Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-25 / 8. szám
mazó leiratot, mely után Kölcsey Antal elnöklete alatt Domahidy István, Kende Béla, Szuhányi Ödön, Gyene Károly, Irinyi Tamás,, Papp Antal, Jármy Andor, Böszörményi: Zsigmond, Bencsik István, Berger Ármin és Csipkés András tagokból álló bizottságot kérte fel, hogy a főispánt s a kíséretében levő vendégeket és más törvényhatóságok küldötteit a közgyűlésre meghívja. A küldöttség elvégezvén feladatát, Kölcsey Antal jelentette, hogy a főispán és kísérete azonnal meg fog jelenni. Bögtön ezután kitárultak a főispáni lakosztály ajtajai s valóban szemkápráztató látványt képezett, midőn a főispán és kisé-, rete bevonult. Elöl a főispán díszmagyarban, utána Br. Feilitzch Arthur, Szaczellári György^ Nyegre László, Dr. Mandel Pál, Daróczy* Aladár, Babó Lajos, Latinovics Géza, Böszörményi Sándor, Bay Lajos, Luby Béla, Gróf Károlyi György, Jékey Zsigmond képviselők, Kállay Zoltán hevesmegyei, Domahidy Elemér hajdumegyei főispánok, Dr. Both Ferencz törvényszéki elnök, Rásó János kir. tanácsos, hajdumegyei alispán, Bogáti Lajos szabolcs- megyei küldött, Barna Sándor árvaszéki ülnök és Nábráczky István főszolgabíró csa- nádmegyei, Kovács József polgármester, Oláh Károly városi tanácsos Debreczen városi küldöttek, Domahidy István és Viktor föld- birtokosok mindannyian diszmagyarban. — Ezeken kívül megjelentek: GrófTeleky Géza valóságos belső titkos tanácsos, Dr. Papp József, Szentiványi Gyula, Luby Géza, Báró Solymossy László és Gróf Berchtold képviselők, Hervay István főjegyző, Farkas Mór föszolgabiró, Vajda Jenő aljegyző, Gerendás Ignácz, Petrovics Aurél tb. főügyészek Csanád- megye küldöttei, Bogáti József földbirtokos Szabolcsmegye, Lator Sándor képviselő, Dr. Kricsfalusy Sándor ügyvéd Mármaros vármegye, Sántha Dezső, Kovássy Miklós föld- birtokosok és Jeney István főmérnök Szilágymegye, Szabó Kálmán tanácsos és Dr. Magos György Debreczen város, Veszprémi Zoltán j főjegyző, Rásó István főispáni titkár, Czeg- lédy Mihály főügyész, Pákozdy Sándor ai- j jegyző, Miskolczy Lajos föszolgabiró, Dr.! Váradi Szabó János és Dr. Domahidy Pál Hajdú vármegye, Papp Géza polgármester, Dr. Vajay Károly t. főügyész, Tankóczy Gyula főkapitány, Dr. Fechtel János, Uray Géza ügy- j véd és Dr. Erdei Károly Szatmár város küldöttei foglalták el helyeiket. Szűnni nem akaró éljenzés hangzott fel a fényes társaság láttára, mely akkor csillapodott le, midőn a főispán | az esküt letette, melyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig. Az eskü elhangzása után llosvay Aladár vármegyei főjegyző emelkedett szólásra s szépen átgondolt, remekül konstruált beszédben üdvözölte Kristóffy főispánt a vármegye közönsége nevében. Minden szava szivéből volt merítve és rendkívül nagy hatást gyakorolt, melyet a tetszés moraja több Ízben megszakított. A szép beszéd elhangzása után a főispán mondoLta el programmbeszédót. Ha vármegyénk termében valaha főispáni programmbeszéd hatást gyakorolt, úgy elmondhatjuk, hogy az uj főispán minden szavával a vármegye érzelmeit eltalálta, s az a tartalmas, minden izében magas nivón álló beszéd, mely ajkairól elhangzott, a vármegye szebb jövőjének zálogát és biztosítékát képezi. Zúgó tapsok és éljenzések szakították félbe beszédét, s midőn bevégezte perczekig zúgott a taps és éljen. A tartalmas és formailag is mesterművet képező programmbeszéd Így 1 hangzott: Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Midőn uram, királyom kegyelme és a m. kir. kormány bizalma folytán Szatmár j vármegye ősi főispáni székét ezennel elfoglalom, agyamnak első gondolata, szivemnek első érzése arra késztet, hogy szeretettel és tisztelettel üdvözöljem ezen nemes vármegye közönségét, a melynek élére engem nem a hatalom szomja, nem is a hírvágy, hanem a kötelességteljesi- tés becsületes szándéka állított. Jól tudom, hogy fényes nevű elődök, köztük Szatmárnak legnemesebb és legelőkelőbb sarjai előztek meg hivatali helyemen, a kik itteni származásuk és mindenki által jól ismert hazafias működésük ajánló levelével foglalták el főispáni széküket és a kik ennélfogva már jövetelüknél a megyei közönség bizalmának örvendtek, annak az igazán megtisztelő bizalomnak, a melyet nem az állás, nem a méltóság, hanem a közönség érdekében kifejtett önzetlen működés elismerése nyújt a köztéren járó embernek. Én bevallom, hogy ilyen ajánló levélnek birtokában nem vagyok, de nem is lehetek, hiszen az én sorsom eddig a hazának más helyén jelölte ki működési körömet, ha jót cselekedtem, ott méltányolják, ha tévedtem, ott hibáztatják. — Nekem, fájdalom, nem állott itt módomban, mint számos jeles elődömnek a közönség jóindulatát előre megnyerni; még csak előkelő idegen sem vagyok, a ki talán országos hírneve, dicsősége vagy magas _______________N^A GYKÁR O L1 tá rsadalmi állása folytán kérhetné előre a tisztelt megyei közönség jóakaratu bizalmát. De azért egészen üres kézzel én sem j állok itt, egy ajánló levelet én is hoztam magammal, igaz, hogy szerényét és kevés szavut, csak annyit, a mennyi becsületes fogadalom gyanánt lelkiismeretem tiszta lapján irva van és ez a fogadalom az, hogy a mai naptól fogva én is Szatmár vármegyeinek érzem és vallom magamat, részt kérek és kívánok a vármegye öröméből és bújából, küzdelmeiből és törekvéseiből, főképen pedig azon komoly, férfias munkából, a mely ezen ősi vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásának és felvirágzásának alapfeltételét képezi. E komoly és mélyreható munkának megindítása, a vele járó ambitiónak a köz- igazgatás, a társadalom, a közgazdaság összes pontjain való életre hívása, e czél- ból minden értékes erő felkeltése és egyesítése és ekképen a teremtő és alkotó munkának a vármegyei élet egész vonalán eszközlendö életbe léptetése: ez képezi azon vezéreszmét, amely főispáni működésemet, kormányzati cselekvéseimet minden izében áthatni és irányítani fogja, úgy annyira, hogy ezen regeneráló munka gondolatát tekintem azon széles keretnek, a melyen belül az összes szellemi és erkölcsi erőket és ha szükséges, még a hatalom erejét is, a vármegye javainak mun- kálására felhasználni és érvényesíteni akarom. Ebben a széles keretben az első helyet foglalja el a közigazgatás, a mely termé-! szeténél fogva legközelebb férkőzvén a közönséghez, gazdag és szegényhez egyaránt, jóságával és pártatlanságával általános megnyugvást, hibáival sok keserűsé- j get, nem egyszer pótolhatatlan károkat okoz. Törvényes befolyásom egész súlyát fo-1 gom latba vetni a közigazgatás fokozatos javítása, annak gyorsasága, egyszerűsége, pártatlansága és tisztasága érdekében ; különös figyelmet fordítok a községek vagyonkezelésére és háztartására, a melynek takarékos rendjétől a községi élet fejlődése függ; egyúttal előszeretettel karolván fel a közutak fejlesztésének és általában a közlekedés eszközeinek ügyét, a mely a modern társadalmi berendezkedés és vele járó érintkezés előfeltételét képezik. Általában a közigazgatás terén —- a mennyire ellenőrzési jogköröm és feladatom kiterjed — arra fogok törekedni, hogy ez a nemzetfentartó szolgálati ág az eleven, lüktető élet fejlődésével jusson szerves kapcsolatba, s a végrehajtásnál nem a törvények betűjét, hanem a törvények szellemét applikálva, mentül kevesebb papirosfogyasztás mellett az élet szükségleteit és igényeit elégítse ki. Törvényes hatáskörömben, sőt még azon túl is támogatni fogok minden hasznos törekvést, a mely a vármegye közgazdasági érdekeinek előmozdítását czélozza. Ha kell, a kezdeményezés és tettre hívás, ha kell, a végrehajtás terén állok itt a küzdők és a dolgozók sorába, nem feledkezvén meg egyszersmind a szegény munká'snépről sem, a melynek jogos erkölcsi és anyagi érdekei, különösen a kivándorlás szempontjából mindig meleg érdeklődésem tárgyát fogják képezni. Kulturális téren sohasem lehet eleget tenni. A feladatok itt csak akkor szűnnek meg, ha majd a magyar nemzeti állam fenséges épülete teljesen betetőzve lesz. Addig a mi feladatunk nem lehet egyéb, mint jókedvvel és bőséggel hordani a köveket ehhez a nagy nemzeti munkához, a melyhez a társadalom minden hasznos tagjának szeretetét, vonzalmát és közreműködését megnyerni egyik legrokonszenvesebb czélomat fogja képezni. És mert vármegyénk területén velünk együtt tekintélyes számban nem magyar ajkú polgártársaink is élnek, a nemzetiségi kérdésben ki kell jelentenem, hogy én ezen kérdésben a magam meggyőződését a történelem tanulságaira alapítóin és azt tartom, hogy valamint egy ezredévés történelmi fejlődés eredményeként áll az a megmásíthatatlan tény előttünk, hogy az egységes magyar állam a nemzetiségek jogainak, szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes respektálása mellett épült fel, ez az egységes magyar állam egyebekben a jövőre is a nemzetiségek törvényes jogainak, erkölcsi, anyagi és kulturális fejlődésük szabad érvényesülésének megengedése és biztosítása mellett tartható fenn, természetesen kizárásával minden oly törekvésnek, a mely a magyar állam integritását és közjogi rendjét érinthetné, a mely illegális törekvésekkel szemben a törvény által adott hatalmam teljes súlyát és erejét habozás nélkül érvényesíteném. Önként értőleg a főispánnak a politikai téren is vannak feladatai. Én azt a politikát, a melyet itt képviselek, az igazi szabadelvüség természete és szelleme szeÉ S VIDÉK E. ________________ ri nt fogom kezelni, a mely midőn egyrészt kizárja az erőszakot, a hatalom nyomását és a hivatali beavatkozást, másrészt mindenki politikai meggyőződésének tisztelete mellett saját benső igazságaival akar az elmékre meggyőzőleg hatni. Ugyanez a szabadelvüség fog vezetni e teremben a tanácskozások irányításánál, a hol minden nézetnek meghallgatást, minden indítványnak komoly megfontolást fogok szerezni, arra törekedvén, hogy az ellenkező nézetek és vélemények közül igazságképen mindig az érvényesüljön, a mely a vármegye érdekeinek legjobban megfelel. Jól tudom, hogy a megyei életben a községek fejlődése körül a társadalomban és az egyesek viszonyaiban számtalan hasznos érdek vár megoldásra és erélyes képviseletre. Hát én mindezeknek képviseletét felfelé és lefelé egyaránt szívesen és örömmel vállalom, bár hangsúlyoznom | kell, hogy mentői nagyobb erőt meritek a közönség támogatásából és bizalmából, annál több eredményt fogok felmutatni ezen hasznos érdekek képviselete és kielégítése körül. De a tisztelt megyei közönség támogatása mellett feladataim sikeres megoldásához kérnem kell egyszersmind a vármegyei tisztikar támogatását is, és pedig elsősorban az igen tisztelt alispán űrét, a ki önfeláldozással és sokszor keserű megpróbáltatások között teljesité e helyen kötelességeit és a kire én épen ezen oknál fogva támaszkodni és az ő bölcs tanácsával élni akarok, remélvén, hogy ekképen egymást megértve, őszinte és válvetett együttes munkássággal fogunk közreműködni Szatmár vármegye boldogulása és felvirágzása körül. A vármegye — hiába állítják ellenségei — ma sem romladéka a múlt idők alkotmányos küzdelmeinek; örszelleme, véd- bástvája ő még mindig a nemzet magasabb érdekeinek, a melyet azonban fen- tartani, a kor igényeihez és a modern közigazgatás szükségleteihez idomítani és benne a rendet a szabadsággal összeegyeztetni hitem szerint csak úgy lehet, ha a mellett, hogy egy feladata magaslatán álló tisztviselői-kar vezeti és intézi a vármegye municzipális ügyeit, egyszersmind a jövő, szakképzett tisztviselői nemzedék is biztosítva van, a mely a hazafias élet- czélhoz a megyei fiatal, művelt generatiót megnyerni egyik legkedvesebb feladatomat fogja képezni. Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Valamikor réges-régen, a mikor még nem húzott szerte-széjjel a magyar, a nemzeti újjászületés verőfényes napjaiban, midőn Kölcsey, Wesselényi és a jeles politikai képzettségű Nagy Károly tiszti ügyész ültek és szónokoltak e teremben, akkor, midőn a szatmári 12 pont született meg e falak között, a történelem tanúsága szerint Szatmár vármegye az országban nagy eszmék zászlóvivője és diadalmas köriilhordozója vala. Nekünk sem módunk, sem alkalmunk, sem képességünk arra, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépjünk. Mi csak az ő nagy példájukból tanulhatunk, lelkesedésükből elszántságot és kitartást meríthetünk ahhoz a komoly, férfias munkához, a melyet Szatmár vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásáért és felvirágzásáért kifejteni akarunk oly czéllal és elhatározással, hogy vármegyénk a nemzeti törekvések küzdelmes utjain ezentúl is a haladás és fejlődés zászlóvivője legyen. Ehhez a nagy munkához kérem én az Önök támogatását. Hiszen nem magamnak kérem, hanem Szatmár vármegyének kérem. De kérem egyszersmind hozzá a mindenható Isten áldását is, a mely után szives üdvözlésüket és megjelenésüket hálásan megköszönve, zárom szavaimat azzal, hogy: Éljen a király! Éljen a haza! Éljen Szatmár vármegye közönsége! Majd Gróf Károlyi György kerületünk országgyűlési képviselője üdvözölte igen szép beszéddel a főispánt, melyben kifejezést adott annak az őszinte bizalomnak és szeretetnek, melvlyel a vármegye az elhangzott főispáni programm után neki adózik. A főispán első ténykedése az volt, hogy gróf Teleky Pált tiszteletbeli főszolgabírónak kinevezte. Azután Kölcsey Antal bizottsági tag indítványozta, hogy a közgyűlésen elhangzott beszédek szószerint jegyzőkönyvbe vétessenek, mely indítványát a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette. Meg-inegujuló éljenzések között rekesztette be a főispán a közgyűlést, mely előtte is bizonyára egy kedves, feledhetetlen emléket fog képezni. VI. Küldöttségek tisztelgése. A beiktató közgyűlést nyomon követte a küldöttségek tisztelgése. Elmondhatjuk, hogy az ünnepségek ezen momentuma is a legszivélyesebb jelenetek között folyt le. A főispán minden tisztelgő küldöttségnek oly választ adott, melyből meggyőződhetett mindenki, hogy nemcsak széleskörű tapasztalatok és nagy tudás felett rendelkezik, hanem varmegyénk ügyeiben már is sok tekintetben tájékozódva van. Különösen a vármegyei körjegyzők és a vármegyei tisztikarnak adott válasza arra enged következtetni, hogy feladatát teljes mértékben ismeri, a közigazgatás előbbrevitele, de viszont a tisztviselők helyzetének javítása is szivén fekszik. Fel fogom keresni — úgymond — az urakat irodáikban és pedig nem sokára — személyesen kívánok meggyőződni az ügyek elintézéséről, az Íróasztalhoz leülve, együtt fogjuk megtárgyalni a hiányokat, hibákat s lehetőleg segíteni azokon. Én nem arra törekszem, hogy a törvény betüszerinti szövege, hanem hogy annak szelleme legyen irányadó. Igen meleg és szívélyes volt képviselőtársainak s az idegen törvényhatóságok küldötteinek fogadtatása, melyből azt az impressziót merítettük, hogy a főispán nemcsak nagy tekintélyű, de igen hű és szerető baráti körnek volt tagja. A küldöttségek tisztelgése a következő sorrendben folyt le: 1. Képviselőtársai — Báró Feilitzsch Arthur képviselőházi alelnök vezetése alatt. 2. Idegen törvényhatóságok 30 tagú küldöttsége — Kállay Zoltán hevesmegyei főispán vezetése alatt. 3. A róm. kath. papság 9 tagú küldöttsége —- Kosztra Ignácz esperes vezetése alatt. 4. A nagykárolyi róm. kath. egyháztanács és iskolaszék 11 tagú bizottsága — Tímár Péter kegyesrendi házfőnök vezetése alatt. 5. A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye 12 taggal — Domahidy Elemér hajdumegyei főispán vezetése alatt, melyben Domahidy István és Viktor is részt vettek. 6. A Nagykárolyi ev. ref. egyház 6 tagú küldöttsége — Asztalos György lelkész vezetése alatt. 7. Csanádmegye 6 tagú küldöttsége — Hervay István főjegyző vezetése alatt, kik különösen érzékeny búcsút vettek egykori szeretett főjegyzőjüktől. 8. A nagykárolyi gör. kath. orosz hitközség 11 taggal — Somossy Miklós vezetése alatt, ki röviden ismertette két éves küzdelmük ügyét, melyre nézve a főispán igen biztató választ adott. 9. A nagykárolyi gör. kath. román egy- | ház —■ Szabó Ignácz lelkész vezetése alatt — 10 taggal. 10. Az ág. ev. egyház 5 tagú küldöttsége — Dr. Lúcz Ignácz gondnok vezetése alatt. 11. A status-quo izr. hitközség 11 taggal — Fürth Ferencz főrabbi vezetése alatt. 12. Az orth. izr. hitközség, 11 taggal — Weinberger Ferencz vezetése alatt. 13. A honvédzászlóalj parancsnokság és csendőrség tisztikara, i5 taggal — Barkóczy Ferencz őrnagy vezetése alatt. 14. A szatmármegyei szabadelvű párt, 41 tagú küldöttsége — Nagy László alispán vezetése mellett. 15. A „Széchenyi-Társulat“ 18 taggal — Nagy László elnök vezetése alatt. 16. Az állami anyakönyvvezetők 20 taggal — Majos Károly felügyelő vezetése alatt. 17. A Községi és Körjegyzők-egylete, 18 taggal— Bodoky Béla elnök vezetése mellett. 18. A Szatmármegyei Gazdasági és Lovar- egylet, 50 taggal — melyben vármegyénk megyebizottságának szine-java részt vett •—• Domahidy Sándor vezetése alatt. 19. A pénzügyigazgatóság és dohánybe! váltó hivatal teljes tisztikara — Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató vezetése alatt, ki igen szép beszéddel üdvözölte a főispánt. 20. A nagykárolyi kegyesrendi gimnázium tanári-kara 9 taggal — Hám József igazgató vezetése alatt. 21. A in. kir. erdőhivatal személyzete — Márton Sándor erdőmester vezetése mellett. 22. A m. kir. állattenyésztési felügyelő. 23. Az ecsedi-láp lecsapoló társaság 18 I taggal •— Domahidy Elemér főispán vezetése alatt. 24. A helybeli vasúti állomási személyzet | 5 tagú küldöttsége •—- Tóth Kálmán állomás- | főnök vezetése alatt. 25. A posta- és távirdahivatal tisztikarának 6 tagú küldöttsége — Schnébli János postafőnök vezetése mellett. 26. Nagykároly város képviselőtestülete — Debreczeni István polgármesterrel élén — 40 taggal. 27. Nagybánya város 7 tagú küldöttsége — Gellert Endre polgármester vezetése mellett. 28. Felsőbánya város 7 tagú küldöttsége í — Farkas Jenő polgármesterrel. 29. A vármegyei teljes tisztikar — Nagy László alispán vezetése alatt. Sürgönyileg üdvözölték a főispánt: Breisach plébános Lele ; Dr. Dózsa Sámuel Makó ; Hervay Battonya; Fodor Manó Battonya ; Bethlen Pál főispán Pécs; Böszörményi főszolgabíró Csenger; Kovács József és neje Párkány; Zsilinszky államtitkár Budapest; Ivánkovits János püspök Rozsnyó; Majos
