Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-17 / 11. szám

XXI. évfolyam.

Nagykároly, 1904. márczius 17.

11-ik ís^tóaJ®

f

W / ■ ‘&r* * T ^ «T^-í^v

iíif 4^ ' ,lí’:

'>,"'■ "■ i'ff’ársad.alxis.i, saé^pirod.a.l2ncxi es isaacLexetterjesztő la.stila.35.

« az ioe

Mü

;,}3

YKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

üfleojeien minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre

.................8 kor.

Fé

lévre..........................4 kor.

Négyedévre.................2 kor.

Egyes szám.................20 fill.

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Hová épitsük a színkört?

A február havában tartott városi képviselőtestületi gyűlésen a képviselőtestület többsége leszavazta azon indítványt, hogy a Takarékpénztár-egyesület tulajdonát képező Strósz-féle házastelek az épitendö szilikor helyéül megvétessék. Ismét felmerül a kérdés, hová épitsük tehát a nyári színkört?

E lapok folyó évi 6. számában „A színkör ügye“ czim alatt megjelent czikkirója. ezekután a régi színkör helyét, a régi kaszinó tulajdonát képező telket tartja legalkalmasabbnak s ennek megvételét ajánlja. Sietek kijelenteni, hogy nem értek egyet X úrral.

Mivel is indokolja ajánlatát?

Habár szépészeti szempontból — írja — minden esetre czélszerübb lett volna a Strósz-féle teleknek megvétele — de másrészről 20,000 koronát csupán telekért kiadni sok. Az általa ajánlott régi kaszinó lelke félreeső helyen fekszik ugyan, azonban alig pár lépésnyire a legforgalmasabb helytől. Felhozza a régi hely megszokottságát, előnyét, hogy vendéglöhelyiséggel lenne a színkör összekötve.

Sőt szépészeti szempontból is jövőt jósol a város ama részének, fejlődését remélve a kaszinóköznek. S legfontosabbnak tartja, hogy olcsón, 5 — 6000 koronáért meglehetne venni a telket.

Eme érveinek egyike sem győzött meg engem arról, hogy a szinház helyéül a régi hely volna legalkalmasabb, még a legfontosabb sem, mert 6000 koronát nem tartok olcsó árnak egy félreeső helyen levő üres telekért akkor, a midőn pár ezer koronával többért föutczán is kapható telek.

A Strósz-féle telket én is drágának találom egy nyári színkör helyéül. Drága ezen telek pedig azért, mert egy nagy — habár régi házat is meg kell fizetni, nemcsak a telek árát. Nem ált azért arányban a telek ára azon összeggel, mibe az épitendö nyári színkör kerül. Ne a telek ára legyen pazar, hanem inkább az épületre áldozzunk többet. De ha már az esztétikai követelményeket kielégítő színkört akarunk építeni, ne dugjuk el egy félreeső közbe — még akkor sem, ha a telekhez ingyen jutnánk.

Szerintem a város ama részének fejlődésére a szinkör egyáltalán befolyással nem lenne, ezt kizárja már maga a hely. Elludok ugyan képzelni a megyeházával szemben egy szép széles egyenes utczát, mely egészen a vasutig vezetne a Kaplony-utcza átvágásával, de ehhez kevés még az, hogy a nyári színkört oda épitjük. Ezen városrész tehát nem természetszerűleg van fejlődésre hivatva, hanem nagyon is nagy költséggel volna fejleszthető.

Ha a Strósz-féle teleknél olcsóbbat akarunk, van abban az utczában s még jobb részén egy üres telek, mely mintegy kínálja magát szinház helyéül. Értem a Nonn-féle telket, a városi tornacsarnokkal szemben. Tekintve, hogy itt nem kell házat és a szükségesnél nagyobb telket venni, olcsóbb lesz. A városi tornacsarnokkal, az utcza végén, ugyszólva sarkon jól venné ki magát egy csinos szinkör.

A Strósz-féle teleknek hátránya ugyan is még az is, hogy nagyon bent van az utcza közepén s nem érvényesülne ott a szinkör épülete. A szinház teret kíván, vagy szabadon álljon, vagy utcza sarkon, vagy előtte legyen szabad tér. A Nonn-féle teleknek meg van az az előnye, hogy az utcza ott már kibővül. A telek szélessége megengedi, hogy két oldalt kis park legyen, mélysége pedig épp elegendő, de ha nem, lehet venni hozzá a szomszéd üres telekből.

Ha még ezen telket is drágának találnók, akkor meggondolandó volna, hogy ne épitsük-e a színkört a piacz- j térre, hol ingyen jutnánk telekhez.

Többször volt szó piaczterünk rendezéséről s nem hiába. Megoldásra I váró kérdés. Felvetem itt az eszmét; nem lehetne-e a Gróf Károlyi-kastély és pénzügyigazgatósági épület közötti területen felépíteni a színkört megfelelő parkírozás mellett? A grófi-kastély városunk nevezetessége megérdemelné, hogy környéke is hozzá méltó lenne. Ezen tervünk kiviteléhez talán mástól isf kapnánk támogatást.

Tudnék még más helyet is ajánlani. Hisz nem az a nehéz kérdés, hogy hova épitsük a színkört, hanem az, hogy miből épitsük. Ha pénzügyi viszonyaink mostohasága most még a hely megválasztásában is gátol, inkább várjunk, mintsem oly helyre épitsük a színkört, mely a régi nagyon is gyarló faalkotmánynak megfelelt, de a mai kor igényeit, szépészeti szempontokat kielégítő színháznak nem.

—ly•

Márczius 15.

Az 1848. márczius 15-iki eseményeknek ötvenhatodik évfordulóját városunk közönsége is hagyományos kegyelettel ünnepelte meg. Jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy pártkülönbség nélkül e városnak minden polgára egyforma lelkesedéssel áldozott a nagy nap emlékének, egyenlő nemes hévvel tömörült, hogy a napot igazi ünneppé avassa. S ha mégis az idei ünnepet magasan kiemeljük a többi ünnepek sorából, tesszük ezt azért, mert oly férfiakat láttunk körünkben, kiknek részvétele reánk nézve csak buzditólag hathat. Mert Károlyi István grófnak a nagy nemzeti ünnepen való részvétele mindenesetre mély nyomokat fog maga után hagyni és azzal, hogy főispánunk Kristóffy József is megjelent közöttünk, az ünnep magasztossága, jelentősége nagy mértékben növekedett. Az a lelkesedés, mely e két kiváló férfiú felszólalását követte, őszinte, igaz szívből fakadó volt, s meggyőződhetett úgy a nemes gróf, mint a főispán arról, hogy városunk polgársága az ő magasztos elveiket megérti, azokat követni is fogja. Gróf Károlyi István, ki megjelent a „Protestáns Társaskör“ ünnepélyén is, a legmelegebb fogadtatásra talált, zúgó éljenzés kísérte mindenütt, s városunk közönsége nagyon megtisztelve érezte magát, hogy közéletünknek ez országos tekintélyű fórfia, ősi fészkébe jött I megünnepelni a nemzeti újjászületés napját!

Az ünnepségek minden tekintetben méltók voltak a nap emlékéhez. Komolyság, őszinte lelkesedés jellemezte azt. Az ünnep ! külsőleg is. kifejezésre jutott azzal, hogy a J Gróf Károlyi-kastélyt, az összes középülete- j két és sok magánházat is fellobogóztak, ügy | az istentiszteleteken, mint az ünnepségek ’ színhelyén nagyszámú közönség vett részt,

! az intelligenczia és polgárság egy érzésben összeforrva.

Részletes tudósitásuukat a következőkben adjuk:

TAHCZA, /star Mylitta.

Sápadt vagyok, fonnyadt az ajkam, Átlumpolt éjek színe rajtam;

A mellem zihál szörnyüképen . . . Hullik reám tanácsok árja,

Sok a végem biztosra várja,

Amivel hogy rósz útra léptem.

Lehet, lehet. . . Am kéjre szomjas Ajkam zsoltárt mihaszna olvas . . . örült a vágy, úgy hajt a csókra! Bolond, mit tettem, százszor, újra Űz, ingerel: gyönyörbe fúlva Borulni e fehér kacsokra.

S mert nem illik nagyon szabadnom : Sok pajtás int baráti módon S mind úgy siratja kora-végem,

Hol integet gyászos halálom S egykor drága, ifjonti álmom. Sárbataposva ime, régen.

— Hol a szemed ? Ah, rád ha nézek, Megragad egy bűvös igézet S te vagy csak álmom és a vágyam . . Itt van az ajkam, szívd ki vérem S a végperczet midőn elérem: így ringass a halálba lágyan.

Sok szomszéd is intőt nem egy hord, Hogy a nyomor kopog be egykor . . . Hám kész töke a csendes élet . . .

S ha elherdálom azt, mi drága:

Hiába várok a világra —

Örökre minden semmivé lett.

Pénztárczámat remegve nézem:

Akad-e, vajh, még benne pénzem Eldorbézolni még ma éjjel ?

S amit mindig nagyon szerettem:

Van-e egy árva czigarettem Elszívni lassan, néma kéjjel ?

S szűz, tiszta arczczal jön elém ma Egy leány-arcz; az ajlca néma,

Csak a két szeme, az beszélget . . .

És nyújt felém fehér virágot,

Min ronda féreg soh’se rágott,

Kínálva édes, tiszta élvet. . .

— Mi ez? Könny volna ? Forr a vérem . . Almaimat nincs mód elérnem . . .

A te csókod a vágyam, álmom . . . ölelj, hadd bukjam el egészen:

S csókod az üdvök-üdve lészen,

A szemfedöm, átkom s halálom.

Sávándy István.

Claudia.

— Legenda. —

II.

Merengéséből Mirjám visszatérte zavarta ki.

Úrnőm! A prófétát, kivel beszélni óhajtál az éjjel a főpap elfogatta s éppen most hozták a helytartóhoz, hogy kimondja felette a halálos Ítéletet.

Claudia lement a pretoriumra néző ablakhoz. A nyitott erkély előtt, az udvaron és az utczán vad, féktelen, fanatikus tömeg hömpölygött. Káromlás, kaczaj, dühös ordi- tözás rázta meg a földet és eget, s a tömeg növekedésével, az is mindegyre nő. Csavargók, asszonyok, halászok, hivatalnokok, ke- j reskedők és papifejedelmek rettenes gomolyba | összekeveredve orditák: Barabást bocsásd I el, Jézust feszítsd meg !

A helytartó aggódó, sápadt arczczal néz ! a féktelen tumultusra. Csupán egyetlen arcz nyugodt. Ott áll megkötözve a helytartó előtt, arczán isteni fenséggel, szemeiben mélységes szeretettel a názáreti próféta, a Krisztus.

Claudia meglepetve kiált fel: Megtaláltam ! Ö az a fényes alak, ki engem álmomban vezérlett. Arcza, mint egy szenté, egy prófétáé, alakja, mint egy Olympusról leszabott Istené.

Siess Mirjám, menj férjemhez s mond meg neki, hogy ne avassa magát ez igaz ember dolgába, mert én sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

Mirjám elment, Claudia pedig a néptömeg zsivaja elől belső termeibe vonult, de

oda is behallott a rettenetes, vérszomjas üvöltés: Feszítsd meg! Feszítsd meg!

Pilátus az Ítélet után sietett nejéhez, kinek rettenetes víziói vannak. Egy véres kereszttel küzködik, melyet férje válláról nem tud levenni.

A föld egyszere megrendül s a ráboruló mély homályban oly dermesztőén hangzik a rémes robaj. Ott künn a Golgothán minden elvégeztetett.

Claudia felretten kóros álmából, férje nyugtatólag szól hozzá, de a beteg iszonyodva fordul el tőle. Menj, távozz, vértenger választ el tőled!

Lassan, lassan múlik el róla a nehéz kór, de a legkisebb izgalomra újból megújul. Ha az ablakon kitekint felujul előtte a megostorozott Istenember képe. Csak akkor teljesen nyugodt, ha a vén Mirjám beszél előtte a Jézusról, kiről az a hit, hogy feltámadt.

Majd felhivatta a sírnál őrtálló katonákat s tudakozódott tőlük az események felől.

A vén Mirjám folyton a nép közt jár s egyizben egy nőt vitt fel hozzá, ki fiának vallotta volt a Jézust. S ez beszélt előtte eddig nem hallott dolgokról, szeretetről, feltámadásról, örökéletről. Pár hó múltán azt kezdték rebesgetni, hogy a helytartó felesége keresztyénné lett. Pilátus, hogy a mendemondákat elhallgattassa, nejét Rómába küldé gyógyulás végett. Majd nemsokára maga is utánna ment s bár neje — betegségét adva indokul, visszavonult — de ő maga élénk részt vett a császári udvar és patríciusok esztelen és kicsapongó dőzsöléseiben.

Rómában épen akkor nagyban készültek a pompás czirkusz-játékhoz. A pazarló csá-