Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-18 / 38. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. szeptember 18. TársacLsbliracLi, szépirodalmi és ismeretterjesztő iZLStila,^NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeien minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. 1 Negyedévre...................2 kor. Fé lévre.....................4 kor. jj Egyes szám . . . .20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóiénak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda-és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagy ünnep. A holnapi nap — 1902. szeptember tizenkilenczedike a magyarnemzet egyik legeslegnagyobb ünnepnapja. Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulója. Egy század előtt adta a hazának a magyarok Istene Kossuth Lajost, nemzetünk legnagyobb, legdicsöbb fiát, ki lángleikével, erős, tiszta, hazafias érzésével, fényes, ragyogó szónoki képességével megteremtette a nemzeti szabadságot. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmas, gyújtó lánggal teli beszédei állították talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, óriási szónoklatai hozták szaporább mozgásba a magyarság vérét; a nemzet erőt kapott, fiatal uj erőt — és lelkesedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt a veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta, hogy szorgalom és akarat tehetséget pótol. Nála a vasakarat, a páratlan szorgalom egyesült fényes, egész kort bevilágító, sőt korszakot alkotó tehetséggel s teremtett nagyokat s a legnagyobbat: a szabadságot. Egy-kettőre hatalmas hadsereget toborzott össze, számra nézve nem óriási, de elszántságra, vitézségre nézve mindörökké fényes példája a szabadságért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi szavára indult meg az egész nemzet; az ö hívására szívesen kész volt az egész magyar nép életét és vérét a hazáért föláldozni. Erre csak oly hatalmas tehetség lehetett képes, minő a Kossuth Lajosé volt. Azért az ö neve sohasem fog a feledés homályába tűnni, sőt egyre nagyobbá, ragyogóbbá válik a késő utódok szemében. Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, ünnepel e napon, megünnepli illő fénynyel és kegyelettel Kossuth Lajos századik születésnapját; méltóan emlékezik meg a magyar nemzet nagy fiáról. Az ünnepek során föltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt látjuk fáradhatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit a drága hon érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, ideáljai, törekvései, cselekedetei és úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnók és mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Az egész országban a legméltóbban ünnepük e nagy napot. A fővárosban a függetlenségi Kossuth- párt lelkes vezetése alatt ünnepel a nemzet. Részt kér ez ünnepből mindenki, aki magyarnak vallja magát s hazáját igazán szereti. A vidék sem marad mögötte. A városok, törvényhatóságok, vármegyék, egyesületek, testületek, iskolák külön- külön és együttvéve díszes és nagy ünnepet ülnek az összes templomokban hálaadó istentisztelet van e nagy napon, mert hiszen a magyar nemzet ihletés ünnepe ez, Kossuth Lajos pedig mindnyájunké, élete története a nemzet legdicsöbb korszakának története, aS ö emléke nemzeti öntudatunk legkiválóbb büszkesége, halhatatlansága pedig hazánk jövőjének talpköve. Soha el nem múló aranybetük dicsőítik életét és tetteit a történelemben éikitörülhetlenül vannak bevésve minden igaz magyar ember szivébe. ; Legyen áldott hazánk legnagyobb fiának, a szabadság megteremtőjének, Kossuth Lajosnak emlékezete ! ■JK&jág 'hr. : .. -~r~ —~ rr= SZÓZAT a m.ag-37-a.r nemzetliez I Kossuth . . . Érzitek-e a forróságot, mely e névből izzik felétek V Kossuth Lajos! Halandónak neve egykoron, ma már eszmény, függetlenségi vágyaink örök bogiára, rifjltak dicsősége, jövendők reménye! A most suhanó esztendőnek szeptember V-•'! 19-ik napján lesz -száz éve annak, hogy ő született! 1 Minő ut, a monoki bölcsőtől, a még jeltelen sirig! Sorsunk siralma, mintha megremegtette volna az örök Igazságot! A nyugatot, az emberi művelődés kincseit és a szabadságot, századokon át védő magyar — megtörve, lenyűgözve, elmaradva! Lelket lehelt hát anyaföldünknek egy porszemébe, lelket, melyben benne legyen a tudásnak minden fénye, fajunknak alkotó ereje, érzéseiben a bérezek fensége, rónáink végtelenje és a szó villamos hatalma! így adatott Ö nekünk! És Kossuth Lajos elvégezte nemzet- megváltó hivatását! Ő adott szárnyat a gondolatnak ! Az ő forró szavától kezdtek rügyezni az egyenlőség és .testvériség eszméi! (Hogy virágjuk hullt — nem rajta múlt!) Szavától olvadtak le a milliók bilincsei és lett a jobbágyból polgár, á népből nemzet, mely önmaga alkotja törvényeit, kormányozza önmagát! Ö vezette ki a megujhodott nemzetet, elzárt közjogi helyzetéből, a verőfényre, hol a világ szabadságnapja ragyog, mondván a népeknek : ime testvértek ! Ö adta vissza történelmi öntudatunkat, küldetésünk hevületét, hivatásunk szentséges Hitét ! De élhet-e nemzet, erejének érzete, vágyak és remények nélkül ? Avagy a hazaszeretetnek csodás lobogása, egysége, mindenható ereje, kardjaink, három- szinü lobogóink győzelmi fürdése, a férfivér rózsahullása, a honvéd név, szóval a szabad- ságharcz, nemzetünk szivének eme legszebb álma, emléke — és az ö neve, nem válhat- lanul egygyek-e? Nem ő Volt-e aki midőn itthon minden elveszet — világrészeket bujdosott át, könnyet és részvétet fakasztván fátyolos dicsőségünk, ravatalos szabadságunkra, az emberiség szeméből ! És meghalt — hontalanul! Tűrve, szenvedve, de meg nem hajolva! ^Soha lélek öntudatosakban nem futott meg földi pályát, fenséges büszkébben nem olvadt át a halhatatlanságba, hogy egy nemzet eszményeinek sarkcsillaga legyen minden időkre! Érzed-e nemzetünk, hogy születésének százados fordulóján le kell borulnod emléke előtt ! Nem azért, hogy nevét védd az elmúlástól ! Gyöngyként ring az a századok hullámaiban ! Le kell borulnod, hogy hálát adj Istenednek, mert neked adta őt! Hogy tanúságot tégy a nagy világnak ! TARCZ A. Óda, Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulójára. 1902. szept. 19-én. Irta : Irlósenfeld. I3sig^na.oan.d~ Ösz! ne siess romboló munkáddal, Ke hervaszd el még a virágokat. Isten ! űzd el a felhőt egedről, Ragyogtasd teljes fényben napodat! T áltoztasd meg a természet rendjét, Legyen ma újhói fényes kikelet: Hálaérzés, mely trónodig hasson, Dobogtassa a honfisziveket. Legyen a lég illattal megtelve, Tarlókon piros virág teremjen; A ém üsd el az őszi szél siralmát S a szabadság szent hymnusza zengjen. Kárpátoktól a kék Adriáig Földrengetö halleluja szálljon ! Teljesült a költő jósigéje: Ünnep van ma az egész világon ! Éjszaka volt... elnyomatás éje . . . Rémekkel teljes sötét éjszaka. Száz éve ma, hogy kigyúlt az éjben A. szabadság szép hajnalcsillaga. Árpád szive megdobbant sírjában, A zsarnokság itt fenn megreszketett: Rabok kezén minden lánez megpattant A perezben, midőn Kossidh született! Elmondjam-e, mi volt Kossuth nekünk, Elmondjam-e honát mint szerette ? Elmondjam azt, a mi úgyis régen Be van írva mélyen szivetekbe? Elmondjam a magasztos igéket, Alit Megváltóként fennen hirdetett? Adjátok meg jogait a népnek, Mert a magyar — szabadnak született! Lelkes szava mint vihar szózatja Harsogott szét végig a hazában. Hallatára honvédek támadtak, Félistenek — a dicső csatákban! Lángoló lelkének melegétől Rabláncza millióknak porba hullt, S a mely régen hervadásnák indidt, A szabadság rózsája kivirult. Sasszárnyat adott a gondolatnak, Képből nemzet ö általa lettünk, Vérrel szerzett gyönyörű hazánkban Kém parancsol idegen felettünk. Hírünket szétvitte a világba, Hogy mindenütt csodálják a magyart! S meghalt hontalanul. . . idegenben . . . Mert meghajolni soha nem akart! Kossuth Lajos!.... Perzselő a hőség, Mely e névből sziveinkbe árad; Felragyog a múltak dicsősége, Holt reményünk új életre támad. Eszmény, melyért lelkesedve küzdünk, Benne rejlik fajúnk minden vágya, Tiizoszlop, mely útjainkat jelzi, Haladva az uttalan pusztába. Ünnep van ma. Hála neked, Isten, Hogy nekünk adád e nayy szellemet. Tanaiból merítsünk jövőre Erőt, kitartást és szilárd hitet! Dicső müve nincs még befejezve, Kagy dolgokat takar a jövendő: Kern vagyunk még teljesen megáldva, Kincs még itt a rég várt víg esztendő! Szeresd a hazát! Egyetlen kincsed a haza, Csak azt szeresd, csak azt becsüld; Az legyen élted vigasza, A múlandó vagyont kerüld! Kossuth Lajos legyen példáid, Egy szeresd a magyar földet; Zavaros időket élt át S szive fájdalmában tört meg. Látta, hogy a haza veszve, Ellen acsarkodik rája: Látta, hogy a remény messze, Mely a csapást visszavágja. Meghalt, ámde él emléke, Szent az minden magyar előtt; Ke felejtsd el, mert a béke Úgy virul csak s az ád erőt. Erőt, a mely védni készen Ezt az édes magyar hazát; A mely szembeszáll merészen Es főkincsét nem adja át. Nádor Béla. / O cL sl Kossuth Lajos születésének 100 éves fordulójára. Szálljon az égre ima, szálljon ének, Születésed százados ünnepén! A holtak között Öt ne keressétek, Az örökké élőt ünneplem én. Az a szent sír, ott künn a temetőben, Csak egy összeroskadt testet takar. De Ö él, mig élni fog a magyar! Szálljon az égre ima, szálljon ének, Hogy nekünk adtad Öt, jó Istenünk. Eltűnnek s jönek ismét ezredévek: O a miénk s mi Övéi leszünk. Remek kivitelű fényképnag'yítások! Életnagyságu SfiSfiSl: mellkép 9 frt 80 kr 9 frt 80 kr. papirkerettel együtt. 1896. LtW- KITÜMTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -«S 1896. HU SZTH Y ZOLTÁN KITŰNŐ HÍRNEVŰ FÉNYKÉPÉSZETE NAGYKÁROLYBAN, BJSy~ MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! -§3g Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rtiói feljebb.
