Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-19 / 47. szám
TársacLalini, szé;pixocLa.l:jaQJL és isz^CLeretterjesztő Da.etilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. II Negyedévre...............2 kor. Fé lévre.....................4 kor. 11 Egyes szám...............20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak: egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferenci-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Néhány szó piaczunkról. Lapunk múlt számában „Drágaság piaczunkon“ czim alatt megjelent czik- künk városunk közönsége körében igen élénk viszhangra talált, mert az abban felsorolt igazságokat megczáfolni nem lehet. Ezzel szemben ne hivatkozzék a rendőrkapitány ur miniszteri rendeletekre, hanem igyekezzék a szomszéd nagyobb városok mintája szerint segíteni rajtunk, mert az nem megoldása a kérdésnek, ha a kereskedelem szabadságát emlegetjük. E kérdés megvitatására más alkalommal reátérünk, ha megszerezzük a kellő adatokat arra nézve, hogy igenis van orvoslás az úgynevezett szabad kereskedelem visszaélései ellen. Most a piaczon uralkodó rendetlenségről akarunk nehány szót szólam. Nagyon jól tudjuk, miszerint a piacztér rendezésének kérdése városunk feje fölött Damoldes-kardként függő kérdés, mely még nagy anyagi áldozatot fog tőlünk kívánni, mert a közegészség- ügy legelemibb követelményeivel sem egyeztethető össze az, hogy a termény- piacz a város kellő közepén legyen, hol hetenként száz és száz szekér tömörül össze s az állati hulladékok egész garmadája díszük nyomukban, mely a forró nyári napokban épen úgy, mint esős ősszel, kigőzölgésével nem nagy előnyére válik a közegészségügynek. Igaz, hogy kedden már kezdik a piaczot takarítani, hanem a ki ezt a takarítást végignézi, el kell, hogy mosolyogja magát azon a kedélyes társaságon, mely rendöri felügyelet mellett csigagyorsasággal végzi nem a takarítást, hanem valószínűleg közállapotaink kiválóságának megbeszélését, s ez eltart egész héten keresztül, a helyett, hogy kellő munkaerő alkalmazása mellett egy nap alatt ki lenne takarítva a piacz. A mily nagy rendetlenség pedig a hetivásárok alkalmával mutatkozik, az igazán tűrhetetlen. Más városokban meg nem tűrnék, hogy például a kövezett gyalogjárón a szekerek négy helyen is keresztül járhassanak. Tessék megolvasni: A Kölcsey-szobortól a pénzügyigazgatóságig vezető kövezett gyalogjárót épen négy helyen szabad a szekereknek keresztül metszeni. Akárhányszor megtörténik, hogy a hivatalába siető pénzügyi tisztviselőnek és a gyalogos közönségnek 1 —1 szekérsor miatt várakoznia kell s köszönettel tartoznia, ha sáros időben csak a ruháját sározza be az előtte elvonuló szekér s a lovak el nem gázolják. Gyermekeknek pedig egyáltalán nem szabad ott elmenni, mert igazán életveszélynek vannak kitéve. Pedig hát hétfőn is járnak gyermekeink iskolába s még nem találták fel a repülő gépet, hogy azt a Horto- bágyot keresztül repülhessék s igy kénytelenek vagyunk keserves filléreinkből fizetett rendőrségünk segítségét igénybevenni. Nézze meg a rendőrkapitány ur egyszer véletlenül egy hétfőn ezt az állapotot, vegye igénybe törvényadta jogát, jelöljön ki egy bizonyos helyet, a hol és csakis ott legyen szabad a szekereknek átjárniok. Hiszen ez minden rendezett városban igy van. Tessék csak egyszer végigsétálni a fentebb említett gyalogjárón. Hetivásárok alkalmával mindkét oldalon edényeket és egyéb áruczikkeket árulnak ottan és pedig oly szorosan az anélkül is keskeny járda mellett, hogy két embernek egymás mellett elmenni alig lehet. Már most ha a vevő közönség megáll az árusítók előtt és végzi bevásárlásait, ugyan kérem miként lehet szabadon közlekedni? A kereskedelem szabadsága csak nem terjedhet ki any- nyira, hogy egyesek miatt a közlekedésnek is fenakadni szabad? A rendőrkapitány urnák jogában áll ezt az állapotot megszüntetni. Elég nagy az a piacz, elférnek a kérdéses sátrak másutt is. A kinek szüksége van reájuk, felkeresi azokat másutt is, de a jelenleg divó rósz szokásnak meg kell szűnni annál inkább, mert a polgár- mester által nagy fáradtsággal ültetett szegélyfák is ki fognak veszni, ha továbbra is annyi kíméletlenséggel bánnak velük. De ha nem néz utána ezeknek az állapotoknak senki, marad minden úgy, a mint van, nekünk kötelességünk városunk lakosainak érdekeit képviselni, mert 72% pótadó fizetése mellett csak ennyit megkövetelhetünk! ? Ezekből a rendetlenségekből még egy egész garmadával szolgálhatnánk. Egyelőre azonban megelégszünk ennyivel. Majd szolgálunk még a többivel is, de talán előbb bevárjuk, hátha maga a rendőrség is észrevesz valamit. Most még a polgármester ur figyelmébe kívánjuk ajánlani laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ folyó hó 8-án megjelent számában felvetett azon eszmét, hogy a Kölcsey-szobortól a pénzügyigazgatóságig terjedő gyalogjárót aszfaltburkolattal láttassa el s ez irányban terjesszen a képviselőtestület elé indítványt, mert úgy az idegenek, mint városunk lakosainak jól felfogott érdeke követeli azt, — s a jelenlegi állapot csak városunk csúfságára válik az idegenek előtt. Alfa. T7"id.éik:i rexid-őrság-els: "baja-i.*) Az újabb időben felmerült reformtervek közül egy sem vert fel annyi port, nem idézett fel annyi hullámot a törvényhozás zajló tengerén, egy sem húzódik annyira a végtelenbe, mint a közigazgatásnak annyit hangoztatott reformja. Általános a meggyőződés, hogy egész közigazgatási szervezetünk beteg, ósdi, nem illeszkedik be a rohanó haladásnak indult államszerkezetbe s annak rendezése mégis napról-napra odább tolatik. Nincs már kormányzati ág, mely rendezve ne volna, csupán a közigazgatás és a ma még annak kiegészítő részét képező „rendészet“ maradt a régi rendezetlen állapotában. Magyarország rendőrkapitányai 1893. évben Budapesten országos értekezletre gyűltek össze azon czélból, hogy a vidéki rendőrségek tarthatatlan állapota felett tanácskozzanak, a vezetésükre bízott hivataloknál tetemesen felszaporodott teendőknek, munkaerő hiánya miatt elviselhetetlenné vált helyzetét feltárják, a mindenféle szolgálati teendőkkel túlterhelt tiszti és legénységi személyzet ter*) E czikkre legközelebb válaszoluuk. Szerk. TÁR CZ A. Merengés. Hová röpül vágyam, Hol talál nyugalmat ? Abba a kis házba, Hol kedvesim vannak. Közöttük az élet Csak örömöt termett; A komoly beszédet Erőltetni kellett. Édes csevegésök Visszahozta kedvem; Akármi is bántott, Semmibe sem vettem. Gyermekül mulattam, Félre téve gondom; A legtöbbször úgyis Vállaimon hordom. Kincs, élvezet nem volt Olyan drága nékem, Hogy a nehány órát Értök elcseréljem. A mi valóság volt, Most csak édes álom: Hogy visszatér újra, Reménykedve várom. Nádor Béla. ^Is emloeiek. íz. M izsu Péter. — Péter bácsi! Micsoda szerencsés kezű ember kend; valamennyi viola-palántja megfogant, hogy megörül ennek majd a nagyságos asszony, hát még a szépséges Flóra kisasszony, hiszen ahányszor lesétál a kertbe, csak ide téved kérdő tekintete; ez a magas ágy mind máig üres volt, üres; de most a szép fehérhamvas levelű viola-palánták büszkén állanak benne ; még sokra viheti kelmed az ügyességével, szerencséjével, — mondom, szólal be az egyenesre nyírott dús hajtású fagyai kerítésen egy dévaj kötekedő hang, az erdőkerülő hangja; azután nagy hetykén egyet lódított a zöld, tollbokrétás erdész-kalapon és szapora léptekkel sietett tovább a templomba, — épen beharangoztak. A Péter bácsinak nevezett ember félig mosolyogva, félig bambán nézett utána, azután körüljárta az emlegetett virágágyakat, megigazgatta a körülötte fekvő kőrakást s maga is önelégülten konstatálta magában, hogy a pár nap előtt ültetelt viola-palánták csakugyan mind egy szálig megfogantak; erre leült az ut melletti gyepágy szélére, hova ép egy nagy terebélyes hárs vetette enyhetadó árnyékát. Kivette a lajbi zsebéből a vörös cserép-pipáját, nagy lelki nyugalommal csiholt és rágyújtott a gyanús illatú trafik dohányra, azután csöndes pöfékeléssel nézte a nap járását és gondolkozni kezdett. Nem tudom, minden kertészlegény gon- | dolkozik-e, de Péter sokszor neki adta magát ennek a hasznos szórakozásnak. Azért is bácsizta a falu apraja-nagyja, mert hiszen korra nézve legfölebb harminezöt I éves lehetett, de mivel szűkszavú, gondolkozni tudó, komoly ember volt és főként ; irtózott az emberi társaságtól, kedélyére nézve idő előtt megöregedett. Most is ahelyett, hogy a szép harang- szóra a maga szive vidulására sietne a templomba, inkább megül itt egyedül; mire, vagy kire vár? Oh, tudja ő jól; abban a nevezetes viola-ágyban, a gondosan felrakott csillogó kövek között minden reggel egy illatos levélke van elrejtve Flóra kisasszony- számára, ezt kell átadni ma is, addig nem mozdul innen sehová; egyedüli társasága a nyíló virágok, a döngicsélö méhek, de ez neki elég, mindez nem háborgatja gondolat- menetét. Igen. Mit is mondott imént a kerülő ? Hogy ő ügyességével sokra viheti még; hajh sokra is vágyik, harangozó szeretne lenni, ez az ő vágyai netovábbja; a harangozó nem dolgozik felényit, mint ő, mégis két- annyi a fizetése; nem parancsol neki senki, a jóságos öreg tiszteletes ur barátságos jó indulattal bánik vele, aztán elzárkózhat a világtól a templom lábánál fekvő kis házikójában ; az apja is harangozó volt, a nagyapja is, ha ő kis fiú korában árván nem marad, szintén örökükbe léphetett volna; de most már be van töltve e sóvárgott állás s talán előbb meghal ő, mint az a másik, meghal kivált itt, ha soká itt kell még kertészkednie, nem is birja ki soká, ez az örökös nyugtalan élet, soha egy csendes percze nincs az embernek, — morogja fogai között; miközben fel kell tápászkodnia a kényelmes ülésből, egy lármázó, futkosó gyerekhad elöl. A két kis nagyságos urfi a Muki, meg a Bandi, vagy tiz játszópajtással futtatást rendeztek a kert széles, porondos utján. Távolabb a kert parkírozott részében, világos, lenge nyári ruhákban vidám leánysereg pajkoskodva, dévaj nevetéssel tölti az időt, egy kis hamis ép most indítványozza, hogy keressenek négylevelü lóherét; általános jóváhagyással el lett fogadva az indítvány, s nyomban el is széledtek a ragyogó füvekkel gazdag, buja gyeppázsiton, ki erre, ki arra a maga szerencséje után. Rövid negyedóra múlva örvendező vidám hang tudatja a többivel, hogy Flóra, a szépséges házi kisasszony már megtalálta a keresettet. Diadalmasan mutatja az összefutó leánytársnőknek, akik eltitkolt irigykedéssel szemlélik, milyen gyöngéden simogatja Flóra, vékony, fehér ujjaival a drága kis talizmán friss, eres levélkeit, a csodás kis négy levelet. Üde, hamvas arcza az öröm bíborában ég; fekete szemei merengve, sokatmondó méla tekintettel tapadnak a kicsiny levélre. Szive tulboldogan dobog, óh ez a kis levélke nem a közeli boldog jövőt jósolja-e neki. A midőn a szeretett, deli szép lovag elröpiti öt innen magával messzire, a boldogság tündér-országába, mint ahogy számtalanszor megesküdött már erre, forró szerelmi vallomások között. Azután szövi tovább a színes szép álmokat, oda sem figyelve nevető leány barátnőire, kik újra el.szélednek négylevelü lóhere- keresésre.
