Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-25 / 8. szám

XXI. évfolyam.

%>

Nagykároly, 1904. február 25.

8-ik szár

Táuxssiö-SLlxxxi, szépíLxocLslI^xQ-í és isrcieretterjesztő Un. etil a, jp,

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE,

Meg] elen minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre

.................8 kor. | Negyedévre...................2 kor.

Fé

lévre..........................4 kor. Egyes szám...................20 fill.

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Az uj főispán.

Szatmár vármegye újonnan kinevezett főispánját Kristóffy Józsefet a tegnapi napon iktatták be hivatalába. A fényes, lelkes fogadtatás után, melyben az uj főispánnak része volt, a beiktató közgyűlésen elhangzott üdvözlő beszéd s az ezt kisérö őszinte szívből felhangzó éljenzésből meggyőződhetett arról, hogy Szatmár vármegye és ennek székhelyét képező Nagykároly város közönsége őszinte lelkesedéssel, bizalommal és szeretettel fogadja öt azon a fényes polczon, melyet a kormány bizalmából elfoglal.

Nagyon jól tudjuk azt, hogy a mi sajátos viszonyaink között a főispán helyzete nem olyan könnyű, mert sok körültekintést, erélyességet s különösen a mi viszonyainknak alapos ismereteit kivánja meg. A vármegye régi dicsőséges múltjához való ragaszkodás és ennek tisztelete, a politikai meggyőződésnek kölcsönös respektálása egyfelől, másfelől pedig a bizalom, az őszinte véleménynyilvánítás, a szigorú, de mégis igazságos kormányzás és feltétlen törvénytisztelet az, melyet főispánunktól, mint e vármegye első emberétől megkívánunk s melyekre fényes állásánál fogva predestinálva vau.

Az ö eddigi politikai szerepléséből, múltjából arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a kormány nem érdemet- len embert ültetett Szatmár vármegye föispáni székébe. Mint volt megyei főjegyzőnek alkalma volt a közigazgatás bonyodalmas ágazatában alapos tájékozódásra szert tenni; képviselői működéséből mentett impressziónk pedig az, hogy benne egy nagytehetségü, munkás és körültekintő egyént nyertünk. Mint a parlamentnek egyik előkelősége, a kormány bizalmas embere, befolyásával bizonyára a vármegyének számos, jogosult panaszán és baján segíthet és viszont a jogkereső közönség is ismerve az ö tehetségét és tudását — bizalommal fog hozzá fordulni, mert meg lesz arról győződve, hogy nála igazságot fog találni.

Igen szép volt a programúi, melyet az uj főispán élénkbe tárt. Annak minden egyes szava megnyugtatóig hat reánk és megvagyunk arról győződve, hogy azok megvalósítása nem a főispán jó akaratán fog múlni. A vármegye minden egyes fiának arra kell törekednie, hogy mind abban, mi Szatmár vármegyének javára fog válni, a főispánt teljes erejével támogassa; a kölcsönös megértés, kölcsönös bizalom és együtt munkálkodás legyen jelszavunk !

A mi pedig társadalmi életünket illeti, reményt füzünk ahhoz, hogy a főispán ur e téren is meg fogja találni a helyes utat, mely a mai deprimált társadalmi életet rendes kerékvágásba hozza. Mint e vármegyének és városnak első embere, öt illeti a vezérszerep,

melyet ha kezébe vesz, minden oldalról csak a legkészségesebb támogatásra fog találni.

Midőn — ezek után — mi is üdvözöljük az uj főispánt uj, díszes állásában, óhajtjuk,. hogy vármegyénk és városunk javára sokáig éljen!

*

* *

A beiktatás részleteiről a következőkben számolunk be:

I. A bevonulás.

Fényes, lelkes volt a fogadtatás, melyet nagy kár, hogy a kellemetlen időjárás kissé megzavart. A város közönsége már napok óta készült a fogadtatásra. A Kálmánd-, Széchenyi-, Jókai-utczák minden egyes házát melyre a megállapított sorrend szerint a menetnek elvonulnia kellett —- nemzetiszinü zászlókkal fellobogózták. A városháza előtt nemzetiszinü s a város színeit viselő zászlókkal, czimerekkel és fenyőgalyakkal ékesített diadalkaput emeltetett a város, melynek homlokzatán „Isten hozott“ felirás díszlett. A vármegyeháza bejárata és lépcsőháza is gyönyörűen volt decorálva nemzetiszinü s a vármegye színeit viselő zászlók, czimerek és szövettel, ügy nézett ki az öreg épület, mintha megifjodott volna. Szerdán délután a főispánt hozó gyorsvonat megérkezése előtt már jóval nagyszámú közönség tódult a vonathoz s a pályaudvar minden legkisebb részét elfoglalta. A pályaudvar kijárata drapériákkal és zászlókkal volt csinosan díszitve. A nagy közönség soraiban ott láttuk: Jékey Zsig- mond és Böszörményi Sándor országgyűlési képviselőket, Domahidy Istvánt és a vármegye vidéki bizottsági tagjai közül igen sokat, a városi képviselőtestület tagjait, élükön Debreczeni István polgármesterrel, az egyes felekezetek lelkészeit, a posta és táv- irda tiszti és altisztikart, ez utóbbiak díszruhában, az állami és magánhivatalok képviselőit és számos más előkelő polgárt. —- A pályaház udvarában a kálmándi, fényi és nagykárolyi polgári ifjúságból alakult mintegy 40 tagból álló bandérium foglalt helyet, melyet Lang Mátyás kálmándi birtokos vezetett. A magánfogatok egész tömege vonult ki a fogadtatáshoz. A főispánt a megye határán Érkörtvélyesen zeneszóval fogadták és a községi elöljáróság és nagy közönség, élén Gőnyei főszolgabiró üdvözölte, a járási teljes tiszt- viselökarral és Vojnarovich föispáni titkárral. Midőn a gyorsvonat beérkezett, lelkes éljenzés hangzott fel s midőn a külön szalonkocsiból a főispán és a vele jött előkelőségek kiszállottak, ismét megújult a szűnni nem akaró éljenzés. A főispánnal együtt érkeztek: Báró Feilitzsch Arthur, a képviselőház alel- nöke, Gróf Teleky Géza, Kállay Zoltán hevesmegyei főispán, Nyegre László, Babó Lajos, Szaczelláry György, Latinovits Géza, Daróczy Aladár a ház jegyzője, Dr. Mandel Pál, Bay Lajos és Gróf Károlyi György képviselők, Domahidy Viktor földbirtokos, Jelfy Gyula hirlapirú. Azután előlépett Debreczeni István polgármester s pár lelkes, meleg szóval üdvözölte a főispánt, mire Kristóffy főispán mélyen meghatva válaszolt. Megköszönte a szives és lelkes fogadtatást, melylyel őt a város közönsége fogadta s habár tudja — úgymond, hogy e fogadtatás a hatalom, a kormány képviselőjét, a főispánt illeti — azon fog igyekezni, hogy munkásságát a vármegye s e város jólétének emelésére fordítsa. Tudja mit jelent a megye székhely s kivánja e nemes város boldogulását. Jól eső érméssel hallottuk a szép szavakat, melyek a főispán ajkáról elhangzottak és hogy mennyire tetszettek, bizonyítja a szüntelenül megújuló lelkes éljenzés! Azután kocsikra szállt az illusztris társaság s elől a város négyes

fogatán a főispánnal, megindult a menet. A merre elvonult, sürü néptömeg állott az uteza két oldalán. A római kath. templom előtt a főgymnasium, a polgári leányiskola előtt a leányiskola, a zárda és kath. fiúiskola előtt pedig ezen tanintézetek növendékei állottak sorfalat, lelkesen éljenezve az érkező főispánt. A bevonulásban körülbelül 50 fogat vett részt. Midőn a menet a vármegye- háza elébe ért, annak környékét már ellepte a nép s a főispánnak itt is alkalma nyílt meggyőződést szerezni arról, hogy városunk közönsége mily őszinte lelkesedéssel fogadja. A lépcsöházban a vármegyei tisztikar élén Nagy László alispán fogadta, kinek kíséretében több előkelő bizottsági tagot, Luby Géza és Luby Béla képviselőket is ott láttuk. Az alispán meleg, szívélyes hangon mondott „Isten hozott“-at, melyre a főispán szintoly meleg érzéssel válaszolt, hangoztatva a kölcsönös bizalom és megértés jelszavait. A mindkét beszédre felhangzó lelkes éljenzések után a főispán és kísérete a föispáni lakosztályba vonult.

II. A fáklyásmenet.

Városunk közönsége este 7 órakor fáklyás- zekével tisztelte meg a főispánt. Elmondhatjuk, hogy mar az első napon főispánunk nagyon megnyerte sziveinket, lekötelező kedves modorával, városunk irányában kifejezésre juttatott kiváló jóakaratával. Ezen érzelmek hatása alatt állott a fáklyásmenet nyomába tóduló nagy közönség, mely a kellemetlen idő daczára összegyűlt. Este fél 7 órakor a városházától indult ki a menet, hangosan éljenezve a főispánt, mig csak a vármegye- háza elé nem ért. Itt Krizsán zenekara eljátszotta a Rákóczi-indulót, mire a Dalegyesület szép és kifogástalan éneke következett. Az üdvözlő beszédet Dr. Kovács Dezső ügyvéd tartotta, ki tartalmas szép beszédben üdvözölte a főispánt, mint a munka és pedig az eredményes munka emberét. Hivatkozva a vasúti állomásnál mondott szavaira, megköszönte a főispánnak városunk irányában nyilatkozott jóindulatát s kérte, hogy ezt a jövőben is tartsa meg. A felhangzó, zúgó éljenzés után a főispán a megyeháza emeleti ablakából — körülvéve illusztris vendégeinktől —• meghatva köszönte meg a polgárság előlegezett bizalmát és ennek fényes megnyilvánulását. ígérte, hogy munkásságát a vármegye és a város jólétének előmozdítására fogja fordítani, mert ő mindenkor a munka embere volt s ha e téren eredményeket és sikereket ért el, ezeket a közjó érdekében kivánja érvényesíteni. Ismételten megköszönve a fényes fogadtatást, szavait kitörő lelkes éljenzések között rekesztette be. Majd ismét a Dalegyesület énekelt, melynek végeztével a zene hangjai mellett a Jókai és Széchenyi- utczákon keresztül a menet visszatért kiindulási helyére.

III. Az alispánnál.

I Estefelé öt óra tájban a beiktatásra érkezett országgyűlési képviselők, küldöttségi tagok, valamint sok vidéki és városi törvény- hatósági bizottsági tag és a vármegyei tisztikar számos tagja a vármegye alispáni lakosztályában jöttek össze, a hol dúsan terített asztalnál jóféle hideg étkek élvezete mellett ismerkedtek meg és folytattak igen élénk és kedélyes társalgást. A szeretetreméltó háziasszonynak báró Luzsenszky La- josné, Damokos Ferenczné, Domahidy Leona, Nagy Tinka és Nagy Ada úrnők segédkeztek a vendégek ellátásában és a házigazda mutatta be a főispánnak azokat a vendégeket, kiket nem ismert.

Kedélyes társalgással telt el az idő; fél hét órakor megjelentek Báthory Istvánné és KSszeghy Andorné úrnők, valamint Dr. Kő- szeghy Andor nőegyleti jegyző, mint a helybeli nőegylet küldöttei, hogy a főispánt a

nőegylet által a föispáni beiktatás alkalmából rendezett ünnepi estélyre meghívják. Dr. Kőszeghy Andor meghívására válaszolva a főispán megköszönte a nőegyletnek az estély rendezését, megígérte, hogy az estélyen meg fog jelenni és biztosította a küldöttséget arról, hogy a nőegyletet magasztos hivatásában tőle telhetőleg egész erejével támogatni fogja.

IV. A nőegylet mulatsága.

Nyolcz órakor vette kezdetét a Nőegylet ünnepi estélye. A vármegye nagytermében oly szép számú és előkelő közönség gyűlt össze, a milyet rég láttunk városunkban. A nők estélyi öltözékben, a férfiak feketében jelentek meg.

A műsor első száma volt a Majos Károly által irt „Virágüdvözlet“ czimü allegorikus prolog, melyet Nagy Liliké (tündér) igen értelmesen adott elő, Aáron Péterke (búzavirág), Aigner Juliska (nefelejts), Barkóczy Béla (pillangó), Barkóczy Magda (vadrózsa), llosvay Zsófika (gyöngyvirág), Jékel Olga (nefelejts), Killer Emma (csipkerózsa), Nagy Margitka (pipacs), Péchy Loránd (napraforgó), Toóth Margitka (szegfű) és Viezer Erzsiké (vizi liliom) igen kedvesek voltak.

Ezután három igen szép élőkép következett u. m.: 1. Mózes megtalálása a Nílusban. Személyek: Wagner Mariska, Nagy Ada, Schwaiczer Boriska, Balássy Juliska, Tolle Gizella, Hetey Blanka, Brandtseh Berta és Schöberl Erzsiké k. a. 2. a) Jephte leánya és társnői Jephte elébe mennek; b) Jephte leánya és társnői a pusztában. Személyek : Nemestóthi Szabó Magda, Elbel Ilonka k. a., Kemény Giziké úrnő és Strobentz Giziké, Császy Erzsiké, Kerekes Irénke, Toóth Erzsiké és llosvay Margit k. a. ügy a prologot, mint az élőképeket lelkesen megéljenezték és megtapsolták. Végül Jeney Gézáné úrnő és Rába László adták elő a „A szomszédasszony“ czimü egy felvonásos vígjátékot remek előadásban. ügy Jeney Gézáné úrnő, mint Rába László kiváló alakítását ismeri városunk közönsége, tehát a műsort látva, előre tudtuk, hogy az előadás élvezetes lesz. Szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel honorálta a közönség az élvezetes előadást és emelkedett hangulatban hagyta el az ünnepély-estély színhelyét.

Ezután a közönség a régi kaszinóba vonult társasvacsorára; a nagy termet kivéve, a kaszinó összes termeiben terítve volt, az előbbi a tánczolók részére volt fentartva, azonban ide is be kellett állítani néhány asztalt. A nőegylet a nagyteremben czuk- rászdát állított fel, a melyben theát és süteményeket árultak. Tiz óra után kezdetét vette a táncz, amely csak a hajnali órákban ért véget. A fiatalság jól mulatott, az öregek a régi megyei bálok emlékét idézték fel s kellemesen gondoltak vissza a múltra, mikor a szomszéd vármegyék lakosai sokszor adtak egymásnak találkát a vármegyeház termeiben tartott kedélyes mulatságokon.

V. A beiktató közgyűlés.

Régen látott a vármegyeháza olyan fényes társaságot együtt, mint a tegnapi napon. A beiktató közgyűlés a vármegye közönségének nagy érdeklődése mellett folyt le és elmondhatjuk, hogy a főispán részéről elhangzott, minden szavában remek programm oly viharos tetszéssel találkozott, hogy — úgyszólván minden mondatnál kitört a lelkesedés, taps és éljenzés. Már 10 óra után tömve volt a nagyterem s a karzatot városunk s a vidék hölgyközönsége zsuífolásig elfoglalta. A vonattól érkező kocsik egymásután szállították be a bizottsági tagokat, úgy, hogy midőn Nagy László alispán fél 11 órakor megnyitotta a közgyűlést, alig volt hely a tágas nagy teremben. Az alispán mindenek előtt feiolvastatta a királyi kinevezést tártál-