Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-16 / 24. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Lörincz Gábor lelkészek segédletével celebrált, miközben Diczig Ádám kiváló orgona- kisérete mellett Filep Margit és Demidor Ignáez soloénekeivel és a polgári leányiskolái növendékek szebbnél-szebb énekeivel gyönyörködtették a hívőket. Ilt feltétlen elismeréssel kell adóznunk Lang Margit énektanitónőnek, aki kiváló gondu énektanításának köszönhető azon művészi előadás, melyet növendékei bemutattak. Mise közben szentbeszéd volt, melyet Varjas Endre főgimnáziumi tanár egyesületi igazgató tartott; beszélt a zászló jelentőségéről, összehasonlítva a hadi zászlót a béke zászlójával, kifejtette, bogy a most felszentelendő zászló is harczi zászló, mert a hívőnek önmagát kell leküzdenie, hogy benne a béke és megnyugvás érzete állandó legyen. Buzdította a hívőket a vallásosságra, a szentmisék gyakoribb látogatására s Isten áldását kérte az egyesület tagjaira és zászlójára. A szentmise végeztével Pemp Antal prépostkanonok fölszentelte és megáldotta a zászlót, minek megtörténte után beszédet tarlóit, elmondva azt, hogy a zászló jelképe az oltáregyesületnek, jelképe az elvnek, kapocs, mely kell, hogy az egyesület tagjait összetartsa, útmutató, mely kijelöli az irányt, melyet követni kell, a harczi zászló a hadúr akaratát, a most felszentelt zászló pedig Isten akaratát jelzi; átadja e zászlót az egylet tagjainak, tartsák azt becsben, ne feledkezzenek meg a tagok az oltáregyesület czél- jairól, buzdítsa a zászló az egyesület tagjait lüktető katholikus életre. Ezután a koszorús-lányoktól megkoszorúzott zászlót Varjas Endre egyesületi igazgató a fölszentelő préposttól átvevén, hódoló szavakban mondott köszönetét az egyházmegye püspökének, aki főpásztori szereteté- vel kiséri az egyesület minden munkáját; majd a történelmi nagy névnek, a Károlyiak nevének múltját idézve, megilletődött szavakkal fordult a grófnéhoz, a ki e nagy névhez méltóan a legnagyobbnak — Istennek — áll szolgálatába; anyai szeretetéhe ajánlotta uj gyermekeit, az Oltáregyesület tagjait, a kik szivök rajongásával csoportosulnak a grófné körül, hogy az ő példáján lelkesedve mindannyian fölajánlják erejüket e megszentelt zászló szolgálatának. Ezután a szegverés következett a következő sorrendben és jeligékkel: Meszlényi Gyula püspök nevében Pemp Antal kanonok verte be az első szöget a püspök azon óhajtásával, hogy az Ur Jézus zárja szivébe az Olt. egyes, tagjait. 2. Gróf Károlyi Istvánná: Isten adjon erőt a jóhoz ! 3. Károlyi István gróf: Isten áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, vezéreljed jóra ami szándékunkat. 4. Pemp Antal: Mig csak lesz élet, kívánom, hogy az egyes, virágozzék s e zászló soha meg ne hajoljon ! 5. Gr. Károlyi György : Az emberiség üdve legyen mindig velünk. G. Kristóffy József főispán : A nagyk. olt. egyes, zászlajába verem e szöget Istenért, királyért, hazáért. 7. Debreczeni István polgármester: Lobogjon mindig szeretetre. 8. Gróf Hugonnai Béláné nevében Varjas Endre Isten dicsőségére és a hívek épülésére. 9. Jordán Károly dr. egyes, tisztb. elnök : Mutassuk meg, hogy büszkeségünk e zászló, melyet környezünk, s hogy nemcsak ajkunkon van Isten, de ott van szívben is velünk. 10. Báthory Istvánná elnök: Imádkozzunk és dolgozzunk! 11. Maresch Emilné alelnök: Édes Üdvözítőm, meghatott szivem örömével köszöntlek az Oltáriszentségben. 12. Varjas Endre egy. igazgató : Ad maius pie- tatis incrementum. 13. Tímár Péter: Kai. Szt. József fiainak nevében. 1.4. Kosztra Ignáez esperes: Ősi vallásossággal és tettekben nyilvánuló önzetlen hazafiassággal lesz boldog a magyar. 15. Soltész Imre: A szebb jövő reményében, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. 16. Gziereizer Alajos: Isten dicsőségére, az egyház békességének és terjedésének elnyerésére. 17. Mat- laszkowszky Miklós: Az Olt. egy. fel virágozására. 18. Moldován Endre: A szent művészet oltárküszöbén a legszebb lánggal égjen az erény. 19. Hám József főgimnáziumi igazgató: A valláson alapuló egyesületek végzik a legtisztább és legönzetlenebb munkát. 20. Erdélyi Károly dr. : E jelben győzni fogsz. Szeget vertek még a választmány tagjai: Almássy Ignáczné, Cs. Tattay írén, Dr. Cservényük Károly, Ilosvay Aladárné, Merk Ferenc/.né, Papp Béláné, Papp Béla: (Egyik zászló véres csaták jelvénye, ez itt Krisztus szent tanainak hirdetője, hulljon porba amaz, lobogjon fennen ez, hogy megvalósuljon a krisztusi eszmény : az örök szeretet, örök béke), Péchy Lászlóné, Péchy László, özv. Pósz Vendelné, Both Károlyné, Rótli Károly, Tóth Sándorné, Balogh Kálmánná, Balogh Kálmán, Stróbencz Péter és felesége, Dr. Serly Gusztáv és felesége, Barkóczy Ferenc/. és felesége, Dr. N. Szabó Antal és felesége, Kemény Alajos, Gőnyei István és ! felesége, Dr. Aáron Sándor és felesége, Dr. 1 Starke Antalné, Vetzák Ede, Demidor Ignác/., özv. Farkas Rezsőné, Jeney István és felesége, özv. Kőszeghy Gyuláné, Wagner | Lajos és felesége, Killer Nándor és felesége, özv. Fógel Adolfné, Fógel Kálmán, Báthory István, Baudisz Jenő, Schusleritsch Ferencz, ifj. Wagner István, Irsik Ferenczné, Rub- letzky Ignáez, Kinczel Jánosné, Lukácsovits Józsefné, Ujfalussyné Uray Leona bárónő, Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás ós felesége, özv. Jordán Ferenczné, Erőss Zoltán és felesége, Gaizágó Vilmos, Péchy Imre és felesége, Maresch Emil, Bodor Zoltán. A szegverés bevége/.tével az egyesületi tb. elnök és az igazgató, valamint az egyesületi elnök, alelnök, a koszorús-lányok és vőfélyek a zászlót magukkal vive hazakisér- ték a zászlóanyát a kastélyba, a teripsz^n félkörben elhelyezkedve, a zászíóanyával és zászlóval és a három zászlótartó leánynyal a középen, lefényképeztették magukat, s ezzel a lélekemelő ünnepély nappali része befejezést nyert. A fényes ünnepség méltó befejezése volt az esteli hangverseny, amelynek sikere a műsor ügyes és szerencsés összeállításán nyugodott. A programié minden egyes száma oly kezekbe volt letéve, akik nemcsak hogy előre biztosították az estély erkölcsi sikerét ós művészi jellegét, hanem a kik a közönségre is nagy vonzóerővel birtak. Ennek és a szent czélnak tulajdonítható az, hogy oly fényes és előkelő közönség gyűlt egybe, amilyet Nagykárolyban ritkán van alkalmunk láthatni. A közönség a műsor minden egyes számát szokatlan érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta végig és megelégedésének és műélvezetének gyakran kitörő tapsviharban adott kifejezést. Az estélyt a dalárda éneke nyitotta meg. A tőle már megszokott pre- czizitással, ritka összhanggal és jó vezetéssel előadott énekszám méltán megérdemelte a felzúgott tapsvihart. Ezután Dr. Szenlgyörgyi Jordán Károly apátplébános zongorán Beethovennek F. Maior czimü darabját adta elő ritka művésziességgel, kiváló preczizilássál és bámulatos technikával. Nagy műélvezetet nyújtó zongorajátékával oly fényes sikert aratott, hogy az még hivatásos művésznek is dicsőségére vált volna. A remek játéka után kitört frenetikus tapsviharra kénytelen volt engedni a közönség általános óhajának és egy Chopin darabbal megtoldani a műsort. Ezután egy nagyon szépen előadott melodráma következeit. Lőrinczy Ida urhölgy szavalta el az „Ezüst fátyol legendája“ ez. melodrámát kellemesen csengő hangon, pre- cziz hanghordozással és művészi gyakorlottsággal. A szavalatot El bel Ilonka urhölgy kisérte a legminueziozusabb részleteket is teljes preczizitással kidomborított kiváló technikai ügyességgel és mélyen érzett előadott zongorajátékával. A melodráma hatásának emeléséhez igen ügyesen járult hozzá Diczig Ádám precziz hármonium- és Boross Antal, Csernyus József, Demidor Ignácz, Letlinger K. Béla és Patay Ferencz kiválóan szép énekkisérete. A remek sikerrel előadott melodráma után valóságos tapsokban tört ki, a nagyközönség s a két szereplő hölgy iránti elismerésének számtalan virágcsokorral adott kifejezést. A programm negyedik pontja Mangu Bélámé úrnő remek zongorajátéka volt, ki a tőle megszokott szabatossággal, gyönyörű interpretatióval Dreischock: „Melodie Ilong- rois“ czimü munkáját adta elő. A közönség zajos tapsokkal és számtalan virágcsokorral adott kifejezést elismerése elragadtatásának. Ezután Varjas Endre az ünnepségek lelkes és agilis rendezője ült a felolvasó asztalhoz, hogy szellemes felolvasását „A férfiről“ megtartsa. Költői részletekben gazdag, szép gondolatokkal telt, nagy tudásról, olvasottságról tanúskodó és választékos nyelven megirt felolvasását, melyet tárcza-rovatunk- ban közlünk, lelkesen megtapsolták. A műsort a dalárda remekül előadott éneke zárta be. Az előadáson gróf Károlyi Istvánná Öméltósága is megjelent fiával: Károlyi György gróffal, kiket az oltáregyesület választmánya fogadott. Az előadás után az ifjúság egy remekül sikerült lánczmulatságot rögtönzött. Elismerés illeti Varjas Endre az agilis és buzgó főrendezőt, Báthory Istvánná és Maresch Emilné elnököket és a választmány lelkes tagjait az ünnepély fényes sikeréért. hírek. — Személyi hírek. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 12-én reggel városunkba érkezett, résztvelt az 'oltáregyesület zászlószentelési ünnepélyén és a tornaversenyen s az esti vonattal Szatmárra utazott, ott elnökölt a hétfőn tartott közgyűlésen, közigazgatási bizottsági ülésen, vidéken látogatásokat tett és tegnap visszatért székhelyére. Károlyi István gróf elkísérte Apponyi Albert grófot Jászberénybe beszámolójára, résztvett az ott rendezett banketten és egy nagy feltűnést keltett pohárköszöntöt mondott. — Károlyi György gróf f. hó 11-én a déli gyorsvonattal hazaérkezett. — Nagy László vármegyénk alispánja a múlt héten hivatalos ügyben a fővárosba utazott s onnan f. hó 13-án érkezett vissza. — Debreczeni István városunk polgármestere hivatalos ügyben a fővárosba utazott, a honnan ma este érkezik vissza. — Vármegyénk állandó választmánya a folyó hó 20-iki rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából a jelzett napon d. e. 10 órakor gyűlést tart. — Az iparos tanonciskolában az évzáró- vizsgálatok folyó hó 19-én, vasárnap d. e. 10 órától tartatnak mind az öt osztálynak egyidejűleg a rőm. kath. elemi fiúiskola öt tantermében, melyre a bizottság tagjait s az érdeklődő iparosokat ezúton is meghívja az iskola igazgatója. — Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz folyó hó 20-án d. e. 11 órakor a vármegyei székház kis termében, melynek tárgyai a következők lesznek: 1. A székházépitési költségek ideiglenes fedezésére a gyámpénztárból felveendő kölcsön. 2. A Nagybánya felsőbányái h. é. vasút engedményeseinek kérvénye a megszavazott segélynek egy összegben leendő folyósítása iránt. — Köszönetnyilvánítás. A Nagykárolyi Oltáregyesület zászlószentelési ünnepén az egyesület javára adományoztak: Gróf Károlyi György 50 kor., Meszlényi Gyula püspök 20 kor., Pemp Antal, Lessenyey Ferencz, dr. Serly Gusztáv és felesége, Péchy László és felesége, Róth Károlyné, Killer Nándor, és felesége, Péchy Imre és felesége, Erőss Zoltán és felesége, dr. Aáron Sándor és felesége, Báthory István és felesége, Jasztrabszky Kálmán, Igaz Károly és felesége, Ujfalussy Uray Leona bárónő dr. Jordán Ferencz és felesége 20—20 kor., Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás és felesége, Fetser Antal 40—40 kor., Cziereizer Alajos 30 koronát, Balogh Kálmánné, Várady János dr., özv. Pósz Vendelné, Stróbencz Péter, özv. Kőszeghy Gyuláné, Almássy Ignáczné, Hám József, Palczer Ernő, Tímár Péter, Varjas Endre, Matlaskovszky Miklós, Moldován Endre, Gö- nyey István, Baudisz Jenő, Kosztra Ignácz, Wagner István, N. Szabó Antal, Erdélyi Károly dr. Debreczeni István, Lukácsovits Józsefné, Papp Béla, Kinczel Istvánná, Merk Ferenczné, Képessy László, özv. Jordán Ferenczné, dr. Jordán Károly, Sántha Dezsőné, Maresch Emilné, Pucser Károly, Rubletzky Ignácz, Irsik Ferenczné, Hehelein Kámeg, Keppler a csillagok világában kutat, Platon, Aristoteles, Descartes, Leibnitz a lélek, a gondolkodás, a szellem törvényeit vizsgálják. Föllátnak az Istenig s lenéznek a föld mélyébe, keresve, mi volt akkor, a mikor még chaos volt a mindenség. És csak ök ilyenek. Pythagoras tanítványainak nagy része nő volt és köszönhet-e a bölcsészet csak egy rendszert is nekik? Ha megfontolt, komoly a szavok, mikor ezekről beszélnek, ragyogó, zengő, elbájoló a nyelv, ha szólnak Istenről, a természetről, érzéseikről, a múlt hőseiről. Szelleműk egy uj világot alkot: a a költészetét. Kezök a hideg márványnak ad életet. Vászonra Írják a derült, fényes tájak színeit. Kövekből egész erdőt építenek azokban a hatalmas, oszlopos, góth-templo- mokban. S a természettől ellesett hangokkal uj dalokat zengenek. Mert a művészet világában is ezek a nevek uralkodnak: Ho- meros, Raffael, Michel-Angelo, Beethoven. Van szivök is, ha nem oly hamar meginduló és érzékeny is, mint a nőké, de a nagy dolgok megkapják: elvéreznek Istenért a római circusban, lemondanak mindenről, a mit az élet nyújthat, magokat dobják oda váltságdíjul a foglyokért; szt. Bernát hegyén havas, zivataros éjszakákon keresik az elté- vedleket; pestises beteg ágya mellé ülnek, hogy megvigasztalják borzalmas elhagyatolt- ságában és hirdetik ezer küzdés, halálveszedelem közt messze idegenben Krisztus hitét a vadaknak. Pierre Botinak egy megkapó története a hittérítőről regéli el, milyen igazi, nagy hősei a missionariusok a szeretetnek s a szívnek. Nem hymnusza, dicsőítése ez a férfinak, a mit mondunk. A történelem lapjai beszélik ezt. Mert megvan benne minden, hogy nagyot, hatalmasat tudjon alkotni. És ma mégis milyen kicsinyes, erőtlen, elvonuló, félénk, semmit sem alkotó férfiak vesznek körül! Hogyan lehet ez ? Az élvezetek megcsökkentették a férfi- erőt ; szellemét lenyűgözte az anyag, már | nem tekint a kéklő ég felé, tudományával a földön botorkál; akaratát megrendítette a (ételkedés Istenben s a túlvilágban — mert hát miért küzdjön, ha a rövid földi léttel bezáródik élete; szivében elhervasztotta a nyíló virágokat az önzés; a nagyra-, az előretörés csak abban nyilvánul, hogy pénzt szerezzen s ezen minél több élvezetet. Pedig a nagyság titka ez : hit Istenben, ebből faiad aztán a kötelességludás, munka- és erkölcsszeretet. Nem ismerek nagy embert, aki hivő ne volt volna. És annak a hatalmas szellemű csillagásznak, aki Isten nevénél mindig levette fövegét, az alázatossága, hite jobban meghat, mint mélységes tudománya. A nagy zeneköltőt, Verdit is gyönyörűen jellemzi ez a történet. Mikor a Dies irae-jét előadták, melynek hatalmas akkordjaiból az utolsó Ítélet rémületes fensége dörgött elő: egy kritikus azt kérdezte tőle : talán hisz az utolsó Ítéletben, a túlvilágban ? Verdi azt felelte rá: Máskép nem tudtam volna ezt megalkotni. Miben van nagyság? A mi elmúló? -— A mi örök, csak az nagy. A ki a földre néz, hogyan lásson hát nagyot, hisz itt eltűnik, megsemmisül minden : nyíló virág, erőteljes élet, kunyhó és templom egyaránt. Fönn kell keresni a nagyot, de ha nem hisz a szellemi világban, hogyan szálljon oda, s hogyan alkosson ilyet? Ezért oly szomorú a jelen idők képe. Az egyén, a család, a társadalom élvezetet, pénzt hajhász, szivében kételkedés, sőt tagadás van — de fájdalom is és panasz. És még ez a legvigasztalóbb, mert ez épen Isten szeretetének bizonysága, a ki kezének súlyos csapásait érezteti, hogy hozzá forduljunk —- hiszen leghivőbben nem a mosolygó, de a könyes szem tekint az ég felé. Hogy nevelődik hát az a fiu-gyermek, hogy nem lesz férfivá? Tegyük fel a legjobbat: van egy család, a hol az anya buzgó, az atya is hisz, de vallása külsőképen nem mutatkozik, annak gyakorlását elhagyja. Mit lát a gyermek: az anya imádkozik, az apa nem ; az anya böjtöl, a férfi nem; mennek templomba, az atya azonban csak az ajtóig, be már nem lép. Oh a gyermeknek korán nyílik a szeme, lát, hall és igy szól: „Talán csak az anyának s e gyermeknek van Istene?“ Hát ahol még rosszabbul van! A hol az anya szere- tetét sem érzi a gyermek, se buzgó vallásosságát nem látja, csak könnyelműségét. A hol nevelőnőt, tanítót fogadnak mellé s csak akkor kap egy csókot anyjától, midőn az mulatságba, bálba indul ilyen bucsuzással: „Te csak tanulj, fiain!“ Hát nem ébred-e föl benne a gyűlölet a munka iránt? S mikor látja felnőtt bátyját, a ki olyanokat beszél és tesz, a miről neki azt mondták, hogy rossz; mikor látja, hogy az templomba soha nem jár, nem imádkozik atyjával együtt, bizony arra vágyik, hogy mielőbb olyan nagy legyen ő is, mert akkor mindent megtehet, a mit most nem szabad. Ez a rossz példától megzavart, ingadozó gyermek az iskolába kerül. Legyen a legjobb az az iskola, annál inkább megzavarja. Mert látja, hogy se az apa, se az anya, se a környezete : a rokonok, ismerősök nem élnek a katekizmus szerint, a melyet ott tanítanak. És még mást is lát. Gyermekeket, a kik még jobban megromolva gúnyolnak mindent, olvasnak és tesznek, nevetve beszélnek ocsmányságot, terjesztik az otthon hallott gúnyolódó és hitetlen eszméket. — Egy nem épen erkölcsös franczia, ifj. Dumas Sándor, ir igy: „Az ember elcsodálkozik a jelenkor erkölcstelensége, kétkedése, romlottsága fölött: lépjelek be az első tanintézetbe, bolygassátok meg a szinleges ifjúságot, hozzátok felszínre, a mi a mélyen lappang, vizsgáljátok meg az edényt és nem fogtok többé csodálkozni. A forrás már régen meg van mérgezve. Abból, ki gyermek nem volt, sohasem lesz férfi.“ Ha a májusi fagy virágot ér, mit érleljen a nyár, s hozhat-e gyümölcsöt az ősz? Az ilyen szellemileg és testileg tönkretett ifjú hihet-e, mikor lelkében megromolva nézi az amúgy is züllött, ledér társadalmat, a melyben mindenütt a katekizmus ellentétét látja? Nem hisz, sőt büszkén kiáltja éretlen fejjel: Nincs Isten. Azt tagadja gondolkozás, meggyőződés, utánjárás, kutatás nélkül, a kinek létezését hosszas komoly gondolkozás után az emberiség legnagyobb szellemei mély hittel elismerték. Nem nagyhangú szavak, de szomorú való ez. íme a példa. Pár éve a fővárosban egy-két ilyen éretlen, istentagadó tanuló az Oltáriszent- séget áldozás után megköpdöste, sárbata- posla. — S ha most még a felsőbb iskolák kathedráiról az hangzik, hogy a mit 6000 év óta hisz az emberiség, az csak babona, ha látja a züllött társadalmat, a melyben csak a bűn boldogul, ha az élet czéljának csak a gyönyört tudja ez a megtévesztett ifjú, ha a mai tudomány arról regél neki, hogy a vallás, Isten, az erény, a bűn csak a papok találmánya, hogy számára minden elérhető csupán ezen a földön van: természetes, hogy kiaknázza, a mit a világ nyújt: gyönyört, élvezetet. A végtelenséget sóvárgó lélek földiekbe temetkezik. Ezért nem elégíti ki semmi, mindig uj kell, izgatóbb, lázasabb, érzékibb. Pedig a lélek ereje csak az erénynyel él, a nélkül meggyöngül. Ezért vesznek ki a nagy gondolatok még a társadalomból is, nemcsak egyesekből. line, mennyire megfogyatkozott az igazságszeretet egész népekben is — csak gondoljunk az önzéstől előidézett angol-bur háborúra. És talán ha férfivá válik, föl akarja-e épiteni hitének romokba döntött oltárát? Oh nem! Czéljáról, rendeltetésről, a vallásról, Istenről nem is gondolkozik, sőt menekül az ily gondolatoktól, a melyek csak kínt, nyugtalanságot okoznak neki. Dolgaival, ügyeivel foglalja el magát s az a vágy kapja meg, hogy minél kényelmesebb életet biztosítson magának telve élvezettel. Ehhez azonban pénz kell. Tehát még munkája is lealjasul a
