Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-16 / 24. szám
XXI. évfolyam. Nagykároly, 1904. junius 16. 24-ik szá«** NAGYKAR W£<s& 9ztSi {' lXárssi,claitxaa.i, szépirodalmi és ierso-erstterjeszTő 3a.et3.lazp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: •Egész Wre'*’.................8 kor. Negyedévre .................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A marhahúsról. (—r.) Lapunk f. évi 15. számában irtunk a marhahúsról és felhívtuk ezen kérdésre polgármesterünk figyelmét, felhívtuk, hogy tegye meg a kezdeményező lépést, állapíttassa meg próbavágások utján, hogy a rendes polgári haszon mellett mily árban adható a hús, hogy a fogyaszló közönség érdeke megóvassék. Elmondottuk azt, hogy ha ily utón czélt érni nem lehetne, védelmezzük meg a közönség érdekét úgy, hogy alakítsunk egy érdekszövetkezetet, szerződjünk két mészárossal, biztosítsuk azokat, hogy marhahús-szükségletünket náluk fedezzük, viszont ök legyenek kötelesek jó minőségű és teljes súlyú húst oly árban szolgáltatni, hogy szerény polgári haszonnal megelégedve, az aláírók méltányos árban jó húst kapjanak. Minthogy városunk polgármestere tapasztalatai alapján kijelentette, hogy a próbavágásokkal czélt érni nem lehet, megkísértettük a második módot, értekezletre hívtuk az érdeklődőket, kik csekély számban jelenlek ugyan meg, de egy bizottságot alakítottak, melynek feladata volt egy vagy több uj mészárszék felállítása, jó és többféle osztályú húsnak kiméretése tekintetében a szükséges intézkedéseket megtenni. A bizottság eljárt feladatában, számításba vette a mostani marhaárakat, hogy a marha ára élő súlyt számítva kilónként 34 — 38 kr. között váltakozik s igy ha azt akarjuk, hogy a mészáros boldogulhasson, minthogy 100 kiló élősúly 60 kiló húst ad ki, a bőrt a különféle költségekre számitva, az átlagárt kilónként 71 krban vagyis a marhahús elejét, szegyét, tarját 52 krban, a hátulját levesnek 70 krban, a pecsenyének valót 80 krban kilónként kellet megállapítani, mely húsnemüek min- denike csont nélkül kilónkint 20 krral többe jönne. A húst 2—3 korszerűen berendezett jégkamarával is ellátott mészárszékben mérnék ki s 300 családnak kellene magát arra kötelezni, hogy hússzükségletét az illető mészárosnál fedezze, hogy a mészáros naponként egy 450 — 500 kilós hízott ökör levágása mellett szerény polgári hasznát megtalálhassa. A bizottság beszámolt eljárása eredményéről s ekkor kettős vélemény nyilvánult ; az egyik vélemény az volt, hogy ne bántsák a helybeli mészárosokat, kik adófizető polgárok. A másik vélemény az volt, hogy a fentjelzett árak tuhnagasak. A helybeli mészárosok egyáltalán nem akarnak tenni semmit a húsmi- seria megszüntetésére. A közönség pedig ily kérdésben részint nem akar, részint nem tud a teendők tekintetében megegyezésre jutni. Minthogy pedig a húskérdés a köz- szükségletnek és közérdeknek inegfele- löleg feltétlenül megoldandó, mert az egész város közönségének elsőrendű tápszeréről van szó, a kérdés megoldására a városi tanácsot tartjuk hivatottnak és illetékesnek, mert ennek van ideje, eszköze és módja az ügyet megoldáshoz juttatni. Felhívjuk ennélfogva a városi tanácsot, vegye kezébe az ügyet, ott van Zotnbor városa, megmutatta annak tanácsa, hogy mit kell cselekedni akkor, mikor az egész város fogyasztó közönsége érdekeinek megvédéséről van szó, s ha a kérdést megoldásra juttatja, városunk tanácsát is dicsérettel fogjuk elhalmozni, mint Zombor város tanácsának dicséretéről visszhangzik most Zombor. A Nagykárolyi Oltáregyesület zászlószentelési ünnepe. A szatmári egyházmegyének jubiláns esztendejét örökre feledhetetlenné teszi a nagykárolyi hívők előtt az a fényes, magasztos ünnep, a melylyel a helybeli Oltáregyesület ülte meg zászlajának fölszentelését. Ragyogó napfény csillogtatta meg a nehéz damaszt-selyem-zászló dús aranyhimzését; a ven'fényben meg-meglobogó zászló fehér szine’ kellemes összhangba olvadt a grófné- zászlóanyától adott remekbe készült zászló- szalag halvány vörösével; a zászló körül ünneplő sokaság megszámlálhatatlan tömege ; robogó kocsik, fényben úszó templom, melynek háttere egy mosolygó zöld liget; virágos diadalkapu a templom főbejárójánál; díszbe öltözött hajdúk sorfala — mind egy diadalmas, nagy ünnepet hirdettek. Az egész városon meglátszott a magasztos ünnepek hangulata. Már a reggeli órákban fehérruhás, üde lányarczok tekintettek ki egy-egy robogó magánfogatból; a koszo- j rus-lányok voltak, kiknek bájos serege a diadalmas élet képe volt, mikor vőfélyeikkel együtt bosszú kocsisorban vonultak a kastélyba, hogy a grófné-zászlóanya útját a templomig valóságos diadalmenetté tegyék. 1/2 9-kor indult el ez a menet a polgári leányiskolából, az egymást követő kocsikon igy ültek egymás után a koszorús lányok vőfélyeikkel: Császi Erzsiké — N. Szabó Albert dr., Andrássy Margit—Makoldy Sándor, El- bel Ilonka — Szabó Tibor, Filep Margit -—- Borody Béla, Hetey Blanka — Kozma János, Ilosvay Margit — Madarassy István, Ilosvay Mariska — Eglis István, lesik Margit •— Pucser Károly, Kőszeghy Erzsiké •—■ Debreczeni Sándor, Merk Mariska — Merk Dezső, Nábróczky Erzsiké — Ilosvay Pétéi’, N. Szabó Magda — Vojnarovits Sándor de.,.Pazuchanits Mariska — Papp Ferenc/., Pintér Gabi — Szádeczky Zoltán, Stróbentz Gizi — N. Szabó István, Than- hoffer Szeréna — Kovács György, Balogh Margit — Vetzák Ede dr. A menet élén sz. Jordán Károly dr. apát, egyesületi tb. elnök és Varjas Endre egyes, igazgató, őket követve Báthory Istvánné elnök és Maresch Emi Iné voltak. — A grófi kastély nagyarányú, hatalmas társalgójában félkörben fogadták a koszorús lányok s vőfélyeik a megjelenő grófnál, a kit ünnepi szavakkal Sz. Jordán Károly dr. apát kért föl arra, hogy a zászló- fölszentelésre a fölékitett templomba induljon. Káprázatosán szép volt ez a templom felé hömpölygő hosszú kocsisor. Virágdíszbe borult kocsik vonultak el előttünk, mintha egy virágkorzót láttunk volna. A templom ajtaja előtt fölállított diadalkapunál az egyesület választmánya várta a grófnőt a hatalmas zászló köré csoportosulva, a melyet felváltva Guffárt Erzsiké, Hágen Anna és Véber Veronka tartottak. Bájos jelenet következett ekkor. A fia, Károlyi György gróf társaságában megérkező grófnőt a kis Papp Lea köszöntötte, átnyújtva neki egy hatalmas és gyönyörű virágcsokrot. A zsúfolásig megtelt templom főoltára előtt a zászlóanya, Károlyi György gróf, a koszorús-lányok és vőfélyek helyüket elfoglalván, kezdetét vette a nagy szentmise, melyet Pemp Antal szatmári prépost kanonok, Antal Miklós, Lovász Győző, Boross Antal, Klacskó István, Kontraszti Dezső és TARCZA. férfi. Irta és felolvasta a Nagykárolyi Oltáregyesület junius 12-iki estélyén : Egy pár komoly, gondolkozó és müveit asszonyt fejből származó névtelen levelet kaptam múlt felolvasásom után. Reflexiók vannak bennök: Egypára magasztaló, más része kritizáló, de mind a két faja azt kívánja : beszéljek a férfiról is. Ennek engedelmeskedtem, a mikor a múlt felolvasáshoz hasonló módon nagy vonásokban be akarom mutatni a férfit is. Előbb azonban pár szóval — de ez csak a kedves kritikusoknak szól —• felelnem kell egy pár téves állításra. Van nekem is édes anyám. Az ő szere- tetet, jóságát, nőiességét sértettem volna meg azzal, ha megtagadtam volna azt, hogy van ma igazi nő. Ezt nem tagadtam, nem is lehet, csak a jellemzés általánosságában mutattam be a modern nőt s annak nevelését; a részletekre, a hol az igazi testvérek, hitvesek, anyák vannak, nem terjeszkedtem ki, mert — kevesen vannak. Többen vannak azok, a kik maguk tépik le homlokukról a babért. Nőre hivatkozom. Hermann Ottóné- nak nemrég jelent meg egy novellás-könyye, abban egy történetnek ez a váza: Lakatos György tisztességben vénült meg feleségével, ! de épen vénségére lesz szerelmes egy fiatal lányba; felesége ezt észreveszi s hogy urá-1 nak kedvében járjon, elvál tőle, hogy el-' vehesse azt a lányt. Egy darabig csak él az öreg Lakatos fiatal hitvesével, a kit előbbi felesége betanított minden szokására, csak épen egyre nem tudta kioktatni: hogy máriást is tudjon játszani, e nélkül pedig nem tud az öreg meglenni. Ezen újra a régi feleség segít. Visszamegy régi urához és igy élnek most — hárman. Hermann Ottóné erre a történetre azt jegyzi meg, hogy egy psychiater azt mondta rá: érdekes, egy hivatott kritikus: merész, végül egy asszony : igaz ; — pedig biz' ez botrányosan hazug és erkölcstelen történet. Keztyüs kézzel nem lehet ily dolgokhoz nyúlni, azért volt és lesz ebben a fölolvasásban is egy-két erősebb kifejezés. A ineg- botránkozóknalc Chateaubriand-1 idézem: „A régi költőknél mi sem szemérmesebb, mint gondolataik, mi sem szabadabb, mint kifejezéseik. Mi pedig ellenkezőleg, kíméletesek vagyunk a szemek és fülek iránt, de felzaklatjuk az érzékiséget“. * * * A múltkor azokról szóltunk, a kiknek csak szivök van s ez a gyöngéd szív sugallja és vezeti minden leitöket. Nem szólnak ezekről eposzok, a történet lapjai, de regélnek a tűzhely tiszta lángjai. Nem az egész világ, csak egy kis család mesél arról a csodás szeretetröl, a mely tisztit és megnemesit, ösztönöz a jóra, átalakít egyet, sokat, a társadalmat, mert sok családból áll ez. Ma beszéljünk arról, a ki lefoglalja az egész történetet, a kié az elmúlt évezredek minden nagy tette, a ki nem félrevonulva meghitt csendességben telt kedvessé mindent, de a vihar dühöngő zajába kiáltotta büszke parancsszavát és engedelmeskedtek ennek országok, népek, földrészek; meghódolt ember és természet, a föld, a tűz, a viz, a levegő. Ott a gyengédség és báj zengő húrjai, itt az erő és nagyság csapkodó, hatalmas hullámverése. És igy akarta Isten. Ö alkotott szelid kis ibolyát és büszke pálmát, csörgedező patakot és haragos tengert, pacsirtát és kőszúli sast, kúszó folyondárt és égretörö, hatalmas faóriást, nőt és férfit. A megteremtett föld először a férfit pillantja meg s a vadállatok megszelídülve tekintete előtt hódolnak neki, csak azután üdvözli virágillat, madárdal a iiöt, a ki férjéhez simul. íme az emberiség történetének legelső lapja! S a többi is ilyen. Mikor pedig a hízelgéstől megejtett női hiúság bájos gyengédséggel meglágyítja a férfi-erőt, akkor egész nyíltan kitűnik, mi a férfi rendeltetése: a munka, a küzdés. Csak | neki szól ez a parancs: hagyd oda a puha I fészket, menj ki az élet küzdelmébe, poriaszd {meg a sziklát, irtsd ki a bojtorjánt, hogy | teremjen a föld ; őrködnöd kell éjjel is, hogy védekezzél a vadak támadása ellen; gondolnod kell a jövőre is, mi lesz tieiddel, ha téged elér a nem sejtett halál; verejtékednek kell folyni, hogy megszerezd a kenyeret. ! Míg a nő otthon marad, hogy nevelje fáj- 1 dalommal szült gyermekét. De ehhez a heroszi munkához mi kell? Erő, melyet meg nem rémit a zengő zivatar; szellem és értelem, a melynek ki kell találni, : mivel alkosson, mivel védekezzék; szív, a ! mely éreztesse és buzdítsa, hogy övéi boldogságáért fárad ; akarat, mely előtt a szik- 1 Iának is össze kell omlania; magasratörés, nagyság, bátorság, a mely sohasem csügged, hanem még a tört romokból, leomlott falakból is újra alkot. Ezekből alkotta Isten a férfit; belsejébe, leikébe helyezte minden tulajdonságát. Kívül j nincs rajta semmi báj. Testén nincs meg az . a megejtő, vakitó szépség; szeme nem szelid, válla széles, bőre nem fehérlő, áttetsző és ísima; arczát, mig a nőén bájos pir ül, bozontos szőr födi. És milyen bölcs, isteni elrendezés, hogy a szelid nő mégis megtalálja ebben a durva, nagy arányú alakban a szépet — lelkét látja. Ezt fejezi ki az a találóan igaz, szellemes mondás : hogy a nö a férfi szemén, mig a férfi a nö fülén keresztül lopózik a szívbe. Tehát van benne erő, a mely tüzként lobog ereiben, fölkelti benne a bátorságot és herkulesi munkát tud véghezvinni. Áthidalja a leghatalmasabb folyót, rengeteg erdőket irt ki, átfúrja a hegyeket. Erejében bizva szinte vakmerő lesz és nem rettenti vissza semmi nehézség. Hiszen — Pascal szerint — összekötött két deszkát, eléjök fogta a szeleket s átevezett a tengereken ; hatalmába kerítette a földtekét, művelte, termékenyítette, széppé tette azt; most pedig vas- abroncscsal vonja be, hogy gyorsabban köriil- i futhassa. Semmi sem nagy és nehéz előtte, i Archimedesnek csak egy szilárd pont kell s i a földet emeli ki sarkaiból. A harcz elől et nem fut, sőt keresi a vészt, a vihart, mellét tárja eléje s egy Attila, egy Caesar, Napoleon egy szál karddal a kezében járja be az egész világot, hogy meghódítsa. A nyers erő mellett mélységeket és magasságokat megvilágító szellem van benne. Newton a természet ismeretlen erőit fejti
