Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-04 / 49. szám

XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. deczember 4. szé^iroc^.s.lzxii és isineretteijesztő Ib_etlla/p­NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. jj Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. |] Egyes szám..................20 fill. Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. Megjelen minden csütörtökön. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római katii. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. > Városi képviselőválasztás. Városunk közönsége folyó hó 16-án negyvenhat képviselőtestületi tagot választ. Egy ilyen városban, mint a mienk, rendkívül fontossággal bir, hogy kik kerülnek be a képviselőtestületbe. Mert az 1886. évi XXII. t.-cz. igen nagy hatáskört állapit meg a képviselő­testület részére, az egész városnak jó­léte függ attól, hogy a képviselőtestület tagjai mily irányban érvényesítik jo­gaikat. Már magában azon körülmény, hogy a költségvetést és zárszámadást meg­állapítja, a tisztviselökart választja, első fokon határoz mindarra nézve, mi ai város anyagi érdekeit érinti, minden­esetre bir annyi érdekkel, hogy a vá­lasztó közönség meggondolja, kiket kivan a maga képviseletével inegbizni, legfontosabb anyagi érdekeinek meg­védését kikre kívánja ráruházni. A korral haladni kell, ez tény, mert a társadalmi kényszer elöl senkinek sem lehet kitérni, hacsak maradinak nem akar látszani, hacsak szánó mosolyt nem akar maga iránt kelteni. A követelmények elöl egy város sem zárkózhatik el, különösen ma, midőn a városok egymással vetélkedve kívánnak haladni előre s erejüknek megfeszítésével is létesíteni akarják mindazon modern intézményeket, me­lyeket a finomult Ízlés, a városias jelleg megőrzése megkíván. A mi városunk is egyike azok­nak, mely megfeszített erővel halad előre. Aki 10—12 év előtt ismerte Nagy­károly városát feneketlen sarával, in­gadozó pallóival, rendetlen utczáival, bizonyára ma jóleső érzéssel látja az aszfaltjárdát, kikövezett utainkat s már a rendezés stádiumába jutott utczáin- kat. El kell ismerni mindenkinek, hogy a haladás nagy, de még van sok tenni­való is. De ha az érem másik oldalát néz­zük, azt is be kell ismerni, hogy ez a haladás nagy áldozatokat kivánt. Községi pótadónk megkétszerező­dött, ma már 72%. Ezen kívül kell még fizetnünk körülbelül 30—40%-ot különféle czimeken, mint például tüz- oltóadó, aszfaltjárulék, közmunkavált- ság stb., úgy hogy ezek jóval meghalad­ják az állami adót. Városunk képviselőtestülete bőven bocsátotta rendelkezésére a város ve­zetőségének mindazon anyagi eszközö­ket, melyekkel a fentemlitett haladást i elérni lehetett s nem tagadhatjuk, hogy Debreczeni István polgármester nevé­hez városunk fejlődésének története hozzá van fűződve. Ma azonban már jól meg kell gon­dolnunk, vájjon mily czélokra kívánjuk igénybe venni a város polgárainak adózó képességét. Mert az a 72% pótadó, melyet ma fizetünk, már állandó te­herré vált s hosszú időn keresztül alig van kilátás arra, hogy azt csökkenteni lehessen. Daczára hogy az állami adó­alap meglehetősen növekedett az által, hogy belekerültünk a házosztályadó Ilí-ik fokozatába, de ugyanannyival csökkent a kereseti adó III-ik osztálya s i különösen a fürészgyárnak beszün­tetett üzeme nagyon megcsökkentette az adóalapot, s még reményünk sem lehet arra, hogy egyhamar ezen hiányt valamely ipari magánvállalkozás helyre­pótolja. Nem vádolhat bennünket senki szűk­markúsággal. Hiszen midőn a város elhaladásáról volt szó, lapunk min­denkor a legmelegebben támogatta az ezt czélzó törekvéseket, készséggel meg­szavaztuk a szükséges eszközöket, sőt a villanyvilágítás érdekében is már fel­emeltük szavunkat, mert tudjuk, hogy erre szükség van. De ezen túllépni már nem lehet. Mert városunk polgárainak adózó ké­pessége ki van merítve s az a temér- ; dek községi adóhátralék, mely az adó- fökönyvekben fennáll, s mely évröl- évre szaporodik, igazolják állításunkat. Szívesen megtennénk mi mindent, szívesen szavaznék meg az anyagi eszközöket, ha lehetne, s ha nem le­begne szemünk előtt a mindinkább sú­lyosodó gazdasági helyzet, kereskedelmi s ipari pangás, s ha látnánk azt, hogy befektetéseink meghozzák a kamatokat. De igy, midőn minden fillérünket nagyon meg kell gondolnunk, hogy hová tesz- szük, csak a legelkerülhetetlenebb szük­ségletek fedezésére szabad gondolnunk. S anyagi helyzetünk súlyos volta épen az, a mire kell a város közön­ségének gondolni akkor, midőn a kép­viselőtestület tagjait választja. A közönségnek áll érdekében, hogy oly egyéneket igyekezzen beválasztani, kik kellő higgadt megfontolással s a polgárság érdekeinek megvédésével sza­vazzák meg az anyagi áldozatot; nem­csak magáért a czimért kívánnak a képviselet tagjai lenni, hanem őszintén meg akarnak felelni mindazon köteles­ségeknek is, melyeket a polgárság bi­zalma folytán történt megválasztásuk­ból rájuk háramlik. Ne válasszák meg Azokat, kik csak a számot kivánják szaporítani, de adják szavazatukat azokra, kikről megvannak győződve, hogy a polgárság érdekeiért síkra is szállanak. Alfa. Szemle. A héten bizonyos jóleső megnyugvással böngésztük a napilapokat. Mindig akadt ben­nük, ami arra a reményre jogosít, hogy idő alatt történik valami a magyar nép segít­ségére. Nézzünk csak kissé körül. A budapesti füszerkereskedők járnak a kereskedelemügyi miniszternél, kérik, hogy védje meg őket a szövetkezetek túlkapásai ellen, az élelmiszer hamisítások megbünte­tését szabályozza és torolja meg a vasárnapi munkaszünet körül elkövetett visszaéléseket, A kereskedelmi miniszter megígérte, bogy a kívánságoknak megfelelöleg el fog járni, be­igazolván ezzel jóakaratát a füszerkereskedők irányában. Az állami tisztviselők két egyesülete egybe­olvad s igy szövetkezésük hatalomban gya­TÁRCZA. G-alambos Tulcsa. (Románcz). Azt mondta Tóth Pali Galambos Julcsának Ott a faluvégen: „Julcsám! a te szemed Sokkal szebb, ragyogóbb, Mint csillag az égen“. És Galambos Julcsa Szentül mind elhitte, Mit Tóth Pali mondott... Elhisznek a lányok A szeretőiknek Sok minden bolondot. Büszke lett, kevély lett A Galambos Julcsa Ott a faluvégen . .. A kinek a szeme Sokkal szebb, ragyogóbb, Mint csillag az égen. Kevélységében ő Minden legénynyel ám Még szóba se álla: Az egész környéken Nem volt válogatóbb, Kevélyebb lány nála. Tóth Pali járt hozzá Forró csókért, csak ö, Minden, minden este; Öleléstől, csóktól Galambos Julcsának Reszketett a teste ... A mikor Tóth Pali Egy szép őszi napon Elment katonának: Ott a faluvégen Galambos Julcsát majd Megölte a bánat. Sírt-rítt, átkozódott, Arcza úgy nézett ki Mint egy hervadt rózsa; Piros hajnalpirját Tóth Pali estenként Lecsókolta róla. Szeme se fénylett már Galambos Julcsának, Mint csillag az égen ... Házukra gólya szállt Szép tavaszra kelve Ott a faluvégen! (Mező-Tur.) Kása Ede. 4 • Oh! azok a statisztikusok. — Dialog. — Irta: IDr. "Vá-racLi Ödön. (Színhely: egy csínnal és kényelemmel beren­dezett szoba). Dr. Eröss: Csakhogy újra láthatom, édes Mariska ! Marisba: Csoda, hogy már egyszer abban- |hagyta azoknak az unalmas könyveknek a böngészését. Dr. Eröss: Pedig higyje el Mariska, olyan pompásul éreztem magamat, mikor a statisz- I tikai kimutatások alapján összeállítottam, hogy Magyarországon 1 évben termelnek át­lag 15,000.000 búzát, 6,000.000 mm. rozsot, exportra visznek 8,000.000-t, ebből tiszta ! magyar vidékről ered ... Marisba: Irgalom, kedves doktor uram, j e számrengetegek folytatását hagyja abba. Dr. Eröss: Magáért, Mariska, szívesen meg­teszem. Mióta megismertem s tudom, hogy nemsokára eljön az a boldog nap, melyen Isten és emberek előtt magaménak mond­hatom, úgy érzem, szivem is erősebben do­bog örömében, legalább is óránként 10—15-el : többet, ami egy hónap alatt 450, egy év alatt valami 6000-et jelent. Már most tekintetbe véve, hogy a szivburok működéséhez minő erő szüksége . . . Marisba: (Duzzogva). Tudom, most már a szivburok működéséről fog előadást tar­tani, óh ezek a tudósok, pedig lássa Géza, én is tudom, hogy működik a szív. Tanul­tam a leányiskolában, emlékszem, hogy ugyancsak megdicsértek érte, mikor a vizs­gán elmondtam „a szív rendes működése nagyon kívánatos, a szívbajok veszélyes jel­legűek szoktak lenni“, mintha most is lát­nám, hogy a hallgatóság között levő fiatal j emberek milyen pajkosan és gúnyosan ne­vettek, mintha bizony nem tetszett volna nekik. Dr. Eröss: Oh dehogy, Mariska, olyan aranyosan állhatott magának, mikor ajkaival a szívbajokat fejtegette. Tény az, hogy a szívbajosok nagyon szaporodnak. Dr. Kalászy éppen a múlt heten bizonyította be a Magyar Tudományos Akadémiában tartott felolvasá­son, hogy állítólag 100 ember között Magyar- országon 15, Angliában 10, Svédországban 8 ember szívbajos, ezek közziil szüleitől örökli a bajt Európában átlag 8 °/0, Ameri­kában 7 s/4 %. Marisba: Tessék, már megint a statisz­tikába kezd. Édes Géza, mondja, hát maga nem is tud már a jegyesének mást mon­dani, mint statisztikai adatokat, pedig hiszen annyi alkalmas beszédtárgy kínálkozik .. . (Pajkosan nevet.) Dr. Eröss: Persze, persze, de hiszen jól tudja Mariska, elmondtam már az első be­vallástól kezdve eddig 158-szor, hogy imá­Remek kivitelű fényképnagyilások! Életnagyságu lüigi ffiSSKMjifi mellkép 9 írt 80 kr. ^££2 9 frt 80 kr. 1896. kiw KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -wjj 1896. H U SZTHYZOLTÁ N kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, gjsr- megbízható, szép munkai Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents