Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-08 / 19. szám

m NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE bir értékkel. Ha például a minden forgalom­tól távol élő akkora gyémántot is találna, mint ő maga, még sem tudja semmi hasz­nát venni. A munka értékét sem az idő tartama, sem a ráfordított testi megerőltetés nem szabja meg; vagyis nem az teszi valamely munkát olcsóvá vagy drágává, hogy rövid vagy hosszú idő alatt készül el, vagy pedig az, hogy könnyű szerrel vagy pedig nagy erővel lehet elvégezni, hanem az, hogy so­kan vannak-e, kik a kívánt munkát képesek és akarják megtenni; például a kapás, a favágó százszor, ezerszer annyi erőt alkalmaz, mint az órás, de kapálni, fát vágni mindenki tud, órát csinálni azonban nem s ugyanazért az órás egy negyed óra alatt is megkeres két koronát, inig ily bérért a kapás egész nap emelgeti nehéz szerszámát és vagdalja vele a kemény földet. A munka értékét tehát a munkások ritkasága vagy sokasága, továbbá néha a munka szorgossága szabja meg, tekintet nélkül az időre, amely alatt elkészül. HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 1-én és 2-án tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A bizottságitagok szép számban jelentek meg, természetes is, mert pótadó megszava­zás és választások voltak a napirendre ki­tűzve. Az első nap csupa szavazásokkal telt el, mert a törvény értelmében a pótadókat névszerinti szavazás utján kell megszavazni, mely eljárás sok időt vesz igénybe. Megsza­vaztak közművelődési czélokra 1 °/0, tiszti- nyugdij-alapra l°/0, a vármegyei székház kijavítási költségének fedezésére 1/2°/o pót­adót. A helyiérdekű vasutak segélyezésére 1 és fél százalék pótadó megszavazása is szerencsésen keresztül ment s e tételnél váro­sunk képviselője, Domahidy Elemér is fél­szobáit, meleg szavakkal .ajánlva a nyíri vasút segélyének megszavazását a közgyűlés figyelmébe. 138 szavazattal 10 ellenében a nagykároly—mátészalka -csapi vasút czél- jaira 300000, a szatmár bikszádi vasút se­gélyezésére 80000 koronát meg is szavaztak s igy a két vasút régóta vajúdó kérdése a vármegye áldozatkészségéből végre dűlőre jut. Majd választások következtek. A nagysomkuti főszolgabírói állásra egyhangúlag ismét Dr. Péchy Pétert, vármegyei V-ik aljegyzőnek pedig Kerekes Zsigmondot választották meg. A tárgysorozat többi pontjával a másnapi közgyűlés déli 1 órára végzett. — A „Kölcsey-egyesület“-nek múlt va­sárnapra hirdetett közgyűlését, minthogy Nagy László egyesületi elnöknek Budapestre kellett elutaznia vasúti tárgyaláson leendő részvétel czéljából, Palczer Ernő alelnököt pedig egyházi teendői gátolták, — ismét el kellett halasztani, s az folyó hó 11-én, a már közölt programra szerint fog megtartatni. — Fögimnáziumi ünnepély. Főgimnáziu­munk „Kölcsey önképzőköré“ évzáró ünne­pélyét folyó hó 17-én fogja megtartani a városi tornacsarnokban. Az ünnepély ez al­! kálómmal 2 korona beléptidij mellett tartatik a főgymn. segélyző-egyesület javára. A meg­hívók a jövő hét folyamán fognak szétkül­detni. A jótékonyczélu, mindenkor igen éive- ; zetes ünnepélyre felhívjuk a közönség figyel- , inét. A programúiét lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. — Áldozócsütörtök. A katholikus egy­ház ma ünnepli Jézus mennybemenetelének emlékünnepét, melyet közönségesen Áldozó­csütörtöknek hívnak. Ez elnevezés valószínűen azért van, mert a katholikus hívek a köz­vetlenül megelőző három keresztjáró napon, az Ur mennybemenetelének méltó megünnep­lésére elkészülvén, ez ünnepen nagyobb szám­mal járulnak az Ur asztalához. De lehet, hogy az elnevezés onnan ered, hogy a nagy- böjti harmadik vasárnappal kezdődő húsvéti gyónás és áldozás idejét több egyházmegyé­ben ma is e napon fejezik be, s akik ebbeli kötelességüknek elébb bármely oknál fogva eleget nem tettek, azt ez ünnepen szokták teljesíteni. Hogy mindig csütörtökön tartják az ünnepet, ez onnan van, mert az iräs szavai szerint Jézus vasárnap támadt fel halottaiból, s föltámadása után 40 napig társalkodóit még tanítványaival, a 40-ik nap pedig, melyen mennybe ment, csütörtökre esik. Az Ur mennybemenetelének emléknapja az egyház egyik legrégibb ünnepe. Mint más főbb ünnepeit, úgy ezt is oktávával ünnepli az egyház, ekkor az istentisztelet díszét a hajdankorból eredt szokáshoz képest még különös proczesszióval is növeli, annak a menetnek az emlékére, amelylyel Jézus az evangélista szerint tanítványait a Jeruzsálem közelében levő Betánia mellé vezette, ahol aztán szemük láttára a mennyekbe mént. Minthogy a húsvéti nagy gyertyaszál a föl­támadt Jézust jelképzi, azért azt a mai ünnep nagymiséjének evangéliuma után alkotják, úgyszintén a föltámadt Jézusnak az oltáron álló zászlós szobrát is eltávolítják. Krisztus mennybemenetele a keresztény kath. vallás egyik alaphitigazsága, értelme pedig jaz, hogy Krisztus, amennyiben ember is : testé­vel és leikével felment a mennyekbe. Ál­dozócsütörtök még arról is nevezetes, hogy a katholikus egyház külsőkép e napon fejti ki a legnagyobb fényt és pompát. — Esküvő. Dr. Horti Jenő fővárosi ügyvéd és földbirtokos, ma délután tartja esküvőjét Berger Anna kisasszonynyal, Berger Ármin földbirtokos s a Kereskedelmi bank elnökének kedves leányával. Boldogságot' kívánunk frigyükhöz! . ; — Dalestély. Dalegyesületünk szomba­ton, folyó hó 3-án tartotta dalestélyét. a polgári olvasókör helyiségében. Valóban csudálkoznunk kell a közönség részvétlensé- gén, melyet épen az iránt az egyesület iránt tanúsít, melyet pedig minden alkalommal igénybe vesz. Alig pár család jelent meg az estélyen, akkor, midőn a közönség a nem­rég itt volt czirkuszt valósággal felse^é- lyezte, s a majomszinház is zsuffoltliáz előtt tartotta előadásait. Nein csudál- koznánk ily körülmények között — há! a dalegyesület anyagi pártolás hiánya miatt kénytelen lenne működését beszüntetni, mert az a pár pártoló tag tagsági dijából nem képes kiadásait fedezni. Pedig a szombaton tudom könyv nélkül. El mondom önnek uram. A te szemed ragyogása A ragyogó nap sugára, Az a sugár ha rám ragyog, Kimondhatlan boldog vagyok. Elfelejtem a világot, Álmodom egy édes álmot, Egyedül csak benned élek, Te harmatcsepp tiszta lélek. Hogyha te is gondolsz reám Itt ezen a földkarikán, Boldogabb lény nem lesz nálam, Gyönyörű szép rózsaszálam. De ha dobogó szivedben Nejiern nem lesz egy csepp helyem : Egy koporsó lesz a világ, Szivem benne letört virág. — Ugye kérem, nem is olyan rossz? Ennél bizony gyilkosabb dolgokat is követ­nek el mai napság is szép és nem szép iro­dalmi lapok. Mikor odaadtam és egy ablak- mélyedésben futva végigolvasta, reám neve­tett, mint rendesen szokott és azt mondta: — Elteszem a többihez. Ezek az én drága gyöngyeim. — Érti, uram, éppen ezekkel a sza­vukkal mondta : ezek az én drága gyöngyeim. Vacsoráltunk. Pompás jó vacsorát. A dobos tortát is megettük. Bort is ittunk ele­get, még csaját is. Én tósztot is mondtam Lulusra, egyszer bele is sültein, alig tudtam kigázolni belőle. A vacsora után egyszer csak felállott Krecsák ur is. Azt hittem, ő is tósztozni akar. Egyebet csinált. Oda ment Lulushoz és megfogta kezét is a „Kék egér“ és a felesége ebbe állott és Krecsák ur beszélni kezdett: (és nem is sült bele). —- Én nagy jövő előtt állok. Ennek magainban nem akarok neki menni. A jövő hónapban a Habos Kávéhoz üzletet nyitok. Ha megsegít az Isten, megélünk. A Lulus kezét és áldásukat kérem. A KéJc ef)ér hebegett valamit (részeg volt) s felesége meg sirt, (mert hát szintén sok csaját ivott), Krecsák ur megcsókolta Lulust, én meg nem csináltam semmit. Én a Kék egérhez nem mentem többet, a Habos Kávénál sem voltam soha, hanem azért, uram, én szentül megvagyok győződve, hogy a _szegény LuLus. csak engem szexetett igazán. De hát itt még nincs vége tulajdon­képen a históriának. ... Ez már most történt nem régen kerek 25 esztendővel később. Kolozsvárt jártam valami dologban. Mikor hazafelé jöt­tem, az indóháznál szivarokat vásároltam. Odamentem a szivaros kaliczkájához és kértem 5 - drb kurta szivart. A szivaros — egy jóképű és jól kihizott asszonyság valami füzetes regényt olvasott. Letette és reám nézett. Megismertem, uram, a Lulus volt. Ő is megismerhetett azonnal, mert reám nézett, nevetett, a mint szokott. Szólani nem szólott. A kupéban kibontottam a szivarokat, hogy reá gyújtsak. Llát a pakkban nem 5 szivar volt, hanem 6 és nem kurta-szivarok, hanem británika szivarok. Kérem, valóságos británika szivarok. — Ugy-e, uram, hogy az a Lulus mégis csak engem szeretett igazán?! Hová kell erre nézve nagyobb bizonyság? Lluszon- ötév múlva öt drb kurta szivar helyett hat drb britanika. Ilyenre uram, csak a sírig tartó szerelem képes. — Vivó-tanfolyam. Benedek Sándor debreczeni vivő-mester a helybeli vivő- és torna-club meghívása folytán városunkba ér­kezett s május 1-én megkezdte vivási tan­folyamát a városi tornacsarnokban. — Első áldozás. Nagyon megható ünnepély folyt le a róm. kath. templomban e hó 4-én vasárnap. Ekkor járult ugyanis mintegy 140 ártatlan növendék először a szentáldozáshoz. Az ünnepi díszbe öltözött fiuk és leánykák csoportja mélyen meghatva az ünnepélyes szertartástól, hallgatta meg Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd sziv- hezszóló, megindító szép beszédét, melyet mise közben a növendékekhez intézett. ' A templomból az első áldozásukat végzett nö­vendékek visszamentek az iskolába, hol hit­oktatójuk, Tietz- Sándor intézett hozzájok ismételten oktató, az ünnepélyhez méltó szép beszédet. Az áldozás emlékére a szokásos szentképek kiosztását egy apácza végezte. — A budapesti kertészeti kiállítás, mint tudósítónk értesít, nemcsak a nagyközönség, hanem a legelső szaktekintélyek véleményei szerint minden eddigit felülmúl és vetekedik bármely villágkiállitással. Ezen siker orosz­| lánrésze Mauthner Ödön cs. és kir. udvari inagkereskedőé, akinek kiállítása oly szép és fenséges, hogy e ezég tulajdonosa nem győzi fogadni az elismerő nyilatkozatokat, ! melyek valóságos óvácziószámba mennek. A megnyitás napján József főherczeg szemé­lyesen gratulált Mauthner Ödönnek és be­mutatta Klotild főherczegnőnek. Kedden Ö I felsége is meglátogatta a kiállítást és min­den egyes csoportnál elismerését fejezte ki Mauthnernek. E világhírű ezég, mely eddig 22 külföldi kiállításon az első dijakat vitte el, ezúttal versenyen kívül jelent meg, hogy mellette főképp a vidéki ezégek is érvénye­sülhessenek, sőt ő maga is 3 tiszteletdijat ajánlott fel a kiállítás ügye érdekében. Mauthner csoportjai 15 főhelyet foglalnak el az iparcsarnokban és az előtte levő terüle­ten. Olyan gazdag babér erdőt, pálmaligetet és szindús virágokat még nem látott a buda­pesti közönség, a minőt Mauthner varázsolt oda. Kiállított többi között viruló 1000 Crim­son Rambler rózsát, 3000 nagyvirágu Cine- ráriát, több mint 4000 babérfát, melyek a kiállítás után eladásra kerülnek. 800 szegfűt 175 változatban stb. stb. Még a szakembe­rek is oda nyilatkoztak: „tudtuk, hogy Mauth­ner nagy, de hogy ilyet is tud nyújtani, az már igazán páratlan!“ A zsűri egész zavar­ban volt, hogy mivel fejezze ki elismerését és megbízta az elnökségét, hogy magasztaló hangú levélben mondjon köszönetét Mauth­nernek, amiért a kiállítást oly magas szín­vonalra emelte. Gazdasági cselédek és munkások megjutalmazása. Földmiv.-ügyi m. kir. minisz­ter ur ő nagyméltósága Szatinárvármegye területén lakó hat olyan gazdasági cseléd­nek, ki becsületes és hűséges szolgálattal hoszabb időt töltött egy munkaadónál és hat olyan gazdasági munkásnak, ki megbízható­sága, szorgalma s józan viselkedése által munkatársai közt kitűnt, egyenként 100—100 korona jutalomban való részesítését kilátásba helyezvén, felhivatik a nagykárolyi gazdakö­zönség, hogy a gazdaságukban hosszabb időt becsülettel és hűséggel töltött cselédeiket vagy gazdasági munkásaikat figyelmeztessék, hogy a nagyméltóságu földinivelésügyi m. kir. miniszter úrhoz megjutalmaztatásuk tár­gyában intézendő kérelmeiket Nagykároly város polgármesteréhez f. évi julius 20-ig adják be. Nagykároly, 1902. május hó 1-én. Debreczeni István, polgármester. — Felhívás. A Nagykárolyi Ipartestület­től. Az összes képesítéshez kötött kézmű- iparosokhoz. A nagyméltóságu m. kir. keres­kedelemügyi minszter urnák az összes iparos és segéd, valamint a tanonezok neveinek az adóügy tekintetében leendő kimutatása tár­gyában 15299—1902. sz. alatt kelt, az ille­tékes iparhatósággal és az ipartestülettel kö­zölt körrendeleté értelmében, de az iparosok­nak a saját megadóztatásuk érdekében is szükségesnek mutatkozik, hogy mindazon iparos, aki 1886. évtől a jelen ideig segédet vagy tanonezot alkalmazott, bár tőle az el­távozott, de tévedésből a segéd vagy tanoncz- lajstrom-nyilvántartásból azt kijelenteni el­mulasztotta, felhivatik, hogy e végből az ipartestületnél legkésőbb folyó évi julius hó 1-éig (a segédnek vagy tanoneznak a nyilván­tartásból törlés végett) megjelenni annyival is inkább el ne mulassza, mert ellenkező eset­ben a nyilvántartásban nevén nyilvántartott segéd vagy tanoncz után jövedelmi adóval fog megrovatni. Nagykárolyban, 1902. évi május hó 7-én. Serly Ferencz, ipartestületi elnök. Járay József, ipartestületi jegyző. — Hirdetmény. 9—1902. közp. v. sz. A Szatmár vármegyéhez tartozó nagykárolyi L, mátészalkai II., fehérgyarmati HL, csen- geri IV., krassói V., aranyosmegyesi VL, nagybányai VII. és nagysomkuti Vili. választó- kerületek országgyűlési kévpviselő választói­nak egy-cgy kerülethez tartozó városok és községekre vonatkozólag összeállított ez évi megtartott dalestély programmja is élveztes és kifogástalan volt. Első számot képezte a dalegyesület éneke, mely Szabó Miklós kar­nagy vezetése alatt Kerner József „Megcsen­dült a kiskápolna harangja“ czimü férfikarra irt darabját adta elő, az egyesülettől meg­szokott hévvel és preczizitással. Majd Nagy László alispánnak „A dalról“ czimü érteke­zését olvasta fel Csóti Márk egyesületi al- elnök, mivel az alispán urnák szombaton este hivatalos ügyben Budapestre kellett utaznia s igy a személyes megjelenésben akadályozva volt. A rövid, de igen szelleme­sen megirt értekezést a közönség zajosan megtapsolta. Azután ismét a dalárda adta elő Szabó Miklós karnagy átiratában a „Minden este furulyázom sokáig“ ez. népdalt, mire Kubinyi Bertalan szavalta el Hangay Oktávnak „Szavalat“ czimü költeményét. A komikus költemény kifogástalan, helyes elő­adása derültségre hangolta a közönséget, mely a közkedveltségben álló szavallót tap­sával jutalmazta meg. Végül a dalárda által előadott Fortuner Elek „Mi volt nekem a szerelem“ czimü darab előadása fejezte be ,a program mot. Majd a vacsora s azután táncz következett s a kik megjelentek, egy kellemes estének voltak részesei, mert daczára annak, hogy kevés közönség jelent meg, de kedélyesség tekintetében a mulatság az első helyet kérheti magának. írásbeli érettségi vizsgálatok. Fő­gimnáziumunknak VlII-ik osztályában az osztály vizsgálatok holnap veszik kezdetüket és 16-án végződnek. Az Írásbeli érettségi vizsgálatok pedig folyó hó 20., 21., 22., 23. és 24-én fognak megtörténni. — Eljegyzés. Dr. Papp László fővárosi ügyvéd — városunk fia — e hó 3-án tartotta eljegyzését Szirch Camillia urhölgygyel Buda­pesten. — Tartós boldogság kisérje fri­gyüket ! — Számadás. A Nagykárolyi Dalegylet által folyó hó 3-án tartott dalestély jövedel­méről. Bevétel jegyek eladásából 73 korona, felülíizetésekből 19 korona. Összesen 92 ko­rona. Kiadás 30 korona 96 fillér, maradvány, mint tiszta jövedelem 61 korona 04 fillér. Felülfizetni szívesek voltak: Dr. Serly Gusz­táv, Demidor Ignácz, Dr. Adler Adolf, Deb- reczeni István 2—2 k, Kovács Gyula Nagy­bánya, Eigly János 1—1 k, Dr. Czukor Lajos, Bóth Károly 2—2 korona, Kerekes Bertalan, Csipkés, Kovács György 1—-1 k, Sarkadi N. Zsigmond 2 k. Összesen 19 korona. Fogad­ják a szives felülfizetők’ az egylet nevében hálás köszönetünket. F e i f e r E d e, pénztáros. Kerekes Bertalan, ellenőr. — A nagykárolyi róm. kath. egyház- község a folyó 1902. évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egyháztánácsilag ja­vaslatba hozott előirányzata s kivetési mó­dozata, valamint az egyházközségi s mindkét temető pénztárnokaival szemben a felment­vények tárgyában való intézkedés végett f. évi május hó 19-én délelőtt 10 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egy­házközségi gyűlést tart, melyre az illető t. ez. jogosultak ezennel meghivatnak. Kelt Nagy­károlyban, 1902. május hó 4-én. Az egijht. elnökség. Esküdtek kisorsolása. Múlt hó 29-én történt meg a folyó hó 20-ával kezdődő Ibik esküdtszéki cziklusra az esküdtek kisorsolása a szatmári kir. törvényszéknél. Városunkból a következők lettek kisorsolva: Luczay János iparos, Kerekes Ödön kereskedő, Nonn Gyula építész, Sternberg Dénes birtokos és Nemes- tóthi Szabó Antal ügyvéd. — Mükedvelöi-szinielöadás. A róm. kath. legényegyesület — mint már említettük Piin- köst másodnapján mükedvelő-szinielőadásra készül. Előadni fogják Tóth Edének „A kintornás család“ czimü népszínművét a következő szereposztással: SZEMÉLYEK: Pergő Gerzon, horváti molnár Jóner Bertalan Juczika, leánya — — — — Perge Erzsiké Dáma Ignácz, potya fiskális— Dipold Kálmán Özv. Bimbó Mártonné — — Sándor Erzsiké Laczi, a fia — — — — — Sinkay Mihály Kötő Károly, bakter, a fia — Deák Sándor Vendég asszony — — — Nagy Irma xpioő 1 , , — — — Jakab Erzsiké Második ) leany — — — Nagy Margit Magda — — — — — — Nagy Ilona Kókáné — — — — — Müller Ilona Cziteráné — — — — — Matesz Róza Fúvó Máté, öreg kintornás — Gombért József Mari, leánya — — — — Matesz Mariska János bácsi — — — — Kinczli István Pista, fiatal kocsis — — — Bálintfy Károly io« i . — — — — Kovács Sándor 2-ik ) k°csis — — — — Török Lajos Samu, molnárinas — — — Popovics Rudolf I.«« i , . — — Weiszer Dezső j szogeny ember _ _ Winklol. P41 Marczi, molnárlegény — — Haluska Mihály Az előadás próbái már javában folynak s az egyesületnek sikerült oly szereplőket meg­nyerni. kiknek közreműködése a sikert biz­tosítja. A meghívókat a jövő hét folyamán fogják szétküldeni s az előadásra felhívjuk a közönség figyelmét annyival inkább, mert az a fáradtság, melyet egy ilyen nehéz darab betanulása igényel, igén megérdemli a kö­zönség támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents