Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-05 / 45. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. november 5. Társadalmi, s:zépIrod_sü.:cCLl és ismeretterjesztő NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK 45-ik szám. <? KÖZLÖNYE." Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. j Negyedévre .... Fé lévre.....................4 kor. : Egyes szám .... Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fül. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városunk közbiztonsága. (—r.) Lapunk múlt számában megemlítettük, hogy a múlt hó 24-én éjjel Bakó Bálint kir. bírósági végrehajtó haj du városi lakásába törtek be s onnan 600 korona értékű ékszert vittek el, s másnap éjjel már Obholczer Gyula pénzügyi számtanácsosnál kísérlettek meg betörést, de a házbeliek felébredvén zajt ütöttek, minek következtében a betörök elmenekültek. A folyó évfolyamán ezen esetek nem állanak páratlanul, mert ez évben volt adóhivatali betörés, volt junius havában és augusztus havában nehány betörés — a kisebb lopásokat nem is említve, — de sem az adóhivatali betörés, sem más betörések ki nem nyomoztattak és ki nem derittettek. Mégis voltak olyanok, még a képviselőtestület tagjai között is, a kik nehézménvezték lapunk f. évi szept. 3-án megjelent 36-ik számában „Városi költségvetés“ czim alatt közzétett czik- künk azon kitételét, hogy „rendészetünk nyomorúságos és javítást igényel“. Nos most már elérkezett az ideje annak, hogy azok, kik városunk köz- biztonságával eddig meg is voltak elégedve, belássák, hogy ezen állapot tarthatatlan és ennek az állapotnak a megjavítása tekintetében ütött a tizenkettedik óra. Mert azt tovább eltűrni nem lehet, hogy egy 15,000 lakossal biró városban 72% pótadó fizetése mellett még a személy- és vagyonbiztonság is veszélyeztetve legyen. Megengedjük azt, hogy a rendőrség személyzetének létszáma és a fizetés silányságánál fogva a rendőri személyzet minősége nem felel meg annak a hivatásnak, melyet a rendőrség betölteni van hivatva; de akkor elvárjuk a rendőrség főnökétől, hogy minden befolyását latbaveti a czélból, hogy a rendőri személyzet száma szaporit- tassék és fizetése, dotatiója felemeltessék. De mielőtt belemennénk a létszám emelés és fizetésjavitásba, meg kell arról győződnünk, vájjon ez okvetlenül szükséges-e? Hiszen az előző rendőrkapitány idejében csaknem felényi volt a rendőri létszám, mégis csak nagy ritkán fordult elő betörés és annak tettese is csakhamar kézrekerült, arra pedig, hogy a város kellős közepén forduljon ilyesmi elé, nem volt eset! Nem az a rendőrség hivatása, hogy a szőlőből hazajövő, kissé vigabb kedvű társaságot, ha egy kicsit dalolni merészel, eléggé gorombán rendre utasítsa s esetleg egy-két embert nagy hősiesen éjjeli csendháboritásért előállítson, hanem az, hogy a polgárok személy- és vagyonbiztonsága felett őrködjék. Arányos beosztás mellett az egész város területét őrizni kell, s míg a szőlőből hazavonuló társaság mindig találkozik a rendőr-őrjárattal, addig a város más részében lámpával sem találni rendőrt. Megköveteljük a rendőrség főnökétől, hogy miként elődje tette, kellően ellenőrizze alárendeltjeit, mert nagyon természetes, hogy ha nincs meg a kellő ellenőrzés, úgy tesznek a rendőrök, a hogy nekik tetszik. Nem lehet tűrni, hogy összetett kezekkel üljünk és nézzük, mint lesz semmivé a személy- és vagyonbiztonság, mint kezdi a közönség a rendőri intézmény iránti bizodalmát veszíteni, s mint válik gúny tárgyává az a tekintély, mely a személy- és vagyonbiztonság fenntartásának feltétlen követelménye ; ez talán kissé mégis csak s o k. És ha a kellő kötelességteljesités és ellenőrzés mellett is a rendőri személyzet elégtelensége miatt közállapotaink nem javulnak, daczára városunk nyomasztó anyagi helyzetének, valamit tennünk kell. Számtalanszor említettük, hogy sok kérdés vár még rendezésre, mely a polgárság anyagi erejét igénybe fogja venni s ime a körülmények nekünk adnak igazat. Rendkívüli terheink mellett nagyon óvatosan kell bánni a pótadő emeléssel s épen azért mielőtt bármit tennénk ebben az irányban, mindent el kell követni, hogy a mostani létszámmal is czélt érjünk. S ha nem lehet, hát áldozni is fogunk. Vagy tudjuk magunk kezelni a rendészetet, s akkor adjuk meg az ehhez szükséges eszközöket a vezetőnek, mert az ily nagy területen fekvő városban a mostani létszámú rendőrséggel és a rendőrség személyzetének mostani dotatiójával a rendet fenntartani lehetetlen, de ha az eszközöket megadjuk akkor követeljük is tőle, hogy rend legyen s hogy a betörések napirenden ne legyenek; vagy nem tudjuk kezelni s akkor ismerjük be azt, hogy képtelenek vagyunk a rendészetnek szakszerű kezelésére, s akkor legjobb lenne, hogy a belügyminisztériumnál azt kérelmezzük, hogy mielőbb valósítsa meg abbeli tervét, hogy az eddig a városok rendőr- közegei által teljesített szolgálatot a rendezett tanácsú városok területén a csendörség vegye át, illetve a városi rendőrségnek csekély létszámát a saját embereivel pótolja s teljesittesse mindazon teendőket, melyeket a rendészet körében teljesíteni kell s melyeket a nyomozás tekintetében a bűnvádi perrendtartás elöir. Ezen ügyben mindenesetre sürgősen intézkedni kell; a gőz és villany korszakában úgyis küzdelmes és fárasztó a polgár élete, kell tehát hogy este nyugodtan hajthassa le pihenésre fejét s ne kelljen attól tartania, hogy mig fáradt teste pihen, addig elhordják tőle azt, a mit évek során át keservesen összekuporgatott. Ha e czélból áldozatot hozni kell, attól a képviselőtestület bizonyára nem fog idegenkedni, de megköveteljük városunk lakói és jó hírneve érdekében, hogy közbiztonságunk tekintetében a mostani áldatlan állapotnak vége sza- kittassék! >35«TARCZ A. >35«Búcsú. Kedves város, Isten Hozzád! Messze űzött végzetem; Ismerős utczáid hosszát Már csak olykor mérhetem. Mennyi emlék fűz Nevedhez! Hajtok elmerengni jó; Mert az irigy sors is kedvez Annak, ki odavaló. Csemetéből erős fává Hány lett oltalmam alatt!! Hogyha őket együtt látnám, Tenne egy erős hadat. En is Benned lettem férfi, Benned nőttek vágyaim; Hajóm mégis hova tért ki S hol fog majd megállani!! No de félre bú, szánalom, Telik, múlik az idő S tán hamarabb, mint várhatom, A nyugalom percze jó. Akkor újra visszatérek Ott pihenni édesen, Hol az elmúlt hosszú évek Nem hoztak bút énnekem. Nádor Béla. >35«A Spiritismus.*) ii. Ki állított engem ide? — Az irodalmi kör elnöke. Milyen a beregszászi közönség ? — Mindenesetre a legtürelmesebb; mert engem meghallgat. Végre ki az a beregszászi ember, a kinek én a módszerét kívánnám alkalmazni? Hm! — Furcsa! — Ez a beregszászi ember — alig beregszászi, a volt polgármester fia, nekem kedves emlékű tanárom s volt szatmári apát: Jandrisies János. Azért óhajtanék én úgy beszélni, mint ez a főpap, mert mondott legyen bár udvariatlan szavakat, oly édesen folyt ajkáról a szó, mint a méz s a megsértett is tapsolt neki. Hogyne szeretnék én is úgy beszélni, a kinek volt esetem, hogy párbajra akart hívni egy itteni czimborám, mert valamikor igy üdvözöltem : alázatos szolgája 1 Igen-igen. Rendkívül nagy szükségem van, hogy szavam legyen az övéhez hasonló; mert valami különöset, igazán különöset, — igazat akarok mondani. Ne ütközzenek meg szavamon, kérem szépen. Tessék elhinni, nem oly könnyű az. Másra se gondoljanak, csak arra a közmondásra, hogy „szólj igazat, betörik a fejed“. Csak most veszem észre, hogy micsoda hínárba jutottam én. Na, de mindegy! Már én nekem lőttek; mindazáltal nem adom fel *) Mutatvány szerzőnek „Truby meséi“ czim alatt megjelent kötetéből. Kapható a szerzőnél Steinkoglér János íoispáni titkárnál Nagykárolyban. A kötet ára 3 korona. a reményt, hogy mégis csak tisztességgel kigázolok a bajból. — Hogy ezt elérhessem, bizonyos óvrendszabályokat fogok alkalmazni. Mindenekelőtt kegyes emlékezetökbe idézem azt az alapelvet, hogy „a jelenlevők mindig kivételt képeznek“ és ezért még az esetben se tessék a dolgot komolyan venni, ha kedvelt szomszédjok szelíd oldalbaütéssel figyelmeztetné, hogy „ez neked szól!“ Másodszor a legújabb kor egy divatos betegségét juttatom eszökbe: a spirítismust Na, én ebben nyakig vagyok s nálam e betegség legritkább tünetei mutatkoznak. Hogy többet ne mondjak, elárulom, hogy én magas fokú transzban — beszélő médium vagyok. Hogy mi az a transz s mi az a beszélő médium ? Én ugyan magam sem értem ; de azért megpróbálom megmagyarázni. Nem olyan ritkaság az olyanról beszélni, a mihez nem értünk. Oh nem, kérem! Például a nyáron az egész világ a czukorháboruról beszélt s aztán a legtöbbje annyit értett hozzá, mint én a lekvárfőzéshez; én tudniillik valamikor verebekből szerettem volna lekvárt készíteni. Mi tehát a transz ? — A transz... a transz... a transz az az állapot, a mikor az ember bolondokat beszél s a beszélő médium ? ... A beszélő médium az az ember, a ki bolondokat beszél. Még csak egyet kell megjegyeznem: mikor valaki transzban beszél, akkor nem az beszél, a ki beszél, hanem az a szellem, a ki jelentkezik. Ha tehát transzba jutok, a szellem általam meg fog nyilatkozni s a hozzám intézett kérdésekre általam adja meg a feleletet. Tehát figyelem!... Kezdődik a szeánsz. Azt gondolom, hogy a dolog sikerülni fog; érzem, hogy többször reinkarnált szellem ki- ván jelentkezni. (Szeánszé az, a mit észlelni fogunk s reinkarnált szellem az oly szellem, a ki többször megfordult a földön emberi alakban.) Jajajaj! Most veszem észre, hogy a körülmények nem nagyon kedvezők. Hogy a szeánsz sikerüljön, a hangulatnak lehetőleg egyenlőnek kell lenni; itt pedig részben vidám ábrázatokat s részben — felolvasásom miatt —- boszankodókat látok. Azért kérem: méltóztassanak valamennyien —- vidulni. Könnyű az, csak tessék valami kellemes dologra gondolni. Ha máskép nem megy: nézzenek lelki szemeikkel valami szépre mondjuk egy malaczfejre, a mely ropogósra sült. Na! A hangulat egyenlősége tehát megvolna. Art egy kicsit ez a nagy fényesség is; ezen különben lehetne segíteni. Ha például egy olaszfalat állítanánk ide, mindjárt jobban i menne a dolog. Igen ! De ki fogja a kérdéseket feltenni ? Nagyon kérem rendező ur: tessék valakit felkérni, hogy fáradjon ide s tegyen föl né- ' hány kérdést. Az nem baj, ha nem tud kérdezni: nálam leirt kérdés, üres váltó mindig van. Szolgálhatok bármelyikből. (A rendező egy vendéget állít a pódiumra.) így ! Tehát kezdjük! Kérdés: Ki van itt? Felelet: Gábor. K.: Mi volt a földön ? F.: Az első fizetéstelen tisztviselő. K.: Mi volt a foglalkozása ? F.: Portás voltam a paradicsom kapujánál. K.: Ádám sem adott kapupénzt ?
