Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-07 / 19. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. HÍREK. — Meghívás. 3325—1903. k. szám. A képviselőtestület t. tagjait 1903. év május j hó 10-ik napján délelőtt 10 órakor a város- í háza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy­károly, 1903. évi május hó 6-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysoro­zat : 1. A képviselőtestület 37—1903. kgy. sz. határozata értelmében előterjesztett javas­lat, a várost terhelő 341,000 koronás (170,500 forintos) s a kövezetvám terhére felvett 300,000 koronás kölcsönöknek kifize­tése czéljából 734,000 korona kölcsön felvé­tele ; s ezen konvertálásnál elérhető készpénz­maradványnak első sorban a Nagykároly— Mátészalka—-csapi vasút törzsrészvényeiből a 3—-1901. kgy. sz. határozattal jegyezni rendelt 50,000 korona értékű törzsrészvény! árának kifizetésére s a megmaradó összeg- í nek polgári fiúiskola felállítása, esetleg a | gymnasiumi alsóbb osztályoknak párhuzamos osztálylyal kiegészítése költségeire leendő { fordítása tárgyában. (2720—1903. k. szám; kj.) 2. A debreczeni kereskedelmi és ipar- j kamara megkeresése, Nagykárolyban tartandó szalmakalap-készitő tanfolyam rendezéséhez hozzájárulás iránt. (2819$—1903. k. sz.; kj.) 3. Tanügyi-bizottság javaslata polgári fiú­iskola felállítása, esetleg a gymnasiumi alsóbb osztályoknak párhuzamos osztálylyal kiegé­szítése tárgyában. (3412—1903. k. sz.; kj.) 4. A városi árvaszék jelentése, a gyámoltak és gondnokoltaknak a városi gyámpénztár- j ban kezelt tőkepénze után 1903. évre adható | kamatmennyiségéről. (3021—1903. k. sz.; fj.)! 5. A szeszfogyasztási adópótlékról alkotott szabályrendelet módosításának jóváhagyására vonatkozó 132,367—-1902. sz. belügyminisz­teri leirat bemutatása. (1903—1903. k. sz.; fj.) 6. A Nagykároly—érendrédi, Nagykároly ! —fény—szaniszlói, nagykároly—kálmánd— börvelyi viczinális-uti bizottságba 2 tag meg­választása. (2924—1903. k. sz.; kj.) Özv. Mór Ferenczné kérelme Atilla-utczai telkéhez utezaterületből csatolandó 676'9 m2 terület­nek ingyen birtokába és tulajdonába át- bocsátása iránt. (955—1903. k. sz. kj.; 8. A Kaplony-utcza vasút felöli oldalán a telek- tulajdonosok költségére asphaltgyalogjáró j készítés elrendelése. (1903. k. szám; hj.) 9. A nyugdijügyi bizottság jelentése özv. I Schek Jakabné volt városi adóvégrehajtó( özvegye részére nyugdíj folyósítása tárgyá­ban. (2898—1903. k. sz.; kj.) 10. Róth Már­ton kórházi ápoló kérelme fizetésének fel­emelése iránt. (3239—1903. k. sz.; kj.) — Tizenöt év. Meszlényi Gyula szatmári megyéspüspök, valóságos belső titkos taná­csos, múlt hó 29-én töltötte be püspökségé­nek 15-ik évfordulóját. Az évforduló alkal­mából a székeskáptalan testületileg tisztelgett a közszeretetben álló főpásztornál és tolmá­csolta jó kivánatait. Ad multos annos! — Kinevezés. A király a helybeli honvéd- zászlóalj-parancsnokát nagy és kisbarkóczi Barkóczy Ferencz I. osztályú századost a szatmári 12-ik honvéd-gyalogezredben 1903. május 1-ei ranggal őrnagygyá nevezte ki. Gratulálunk a közbecsülésben álló zászlóalj- j parancsnoknak jól megérdemelt előléptető-1 séhez! — A Kölcsey-egyesület folyó hó 10-ik napjára hirdetett közgyűlése közbejött aka- j dályok miatt bizonytalan időre elnapoltatott. j — A vármegyei muzeumi-bizottság folyó | hó 4-én délelőtt tartott ülésében tárgyalás! alá vette az 1902-ik évről szóló jelentést, j megvizsgálta a zárszámadást, megállapította az 1903. évi költségvetési előirányzatot, tu- j domásul vette a könyvtárról készült leltárt | s mindezeket a közgyűléshez beterjeszteni j határozta. — A nagysomkuti főszolgabírói állásra a helyettesített főszolgabíró Dr. Péchy Péter az egyedüli pályázó. — A vármegyei árvaszéki ülnöki állásra Rába László szinyérváraljai, Sepsy Sándor; nagykárolyi szolgabirák, valamint Kozma Ger- j gely vármegyei aljegyző pályáznak. — Dalestély. Dalegyesületünk szombaton, e hó 9-én fogja ez idei első dalestélyét megtartani, a régi kaszinó helyiségében. Meg­érdemelné a dalegyesület, hogy a közönség végre pártfogásába vegye dalestélyeit. —• Mert sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy épen ez a törekvő egyesület, melynek működését a legnehezebben kellene nélkülöznünk, mily kevés pártolásban részesül. Miért ? nem tudjuk. Pedig az egyesület működésével még mindig a város előnyét és jóhirnevét fokozta s hogy eddig is fenntartotta magát, leginkább annak a lelkesedésnek tudható be, melylyel a működő testület a magyar dal iránt viseltetik. Reméljük, hogy az igen élvezetes­nek ígérkező estélyen közönségünk is minél nagyobb számban fog megjelenni. A kibocsá­tott meghivő igy szól: Ä Nagykárolyi Dal­egyesület 1903. május hó 9-én, szombaton, a Régi kaszinó helyiségében Simkó Gézáné úrnő, Baudisz Jenő, Herman Venczel és Pucser Károly urak szives közreműködésével J saját pénztára javára — jótékonyczélu hang- j versenyt tart. Műsor: 1. „Honfidal“, pálya­nyertes férfikar Horváth Fábiántól. 2. „Mono­log“, előadja: Herman Venczel ur. 3. „Fel­olvasás“, tartja Baudisz Jenő ur. 4. „Páros jelenet“, előadják: Simkó Gézáné úrnő és Pucser Károly ur. 5. „Magyar népdalegyve­leg“, férfikar Rétliy Lászlótól. Belépődíj: Ülőhely 1 K 60 f. Állóhely 1 K. Felülfize- tések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete pontban 8 órakor. Előadás után táncz. — Felhívás. Az 1893. évi XVIH. t.-czikk- ben megszabott büntetésre utalással, felhivat­nak az építő vállalkozók, hogy kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter urnák 71,553—1897. számú rendelete értelmében mindazon épít­kezéseket, a melyeknél 20 munkásnál több foglalkozik az I. fokú iparhatóságnál haladék­talanul jelentsék be; s az építkezéseknél általában mindazon óvintézkedéseket fogana­tosítsák, a melyek a munkások életének s testi épségének biztonságára szükségesek. Nagykároly, 1903. ápril 23. Debreczeni István, polgármester. — Gróf Károlyi Tibor gondnokául az arad vármegyei árvaszék báró Podmanitzky Géza titkos tanácsost, kis-kartali földbirto­kost nevezte ki. — A vármegyei közp. inségügyi bizottság f. hó 2-án tartott ülésében a törvényhatósági közúti alap javára küldött 30,000 korona államsegélyből 1. a zsarolyán—nagyszekeresi útra 6000 koronát, 2. tőkés—garbonácsi útra 7000 koronát, 3. a nagykároly—mező­teremi útra 2000 koronát, 4. a szatmár— szinyérváraljai útra 14000 koronát, 5. a kis- majtény—csengeri lápi-utra 1000 koronát határozott fordítani. Az első pontbeli összeg­ből ha fölösleg marad a Nagyszekeres és a vasúti állomás közötti utat is kiépithetőnek mondotta ki. A nagykároly—mezőteremi út­építést már a mai napon meg is kezdik. — Városunk adósságának converziójára polgármesterünk igen előnyös ajánlatot kapott a „Pesti Hazai Takarékpénztár“-tól, a mennyi­ben ez az intézet a kölcsönt 4'85-re adja s a zálogleveleket 96’5-ben számítja, illetve váltja be. E mellett a régi kölcsön utáni stornó diját egyáltalán nem kell fizetni, az uj kötelezvény alapján pedig a stornó dij P5°/o lesz- A város, noha évenként csak 3 koronával több kamatot kell fizetnie, mint eddig fizetett, körülbelül 90,000 korona pénzt kap a kölcsön átváltoztatásával, a mi min­denesetre igen szép eredmény. — Osztályvizsgálatok. Főgymnasiumunk VIII. osztályában az osztályvizsgálatok e hó 8-án kezdődnek a hittanvizsgálattal s 13-án fejeződnek be. Az Írásbeli érettségi vizsga határideje még megállapítva nincsen. — Fögymnasiumi ünnepély. Főgynmasiu- munk Kölesey-önképzőköre ez idei záróünne­pélyét folyó hó 13-án délután 4 órakor fogja megtartani a városi tornacsarnokban. A min­denekben élvezetes ünnepélyt reméljük, hogy nagy közönség fogja végig hallgatni, hisz ifjúságunk haladása iránt mindannyian meleg érdeklődéssel viseltetünk, s azonkívül a ki­tűzött két jótékonyczél is, melyre a tiszta jövedelem fordittatik, megérdemli a közön­ség minél melegebb támogatását. Az ün­nepélyre kibocsátott meghívó igy szól: Meghívó. A Nagykárolyi róm. kath. Főgym- nasium 1903. év május hó 13-án d. u. 4 órakor a városi tornacsarnokban jótékony­czélu z á r ó-ü n n e p é 1 y t rendez a követ­kező műsorral: 1. Polka-Mazur. Yvon. Előadja a főgymn. zenekar. 2. Hymnus. Erkel Ferencztől. Előadja a főgymn. énekkar. 3. A szegény asszony könyve. Vörösmarty Mihálytól. Szavalja Jakab Tibor VI. o. t. 4. Serenad. Haydn. Előadják a zenekar kar­mesterének közreműködésével Preisz Miklós, laub Mihály, Horváth Kálmán és Brandsch Gyula \ III. o. tanulók. 5. A bányaszeren­csétlenség. Monolog. Gabányi Árpádtól. Szavalja Kemény Alajos Vili. o! tan. 6. Egy­veleg. Előadják a zenekar karmesterének közreműködésével Preisz Miklós, Taub Mihály, Horváth Kálmán és Brandsch Gyula Vili. ö. tan. 7. Magyar népdalok. Előadja a férfikar. 8. Téli zöld. Tompa Mihálytól. Szavalja Balog István VII. o. t. 9. Révfy Géza: A megfagyott gyermek. Szövegét irta Eötvös József báró. Szavalja Papp György Vili. o. t., zongorán kiséri Csiiléry Ferencz Vili. o. t. 10. Boka kesergője. Zsadányi Ármándtól. Előadja hege­dűn Preisz Miklós Vili. o. t. Zongorán kiséri Csiiléry Ferencz Vili. o. t. 11. Jelentés a Kölcsey-önképzőkör ez évi működéséről. Irta és felolvassa Weisz Bernát köri főjegyző VIII. o. t. 12. Magyar Ábránd. Ábrányi Kor­néltól. Előadja Csiiléry Ferencz VIII. o. t. 13. Zárhangok. Zsasskovszky Ferencztől. Előadja a főgymn. énekkar. 14. Versbach induló. Előadja a főgymn. zenekar. Belépő­díj az 5 első sorban 2 K, a többiben 1 K. Tekintettel a jótékonyczélra (felerészben a kerületi tornaversenyre rándulók segélyezé­sére, felerészben pedig a főgymn. zene­egyesület javára) fetülfizetéseket köszönettel fogadunk és a helyi hírlapokban nyugtázzuk. Jegyek előre válthatók Czimmermann János tanárnál I. emelet. — Halálozás. Gregersen Ödön a budapesti Gregersen és fia épitővállalkozó czég tagja Prágában ápril 28 és 29 közötti éjjelen hir­telen meghalt fogadóbeli szállásán. Gregersen Ödön 42 éves volt s a hídépítésben európa- szerte elismert szakember. Ifj. Wagner Ist­ván sógorát gyászolja az elhunytban. Béke poraira! — A nagykárolyi műkedvelő-társulat a nőegylet árvaháza javára folyó hó 16-án a nyári színkörben, Herczeg Ferencz mulattató darabját a „Gyurkovics lányok“-at szándé­koznak előadni. A szereplők a következők : SZEMÉLYEK: Radványi ezredes . . . Csiiléry András Horkay Feri ................Fogarassy Károly Mi czi.............................Péchy Paula Ka talin.............................Sántha Irén El la..................................Kacsó Mariska Liza..................................Bornemissza Sarolta Klára.............................Hetey Margit Sá ndorlTy.........................Tóth András Te rka..............................Sternberg Anikó Gida..................... . . . N. Szabó Albert Sá ra .............................Kemény Giziké Se mesSey.....................Herman Venczel Gyurkovicsné................dr. Cservényák K. né Mi kó.............................Herman Venczel Gz igányprimás .... * * * Mint a. névsor is mutatja, érdekes előadás­nak nézünk elé. nem tudtam szeretni őket. Csak téged egye­dül téged szeretlek, te kis oráng-utáng. Iga­zán nem tudom, mit tudok rajtad olyan nagyon szeretni. E szerint nincs rajtam, mit szeretni — gondolám — de nem szóltam semmit. — Sőt, hogy ne legyen egymásnak mit szemrehányni, elvárjuk és megköveteljük tőled én is, a mama is, hogy neked is hatvan- kilencz fényképed legyen a volt imádot- taidról. — De angyalom eskü . . . — Semmi esküszöm, tudom hogy volt. Hallatlan szeszély egy rósz tánczos menny­asszonytól. Hol vegyek én most hatvankilencz olyan fényképet, melyről feltételezhető, hogy az eredetijét valamikor imádtam. Férjhez ment boldogult ideálaim közzül egy sem adott fényképet, mind azt mondta: majd ha fagy. Azóta többször fagyott, de fotográfiát azért egy sem adott. Úgy látszik arra értették, hogy ha majd én fagyok. Töprengésemben eszembe jutott, hogy a lapok hátsó hasábjain nap-nap után lehet olvasni kis hirdetéseket, melyekben agg­legények és lányok keresnek egy kevésbbé aggleányt, illetve agglegényt, házastársul. Többnyire vagy találnak, vagy nem. Magá­tól értetődik, hogy csakis fényképpel ellátott ajánlatok vétetnek figyelembe. így teszek én is. Nellinek azonban nem kötöm az orrocs­kájára, hogy mi módon akarom beszerezni a hatvankilencz fényképet. Hja, czél szen­tesíti az eszközt. Csakhogy, mint aféle szürke kis hivatal- j nokocskának, nem lehetett valami nagy ki- j látásom arra, hogy megszámlálhatatlan aján- j latot fogok kapni. Én istenem, dehát ki j kényszerit engem arra, hogy szorosan az igazság mellett maradjak ? A nemsokára megjelenő hirdetésem fé­nyesen igazolta, hogy legkevésbbé sem ma­radtam a valóság mellett.. A czimsor szép gömbölyű hízott belükkel volt szedve : „Fess főhadnagy ismeretség hiányában ezúton óhajt házasságot kötni. Kauczió nem szükséges. Fényképpel és teljes czimmel el­látott leveleket a kiadóhivatal továbbit „Jobbra át“ jelige alatt“. Kézzel fogható hazugság. Egy ismeretség­hiányban leledző főhadnagy: absurdum. Egy főhadnagy, kinek kauczió nem szükséges, még nagyobb abszurdum. De azért meg lett nemcsak a kívánt, — hanem a nem kívánt eredmény is. Az első napon százharvnincz ajánlatot kaptam. Köztük volt a nővérem is. (Csak most tudtam meg, hogy ő is főhad­nagyhoz akar menni.) A második napon már százötven állította, hogy egyedül csak rólam álmodozik. Ezek közt volt aztán a bomba. Egy ismerős irásu levelet kíváncsian bonto­gattam, midőn óriási meglepetésemre a Nelli fényképe s levele hull ki belőle, amint ajánl­kozik hozzám feleségül. Már mint a főhad­nagyhoz. Ennyi rósz tánczos női hűség annyira meghatott, hogy lélekzeni is elfelejtettem; csak mikor fuldokolni kezdtem jutott eszembe, hogy meglövöm magam. De mégis regénye­sebb lesz, ha őt is meglövöm. Gyors el­határozással magamhoz vettem revolveremet s vérengző szándékkal elindultam. Útközben eszembe jutott, hogy ilyen szerelmi gyilkos és öngyilkosságokban száz közzül kilenczven esetben a lövöldöző szerelmes meg szokott maradni. Pedig ez nagy baj, mert ilyenkor mindig bezárják az embert. Ehhez pedig semmi kedvem sincs. Vissza fordultam tehát s más bosszút eszeltem ki. Hiába, a szerel­mem is édes, de a bosszú még édesebb. Otthon leültem s pompásan elferdített, betűkkel levelet irtain Nellinek, annak a bizonyos főhadnagynak a nevében. Szép czikornyás körmondatokban ecseteltem a nagy I szerelmet, mely rabul ejtett, ahogy a fény­képét megláttam. Érzem, hogy ő az, aki hi­vatva van a hetedik menyország kapuját megmutatni stb. stb. Közbe-közbe latin és görög szavakat használtam, tekintet nélkül arra, hogy vájjon talál-e oda vagy nem. Tudtam, hogy Nelli úgy sem érti azokat s éppen ezért nagyon imponál neki, ha valaki minél több bolond szavat össze hadar. Ezt a levelet megczimeztem neki, azután belé tettem egy másik borítékba s felküldtem Pestre egy ismerősömnek, hogy majd ő ott adja fel. Mikor gondoltam, hogy Nelli már meg­kapta, ártatlan pofával elkullogtam hozzá. Feltűnő hidegen fogadott, amit azzal kívánt tetézni, hogy a rákszem-czukrot már nem fogadta el. Azt mondta, hogy a foga fáj tőle. (Eddig nem fájt.) A pesti ismerős ré- I vén nemsokára én is megkaptam a Nelli | válaszát. Örök hűséget esküdött benne. Melles- ! leg felemlítette, hogy van neki egy tolakodó fajankó ismerőse, azonban reméli, hogy a főhadnagy ur majd lesz szives alkalmilag j összekaszabolni. (Az .alkalmilag összekasza- : bolandó fajankó persze én vqltam.) Milyen harapni való kedves az én Nellim, — gon­dolám — midőn a levelét elolvastam. Következő levelemben már az időt is kitűztem, mikor az eljegyzés végett megér- í kezem. Ugyan akkor lefogom nyesni a fejét is annak a tolakodó fajankónak. (Már mint | magamnak.) Lett erre felfordulás Nelliéknél. A jegygyűrűmet menten visszaküldték, szépen S megindokolták, hogy miért. Ugyanis a kis- i asszony időközben számot vetett érzelmeivel í s arra a sajnálatos meggyőződésre jutott, hogy nem volna képes engem lelke s szive összes hevével boldogítani, mivel már koráb­ban egy férfi képe kitörőlhetlenül bevésődött keble titkos rejtekébe. Kért, hogy bocsássák meg neki s keressek máshol vigasztalást. Ejha, milyen gyorsan vésődnek a főhad­nagyok képei! Csendesen mosolyogtam, vet­tem a kalapomat s elmentem hozzájuk. Ott éppen nagy takarítás folyt, várták a főhad­nagyot. A szobákat szellőztették, a szőnye­geket porolták. A szobalány porolás közben gyönyörű bakamarsokat és rohamokat vert a szőnyegeken. Én istenem, hogy hódit a militarizmus, sopánkodtam magamban. Nelli a pincsivel volt elfoglalva, gondosan fésül- gette s uj nyakravalót akart kötni neki. — Mit kíván Pepecs ur? Kérdezte tőlem a mama fagyos udvariassággal, midőn be­léptem. Szótlanul a zsebembe nyúltam. Ebben a pillanatban mindketten megragadták a karo­mat, a pincsi pedig a lábikrámat. — Az istenért csak nem akar lövöldözni ? Kiáltottak reám, a pincsi kivételével. — Eszembe sincs. Nelli kiasszonynak hoztam vissza a gyűrűjét és ahhoz a bizo­nyos főhadnagyhoz intézett leveleit a fény­képpel együtt. Mert tetszik tudni, azt a kis hirdetést én tettem közzé, hogy a kikötött hatvankilencz fényképet beszerezhessem. A magyar-osztrák monarchia — beleértve a dalmát tenger partot is — ilyen elképpe- dést még nem látott, mint a milyen a sza­vaimat követte. A mama elájult. (Érre számí­tottam.) Azután elájult Nelli is, mert igy látta a mamájától. Mi ketten a pincsivel nem ájultunk el. Szótlanul néztünk egymásra. A pincsi megcsóválta a fejét s látszott rajta, hogy azt akarná mondani: No hallod, ilyet még én sem hallottam. Most alkalmasint nem kapom meg az uj nyakravalót. * Amint ebből a siralmas történetből lát­hatod kedves Vilmos barátom, a te taná­csod nem állhat meg, mert a rósz tánczos lányok is tudnak ám — nem szeretni. AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents