Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-30 / 31. szám
'XársacLalxr^.I, szépirodalmi és iszzcLsretterjesztő Ih-etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. || Negyedévre.................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. jj Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: ! ■ Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Deák Ferencz-tér 4. szám. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. (A római kath. elemi iskolával szemben). Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A villanyvilágítás. Régóta húzódó kérdés kerül megoldás alá és ez a közvilágitás kérdése. Az ügy annyira megérett már, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által megnevezett Hollós József kir. főmérnök szakértői véleménye beérkezett, azt a polgármester kinyomatta s a képviselőtestület elé terjesztendő jelentésével együtt előttünk fekszik. Hogy a közönség teljesen és minden irányban tájékozva legyen ezen nagyfontos- ságu közkérdésben, az egész ösmerte- tést itt adjuk eredeti szövegében, azon megjegyzéssel, bogy a szakértői véleményhez tartozó táblás kimutatásokat, amennyiben azok alakjuk miatt a lap élőn nem közölhetők, lapunk mellékletén nézhetik át olvasóink. Ha a közölt számadatok és számítások beválnak, úgy városunk egy óriási lépést fog a haladás utján előre tenni s mindenesetre igen helyes lenne, ha ezen sok évekre kiható intézmény teljesen megvitattatnék minden oldalról, s e tekintetben lapunk szívesen áll az érdeklődök rendelkezésére. Maga az ösmertetés a következő: A városi közvilágitás javításának kérdésével a képviselőtestület 1901. év márczius hó 17-én tartott közgyűlésén foglalkozott, a mikor is 30 —1901. Kgy. sz. határozatával a város ezidö szerinti közvilágítását megfelelőnek nem tartván, a köz-, személy- és vagyonbiztonság érdekében a közvilágítási ügy javítását s kiterjesztését elhatározta. Ugyanekkor a képviselőtestület 250 drb gázlámpának (évi 1500 égési órával) s 200 drb petróleumlámpának felállítására vonatkozó javaslatot elfogadta s a gáz- világitásra vonatkozólag pályázatot bocsátott ki, — egyben utasította a városi tanácsot, hogy a gázvilágitás berendezésével, illetve a világítás javítása és fejlesztésével felmerülő költségek fedezésére vonatkozó javaslatát terjeszsze a közgyűlés elé. Az akkor közölt számítások szerint — tekintettel arra, hogy a költségek csak községi pótadóból fedezhetők — teljes gázvilágitás 9%, — petróleummal kombinált gázvilágitás 4'7%, — tisztán petroleumvilágitás — azonban a lámpák megfelelő szaporításával — 3°/« pótadó emelkedést vont volna maga után — az 1901. évi költségvetéshez t viszonyítva — a jelenlegi nem kielégítő petroleumvilágitás költségeivel szemben. A 30—1901. Kgy. számú határozat alapján a gázvilágitásra meghirdetett pályázat a kívánt és várt eredménynyel nem járt, mert csak egy pályázat érkezett be, a mely pályázat is a feltételeknek meg nem felelvén, a képviselőtestület 1901. év október hó 27-én tartott közgyűlésén hozott 128—1901. Kgy. számú határozatával a pályázatot eredménytelennek jelentette ki, s egyben a közvilágitás kérdésének tanulmányozására egy bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy annak idején működéséről tegyen jelentést. E közben adatott be ajánlat villanyvilágításra a Magyar Schuckert-müvek Villamossági Részvénytársaság által, mely szerint a városi közvilágítást évi átalányösszegért látta volna el. Mutatott be tervet és költségvetést —• motoros hajtóerővel létesítendő villamos-telepre — a Ganz és társa-czég a Magyar Fegyvergyárral együttesen. Ezen ajánlatokat, s az ezek következtén tett számításokat az 1902. év október 20-án kiadott „Ösmertetés“-ben részletesen közöltem. 1902. év október 26-án a képviselőtestület 138—1902. Kgy. szánni határozatával a Magyar Schuckert-müvek Villamossági Részv.-társaság ajánlatának szakértői felülvizsgáltatását határozta el. Az ajánlat, terv és költségvetés a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által meghízott szakértő Hollós József kir. főmérnök által felülvizsgáltatván, szakértő ur ajánlatot elfogadásra nem ajánlotta, hanem javasolta, hogy a város a villamostelepet építtesse meg s azt házilag kezeltesse. A képviselőtestület — a kedvezőtlen szakvélemény következtén — 1902. november 2-án hozott 139—1902. Kgy. sz. határozatával a Magyar Schuckert- müvek Villamossági Részvénytársaság ajánlatának elfogadását mellőzte; s elrendelte, hogy a központi villanytclep felépítésére pályázat hirdettessék, s utasította a tanácsot, hogy a beérkezendő ajánlatokat kereskedelemügyi miniszter ur által megbízandó szakértővel vizsgáltassa felül, s a szakvéleménynyel felszerelt ajánlatokat érdemleges elhatározás czéljából terjeszsze a közgyűlés elé. A tanács a pályázatot 1902. év november hó 3-án 7333—1902. K. sz. alatt meghirdette. Az ajánlat beadására felhívott öt czég közül 1. a Siemens és Halske-czég, 2. a Magyar Schuckert-müvek Villamossági Részvénytársaság, 3. a Magyar Villamossági Részvény- társaság bejelentették, hogy a pályázatban ajánlattal részt nem vesznek. A Ganz-gyár és társa Részvény- társaság, valamint az Egyesült villamossági Részvénytársaság a villanytelep felépítésére, úgyszintén annak üzemben- tartására ajánlatot adtak, — mely ajánlatok felülbirálat s szakértői véleményezés czéljából — kereskedelemügyi miniszter ur által megbízott szakértőnek: Hollós József kir. főmérnöknek 1902. év deczember 12-én kiadattak, ki is bírálatát és véleményét a következőkben adta meg: Nagykároly rend. tanácsú város villamos világitó berendezésére beérkezett összesen 2 drb pályázat birálata. Szorosan véve 4 drb ajánlat érkezett be és pedig: 1. Ganz és társa 3 ajánlattal, nevezetesen: d) Egyenáram gőzgéppel. b) „ Dieselmotorral. c) Forgóáram gőzgéppel. 2. Az Egyesült Villamossági Részvénytársaság: d) Egyenáram gőzgéppel. A megajánlott berendezések a csatolt >f)-val jelzett értékelő kimutatásban foglaltattak össze és pedig akképen, hogy könnyebb összehasonlítás kedvéért az egynemű, illetve egy czélra szolgáló TARCZA. /rénke meghalt.*> — Lányi Irén emlékének. — Irénbe meghalt! . . . égbe szállott . . . Már nem miénk, az Istené. Ma még virult, dalolt, mosolygott, Már holnap a sir elnyelé. Hirtelen eltűnt mint az álom, Mint annyi gyászba hullt remény, Halálod oly váratlanul jött Szegény Irén! Szegény Irén! Jó kis leány volt! — kár a földnek, Szeretik is az angyalok. Fájó lelkem sirhalma körül Olyan gyakorta andalog . . . Szemfedelén át nézve arczát, Fájón mosolygott az felém . . . Megkönnyeztelek téged én is, Szegény Irén! Szegény Irén ! Ugy-e Irén, jobb ott az égben ? Mint e szennyes földön alant. Siratnak kis kerted virági, Madár sirat, sirat e lant. *) Lányi Kálmán hodászi ref. lolkósz ős jó barátom leánya volt, ki szivszélhűdés következtében hirtelen elhalt 1903. ápril 30-án. Koporsódnál megállva biísan, Magam oly rosszul érezém . . . Miért siettél égbe ? — mondd csak, Szegény Irén! Szegény Irén! Irénbe meghalt és mi sírunk, Üres a ház, melyben lakott: Ha olykor a szél megzörrenti A virágos kis ablakot: Lelkét gondoljuk visszájám És biztat minket a remény: Hogy ismét a mienk leszesz te, Szegény Irén ! Szegény Irén ! (Mezőtúr.) Kása Ede. +335*Jubileumi ábrándok. Irta: G. Diószeghy Mór. Lehetett volna biz ezt irni versben is, sőt talán a czimhez jobban is pászolt volna úgy, vagy kótába szedni zongorára, esetleg j vegyes karra; de hogy ábrándjaimat most, mégis prózába szorítom, teszem azért, mert szent meggyőződésem, hogy a szemmel látható bolondságokat inkább lenyeli igy a jámbor olvasó közönség. Elég az hozzá, hogy végig vágtam magamat rongyos, szinehagyott öreg díványomon és neki eresztettem a fantáziámat. Ábrándokat i szőttem. Ez nekem próbált mesterségem, sőt nem erősen nagyot hazudok, ha azt mondom, hogy egyedüli mesterségem. Ez meglátszik a külső kinézésemen és a vagyonbéli állapotomon. Testbéli gyarapodásomat nem bírom feljebb vinni 45 kilónál ruhástól még disznóölés évadján sem, pedig akkor el-elhivogat- nak disznótorba is. Anyagi viszonyaimra meg csak annyit jegyzek meg, hogy én még tudnék adósságot csinálni, ha akadna olyan vakmerő halandó, aki hitelezni merne. Hát bizony az ábrándozástól még botot nem | eresztett senki, sem virilista nem lett tőle. j Sokkal jobb ennél süldőket, tinókat nevelni, \ vagy legalább is kormánypárti szavazó polgárnak lenni. Tudtam én ezt jól, mert hiszen jóval én előttem irta meg Vörösmarty kitűnő iró társam, hogy: „Ábrándozás az élet meg-1 rontója“ de hát a megrögzött bűnösön bajos segíteni, részeges ember nem élhet itóka nélkül, én sem lehetek el immár ábrándok nélkül. Most pláne kedvező alkalom is volt reá. Húsz éve, hogy az ur Isten szolgája vagyok, amit közönséges nyelven a falu cselédjének is lehet érteni. Elég sok idő, egy gazdánál egyhuzomban, ha véletlenül főispán vagyok, kétszer jubiláltak volna meg azóta sőt, ha jól hallottam Szatmármegyében már az öt évnél akarták kezdeni. Sőt ennyi idő után a becsületes cseléd-embereknek is Darányi miniszter ur piezulákat és metáliákat osztogat. Engem még eddig nem kínált senki semmivel, pedig erre az alkalmatosságra voltak ábrándjaim többes számban. A rongyos, öreg díványon könyen születtek. Először is az eklézsiára gondoltam. No, igen. Ez áll hozzám legközelebb. Holmi disz- biblia, egy selyem-palást, (a mostani bizony már kizöldült az időtül) aztán (ez magától értetődik) egy fényes bankett legalább is félszáz toószttal, tulliczitálva az emberikor legvégső határát is, megemlékezve a famíliámról le- és felmenő ágakon harmad és negyed- iziglen. Effélékről ábrándoztam és — Egy kis ünnepségi költségek beszerzése végett elküldtem Mihályt, az egyházfit a hívekhez a bérlistával. Persze, hogy nem hozott semmit, hanem Barkó Józsi azt kérdezte tőle: — Hápog még az a pap? Azt mondta reá Mihály: — Hallotta volna Józsi bátyám, ha csendítettem volna neki. — No hát csak csendíts neki öcsém, ne egye a heptikás lelkivel ingyen a Jcommencziót sokáig. így volt. Az ábrándjaim egyéb tekintetben nem váltak valóra, de a tósztot Barkó Józsitól megkaptam. Ez is valami. Másod sorban az irodalomra gondoltam. Tizenhárom újságnak (szerecsétlen szám, egy elpusztul közülök) vagyok kitűnő, ragyogó, ékes stb. stb. tollú munkatársa — díjmentesen. No ezeknek is bizonyosan eszükbe jutok ezen nevezetes alkalommal. Holmi arany Remek kivitelű fényképnag-yitásokS Életnagyságu aaaaaa aa m e 11 k é p papÍok,ütLtel 9 frt 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. 9 frt 80 kr. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, am~ megbízható, szép munkai npg Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 frttól feljebb. vt* V
