Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-04 / 49. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE rapodván, növekednek a fizetésemelés sikeres keresztülvitelének kilátásai. A sütőmunkások bérharczában a segédek jobb megélhetési viszonyokért küzdenek és fáradozásaiknak lesz is eredménye. A külföldi munkásjólléti viszonyokat tanulmányozzák és e tanulmányozások alapján türhetőbb munkásviszonyokát akarnak hazánkban teremteni. Az állam nagy beruházásokat eszközöl, hogy a gyáripart támogassa és a gyárak foglalkoztathassák munkásaikat. A fővárosban megalakul egy bank, mely a gazdáknak nyers terményeikre hitelt akar nyújtani, a kereskedők és iparosok nyílt követeléseit pedig leszámítolni akarja. Tengerentúli kivitelünk emelése érdekében tanácskoznak arra hivatott tényezőink. Mennyi uj eszme rövid néhány nap alatt! Mintegy ráadásul pedig még azt is olvashatjuk a napilapokban, hogy a bécsi iparosok önálló vámterületet követelnek. Ezen a kívánságon legjobban örülnénk, ha őszinteségében hihetnénk. Sajnos, csupán taktikai szempontok késztetik az osztrákokat erre a fenyegetésre, melyet oly szívesen hallunk. Ezek a mozaikszerüen összevetődött hírek nem a véletlen különös szeszélyei következtében kerültek együvé. Igen élénken jellemzik az általános viszonyokat, melyeknek mostohasága sürgős segítségért kiált. Annyira sürgős a segítség, hogy a kereskedelmi miniszter á nála megjelent gyáriparosoknak kijelentette, hogy át lévén hatva az állami beruházások gyors végrehajtásának szükségességétől, ezt a nagyfontosságu ügyet, melyben sok millió koronáról van szó, nem akta- szerüen, hanem minden formaiság kikerülésével személyesen akarja elintézni. Erre a mi bürokratikus államunkban még nem volt példa. Ha szemügyre vesszük sorra a híreket, néhány széljegyzetet fűzhetünk hozzájuk. A fővárosi füszerkereskedők kérelme csak részben jogosult. A szövetkezetek működését megszenvedik ugyan ők is, de nem-e sokkal nagyobb kárt szenvednek a vidéki füszerkereskedők a szövetkezetek által? Ha már felkarolták a kérdést, miért nem szólították fel a vidéki füszerkereskedőket is a csatlakozásra? A mellett még elintézetlen kérdés, vájjon az egészséges szövetkezeti eszme fölött addig, mig tisztességes konkurrencziáról van szó és visszaélések nem történnek, szabad-e oly feltétlenül pálczát törni, mint azt a füszerkereskedők — kiknek súlyos viszonyait különben kárhoztatjuk ugyan — olyan nagyon szeretnék. A tisztességes szövetkezet gazdasági tekintetben a népnek üdvös és hasznos. Ha megrendszabályozzuk a szövetkezeteket, segítünk ugyan a füszerkereskedőkön, de nagyobb terheket rovunk a népre. Ezt termi nem szabad. A füszerkereskedők panasza csak annyiban méltányos, hogy nem szabad a szövetkezeteket olyan kiváló előnyökkel ellátni, melyek módot nyújtsanak nekik, hogy úgyszólván teremthessen és nagyobb erkölcsi súlylyal kifogásolható versenyre kelhessenek a tisztességes füszerkereskedőkkel. Az állami tisztviselők, továbbá munkásaink feljajdülása a megélhetési viszonyok rosszaságában gyökerezik s mindent meg kell tenni, hogy helyzetük elviselhetőbb legyen. Őszinte örömmel látjuk tömörülésüket és kívánjuk, hogy a siker el ne maradjon. Ami az állami beruházásokat illeti, ezekre nézve az a nézetünk, hogy a kereskedelmi miniszternek nemcsak a gyáriparosokkal, hanem a munkásokkal is kellene tárgyalnia. Mert elvégre a hazai gyáripar támogatásánál nem utolsó kérdés az, vájjon a gyári munkások is látják-e megfelelő hasznát. Tagadhatatlan érdekelt fél ez ügyben a gyári munkás, akinek szavát meg kell hallgatni. Hiszen helyes dolog az nagyon, hogy az állami beruházások révén munkában maradása lehetővé tétessék és nem veszíti el kenyerét; de vájjon nem kell-e arra is figyelmet fordítani, hogy munkájáért megfelelő bért is kapjon ? Azt különösen nem is hangsúlyozzuk, mert reméljük, hogy amúgy is benn lesz a törvény- javaslatban, hogy a gyáriparosok, kik a beruházások gyümölcseit fogják élvezni, csak hazai munkásokat alkalmazhatnak. Magyar munkásaink erre a védelemre jogosan számíthatnak. A hitelviszonyokat akarják rendezni azzal a demokratikus intézménynyel, hogy a gazdáknak, iparosoknak és kereskedőknek könnyű hitelt kívánnak nyújtani. Csak írott malaszt ne maradjon ez a kívánság. Annyiszor láttunk már ilyen czélzattal pénzintézeteket létesíteni s ugyanezeket az intézeteket tisztára banküzletekre átvedlení, hogy kissé megingott bennünk a hit. Sőt volt törvény alapján alakult ilyen pénzintézet is, mely eredeti hivatásáról teljesen megfeledkezvén, ipari vállalkozásokba fektette pénzét, s azt elveszítvén, beadta derekát. Végül pedig az osztrák iparosok kívánságára kitérvén, kívánjuk mi is, hogy mielőbb legyen meg nekik az akaratuk: az önálló vámterület. E tekintetben teljes egyetértésben vagyunk velők. Csak ha kívánságuk teljesül, fog a mi gazdasági életünk is könnyebben kifejlődhetni és fellendülni. HSTem-zeti Is'ü.'zd.eleisci.Válasz Szabó Ignácz reflexióira. Ildomos eljárás-e az országos fontosságú ! közügy nyilvános tárgyalásába beleszólani annak, aki maga egyénileg érdekelt fél ? (Szabó Ignácz- s. lelkész ur pedig egyike azoknak, akik oláh pap létükre, gör. kath. magyar hitközségünk lelkészi állására aspiráltak . .. Reflexióinak kissé zűrzavaros homályából nem könnyű kihámozni a csekély magot, Talán nem szokta meg magyarul fogalmazni, így eshetett meg, hogy egyik 18 nyomtatott j sorra terjedő körmondát oly szerencsétlenül teszi papírra, hogy egyik szavát a másikba öltve, végre se birja magát kereken kimagyarázni. Hagyján! Mondják, hogy a nehézkes kifejezési mód csak külsőség s lássuk a lényeget : Szabó t. ur állandóan gör. kath. „orosz" egyház gyanánt emlegeti gör. kath. magyar egyházunkat. Ismételten és részletesen kifejtettem már, hogy ősi származásunknál fogva gör. kath. magyarok vagyunk és akarunk maradni. A ki ezt megérteni nem birja,, vagy kimondani nem akarja, az emlékeztet j egy román segédlelkészre, a kit városunkban mindnyájan ismerünk. A dalegyesület tagja lévén, szép hangjával annak egyik erősségét dóm, napközben rendesen 5 óra 50 perez és 48 mp.-ig gondolok magára, arra az imádandó mély sürü fekete szemekre, ébenfekete hajára, piros ajkaira, mely versenyez a ko- rallal, gondoljon csak vissza arra, hogy eddig 97-szer kértem, hogy legyen az én aranyos kis feleségem s maga aranyos Mariska 176- szor mondta nekem és én éppen olyan gyönyörűséget éreztem, mintha először mondta volna : szeretlek .. . Mariska: Jesszus, csak nem vette azt is jegyzékbe, hányszor mondtam? Dr. Eröss: Ne haragudjék, édes Mariska, de lássa, engem úgy boldogít az a tudat, hogy ismeretségünk ideje óta egy napra átlag 3—5 „szeretlek“ nyilatkozata jut. Mariska: Már látom, Géza, maga igazán javíthatatlan, mindig azokkal az unalmas számokkal jön elő. Dr. Eröss: (Lelkesülten szavalva.) Oh édes Mariskám, ha fel tudnám magában is a lelkesedést, az érdeklődést kelteni a statisztika iránt, olyan szép, olyan nemes tudomány az! A számok beszélnek, élnek, tanítanak. Mennyit eszünk, mennyit mulatunk, stb. stb. mind, mind megtudjuk belőle, higyje el, édes Mariskám ! Mariska : (Duzzogva.) Nem hiszem, azért sem hiszem. Azt sem hiszem, hogy maga engem szeret. Maga nem is szeret engem, maga csak a hosszú számoszlopait szereti. Maga, Géza, mindég csak arra gondol, hány százalék esik erre, vagy arra, mennyi az átlag, (könnyezve) óh igen, érzem, maga Géza nem ért meg engemet, magában nem találok rokoniélekre . . . Dr. Eröss: Mariska, hogyan, azt hiszi, hogy nem szeretem, hát nem tudja, nem mondtam eleget, hogy mennyire imádom. Mariska: (Gúnyosan.) Tudom, mondta már vagy 197-szer. Egy napra jut átlag 0.62 százalék. Dr. Eröss: (Könyörögve.) De mondja, kedves, aranyos Mariska, mivel bizonyítsam be, hogy imádom, hogy az ön boldogsága az enyém is, hogy minden perez, melyen látom, reám boldogság, az öröm percze! Mariska : (Akadozva.) perez . . hát . . . ígérje meg, hogy többet soha sem fog számokat elősorolni és statisztikai adatokat felhozni. Dr. Eröss: Angyal, édes angyal, szentül megfogadom, soha többé számot nem említek. Mariska: Jól van, akkor megbocsátok. Dr. Eröss: Édes Mariskám, akkor kérek béke jeléül egy csókot, csak egyetlen csókocskát . .. Mariska: (Habozva). De nem tudom . . . Dr. Eröss: (Hirtelen átöleli és megcsókolja.) Mariska: (Kibontakozik és tettetett nehezteléssel). Ejnye, hát most már megint mit tesz? Talán azt is hozzá írja majd a számhoz. Dr. Eröss: (Komoly, tudós arczczal). Oh, igen, ez a 37-ik, minden három napra jut átlag egy. Mariska: (Nevetve). Oh, maga javíthatatlan ; már megint számit. Dr. Eröss: Ez volt az utolsó számítás! Oh. miért is vagyok én fogalmazó a m. kir. statisztikai hivatalnál. képezte. De valahányszor a dalárda nemzeti vagy kulturális ünnepélyeken szerepelt, mindég kivonta magát a nyilvános működés elöl. Mert hát ilyen ünnepélyeken a Hymnust és a Szózatot szokták énekelni s akármilyen szép hangja van az oláh káplánnak — ez a kettő nem jön ki a torkán. Hogy mi városunk különböző vallásu polgárai között viszálkodást okoznánk, annak ép az ellenkezője áll. A város, sőt a haza minden vallásu férfiai egyesülnek támogatásunkra. Mert bármely egyház hívei legyenek, mindnyájuknak —- magyar embereknek — van még egy közös és szent hite. A hazaszeretet vallása. A törvényes eljárást ugyan kár emlegetni! A törvényes alapon mi állunk. A szerencsétlen tévedés alkalmával, midőn szegény magyar egyházunk a nagyváradi román püspöki egyházmegyébe csatoltatott át, ki lett kötve, hogy velünk egy szertartásu lelkészt kapjunk örökké. A törvénytelen eljárást tehát azok követték el, kik ennek daczára is oláh papot akarnak ránk erőszakolni. Őszintén hiszi-e Szabó' t. ur amit ir, hogy félénk gyermekek módjára viseljük magunkat e lelkünk legmélyebb érzését ihlető ügyben? Lám csak, milyen lármát ütnek érte mégis! Mit fognak még tenni, ha bátor férfiak módjára álljuk meg ez igazán nemzeti küzdelmet? Bizony mondom pedig, hogy igy akarjuk azt megállani!. Mennyire zokon esik,' hogy a hazafias közvélemény és a magyar sajtó szives támogatásához folyamodtunk s azt megnyernünk sikerült! Ám a nemzetiségi indulat harezosainak kedvéért nem fogunk lemondani e hatalmas pártfogásról. Nemes ügyünk igazsága mellett, ennek köszönhetjük az eddigi nagybecsű vivmányokat s ettől reméljük jogos törekvésünk végleges győzelmét is. Minő nagyhangú felszóllitás, hogy álljon elő, a ki a helybeli román hitközség oláho- sitásáról beszélhet! Tehát ime előállók! Beszélek. Kezem közt van iskolájuk múlt tanévében használt négy darab tankönyv. Román nyelven Írott olvasókönyv, nyelvtan, biblia és katekizmus. Negyedik elemi osztályuk használja ez oláh tankönyveket. S hogy ez mit jelent, azt legjobban kell tudnia Szabó káplán urnák, ki a minapában a megyeházán a mi hazafias törekvéseink leghatásosabb czáfolata gyanánt merte kimondani a vakmerő rágalmat, hogy a mi iskolánkban orosz betűs fali-táblák vannak. Az urak, kik előtt e hallatlan állítását vitatni merte, rögtön iskolánkba siettek. Természetesen meg is győződtek menten, hogy itt ugyan színe sincsen más betűknek, mint a magyarnak, nem is tűrnénk másat! Egy czifra, virágos képletet használ Szabó t. ur, a mely olyan nagyon tetszik neki, hogy kétszer is visszatér rá. Valószínűleg azt hiszi, hogy az czikkének különös ékességül szolgál. Ebben ugyan csalódik. Bár inkább egyszerű és világos lenne! De hát utóvégre ez csak az irodalmi izlés fogyatékossága. Biztosítom azonban, hogy éppen nem félem az általa emlegetett „farkasok és más fenevadak“ kirohanását az ugyancsak általa termelt ..„rózsabokorból“. Legfölebb ’.átorn abból a furcsa bokorból kibújni a nemzetiségi viselet bocskorát. A szives tanácsokat, hogy mi módon lehet czélhoz jutnunk, köszönjük; de nem kérjük tőle. Bolond ember volna az, ki az ellenfélnél keresné a tanácsot, hogy a maga házát miként védje meg ellene. Ne fájjon neki a mi fejünk! Vannak nekünk prófétáink és apostolaink ! Van szivünk, van eszünk és van mindenek fölött szent igazunk, a melyet el nem nyomhat immár se ármány, se erőszak ! Nagykároly, 1902, deczember 1. Somossy Miklós. HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait az 1902. év deczember hó 7-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. évi deczember hó 1-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat : 1. Belügyminiszter ur 108,227—VI. 2—1902. sz. leirata a piaczteriiletnek közegészségügyi szempontból rendezése iránt. 2. A közkórházi alapszabályzat és házirend megállapítása. 3. A közkórházi építkezésre vonatkozólag elkészített terv és költségvetés tárgyalása. 4. A magyar aszphalt részvénytársaság értesítése arról, hogy az esedékesség idején be nem fizetett aszphaltdijak után 5"/0 késedelmi kamatot számit fel. 5. Frank Lajos kérelme a „Lövölde" kerthelyiség bérletére vonatkozólag kötött szerződés feloldása iránt. 6. Köves Lajos és társa vásárvám- bérlők bérleengedés iránti kérelme. 7. Számvevő előterjesztése az 1902. évi költségvetés egyes czimeinél hitelátruházás engedélyezése iránt. 8. Csengeri Benjamin és társai kérelme a honvéd- és templomköz-utczáknak kövezett úttesttel és aszphalt-gyalogjáróval való ellátása iránt. 9. Vigola Károly, Vida Gyula és Szikszay Kálmán felebbezése a 6599/1902. k. sz. tanácsi határozat ellen a magtár-utezai kögvalogjárda készítési költségek fizetése tárgyában. 10. Az 1902. év okt. havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 11. Az 1902. év november havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 12. A közgyűlés idejét megelőzőleg 24 órával beadandó indítványok tárgyalása. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán vasárnap Budapestre utazott, honnan ma tér ismét vissza városunkba. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 12-én. pénteken rendkívüli közgyűlést tart, melyre a meghívók szétküldése most van folyamatban. — Felolvasó-estély. A nagykárolyi „Köl- csey-egyesület“ felolvasó-estélyeit folyó hó 14-én kezdi meg. Az irodalmi szakosztálynak újonnan választott lelkes elnöke, Kemény Alajos, mindent elkövet arra nézve, hogy a felolvasó-estélyek program inját minél élvezetesebbé tegye. A 14-iki estélynek is igen érdekes programmja lesz. A második felolvasóestély 28-ára van tervbe véve. — Felkéretnek azon t. urak, kiknek villanyvilágítás előjegyzési iv kézbesittetett, hogy azt kitöltve a polgármesteri hivatalba e hét végéig beküldeni szíveskedjenek. A kitöltésnél mindazon lámpaszám bejegyzendő, a mennyit az illető bevezettetni szándékozik s a jegyzet rovatban tüntetendő ki, hogy hány 'lámpánál köteleztetik az évi 400 óra égési tartam. — Közigazgatási bizottsági ülés. A decz. havi közigazgatási bizottsági ülést, — minthogy 12-én délelőtt közgyűlés lesz — a főispán délután három órára hívta össze. — Tréfás irodalmi estély. R. Kovács Laura úrnő országos hírnevű magyar szavaló és recitator művésznő, a budapesti legfelsőbb magyar nönevelő-intézet volt igazgató tulaj- donosnöje szombaton, decz. 6-án részben a népkonyha javára a régi kaszinó nagytermében jótékonyczélu tréfás irodalmi estélyt rendez. Az előadás szövege Arany, Petőfi, Jókai, Vörösmarty, Gyulay, Tompa, Kiss, Gabányi, Czuczor, Szendrey, Heine és Leopárdi jeles költők, tréfás és komoly költeményei- és elbeszéléseiből van összeállítva, három szakaszban : I. szakasz. A művésznő. Magyar menyasszony és vőlegénye. Reménydus fiatal ember. 80 öves aggastyán. Földmivelő-család. Apa, anya és fiuk Pistika. Modern házaspár. II. szakasz. Az angyal és a házi sárkány. A naiva és a szubrette színésznő. Egy asszony gyűlölő. Egy kiváncsi menyecske. III. szakasz. A műszavaló. A laikus szavaló. A gymna- zista szavaló. Az óvodás kisleány. Egy hű férj. A recitator előadása: Hogy mi a Szerelem? A fiatal leányoknál? A fiatal embereknél? A menyecskéknél? Az özvegy asszonyoknál ? Az idős nőknél? Az agg leányoknál? Az agg legényeknél ? A nős embereknél ? Az öreg embereknél? És az anyósnál? A szakaszok között 10 perez szünet. Kezdete este 8 órakor. A helyárak I-sö rendű ülőhelyek 2 kor. 11-od rendű ülőhely 1 korona. Ajánljuk a közönség figyelmébe ezen érdekes művész-estélyt. — Dalestóly. Dalegyesületünk f. hó 20-án okvetlenül megtartja már előre hirdetett dalestélyét, mely igen érdekesnek Ígérkezik. Lesz felolvasás is, melyet Haunstädter József fő- gymnasiumi tanár fog megtartani. Azonkívül ! több érdekes szám lesz. A teljes program- mot legközelebb közöljük. A dalestélyre már j jóelőre felhívjuk közönségünk figyelmét. —- Gyászeset. Városunk tekintélyes polgára hunyt el a napokban. Cservenyák Antal, | városi képviselő, megyebizottsági tag, a Nagykárolyi Önsegélyző-Népbank volt vezérigazgatója, mült hó 27-én élte 80-ik, boldog házasságának 56-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése a múlt szombaton délután 14 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A koporsót a szebbnél-szebb koszorúk egész tömege borította, melyek a következő felira- [ tot viselték: Kegyelete jeléül — A rom. kath. I egyház és iskolaszék. Tiszteletbeli igazgatójának — A Nagykárolyi Önsegélyző-Népbank. Felejthetlen jó férjének — bánatos neje. | Felejthetlen jó apánknak —• Róza és Józsi. | Szeretett drága nagyapánknak — Erzsiké, i Mariska, Margitka. A legjobb apának — Irén : és Károly. Szeretett jó nagyapának — Károly, j Vilma, Béla, Palika. Felejthetlen drága jó atyánknak —• Katinka és Józsi. Áldott jó nagyapánk, nem feledünk el soha — Győrify unokák. A legjobb apának, forrón szerető ; gyermekei — Esztike és Gyurka. A legnemesebb és legjobb nagyapának — Évike, Erzsiké, Györgyike, Gyurka. — A temetési szertartást Palcz.er Érnö kegyesrendi kormánytanácsos végezte nagy segédlettel s a 1 helybeli dalárda énekelt gyászdalokat. — A család a következő gyászjelentésben tudatta veszteségét: Alantirottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fájdalomtelt ! szívvel tudatják a legjobb és leghívebb férj, gondos apa, após, nagyapa, dédapa és rokon- ! nak Cservenyák Antal városi képviselő, megyeFerencz József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.
