Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-20 / 34. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. augusztus 20. 34-ik szám. v\ 'J w* Xársaö.s.lx2nLi, szép>ixoö-a.l:KCLÍ és isxxxexerterjoszt© NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. IJ Negyedévre.................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-téj* 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Szent István napja. Az első magyar szent királynak emlékét ünnepeljük ma. Államalkotó nagy királyunk emlékét, kinek bölcsessége felismerte azt, hogy Árpád vérrel szerzett hazáját csak úgy tudja megtartani, ha bevezeti a magyarságot a rendezett állami életbe, ha az országnak oly alapszervezetet ad, mely évszázadok viharainak sikeresen ellent- állhat. És hogy, mily fenkölt és helyes alapokra fektette a szervezetet, mi sem igazolja jobban mint az, hogy annak némely intézményei még ma is csaknem érintetlenül fenállanak, pedig azóta kilenczszáz év megpróbáltatásával kellett a nemzetnek megküzdenie. István királynak a kereszténység terjesztése körüli érdemeit a római kath. egyház fényesen elismerte. Szentjei közé sorozta, s augusztus hó 20-át az ö emlékének megünneplésére szenteli. A csodálatosan megmaradt „szent jobb“-ot fényes, országra szóló ünnepség kíséretében, a kormány és közhatóságok fejei részvételével körülhordozza az egyház Budavárában a vidékről felzarándokoltak ezreinek részvétele mellett. Az egyház tehát méltó ünnepséggel áldoz minden évben nagy, szent királyunk érdemeinek! De a mily nagy érdemeket szerzett első királyunk az egyházzal szemben, ép oly nagy érdemei vannak a nemzeti élet megszilárdítása körül is úgy, hogy joggal nevezhetjük öt hazánk második megalapítójának. Minden nemzetnek elengedhetlen kötelessége nagyjainak emlékét megünnepelni. István napjának méltó megünneplése nekünk szigorú kötelességünk, mert Szent István birodalmának fiai, az ö koronájának részesei nem lehetnek közönyösek az ö emléke iránt! Törvényhozásunk szent István napját, mint nemzeti ünnepet az országos ünnepek sorába s a munkaszünetes napok közé emelte, de annak hatása elmaradt, mert kevés kivételtől eltekintve, az ünnep nem ment át a nép köztudatába. Szent István napját méltóan úgy ünuepelhetnök meg, ha a népnek minden rétege részt venne abban, ha, mintegy örömmel várná e napot s arra kellemesen emlékezne vissza. E tekintetben a társadalomra hárul e feladat s ennek kell megmozdulnia, hogy e napot az ünnepléseknek különféle alkalmaira használja fel. A „Nemzeti Szövetség“ igen üdvös irányú mozgalmat indított már e tárgyban. Balás Árpád az igazgató-választmány elnöke lelkes hangú indítványt adott be a nemzeti irányban leendő megünneplés iránt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott s az ez irányban szükséges teendők végrehajtásával az igazgatóság elnökségét bizta meg. Ez indítványban számos módját jelöli meg az indítvány tevő annak, hogy miként lehet a nép köztudatába átvinni a nagy király emlékének megünneplését. A szövetség országos mozgalmat is kivan ez irányban indítani s e czélból adatokat kíván gyűjteni az országban szokásos ünneplésekről, mely czél elérésére a következő felhívást bocsátotta ki : „Az Országos Nemzeti Szövetség egyik kiváló feladatává tette, hogy Szent István napjának nemzeti és társadalmi iránya méltó megünneplése érdekében minél szélesebb körre terjedő mozgalmat indít. Szövetségünknek van ugyan tudomása arról, hogy az egyházi ünneplésen kívül néhol társadalmilag is meg- ünneplik augusztus 20-át, de hol és miként megy ez végbe, az még nagyon kevéssé ismeretes. Kétséget nem szenved azonban, hogy az eddig itt-ott szokásban levő ünneplésnek csak helyi jelentőség tulajdonítható és Szent István napjának rendszeres, országos méretű ünnepléséről s ennélfogva ennek az ünneplésnek általános, az egész nemzeti életre kiható jelentőségéről ez időszerűit még szó sem lehet. ' Már pedig az Országos Nemzeti Szövetségnek éppen az a törekvése, hogy e nap ünneplését oly módon emelje érvényre, hogy első, nagy királyunk emlékéhez méltó legyen. Azt óhajtaná, hogy e napon, melyet különben az 1891. évi XIII. törvényezikk a munkaszünetes napok közé emelt, a haza minden polgárának megemlékezése és hálája az általa a magyar nemzetnek megszerzett szent korona első viselője, a magyar haza szilárd alapra helyezője és szervezője felé forduljon. Minthogy pedig az Országos Nemzeti Szövetség mindenek előtt megbízható tudomást kíván szerezni, hogy hol és miként van szokásban már eddig is Szent István napjának társadalmi ünneplése, ezennel egész bizalommal azzal a kéréssel fordul a nagyérdemű közönséghez, illetőleg e sorok t. olvasójához, a ki ez ügy iránt érdeklődéssel viseltetik, hogy nekünk e tárgyban felvilágosítást és tájékozást adni szíveskedjék. Az erre vonatkozó szives értesítést, valamint az ünneplés módját illető nézetek és tervek közlését e czimzéssel kérjük: Az Országos Nemzeti Szövetségnek Budapest, VII., Kerepesi-ut 72.“ Magunk részéről is kérjük olvasóinkat, hogy a nagy czél elérhetése érdekében az adatokat beküldeni szives- ; kedjenek. Iskolai értesítők, in. A nagykárolyi m. kir. állami polgári leányiskola értesítője az 1902—1903-ik tanévről. Szerkesztette: Cs. Tattay írén igazgató. Nevezetes éve volt a lefolyt tanév az intézetnek. Ekkor töltötte be ugyanis fen- állásának tizedik évfordulóját. Ez évforduló emlékének szenteli az igazgató a bevezető sorokat s hangulatteljes szavakkal tekint vissza a szerény kezdetre, midőn egy szerény, alacsony házacskában két osztálylyal. három tanerővel, ugyszólva, minden tanszer, kisegítő eszköz nélkül kezdették meg az uttörés nehéz munkáját s ma, 10 év múlva — a város áldozatkészségéből egy modern épületben kedvező körülmények között folytathatják a tanítás nehéz munkáját. TARCZ A. Versek a falunkból. Ha . . . Ha a szív világa Én reám von’ bízva: Nem lenne, ki szerelmében Még valaha sima ... Tudom, hogy minden szív Párjára találna: Egész világ boldog lenne, Annyi szív nem fájna! Kis gyerekkoromban . . . Kis gyerekkoromban — Ma is emlékezem —- Mennyire sirattam, Ha elvágtam kezem ! S hogyha mai napság A szivem éri seb: Még sírnom sem lehet, Bár százszor mérgesebb! Láttam egy csillagot . . . Láttam egy csillagot lefutni az égről, Láttam egy ifjút is megválni a léttől. A csillag ragyogott fényesen az égen, Ezt is ünnepelték még nem is oly régen. A csillag lefutott, — eddig volt a pálya, Az ifjú elbukott, — alig lépett rája. (Csenger, 1903.) Baka Elek. c zixól. II. A fogoly fejedelmet ezalatt nagy trium- phussal szállították Bécs-Ujhelybe, a hol május 29-én abba a czellába zárták, amely alig három évtizeddel azelőtt nagyatyjának Zrinvi Péternek szolgált börtönül. Buccelini udvari kanczellár elnöklete alatt ült össze a delegált biróság, Ítéletet tartani Rákóczi felett. S bizonyára ő is nemzetünk vértanúinak számát szaporitandja, ha az isteni gondviselés hőn szerető neje képében nem jő szabaditására s ugyanazon év nov. hó 7-ének estéjén börtönőre az áldott emlékezetű Lehmann kapitány által ki nem nyittatja börtöne ajtaját. Történelmünkben bizonyára feledhetetlen lesz emléke Lehman- nak ki nagy tettéért kínos halállal lakolt. Rákóczi szerencsés menekülése nagy riadalmat okozott Bécsben. A veszedelem előre vetette árnyékát. Azonnal tízezer forint vérdijat tűztek ki fejére s minden birtokát elkobozták. Ö pedig ezalatt hű kis apródja j nemes ifjú Berzeviczi Ádám által kisértetve Magyarország észak-nyugati megyéin keresztül száguldó paripáján szerencsésen Lengyel- országba menekült. Varsóban találkozott Bercsényivel, ki azon félév alatt — mit lengyel földön töltött, már előre igyekezett a magyar ügynek rokonszenvet kelteni. De a tehetetlen Ágost lengyel királyban csalatkozván Du Heron őrgróf franczia követet nyerték meg, ki azt tanácslá, hogy addig az ideig, mig Franczia- ország megüzeni a tervezett háborút Ausztriának — maradjanak veszteg. Igen nehéz volt a bujdosók helyzete, mivel a lengyel király s a főbb országnagyok egv része az osztrák császár pártján voltak s csupán a vendégjog szentsége tartotta a magyar urakban a lelket. Sőt nem sok idő múlva gonosz intrikák következtében Heron gróf fogolyként vitetett vissza hazájába s helyét a lengyel udvarnál Bonac őrgróf foglalta el. Utóbb XIV. Lajos franczia király megismerkedvén alaposan a magyar bujdosók nemes szándékával — 20 ezer forint járadékot rendel a franczia kincstárból Rákóczinak s a vele volt magvar uraknak. Két év telt el az alatt lázas tervezgeté- sekben a bujdosók részéről. Magyar honban ezalatt a nép nyomorúságos helyzete elviselhetetlenné lett. Hallatlan nyúzás, nyomor- gatás volt napirenden. A só ára a kamara által annyira felemeltetett, hogy a szegény ügyefogyott nép sótlanul ette fekete kenyerét. Különösen a tiszántúli nép a Kárpátok rengetegeibe menekült az üldöztetések elől. 1703 tavaszán ezek kiküldtek egy Bige László nevű nemes embert s egy orosz papot a Rákóczi felkeresésére. Besánban találtak rá a követek Rákóczira, a kik előadták a nép végső nyomorát s lefestették az állapotokat, melyek idehaza uralkodtak. A fejedelem — bár hitelt adva szavaiknak, de még jobban megakarván bizonyosodni a dolgok valódi állásáról, Bercsényinek egy apródját, egy igen ügyes ifjú embert küldte haza — kifürkészni a nép szellemét. Az ifjú két hónap alatt bejárta az északkeleti megyék legnagyobb részét s híven tolmácsolá, mily lelkesedéssel fogadta a nép, mikor megtudta urainak czélját. A felső Tisza vidékéről — Bereg, Ung, Szabolcs és Szatmármegyékből — pár ezernyi bujdosó volt már összegyűlve a Kárpátok alján. Rákócziék Papp Mihálytól, egy nagyszájú népvezértöl néhány zászlót küldtek ezeknek s a hires kiáltványt. A nép látva a zászlókat, fegyvert fogott s a nemességet pusztítani kezdé. Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyság!! bbbbb® SeeSSEIS m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 1896. UW- KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -«S 1896. 9 frt 80 kr. papirkerettel = együtt. = HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb
