Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-20 / 34. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE A tanévre a beiratások 1902. év szept. 1—3 napjain tartattak meg. Beiratkozott 143 rendes, 4 magántanuló, a kézimunkatan- folyamra 12. Az intézetnél nagyobb fegyelmi ügy nem fordult elő. Bodnár György s. tanfelügyelő csupán egyszer látogatta meg az intézetet február hó 19—21 napjain, mely alkalommal teljes megelégedését és elismerését nyilvání­totta úgy a testület buzgalma, mint a tanulók helyes irányú haladása és előmenetele felett. Lőrinczy Ida tanítónő a folyó évben ren­des tanítónővé neveztetett ki. A rajz és festészet tanításával pedig Tattay Margit bízatott meg. A folyó tanévben is nagyobb mérvű helyettesítéseket kellett a tantestület­nek eszközölni, mert az igazgatónő a tanév elején 6 hétre, Suránszkyné Jánossy Jolán októbertől deczember végéig, Schmilliár Róza pedig február 23-tól a tanév végéig szabad­ságot élveztek. Helyettest csak deczember végén kaptak Gál Piroska személyében. A tanulók erkölcsi magaviseleté általában kielégítő volt. A vallásos nevelésre kellő súlyt fek­tettek. Az egészségügyi intézkedések is megté­tettek s ragályos betegségek nem pusztítottak. Egy derék, jó magaviseletü, szorgalmas növendéket azonban Frits Ilona IV. oszt. tanuló személyében elveszítette az intézet. A torna és táncztanitásra is figyelemmel voltak s a növendékek a testi ügyesség fej­lesztése tekintetében az előirt tanórákon részt vettek. E helyen megemlítjük, hogy az intézetnél 10 év óta Endrédi J. tánczmester tanítja a tánczot. A rendezett ünnepélyekről nem emlékezik meg az értesítő. De tudóinkkal nem is volt az étfolyamán nyilvános ünnepély, miért ? nem tudjuk, pedig most már a helyiség is olyan, hogy az nem képezheti a mulasztás okát, pedig a tiz éves évforduló is alkalmas lett volna egy ünnepély rendezésére, ha már nemzeti ünnepeink nem lettek megünnepelve. A városi tanács az iskola szükségletére a folyó évben 2763 K 50 fillért utalványo­zott, ezzel szemben a tandíj bevétel 2660 korona volt. Tandíjmentességben az I-ső fél­évben 9, a másodikban 18 tanuló részesült, ezenkívül kapott két vidéki szegény növendék 300—300 korona ösztöndíjat és hat helybeli szegénysorsu tanuló 60—60 koronát tan­szerekre és tandíjra. A vizsgálatok junius 13-án vették kezdetüket s a tanév 28-án ünnepélyes Te Deum-mal ért véget. Az intézet szorgalmas és jó magaviseletü növendékei ez évben is irodalmi értékű ifjúsági müveket és költeményeket nyertek jutalmul. A II. és III. fejezet a felügyeletet és a tantestület névsorát tünteti fel. A IV. fejezet az elvégzett tanítási anyag rövid vázlatát adja elő, mely az idevonat­kozó rendeleteknek teljesen megfelel. Az V. fejezet a használt tankönyvek jegy­zékét, a Vl-ik a tanulók név- és édemsoro- zatát tárja elénk. Mindenekből kitűnő osz­tályzatot nyertek: az I-sö osztályban Csáky Ilona, Nagy Margit, Görner Mária, Spitz Eszter, Szolomájer Ida, a Il ik osztályban Juhász Mária, a III-ik osztályban Gyurovits Mária, Jakobovits Irén, a IV-ik osztályban Borody Jozefa, Govrik Anna, Kacsó Irén, j Leitner Rózsa, Sikolya Ilona, Uray Erzsébet. I A statisztikai kimutatások szerint beirat-1 kozott 159 tanuló, kimaradt 4, nem tett vizs­gálatot 4, sikerrel vizsgázott 124, javító j vizsgálatot tehet 18, osztályismétlésre utasít-1 tatott 6 tanuló, a mi mindenesetre igen szép eredmény. Vallás szerint volt: róm. kath. 56, ! gör. kath. 8, ev. ref. 36, ág. ev. 7, izr. 48,. I helybeli 130, vidéki 25. A növendékek által elmulasztott tanórák száma az évben is igen magas : 4536, s mind- j össze hat növendék volt olyan, ki egyetlen j órát sem mulasztott. A VIII. fejezet az intézet alapitása óta I beirt rendes tanulók számát s a fennállás óta működött tanerőket sorolja fel. Érdekes, hogy 1893-ban a két osztályú intézetbe be­iratkozott 30 növendék, a növendékek száma pedig 1901-ben volt a legmagasabb: 167. A tiz év alatt beirt összes növendékek száma: 1255. A tanerők közül az alapítás óta egye­dül Tattay Irén igazgató működik. A jövő tanévre a beiratások szept. hó 1., 2., 3-án d. e. 8—12-ig és d. u. 3—5 óráig tartatnak meg az iskola helyiségében. A beiratás feltételeire, a magánvizsgálatokra, valamint a kedvezményekre nézve teljes tá- j jékozást nyújt az értesítő. A nagykárolyi róm. kath. fiúiskola tanulói- ' nak érdemsorozata. Az értesítő a róm. kath. iskolaszék és a tanítótestület tagjainak névsora után a ta­nulók érdemsorozatát adja. A statisztikai adatok szerint beiratkozott 389, kimaradt 47. meghalt 1, maradt az év végén 341 tanuló. A 6 tagból álló tanítótestület mindenesetre j igen derék munkát végzett, ily nagyszámú j tanulónak rendszeres oktatásával. A 389 í tanuló között volt: róm. kath. 341, ev. ref.} 18, ág. ev. 4, gör. kath. 26. Helybeli 378, | vidéki 11. Kitűnő osztályzatot nyert 14, jelest ! 32, elsőrendűt 188, másodrendűt 107 tanuló. A jövő tanévre a beiratások szeptember 1-től 9-ig tartatnak, naponként d. e. 8—=11 óráig a fiúiskola helyiségében. ■ ] A pali szent Vinczéröl nevezett irgalmas nénék vezetése alatt álló „Margit“ leány- nevelő intézet értesitöje. E kitűnő hirü intézetnek értesitöje csupán a statisztikai adatokat közli a tanulók érdem­sorozatával együtt s felsorolja még az iskola­szék és tantestület névsorát. 5 irgalmas néne, Lang Margit zene- és énektanitónő és Lőrincz Gábor főgimn. tanár és hitszónok képezték a Palczer Ernő igazgatása alatt álló tanító­testületet. A statisztikai adatok szerint be­iratkozott 377, kimaradt 18, eltávozott 12, meghalt 3, maradt az év végén 344 tanuló. Vallás szerint volt róm. kath. 334, gör. kath. 24, ev. ref. 18, ág. ev. 1, helybeli 369, vidéki 8. Kitűnő osztályzatot nyert 47, jelest 65, elsőrendűt 176, másodrendűt 37, nem tett vizsgálatot 19. A jövő tanévre a beira­tások szeptember 1-én veszik kezdetüket és 9-ig tárlatnak d. u. 3—5 óráig. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Károlyi István, Bartha Miklós országgyűlési képviselő társa­ságában a múlt vasárnap Budapestre utazott. — Fetser Antal nagyváradi egyházmegyei kanonok rokonai látogatására folyó hó 17-én városunkba érkezett. — A király születésnapja. Folyó hó 18-án volt Őfelsége a király szülésnapjának 73-ik j évfordulója. E napot városunk a szokott kegyelettel ünnepelte meg. A középületekre kitűzték a nemzeti lobogókat, a róm. kath. j templomban ünnepélyes mise volt, melyet Tímár Péter kegyesrendi házfőnök végzett j Lőrincz Gábor tanár és Szabó Lajos lelkész segédletével. A misén megjelent a honvéd tisztikar Barkóczy Ferencz őrnagy vezetése | mellett, a vármegye, pénzügyigazgatóság, kir. járásbiróság, államépitészeti hivatalok, vala- j mint a városi tisztikar főnökeik vezetése | alatt. A kirendelt diszszázad teljes preczizi- tással végezte a szokásos üdvlövéseket. — Szent István napja. Az első magyar j szent királynak emlékét ünnepeljük ma. A j helybeli róm. kath. templomban délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise volt, melyen | Tímár Péter kegyesrendi házfőnök czelebrált Lőrincz Gábor tanár, Szabó Lajos és Papp János lelkészek segédlete mellett. Az isten­tiszteleten a honvéd tisztikar s az összes hivatalok tisztviselői részt vettek főnökeik vezetése mellett és azonkívül nagy számú ájtatoskodó közönség hallgatta végig. A mi­sét egyházi beszéd követte, melyet Tímár Péter házfőnök tartott, kiemelve Szent István­nak szerzett nagy érdemeit az egyház és haza körül. — Küldöttség a püspöknél. Radu Demeter nagyváradi püspök beigtatása a múlt vasár­nap ment végbe Nagyváradon. A helybeli gör. kath. orosz egyház ez ünnepélyes alkal­mat megragadta, hogy régóta húzódó ügyü­ket felszínre hozza s ezért Orosz János főgondnok és Somossy Miklós vezetése alatt kilencz tagból álló küldöttséget menesztett a j püspökhöz. A püspök folyó hó 18-án d. e. 12 órakor fogadta őket s nevükben Somossy | Miklós adta elő az egyház kívánságát, me-1 lyekben az összpontosul, miszerint a helybeli egyházat engedje ki a nagyváradi egyház­megye kötelékéből s a munkácsi egyház­megyéhez való átcsatolásához járuljon hozzá s addig is, inig ezen kérdés véglegesen el­dönthető lesz, a munkácsi egyházmegyéből átkérendő lelkésszel adminisztrálja a helybeli híveket. A püspök igen szívesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy rövid időn belül a méltányosságnak megfelelőleg fog intézkedni s lehetőleg a kérelemnek meg­felelőleg. Kiváncsiak vagyunk reá. — Daiegyesületünk választmánya múlt pénteken tartott ülésében a folyó ügyek le- tárgyalása után elhatározta, hogy a színi- j idény befejezte után, november hó elején1 műkedvelői szinielőadással egybekötött dal­! estélyt fog rendezni s e czélból az elökészü-! letek megtételével az elnök és alelnököt bízta ' meg. Egyszersmint elhatározta a választmány, ' I hogy Demidor Ignácz elnök utján a városi j | képviselőtestületnek az egyesület hálás kö­szönetének kifejezése mellett tudomására hozza, hogy a megszavazott 1000 koronára — ha 25 éves fenállásának jubileumát meg­tartani nem tudná — nem reflektál, mert az egyesület saját részére nem kért segélyt, csupán vendégeinek elláthatása czéljából for­dult a képviselőtestület áldozatkészségéhez. — Meghívó. A megyei függetlenségi párt tagjait a Nagykárolyban augusztus 20-án este 9 órakor a polgári olvasó kör termében tartandó szokásos pártértekezletre ezennel meghívom. Budapest, 1903. augusztus 15. Hazafias üdvözlettel Luby Géza, M. F. párt elnöke. — Színészet. Krémer Sándor színtársulata szombaton, folyó hó 22-én kezdi meg elő­adását a régi kaszinó helyiségében levő nyári színkörben. Az első előadáson az énekes személyzet fog bemutatkozni a „Bajusz“ czimii énekes vígjátékban. Az igazgató több, a közönség kényelmére szolgáló változtatást eszközölt a színkörben, páholyokat is épít­tetett. Krémer társulatát jó hir előzi meg s az eperjesi, beregszászi és kisvárdai lapok megelégedéssel nyilatkoztak ottani szereplé­seikről. Reméljük, hogy majd mi is úgy nyi­latkozhatunk róluk. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Mint már említettük, vármegyénk törvényhatósági bizottsága a holnapi napon d. e. 11 órakor rendkívüli vármegyei közgyűlést tart, mely­nek mindössze két tárgya lesz és pedig: 1. Belügyminiszteri leirat a számonkérö székre vonatkozó közgyűlési határozat ellen beadott felebbezés tárgyában. 2. Alispáni előterjesztés a Rákóczi-ünnep tárgyában. Az állandó választmány pedig délelőtt 10 órakor tartja meg ülését. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla főispán Nemestóthi Szabó István helybeli lakost díj­talan közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — Honvédeink a hadgyakorlatokon. A hely­ben állomásozó honvéd-zászlóalj holnap dél­előtt 10 órakor indul a Nyíregyháza és vidékén tartandó hadgyakorlatokra. A hely­beli vasúti állomásnál találkoznak a Szatmár felől érkező zászlóaljakkal és ezekkel egye­sülve utaznak tovább. — Eljegyzés. Fiók Zoltán nántüi kör­jegyző e hó 16-án váltott jegyet Korány János dobrai ev. ref. lelkész kedves leányá­val Irmával. — Házimulatság. A kath. legényegyesület a pápa halála miatt elhalasztott házimulat­ságát folyó hó 16-án, vasárnap este tartotta meg saját helyiségében, az udvaron, igen csinosan feldíszített sátorban. Közönség ez alkalommal nem volt oly nagy számban jelen, mint más alkalommal, minek oka bizo­nyára a hirtelen megváltozott időjárásban keresendő. De azért ez legkevésbé sem fe­szélyezte a mulatni vágyó ifjúságot, mely a hajnali órákig tánczolt és mulatott azzal a kiváló jókedvvel, mely az egyesület házi­mulatságait jellemzi. A tánczmulatságot négy számból álló programm előzte meg, mely­nek első pontját az egyesületi dalárda éneke képezte. Éz alkalommal először hallottuk a még csak most szervezkedett dalárdát nyil­vánosan énekelni és csak dicsérőleg emlé­kezhetünk meg arról az összevágó csinos énekért, melyet produkáltak. Az egyesületi pár órai rövid álmából erős puskalövések döreje s veszekedett lárma zajára ébredt fel. A fegyelmezetlen csapat a pinczékben nagyon sok borra akadván, dőzsölni kezdett s utoljára egymás közt összeverekedtek. Az egész táborban csupán Rákóczi maga volt józan s imponáló fellépésének sikerült a kis magyaros virtust mihamar lecsendesiteni; s a dühöngő kuruczok is elnyugodtak. Eközben hírül hozzák Rákóczinak, hogy a régi hires, erős Monteccoculi vasas ezred már Ungvárra érkezett. A fejedelem ezt el akará titkolni fegyvertelen népe előtt, attól tartván, hogy az a németek jöttének hírére széjjel szalad; s a hegyek közt levő szent- mikiósi kastélyába akarta elhelyezni csapa­tának fegyvertelen részét. Másnap korán reggel az előőrsök egy ellenséges lovas-századra bukkantak s heves I csatározás fejlődött ki közöttük. Rákóczi ! épen öltözködött, mikor látja, hogy mint rohan lovassága az előőrsök védelmére. Néhány jól I fegyverzett lövészét az udvar hosszában lövésre készen elhelyezvén, maga pedig lóra ül s né­hány vitéztől környezve áll az udvaron. A ku- rucz lovasság nehány perez múlva a vasasok I által visszaüzetve, a városban elszéledt. Majos János szabolcsi szegény fiatal, athléta erejű nemes állt lóháton Rákóczi mellett s midőn ' alig pár lépésnyi távolra volt tőlük a vasas század, a néhány hős nagy dühvei rájok í rohant s Majos a vezénylő gróf Onirini i kapitányt ketté hasitá s ezáltal a bizonyos | haláltól menté meg az imádott fejedelmet. I Gróf Onirini még előtte való nap azzal kér- I kedett, hogy a Rákóczi szivét kardja hegyére tűzve viszi el ezredesének s 30 vasas német­jével együtt ő lett az első áldozata az el­keseredett kuruczok méltó dühének. Mig az utczai harcz tartott Munkácson. ezalatt megérkezett az egész vasas ezred, s a várbeli gyalogság lejött az ágyukkal együtt. Rákóczi észrevevén a veszedelmet, a Lator- czának egy gázlóján ügyesen átvezette kis­ded seregét s felvonult Oroszvég község határánál ismét a hegyek közé. Az ellenség­ből nehány század üldözésükre indult, de már seinmi kárt nem tehetett bennük. Két hétig toboroztak még fenn a hegyek között, mi alatt kisebb-nagyobb csapatokban jöttek fel hozzájok a tiszántúli nemesek, régi katonák, harczedzett vitézek, úgy, hogy pár hét alatt mintegy 5000-re szaporodott fel a kuruez tábor. S ekkor aztán leszállván a hegyekről, kezdetét vette a 8 évig tartó mithosi harcz s aztán következtek a fényes, dicsteljes csaták, s nyolez évi rettentő küz­delem után aztán sem az ellenség ereje, sem pedig a franczia király gyönge támo­gatása, hanem a pusztító pestis vetett véget a dicsteljes küzdelemnek. S az a félisten pedig, ki 8 éven keresztül együtt szenvedett kuruczaival s csaknem szakadatlanul az egész hadjárat alatt szellős sátorban —• legtöbb­ször ruhástól, fegyveresen pihent még éjszaka is — távol hazájától 24 évig viselte nagy lélekkel az életnek terhét. Előszó.*) _A_ „Tmby m.eséi“-liez. Ruby és Truby jó barátok voltak s barátaim nekem is. Rubynak nem volt pénze, Trubynak még kevesebb. *) Stéinkogler Jánosnak szeptemberben meg­jelenő füzetéből. Ruby egyszer csak mit gondolt magában ? Hogy ő megházasodik. Ruby a házasságról úgy gondolkozott, mint Montecuccoli a háborúról. Montecuccoli azt tartotta, hogy a hábo­rúhoz pénz, pénz és pénz kell. Hát Ruby is azt hitte, hogy a házasság­hoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Látszik, hogy Ruby nem beszélt Kerekes Guszti bátyánkkal. Ö felvilágosíthatta volna Rubyt, hogy tévutakon bolyong. Már előbb említettem, hogy Rubynak nem volt pénze s a menyasszonyának, a ki nem volt ugyan fiatal: de annál csúnyább, ugyananyi volt. Ez nagy baj volt ; mert Ruby nagyon j szerelmes volt. Azt mondják: a szerelmesek találéko­nyak. Hát találékony lett Ruby is; mert a szerelemből volt benne egy pár hektoliter. Kitalálta Ruby, hogy az ő baján csak Truby segíthet. Ruby tehát Trubyhoz fordult ! segítségért. Egy szép napon pecsétes levelet hozott a postás Rubynak. Ruby nagyon megörült; mert azt hitte: pénz van a levélben. Nagy lett ám a Ruby ! csalódása; mert pénz helyett egy csomó | írást hozott a levél. Ruby érthető bosszúságában hozzám jött tanácsot kérni. Ne vádoljon senki szerénytelenséggel: én rögtön átláttam a szitán. Truby szeretett volna segíteni Rubyn; de pénze nem volt. Úgy segített hát, a hogy tudott. — Elküldte karczolatait. Hacsak azt a látszatot nem akarom kelteni, hogy irigy vagyok, el kell ismernem, hogy a küldött apróságok kitűnőek. — Ki kell azokat adni s lesz pénz és lesz házasság. Rákóczi már útban volt hazafelé — kevés számú híveitől s a lengyel palatínus őrségé­ből való mintegy 60 dsidástól s nehány lö­vésztől kisértetve —- midőn futár érkezik elébe azon hírrel, hogy a fölkelt vezér nél­küli nép — Dolhánál, Károlyi Sándor szat­mári főispán által meglepetve — szétrobban- tatott s 5 zászlót el is vesztett. Rákóczit igen kellemetlenül érintette e ; hir, mert világosan megparancsolta, hogy hazajöveteléig a zászlókat ki ne bontsák s maradjanak csendesen. Junius 15-én lépték át a határt. Rákóczi j óvatosságból parancsot küldött, hogy vezes­sék elébe a csapatot. 200 gyalogost és 50 lovast számlált a magyar csapat. Vezérök volt Esze Tamás tarpai armaiista nemes j ember, Móricz István és Horváth Pálon kívül más igazi katona nem volt az egész csapat­ban. Örömükben nagy lövöldözést kezdettek, ' de senki sem ismervén Rákóczit, kételked-j nek, vájjon ő e az valóban, a ki fogadta őket. A fejedelem ekkor oly szivreható, gyönyörű beszédet tartott hozzájok, hogy abból csakugyan ráismertek. Mint a futó tűz, úgy terjedt el a hir,1 hogy hazajött Rákóczi. A felvidéki nép mint megváltóját üdvözlé őt s mindenféle élelmi szert bőven hordtak fel a táborba. Igen sokan szekerestől, lovastól, sőt családostól jöttek s lovaikat egy szóra örömmel adták át a lovasság szaporítására. Fegyverek hiányában fejszékkel, vasvillával, kaszákkal fegyverez­ték fel magokat. Pár nap múlva a kis sereg gyalogsága 3000-re, a lovasság pedig 300-ra szaporodott s a lelkesedés határt nem ismert. A határszéli hegyekről leszállván a kis tábor, Munkácsot szállotta meg, melyben nehány ágyúval gyönge kis helyőrség tanyá­zott. Midőn este felé Rákóczi nyugodni tért,

Next

/
Thumbnails
Contents