Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-16 / 16. szám
Táxss,a.a.lxxx.i, szépixodalmi és israexetterjesztő Ixetil&rp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A szálloda építéséhez.*) Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy városunknak a szálloda kérdését meg kell oldania. Sajnos, a magán- válalkozás évek hosszú során keresztül nem akart belemenni a szálloda épitésébe. Évekkel ezelőtt alakulni akart ugyan egy részvénytársaság, mely a régi kaszinó helyén akarta megépíteni a szállodát, de a terv dugába dőlt, a részvénytársaság nem tudott megalakulni. Magán egyénnek nem is lehet ezt a kérdést, úgy megoldani, hogy kielégítse mindazt a kívánalmat, mely a szálloda építésével együtt felmerül, s még ha akadna is vállalkozó, ki tőkéjét ebbe a vállalatba befektetni akarná, akkor is a városra oly kötelességek hárulnának, melyeket el nem odázhat, azokat teljesítenie kell, mert az időközben felmerült szükségletek úgyszólván erkölcsi kötelességévé teszik a városnak a szálloda épitésébe belemenni. E lap mindenkor szóvivője volt a város fejlődésére irányuló törekvéseknek. Készséggel támogatta mindazt, a mit üdvösnek és czélszerünek látott. De másrészről féltékeny gonddal őrködött a felett is, nehogy a polgároknak már túlságosan igénybe vett adózó képessége még nagyobb mérvben fo- koztassék, mert jól tudjuk, hogy a talajt veszítenék el lábunk alól. E lap 13. és 14-ik számában igen szépen és helyesen ki van fejtve, hogy mily szempontok követelik a szálloda felépítését. Alig van ahhoz hozzátenni *) Álláspontunk fenntartása mellett adjuk e czikket. Szerk. való, de a czikkiró egyik igen fontos momentumot nem is említette, mely elodázhatatlanná teszi a kérdés megoldását. Ez pedig a színkör kérdése. Említettük volt lapunkban, hogy az országos szinészeti felügyelő a kormány nevében kőtelező Ígéretet tett arra nézve, miszerint, ha Nagykároly városa egy megfelelő nyári színkört épit, úgy hat éven keresztül, évenként 2000 K, összesen tehát 12000 korona segélyben fog a város részesülni. A polgár- mester a szinügyi-bizottságban alaposan kifejtette azokat a nehézségeket, melyek a nyári színkör felépítését csaknem lehetetlenné teszi, mert itt is az alkalmas telek hiánya miatt merülnek fel a nehézségek s mely miatt a város tetemesebb anyagi hozzájárulása nélkül a nyári színkör sem volna felépíthető. Már pedig, hogy egy 20—25 évre építendő színkörhöz, melynek még fen- tartási költségei is a várost terhelnék, a mai viszonyok között a város nagyobb anyagi áldozattal járuljon hozzá, azt meg nem szavaznék, sőt határozottan elleneznök. És ez a kérdés vetette felszínre a szálloda ügyét is. Nekünk egy oly helyiségre van szükségünk, mely végre megszüntesse azt a számtalan panaszt, mely szüntelen felhangzott a miatt, hogy nincs egy tánczhelyiségünk, nincs egy szini- elöadások tartására szolgáló helyiségünk, nincs egy valamire való étterem, hol nemcsak idegenek, hanem a város közönsége is szórakozást lelhessen. Városunkban a legalkalmasabb színi szezon a téli hónapokban volna, mert a nyári szezon alig válik be. De arra, hogy télen jöjjön hozzánk színtársulat, I még gondolni sem lehet, mert hol tud- j nának előadást tartani? Ha nekünk oly alkalmas helyiségünk van, mely a követelményeknek megfelel, szinügyi tekintetben is nagyobb követelésekkel léphetünk fel s a város közönségének régen hangoztatott óhaja teljesülne, ha sikerülne téli szezonra színtársulatot kapnunk. A mi a szálloda építésének megoldását legjobban megnehezíti, az a telek kérdése. E lap 14-ik számában a czikkiró öt telket is ajánlott és a legutóbbi számban a takarékpénztár telkét ajánlották megvételre. Mindenesetre az eddig ajánlott telkek közül legalkalmasabb a takarékpénztár telke volna, ha a szállodát mindenáron a várqs főhelyén akarjuk elhelyezni, feltevő. hogy megoldható lenne az a nehézség, mely a zárda szomszédsága tnial- merül fel a takarékpénztár telkét. Valamennyi telek, mely eddig ajánlva lett, drága, s kérdés, vájjon nem éppen e miatt fog-e akadályokba ütközni a szálloda ügye. Mert 80—100,000 koronát csupán telekbe fektetni, mégis felesleges lenne. De a város fejlődése szempontjából sem feltétlenül szükséges, hogy az építendő szálloda a város központján legyen elhelyezve. A pénzügyigazgatóság künn van a nagypiaczon, az üzleti élet inkább a piacztér felé összpontosul s egyedül a vármegyeház az, mely a Kölcsey- utczát vindikálná a szálloda helyéül. A város közönségére nézve éppen úgy, mint az idegenekre nézve igen csekély különbséget okozna, ha nem éppen a központon lenne a szálloda, a bérlőre nézve pedig igen nagy kérdés, hogy a piacztérhez közel legyen, mert forgalom szempontjából nagy különbség lenne reá nézve. De egy monumentális épület feltétlenül maga után vonja a környék fejlődését is, s városunk bizonyára többet nyerne azzal, ha egy még teljesen ki nem épült része épülne fel, mintha egy már teljesen kiépített részébe helyezzük a szállodát. Szerintem a szálloda helyéül legalkalmasabb lenne a Czifra-sor, ha ott megfelelő telkek lennének megszerezhetők. Mert itt a telkek mélyen benyúlnak s megfelelő nagyságúak, hol mindenféle melléképület is felépíthető lenne és ami fő, félannyi áron lenne a telek megszerezhető, mint a központban. — De nézzük Szatmári, Zilahot, hol szintén a város által épített szállodák vannak, ezek mind a piacztéren épültek fel. Reánk nézve legfőbb az, hogy minél olcsóbban tudjunk építeni, mert a bérlők által tett ajánlatok bizonyára csakis a haszonépületekbe befektetendő tökére nézve érthetők s a szálloda jövőjét csak úgy tudjuk biztosíthatni, ha nem fektetünk bele oly összeget, mely nem állana arányban a város forgalmával különösen akkor, ha még a piacztértöl is teljesen elzárjuk a bérlőt. 300,000 koronának 5°/o kamatát alig hisszük, hogy megtudná az a bérlő fizetni, ellenben 200,000 koronának könnyen, s csakis a telek kérdése miatt kár lenne ezt az életre való eszmét kétségessé tenni. Alfa. TÁRCZ A. "Versel*: a, fal'o.XÁls'ból. Ext a kis virágot . . . Ezt a kis virágot Őrzöm évek óta, Megse ismerem már: Szegfű volt, vagy rózsa ? ... Megse ismerem már, Csak azt tudom, érzem : Most is olyan kedves, Mint valaha — régen! Múlt hetekben . . . Múlt hetekben egy gavallér Öngyilkos lett egy asszonyér’ . . . Milyen másképp’ van ez nálunk, Ilyesmit mi sohse látunk. Minálunk a parasztlegény Ha kosarat kap is szegény: Feledni tud, — másat talál . . . Eszébe se jut a —- halál! (Csonger.) Baka Elek.-ifi. rag'^a. Irta: <3-. IDiószeg-lxtsr Üx/Eóx. Ennek a históriának a czime —- amint ; tetszik látni — a „ragya“. Furcsán voltam I én ezzel, mert én eddig csak azt a ragyát ! ismertem, aki ha az ember arczát megcsapja, i hát kisebb-nagyobb lyukak maradnak utána. Rossz munkát végez, de hát az ember, ha lyukacsos is az arcza, csak megmarad embernek és sokszor többet ér akárhány sima bőrűnél ; de az a ragya, amelylyel most vala csak 'szomorú ismeretségem, ha megcsapja, amit ö szokott megcsapni, nohát annak egyszerűen vége van. így van. A virágos tavaszon történt. Nyílott már a jáczintus, az orgonabokor, meg a pünkösti rózsa, zöld lombok között vig nótát dalolt a madár, ringott-rengett a vetés, ha szerelmes szellő végigsuhant felette, szóval szép volt a világ —- de nem nekem. Az én egemre gyülekezőnek zordon fellegek. Naponként kaptam leveleket, amelyek végződtek igy: „nyolcz napok alatt“ — „azonnal“ — „forduló postával“ — „mert különben“. Mikor én ilyen rövid terminusokat kapok, akkor igen hosszan szoktam gondolkozni: Kezdtem rendre venni a mentöszereket. Sehol semmi. Egyedüli mentőesolnakom a papbérlista. Járja véle Csuka Mihály — az egyházfi — a falut. Semmi. Azt mondják: Várjon! Várok, (mert muszáj), de nem akarnak várni engeinet. Kábult a fejem. Kimegyek a szép zöld mezőre, hogy föllélekzeljem egy kicsit, mert | bizony még „forduló postával“ meglegyint a j guta. Akkor az igaz, hogy be volna végezve j úgy sommásan minden ügy, de hát az élet j mégis csak élet. A lábaim önkéntelenül az ! én földeimhez vittek a tavaszi fordulóban. No lám csak, milyen szép kis darab zabvetésem van ? Olyan buja, olyan üde, mintha csak valami jó gazdáé volna és nem a papé. Hiszen ez már is pénzt ér. Azt. Próbáljuk meg. Izenek Lindenfeld Berczinek, a mi zsidónknak. Azt izente, hogy nem megyen bele az üzletbe. Reménységre nem köt vásárt, (pedig ő nem is hallotta soha életében Vörösmarty- tól, hogy „földiekkel játszó égi tünemény“). Izentem Klein urnák, az árendásnak. Szintén a mi zsidónk. Belement. Nehezen, nagyon nehezen, de mégis belement. Tizenöt hektó zab. Előre kifizetve. Most még ott diszlik a lábán, olyan szép, üde, zöld, buja. Lesz ott huszonöt hektó is. Lesz. Talán még több is. Én bizony felé se néztem többet, betölti az a hivatását, Isten jóvoltából, nálam nélkül is. Most egyelőre megmentett egy-két „forduló postától“, „azonnal“-tói, hogy ne jöjjön utána, „mert különben“. És eljőve az aratás és a fürtös zab kalászokat Sziky szomszéd jó emberem, annak rendje és módja szerint learatá és kévékbe kötözé. És vala szalmája szépen. Jöttek nyomtató emberek lovakkal kitaposták, a polyvából kiválasztották, szóró malmon szép tisztára kiszórták és mérővel felmérték és a reménység, amelyik biztatott 25—30 mérővel is és amelyikből Klein urnák már el vala adva még a virágos tavaszon 15 mérő, itt a valóságban, a rideg valóságban ime csak 10 mérő és nem több. Mondom, hogy nem több. Bámultam a levegőbe és kérdem elfásult hangon : — Hát aztán mitől van ez ? Mitől ? És felel reá a nyomtató gazda biztos, nyugodt hangon: — Megcsapta a ragya. Még pedig nagyon. Hát ezt a ragyát eddig nem ismertem. Azt hittem, hogy csak olyan van, amelyik az embert csapja meg, de ez rosszabb annál, mert mikor ez a veteményt megcsapja, az embert is megcsapja vele. — Ugy-e Klein ur? Mit szóll hozzá?... Remek kivitelű fényképnag*yitások! Eletnagyságu Iliül Hllilliüliail m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. LiW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -wl 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban.; MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttől feljebb.
