz, mely a reggeli órákig tarott. (§•) — Halálozás. Szolomájer János helybeli tornatanárt és nejét súlyos csapás érte. Fiók a nyolez éves Lajoska folyó hó 1-én éjjel 12 órakor, rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. A mélyen sulytott család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejthetetlen kedves jó gyermek, szerelő testvér és rokon Szolomájer Lajoska elemi iskolai tanulónak folyó hó 1-én éjjel 12 órakor, rövid szenvedés után, életének 8-ik évében hirtelen történt elhunytát. A megboldogultnak földi maladványai folyó hó 3-án délután 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint (Petöfi-utcza 49. számú gyászháztól) a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1905. évi julius hó 2-án. A béke angyala virasszon j a korán elhunyt kedves gyermek hamvai ! felett! Szolomájer János édesapa. Szolomájer Jánosné szül. Réthy Julia édesanya. Szolomájer Jenő, Szolomájer Endre, Szolomájer István, Szolomájer Magduska testvérek. — Vizsgatétel. Csilléry Ferencz, Csilléry Dávid helybeli járásbiró fia a jegyzői tanfolyam bevégzése után múlt hó 30-án Budapesten a jegyzői vizsgát sikeresen letette és képesittettnek nyilváníttatott. — Gyászeset. Komoróczy Miklós volt főszolgabíró, később várnagy, hosszabb időn át városunknak volt lakosa, folyó hó 2-án életének 68-ik évében Óváriban elhalt és folyó hó 4-én Dengelegen nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. Dr. Komoróczy Iván nagybányai rendőrkapitány édes atyját gyászolja az elhunytban. A család a követ. kezö gyászjelentésben tudatta veszteségét: Alulírottak mély fájdalommal tudatják a gyöngéden szerető férj, apa, nagyapa, testvér és sógornak császári, bicskei és komoróczi Komoróczy Miklós volt főszolgabíró és vár- megyei várnagynak folyó hó 2-án délután 2 í órakor Óváriban, életének 68-ik évében hosz- szas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A felejthetetlen drága halott hült teteme e hó 4-én délelőtt 10 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint Dengelegen nyugalomra helyeztetni. Nyugodjék csendesen! Óvári, 1905. julius hó 2. Komoróczy Miklósné született Ujfalussy Árpádin, Dr. Komoróczy Iván és neje született Boitner Adél. Komoróczy Corinne és férje Fintha Sándor, gyermekei. Erzsiké, nevelt leánya. Unokái: Komoróczy Katicza, Komoróczy Laczi, Komoróczy Miklós, Fintha Miklós, Fintha Laczi, Fintha István, Fintha Márta. Testvérei és sógorai : Özv. Rutkay Károlyné, szül. Komoróczy Irén, Komoróczy Ételka, Komoróczy Valéria és férje Török Miklós, Komoróczy : Lajos, Komoróczy Margit és férje Komoróczy I Sándor.
