Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-12 / 46. szám
'Tá.xsa.dLsLla^ci.I, szié^irod-a.lr^il és ismerstteiiesztő Ih-etlla/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. || Negyedévre................2 kor. Fé lévre.....................4 kor. || Egyes szám...............20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tór 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Drágaság piaczunkon. (—r.) Hallatlan az a drágaság, a mi hetivásárok alkalmával piaczunkon uralkodik. A tojás, tej, vaj, túró és aprómarhá- nak ára évröl-évre emelkedik és a megélhetés mind nehezebb és nehezebb lesz. Oka ennek a drágaságnak az, hogy a kereskedők, kik ezen éielmiczikkek vételével és eladásával foglalkoznak, ezen czikkeket már a kora reggeli órákban összevásárolják, hogy azokat Debreczenbe és a fővárosba szállítsák; nagyban veszik össze a czikkeket s az eladók örvendenek, hogy tömegesen adhatnak túl áruikon és nem kell az egész napot a piaczon tölteniük. Lapunk folyó évi január 8-án megjelent 2-ik számában már felhívtuk rendőrségünk figyelmét azon állapotra, hogy a kereskedők a korai reggeli órákban az élelmiczikkeket összevásárolják, s jeleztük azt, hogy tudomásunk szerint Szatináron és Debreczenben meg van tiltva, hogy ily kereskedők 9 óra elölt vásárlásukat megkezdjék, miért is a helybeli fogyasztók valamivel olcsóbban fedezhetik szükségleteiket. Jeleztük, hogy a helybeli fogyasztókra is ráférne, hogy az éielmiczikkek ára felcsigázása megakadályoztassék, illetve lehetőleg mérsékeltessék ; kifejtettük azt, hogy ez irányban valamit tenni kell, s ha az idevonatkozó szabályrendelet - tervezetnek jóváhagyása megtagadtatott is, rendőrileg intézkedés teendő az iránt, hogy a helybeli fogyasztó közönség ki ne zsákmányol- tassék. Hangsúlyoztuk, hogy ismerjük rendőrkapitányunk e tekintetbeni jóakaratát, de felhívtuk figyelmét arra: tegye tanulmány tárgyává, hogy Szatmáron és más városokban mily czélszerü ide-! vágó intézkedések tétettek s találjon módot reá, hogy nálunk hasonló intézkedések megtételével a helybeli fogyasztók érdeke a fentjelzett kereskedők érdekével szemben megóvassék, mert hiszen mégis csak méltányos dolog az, hogy városunkban az összes lakosság megélhetése nehány ember által meg ne nehezittessék. Mindezek daczára nem tudjuk, hogy ezen ügyben 9 hónap lefolyása óta történt-e valami, hanem csak azt tudjuk, hogy panasz hangzik most is mindenfelől, úgy mint már régóta, miszerint hetivásárainkon az élelmiszerek roppant drágák, mert az élelmiszerek vétele és eladásával foglalkozó kereskedők a kora reggeli órákban még mindig összevásárolják az élelmiszereket és aprómarhákat és ez által a piaczot megdrágítják s lehetetlenné teszik azt, hogy a helybeli fogyasztók szükségletüket illő árban beszerezhessék. Értesülésünk szerint nemcsak Szatmáron, de Debreczenben és Nyíregyházán is tiltva van a viszelárusitóknak a vásárlás 9 óra előtt, hogy a helybeli fogyasztóknak alkalom adassék szükség- j létük fedezésére. Ha ezen városokban valóban igy áll a dolog — a miről rendőrségünk megkeresés utján köny- j nyen meggyőződést szerezhet magának — miért ne lehetne ezt nálunk is behozni ? Nem elég drága a megélhetés ugvis ? Kell még hozzá az is, hogy a legszükségesebb táp- és élelmiszerek ára mesterségesen is megdrágittassék ? Bizony-bizony, ha nem leszünk kissé körültekintőbbek, ha az elég magas pótadó mellett még piaczunk mesterséges megdrágítását is eltűrjük, hozzávéve még azt, hogy az állati betegségek állandósága folytán az állalforgalom is gyenge s ebből kifolyólag a hús ára is drágul: nem nagyon lesz kedve bárkinek is e városba jönni állandó lakásra, sőt még sokan — a kik csak tehetik — igyekezni fognak elmenni e városból, a hol drága minden, nagy a pótadó s még a társadalmi élet sem igen nyújt valami sok szórakozást. Ha azt akarjuk, hogy városunk népessége szaporodjék, akkor körültekintőbbeknek kell lennünk, olcsóvá, kellemessé kell tennünk a megélhetést, az itt tartózkodást s legelső és legfőbb kötelességünk arra ügyelni, hogy pia- czunkról az élelmi-és tápszereket csak azon mennyiségben vigyék el, a mily mennyiségben a helyi fogyasztók szükséglete kielégítése után fölösleg marad s ügyelnünk kell az egész polgárság érdekében, hogy piaczunkon drágaság, de különösen mesterségesen előidézett drágaság ne legyen. Képviselőtestületi közgyűlés. j Városunk képviselőtestülete f. hő 8-án rendkívüli közgyűlést tartott. ; Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor a gyéren látogatott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a képviselőtestület megjelent tagjait s napirend előtt örömmel jelentette, hogy a város tisztikarának két érdemes tagja, névszerint Hetey Ábrahám tőjegyző és Borody György tisztiügyész szolgálatuknak 25-ik évét töltötték be a közelmúlt napokban, miért is üdvözli őket és tekintettel példás és odaadó hosszú szolgálatukra, indítványozza, hogy a képviselőtestület őket 25 éves szolgálatuk betöltése alkalmából jegyzőkönyvileg üdvözölje s erről nevezetteket jegyzőkönyvi kivonaton értesítse. A képviselőtestület az indítványt nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta. Ezek után bemutattatott a belügyminiszternek a tüzrendészeti szabályzat módosítás tárgyában kelt leirata, mely szerint a miniszter a módosításokat nem hagyta jóvá. A képviselőtestület a tanács és a bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy egyelőre a régi szabályrendeletet érvényben fentartja s utasította a tanácsot, hogy a jövő évvégéig uj szabályrendelet-tervezetet mutasson be. Bemutattatott továbbá a belügyminiszternek az ebtartási szabályrendelet jóváhagyása tárgyában kelt leirata. — E szerint az ebtartási szabályrendelet jóváhagyatott, kihirdettetett s kimondatott, hogy az uj szabályrendelet 1904. évi január hő 1-én lép életbe, amikortól fogva a városunkban fizetendő ebadó a várost fogja megilletni. Következett ezután Szatmárnémeti-i szab. kir. város polgármesterének szinikerület megalakítása tárgyában a szerződés elfogadása iránti átirata. A közgyűlés a sziníigyi-bizott- ság javaslatához képest elfogadta a szerződést, mely szerint Szatmárnémeti, Eperjes, Beregszász, Kisvárda és Nagykároly 3 évi időtartamra a szinikerületet megalakítják s a Krémer Sándorral kötött szerződést is azon kikötéssel hagyta jóvá, miszerint fenntartja magának a város azt a jogot, hogy az itteni szini-idényt megelőzőleg legalább egy hónappal s a szini-idény befejezte után legalább egy hónap múlva miniszteri engedélylyel biró, más színtársulatnak is 3—3 előadásra a játszhatási engedélyt megadhassa. TARCZ A. Hervadjon a mező... Hervadjon a mező, hulljon a fa lombja, — Kert, liget merüljön dermedt nyugalomba; A szépnek, bűbájnak maradjon csak árnya, S nézzen úgy ki minden, mint elhagyott árva ... Hallgasson el a dal, mely vidáman zengett, S csak vihar zúgása törje meg a csendet; Fény helyébe szálljon lomha szürke ború, — Melynek nincs mosolya vagy nagyon szomorú... Vágy tálán merengés fogja el a tájat, S keltsen fel a szívben mindent, a mi [fájhat... .Mindez le nem verhet, el nem csiiggcszt engem, Mert akkor is él a jó Isten felettem. Dénes József. e:ncLToereik:. I. Sziüva György. Sokszor és sokat írtak már a nagy emberekről, méltatva azoknak kiváló, jeles tulajdonságait, nemes nagy tetteit; én kevés vagyok ahhoz és igy nem fog senki hallani tőlem jellem és tudomány dicsőítő nekrológokat. Az én kis embereim a maguk igaz valóságában ott éltek, vagy élnek elrejtve a nagy világ elöl és hangtalan némaságban őrizve meg szivük nagy bánatát vagy igénytelen kis örömeiket. Készakarva beszéltem előbb a bánatról, mert abban a kis embereknek, ha érző szívvel verte meg az ég, van része elég. Bizony több kijut belőle, mint a boldogságból, lévén a boldogság egy kaczér álhatatlan teremtés, aki csak hitegeti a halandó embert, de elérni nem igen lehet; pedig fennen mutogatja rózsás képeit s a föld minden üdvösségét, de mikor elértük mindazt, mi vágyaink netovábbja, mindazt amiről azt hittük, hogy épen elég a legnagyobb boldogság teljesülésére, akkor látjuk be, hogy még az mind kevés, a csalóka, ragyogó képeknek árnyoldala is van s az édes mellett mindjárt ott a keserű is; igy csalódunk ábránd képeinkben, de a szív azért újra érez és újra remél egy újabb csalódásig. Szilva Györgyről akarok beszélni, az ő egyszerű élettörténetét elmondani, talán tanulságul. Egy csinos, daliás termetű szőke fiatal ember áll előttünk; nemes, határozott vonásokkal, beszédes, nagy kék szemekkel, a férfiszépség mintaképe ; minden szépség meg volt benne arra, hogy aki rá néz, rajta felejtse a tekintetét; szellemileg sem állott lentebb azoknál, akikkel egy körben élt, habár nem irt ő verseket minden tavaszszal és nem festette le a vidék szarvasmarháit, amint a zöldben legelésznek ; de serényen és ügyesen kezelte a tollat, midőn ugyanazon szarvas-! marhákról járlatokat kellett kiállítani, vagyj szerződéseket : más minémü hivatalos ira-1 o-1 A szeanszn. tokát kellett szerkeszteni, lévén ő Várhegyen községi írnok. i Szép volt neki Várhegy és oly kedves hely, melyet fel nem cserélt volna a világ bármely szép városáért, mert ott lakott az ő szive bálványa is, a főnök ur egyetlen szép leánya, Mariska. Mariska nagyon csinos leány, de talán épen azért, mert nagyon csinos, mód nélkül kaczér s ki tehet arról, ha úgy van berendezve a világ folyása, hogy a kaczér, hivalgú leányok hamarabb megnyerik a férfiak tetszését. Mariska lovagra vágyott, talán később férjre is; és olykor hangulatos tavaszi alkonyon, midőn a fiatal szív csordultig van érzelemmel, név nélküli vágyakozással; mikor bármivel és bárkivel is megelégedni véli; mondjuk, ilyen alkonyatokon Mariska is megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy az írnok később férjnek is beválna; csak ne volna hát Szilva, gondolta hozzá kaczagva a szép leány, vagy ügyesebben viselné magát, de olyan pirulós és gyáva, mint egy szabó-tanoncz. És szerette öt Szilva György, ezt a gúnyolódó érzéketlen leányt, meleg szive minden igaz érzésével és szerette volna akkor is, ha tudta volna, hogy az ő furcsa magyar neve milyen nevetséges, a szép leány ragyogó szemében. Észre vette ő, elégszer, hogy kinevetik, de ezt a fiatal kedély pajkosságá- nak vélte, bár nem hitegette magát viszont- szerelemmel, csak remélt, hogy azt még meghozza a jövő. A jövő pedig hozott egy kopasz, ragyás, ötvenéves úri embert, de kinek ezer holdas birtoka vau a szomszéd határban, a fél lába egy keveset kurtább, mint a másik, de négy tüzesvérü paripa röpitette az egyszerű kis jegyzői lakba, leánynézőbe. És Mariska nevetve mondott igent, — akárcsak egy fordulóra ígérkezett volna el a csók keringőben s a pap minden kétség nélkül rájuk adta az áldást. A szegény Szilva György csalódott szive keservéről, mélységes bánatáról nem beszélek, azt nem is lehetne híven vissza adni, sem szóban, sem Írásban, azt csak az olyan igaz érzésű, egyszerű becsületes jó emberek tudják megérteni, akiknek a lelke azonos az övével, akikből napról-napra kevesebben lesznek ezen a világon. A nagy bánat s az ebből következő nem- bánomság, nem törődömség, a maga mivoltával végre is ágyba döntötte. Boldogok azok, akik ha beteggé lesznek nyugodtan fekhetnek a tiszta, puha ágyban, akik tudják, hogy az otthon csöndes födele virraszt a kórágyuk fölött; résztvevő gondos kéz adogatja be nekik a keserű orvosságot, de mily tízszeres csapás a betegség annak, akinek nincs hol lehajtani lázban égő fejét. Szegény Szilva György is bekerült végtére a kórházba, azután évekig nem látta őt többé senki azon a vidéken; azt is hitték hogy meghalt s mint a holtakat szokás, elfeledték teljesen. De nem oly könyen hal meg az, aki igazán szeret; ezt a merész állításomat fényesen igazolta a Szilva György esete; aki sok-sok év után, megtört, meggörnyedt tagokkal, erősen szürkülő fejjel, de épen olyan hűségesen szerető szívvel tért vissza ismét egy csúnya, zimankós, téli napon. Az emberek nevetős csodálkozással csapták össze
